Kipszer Élet, 1975 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1975-12-08 / 25. szám
4 Szovjet folyóiratok szemléje A Szovjet Irodalom decemberi számáról A Szovjet Irodalom decemberi száma a többi között közli Ilja Varsavszkij: A fantasztikum betör a detektívregénybe, avagy Daibret felügyelő utolsó nyomozása című izgalmas krimijét, Karig Sára fordításában. A szerző a regény keletkezéséről a következőket írja: 'Azzal a vitával kezdődött az egész amelyet fiammal, Viktorral, a kibernetika mérnökével és a tudományos-fantasztikus irodalom lelkes hívével folytattam. — Miért pazarolod az idődet ilyen komolytalan könyvek olvasására — nyaggattam. — Hát próbáld meg — válaszolta, — írj, ha tudsz te is ilyen komolytalan könyveket! Elfogadtam a kihívást. Mi mást tehettem volna...? A Két nyelven rovatban a többi között Konsztantyin Szimonov verse jelent meg Hegedűs Géza fordításában. Mihail Bulgakov ironikus visszaemlékezéseit olvashatjuk a szerző első regényének történetéről, a Feljegyzések a madzsettámon című ciklusának publikálásáról. A Fórum rovatban Aczél György: Az MSZMP tudománypolitikája és a társadalomtudományok feladatai a szocializmus építésében c. érdekes tanulmánya olvasható. Csingiz Ajtamotov az igazi humanizmusról, az irodalom és a művészet mai feladatáról ír, szembeállítva haladó magatartást a nyugati a felfogásokkal. Sosztakovicsra emlékeznek írásaikban Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Durkó Zsolt, Sárai Tibor és a szovjet zenei élet képviselői. Sükösd Mihály Szimonovról, Bertha Bulcsú pedig Dikovról ír a Szovjet Irodalom decemberi számában. Egy év telt el azóta, hogy a Szputnyik című zsebkönyv alakú szovjet folyóirat magyar nyelvű kiadása először került a hazai olvasók kezébe. Igaz, korábban sem volt ismeretlen Magyarországon a szovjet sajtó legjobb cikkei közül válogató képes folyóirat, hiszen idegen nyelvű kiadásait az érdeklődők azelőtt is megvásárolhatták. A magyar nyelvű Szputnyik múlt év decemberi megjelenésével új színnel gazdagodott a magyar nyelvű szovjet sajtó, s az eltelt egy esztendő alatt megnőtt a folyóirat népszerűsége, kialakult a széles körű olvasótábor. A decemberi szám igen gazdag anyagából csak címszavakat emelhetünk ki. Igen érdekes a nemzetiségi kérdésekkel, a Szovjetunió iparosításával, Közép-Ázsia vízellátásával, a dekabristákkal foglalkozó egy-egy cikke. Soksok ismeretet közlő emlékezést olvashatunk Anatolij Lunacsarszkijról, az első szovjet kormány tagjáról, ha élne, most lenne 100 éves. Milyen volt Leonardo da Vinci alkotóerejének teljében? E kérdésre a választ az elektronikus számítógéptől várják. Az öröklődés és a nevelés összefüggéseivel már sokan foglalkoztak. A Szputnyik cikke most arra keres választ: mi az oka annak, hogy egyazon szülők gyermekei más és más személyiségekké formálódnak? Sok egyéb írás mellett az ostromlott Leningrádról közöl egy elbeszélést, majd egy izgalmas, krimibe illő regényrészlettel ismerkedhetnek meg az olvasók. A Szovjetunió decemberi száma ezúttal is gazdag tartalommal jelent meg. A folyóirat első oldalain ’,Magyar barátainkhoz ’’címmel Zamercev vezérőrnagy, Szavva Dungulov író, a Szovjet Irodalom főszerkesztője, Ludmilla Turiscseva világ- és olimpiai bajnok tornásznő, továbbá Oleg Tabakov színművész üdvözli a többi között a magyar olvasókat. Magyarországon már javában folyik a középiskolások között az iskolai vetélkedő. ,,Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról” címmel. A szerkesztőség azonban nem feledkezett meg a tavalyi vetélkedő győzteseinek szovjetunióbeli utazásáról. ..Szebb volt, mint képzeltük” címmel számol be a folyóirat a vetélkedő tavalyi nyerteseinek Szocsiban töltött nyaralásáról. Ezt a beszámolót egészíti ki a „Magyar diákok Csuvasföldön” című képes riport, amely egy diáképítőbrigádról szól. Azok között, akik minden hónapban, határidőre beküldik a lapban közölt keresztrejtvényt, valamint számonként a három-három pályázati rejtvény helyes megfejtését, a szerkesztőség 1976 decemberében egy db színes és egy db fekete-fehér adás vételére alkalmas tv-készüléket és egy értékes világvevő rádiókészüléket sorsol ki. A nyertesek neve 1976 márciusában került lapban közlésre. A keresztrejtvények helyes megfejtői között — a rejtvénypályázattól függetlenül — havonta 30-30 könyvutalványt is kisorsol a szerkesztőség. A megfejtéseket levelezőlapon kérjük beküldeni, melyre ragasszák rá a rejtvényoldal jobb alsó sarkából kivágott „Fejtörő” szót. Cím: a Szovjetunió szerkesztősége, Bp. Lenin krt. 8—11. Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Az itteni üzemet 1976. január 1-től veszi át vállalatunk.1. Füzet. 9. Vajkészítés mellékterméke. 10. Voda közepe. 