Kincses Kalendáriom, 1916
A világháború krónikája
348 Augusztus 28. Anaforta vidékén a szövetségesek újra támadtak, de a törökök most is visszaverték őket. Kireti-Tepénél a törökök egy ellenséges zászlóaljat megsemmisítettek. A török hivatalos jelentés szerint az utóbbi három nap harcaiban a szövetségesek az anafortai szakaszon tízezernél több halottat vesztettek. Szeptember. — Részletek az anafortai csatáról. — A törökök győzelme. — Megtorpedózott angol csapatszállító hajó.— Elsülyesztett angol búvárhajók. — Szeptember 1. Az anafortai háromnapos csatáról részletes jelentés érkezett, melyből kitűnt, hogy ez volt a legvéresebb csata, amelyet a Gallipolifélsziget török védői az angol és francia csapatokkal eddig vívtak. Hamilton tábornok Anafortánál valamennyi rendelkezésére álló erővel támadott, hogy a török állásokon keresztül törjön. Az ütközetet órák hosszat tartó rémes ágyútüzelés nyitotta meg, amelynek intenzivitása az első nap a déli órákban érte el tetőfokát. A legnehezebb lövedékek ezrei borították el a török hadállásokat, amelyek mintha tűzhányókká váltak volna, füstöt és göröngyöket okádtak. Azt hihette volna az ember, hogy ez után a példa nélkül való ágyúzás után eleven ember nem maradt a török lövőárkokban. Mikor azonban a szövetségesek a francia osztagokkal az élükön a török hadállásoknak és különösen az Asznak-Deretől délre húzódó centrumnak kezdtek rohanni, a török védősereg rettenetes tűz alá fogta őket. A gépfegyverek a rohamra indulók egész sorait érték, úgy hogy ezek a fedezetlen terepen tömegesen hullottak el. Több akna robbant föl, miközben főképpen az ausztráliaiak egész szakaszokban leltek borzalmas véget. Az ütközet első napja alkonyan sikerült a törököknek támadóikat fényes ellentámadással eredeti állásaikba visszavetni. Több mint négyezer francia és angol holtteste borította a csatamezőt. A második napon a szövetségesek a centum ellen és a jobbszárnyon folytatták nagy makacssággal rohamtámadásaikat. Egyre több csapatot vittek a tűzbe. Dühös szuronyharccal sikerült a francia csapatoknak több török lövőárokba beférkőzniök. Az ütközet harmadik napján a törökök, akik új tartalékokat vetettek a harcba, támadásba csaptak át, és viszszaszerezték az elvesztett lövőárkokat, amelyeknek egész védőcsapatát fölkoncolták. Török fogságba úgyszólván senki sem került, kegyelmet se nem kértek, se nem adtak. A szövetségesek legkevesebb húszezer embert vesztettek halottakban és sebesültekben. A törököknek is nagy volt a veszteségük, de nem annyi, mint amennyi a szövetségeseknek. Anafortánál a törökök nagy győzelmet arattak. Szeptember 4. Egy német búvárhajó az Égei tengeren torpedóval elsülyesztette a Sarosland nevű angol szállítóhajót. A hajón volt csapatok nagy része a tengerbe fúlt. Egy angol búvárhajó keresztül hatolt a Dardanellákon a Márvány tengerre, de Armudlitól délnyugatra a Nahrsend nevű török parti őrhajó észrevette és néhány ágyúlövéssel elsülyesztette. A legénységet nem lehetett megmenteni. Szeptember 17. A török ütegek a Dardanellákban elsülyesztették az E. Z. angol búvárhajót és 25 főnyi legénységét elfogták. Szeptember 30. A törökök a Dardanella-front minden szakaszán támadóan léptek föl s napról napra jelentékeny sikert arattak. Az ellenség helyzete egyre rosszabbá kezdett válni. HÁBORÚNK AZ OLASZOKKAL. A hitszegő Olaszország 1915 május kei védelmére ránt fegyvert. Nagyon 23-án, Pünkösd napján, üzente meg nézhetett a világ, mert hiszen a két Ausztria és Magyarországnak a hátos monarkia egyáltalában nem feborul. A hadüzenet, amelyet Avarna nyegette Itália jogait és érdekeit, sőt herceg bécsi olasz nagykövet adott át nagy áldozat árán is azon iparkodott, Burián báró közös külügyminiszter- hogy a megingott régi szövetségesének, nem tudott más ürügyet fölhozni megtarthassa legalább további semleaz árulás megokolására, mintességében. Olaszországot azonban elűzt, hogy Olaszország jogai és érde fogta a kielégíthetetlen kapzsiság .