Kincskereső, 1988 (15. évfolyam, 1-9. szám)

1988-01-01 / 1. szám

HALLAMA ERZSÉBET Elisziapiszi nyomoz A korábbi Hisziapiszi-könyvek (Hisziapiszi és a többiek; Hisziapiszi utazásai) után új szerepkörben jelentkezik Hallama Erzsébet kedves mesefigurája: ezúttal nyo­moz, mégpedig egy súlyos bűntény ügyében. A kérdés: hová lettek a madárhangon ze­nélő üvegdobozok? Hol a pinty, a poszáta, a rigó, a fülemüle csodálatos éneke, melye­ket Hisziapiszi gyűjtött össze és szállított (volna!) a madárhang-kereskedésbe, a Kapi­tánynak? Az új könyvet az alábbi kóstoló-részlettel ajánljuk figyelmetekbe. Töhötöm nem túlzott: Rudi kocsmájában legalább tízféle süteményt, pompás málna­szörpöt lehetett kapni, sajnos fagylaltot nem, mert éppen elromlott a fagyalaltgéj). Dombi kicsit morgolódott emiatt, de aztán további süteményekkel vigasztalta magát. Közben kicsikét összevitatkoztak Hisziapiszivel, mégpedig azon, hogy egy bizonyos sütemény lekváros, avagy gyümölcsízes. Hisziapiszi úgy vélte, hogy a gyümölcsíz sok­kal választékosabb kifejezés a lekvárnál. Dombi viszont úgy vélte, hogy Hisziapiszi fi­nomkodó elnevezése egyenesen sértő arra a pompás töltelékanyagra, amit ő igenis, mondjon Hisziapiszi bármit, továbbra is lekvárnak fog nevezni. Részben a hosszúra nyúló étkezés, részben a fenti vita akadályozta meg őket abban, hogy alaposan körül­nézzenek Rudi nevezetes kocsmájában, amely - azon felül, hogy valóban a lehető leg­eszményibb uzsonnázóhelynek bizonyult - telis-tele volt érdekességekkel: régi lámpák­kal, furcsa öreg poharakkal, ezerféle formájú és címkéjű üvegekkel. Rudi is gyűjtő volt a maga módján, bár ez nem látszott rajta. Óriási, majdnem állig érő fehér kötényt viselt, poharakat törölgetett, és Töhötömnek panaszkodott: - Mehetne jobban is a bolt! Töhötöm nem tartott velük a kissé elhúzódó süteményevésben, hanem Rudi régi po­harait bámulta. Egyszer csak fölemelt valamit, és csodálkozva felkiáltott: - Nicsak, milyen csinos kis üvegdoboz! - És társai felé fordulva hozzátette: - És néz­zétek, milyen szép ezüstteteje van! Hisziapiszinek torkán akadt az utolsó falat sütemény. Nem is tudott megszólalni, csak hevesen integetett Töhötömnek. Erre már Dombi is odafordult, s nyomban fel is kiáltott: - Jé, a Hisziapiszi varázsdoboza! - Csak nem ezt keressük." - bámult Töhötöm. Rudi abbahagyta a pohártörölgetést. - Nana! - mondta. - Csak ne nyúlkáljatok. Az az én dobozom. Dombi őrmesterhez illő gyorsasággal ott termett, és már tette is fel keresztkérdéseit: - Honnan szerezted? - Kaptam - mondta Rudi. - Ajándékba kaptam. - Kitől? - Nem mindegy? Egy vendégemtől, egy tisztelőmtől, egy valakitől, aki úgy gondolta, illik ide a polcomra. Illik is, vagy nem?

Next