Kincskereső, 1980 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1980-05-01 / 5. szám
- Akármilyen keveset is, de tennie kell valamit a saját népe szabadulásáért - néz a szemébe Zsófia. - De persze, csak ha erre tett fogadalmat valamikor.. Ifjúkorában! Eltűnik a csattogó vásznak között. ★ A nagyvezír könyvtára. - Nem, nem, nem - mondja a nagyvezír Ibrahimnak. Az is rendkívüli volt,, hogy elengedtelek a szolgálatomból. Hogy juthatott eszedbe ekkora képtelenség?! Miért éppen terád bíznám a könyvnyomtató műhely felállítását? Ki vagy te, mi vagy te?! Írnokocska, tollforgató, tolmács, levélfogalmazó . . . - Kegyelmes pasa, hadd mondjam el, hogy diákkoromban Erdélyben a legkiválóbb tudós nyomtató mester műhelyében tanultam a mesterség fortélyait. Ő pedig Amszterdamban tanulta, s olyannyira jól, hogy a száműzött grúz fejedelem is ővele dolgoztatott. Kegyelmességed nevezett müteferrikának - sokoldalúnak. Kegyelmeskedjék megismerni erről az oldalamról is. - Túl sokat fecsegsz. És miért higgyek én a szélkakasnak? Egyszer elkívánkozol, másszor visszakönyörgöd magad . . . Egyébként is: elküldtük a meghívólevelet a lyoni Dubois mesternek, aki azóta már bizonyára útra kelt. - Nem kelhetett útra - szalad ki Ibrahim Ábris száján. A gyanakvó keresztkérdésekre megvallja, hogy nem küldte el a levelet. Annyira bízott abban, hogy megkapja a megbízatást. A pasa éktelen haragra gerjed ekkora engedetlenség hallatán. Hívja az őröket, és vasra vereti, tömlöcbe záratja a tolmácsot. Ugyanaz a tömlöc, ahol Ibrahim - még janicsár korában - a magyar tisztek börtönőre volt. Most ő ül a rács mögött. Beszűrődik a fény. A fogoly azzal foglalatoskodik, hogy fehér köntösének darabkáira faszénnel betűalakzatokat rajzol, a török írás cifra betűit próbálja egyszerűsíteni. Nyílik az ajtó .. . ★ A rodostói ház előtt a kétlovas úti határba most segíti fel Zsófiát Mikes Kelemen. Becsukódik a határ ajtaja. 11