Kincses Kalendárium, 1947
Petőfi Sándor: Téli esték
QMi érték 38 I Irtai H e t S f i Sándor Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Oda van mind! Csak az emlékezés által idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak. Egyebet nem látni hónál és seregnél. Koldussá lett a föld, kirabolta a tél. Olyan a föld, mint egy vén koldus, valóban, vállain fejér, de foltos takaró van, Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még. Sok helyen kilátszik mezítelen teste, Úgy áll a hidegben s didereg ... az Ínség Vastagon van bágyadt alakjára festve. Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban? Mostan ott benn szép az élet a szobában. Áldja Istenét, kit Istene megáldott, Adván néki meleg hajlékot s családot. Milyen boldogság most a jó meleg szoba, S meleg szobában a barátságos család! Most minden kis kunyhó egy tündérpalota, Ha van honnan rakni a kandallóra fát, S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe küpül tán, most beszáll a szív közepébe. Legkivált az esték ilyenkor mi szépek! El sem hinnék tán, ha nem ismernének. A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál, Bizalmas beszédbe szomszéddal s komával. Szájokban a pipa, előttük palack áll. Megtelve a pince legrégibb borával. A palack fenekét nem lelik, akárhogy iparkodnak ... újra megtelik, ha már fogy. Kínálgatja őket a jó háziasszony. Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon, Hej, mert ő nagyon jól tudja, mit ,mikép kell. A kötelességét ő jól megtanulta. Nem bánik könnyen a ház becsületével, Nem is foghatja rá, hogy fösvény, vagy lusta. Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan: „Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!“