11. Nézetek. 12. Nem érdes. 14. Régi űrmérték. 15. Nem szabad róla beszélni. 16. Morog eleje. 17. ÓÓÓÓÓ! 19. Az oktatók. Függőleges: 1. Ilyen, tészta is van! 2. Kiáltót. 3. Mikszáth Kálmán. 4. Nyáron itt szeretünk üdülni. 5. Politikai agitáció egyik fóruma. 6. Út mellett húzódik. 7. Családtagok. 13. Női név, de keserű vízmárka is. 16. Jelenleg. 18. Állóvíz. Beküldendő: Vízszintes 1 függőleges 5. Beküldési határidő: XII. 20. KIPSZER ELET Komámasszony hol a fúró? Derűs játék felnőtteknek Gyermekkorunkban megtanultunk néhány játékot, melyek izgalmas perceket szereztek és mély nyomokat hagytak lelkünkben. Olyannyira mélyeket, hogy felnőtt korunkban is szívesen, élvezettel játszunk tovább — persze felnőtthöz méltó módon. Egyik legelterjedtebb ilyen társasjáték a „tűz-víz” és a „komámasszony hol a szerszám” keveredéséből továbbfejlesztett „keresőke”. Megírjuk — hátha azok is megkedvelik, akik esetleg nem ismerik —, hogyan játsszuk ezt a KIPSZER-nél. A hunyó nálunk a rendészet. Mondjuk Szabó Pistike fűtésszerelő bemegy dr. Hollós Isti rendészeti vezetőhöz és elmondja neki, hogy milyen tárgyat kell megkeresnie. Természetesen mindezt felnőttesen, papíron, mert mi már megtanultuk a betűket is. Igen fontos játékszabály: a lap tetejére fel kell írni, hogy „Jegyzőkönyv” és az eldugott eszközt például a következő módon kell ismertetnünk: „Tárgy: TORNA 765-ös fúrógép eltűnése a csepeli ÁFOR- óvoda építkezési területéről.” (A játék annál minél értékesebb izgalmasabb, munkaeszközt tüntettünk el. Egy ilyen ütvefúró gép 21000 forintot ér.) A tárgyat eltüntető játékosnak (esetünkben Szabó Pistikének) ezek után néhány — az sem baj, ha félrevezető — kijelentést kell tennie. Ilyeneket, hogy: „a gépet kölcsönadtam az ott dolgozó kőművesek valamelyikének (nevére már nem emlékszem)” meg, hogy: „nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a gépet kint hagytam volna, bezártam az alumínium házba. Onnan tűnt el, mert azt feltörték.” Ezután a hunyó „Ki tud róla? Ki tud róla” kiáltásokkal elindul keresgélni. Először a tárgyat eltüntető játékosnak a bejelentés után tett kijelentéseit cáfolja meg. Tehát dr. Hollós Isti utánanéz és megtudja, hogy az említett alumínium házat szőröstül-bőröstül a BM-szervizhez. átszállították Ezután ki megy a BM-szervizhez, körüljárja a házikót és rájön, hogy azt ugyan fel nem törték. De huncut is ez Szabó Pisti. Az ütvefúró gép a eltűnésekor az óvodában dolgozó kőművesek (akik „kölcsönkapták”), pedig azt mondták, hogy ők bizony kint találták meg és így került hozzájuk. Hanem, hogy azután mi lett vele...? A hunyó keresi csendben, keresi kiabálva... Az ilyen érték eltűnését viszont — a játékszabályok értelmében — nyolc napon belül be kellett jelenteni a kerületi pandúrságon. Egyszer aztán a keresés híre eljut Sebők Ferike őr-portás bácsihoz aki elmeséli, hogy ő bizony tud egy ilyen masináról, ott, ahol most dolgozik. Hát kiderült, hogy tényleg ott volt, mert az ÁFOR-óvodai játékok elrámolásakor más anyagokkal (játékszerekkel) együtt elszállították Hengersor utcai új játszóhelyünk raktárába. Szabó Pisti — mert rosszul játszott — fegyelmit, Sebők Ferike pedig 500 forint jutalmat kapott. Ugye milyen jó játék? De nehogy valaki is megtanulja! Nattán Andriska Levél érkezett vállalatunkhoz a Hazai Pamutszövőgyárból, amelyben a következőket írták. Vállalatunk alapításának 50. évfordulóját a közelmúltban ünnepeltük, egybekötve a IV. ötéves terv rekonstrukcióinak befejezésével. Ebben a munkában az önök vállalata részéről Kudrucz Tibor elvtárs vezetése, mellett, Nagy Sándor és csoportja jelentős munkát végzett (mechanika.) Ezúton is köszönetünket és elismerésünket fejezzük ki a lelkiismeretes munkáért, és reméljük, hogy a jövőben is — a kialakult jó kapcsolatot megtartva —, a következő ötéves terv műszaki-fejlesztési programjában, hasonlóan az eddigiekhez, együtt fogunk működni. Jó lenne, ha mindegyikük visszajönne. Beszélgetés a leszerelt katonákkal HOGY KÉT ÉV MILYEN HOSSZÚ IDŐ egy fiatal életében, azt csak az idősebb emberek tudják megmondani; minden nap új ismereteket hordoz, új tapasztalatokat — persze mindezt csak érettebb fejjel veszi észre az ember. Hát még ha ez a két év a honvédségnél telik el. (A 73 éves nagyapám még ma is katonai élményeit meséli legszívesebben.) Két év teljesen más, a megszokotttól eltérő környezet, életforma. Aztán, ha letelik, visszaállni a civil életbe legalább olyan nehéz, még ha kellemesebb is, mint kezdetben a katonáskodás, hiszen nem tudni mi maradt a régi kapcsolatokból : lányok, munkatársak, család... Két olyan fiatalt kerestünk meg, akikről katonaidejük alatt jó híreket kaptunk és leszerelés után visszajöttek a vállalathoz dolgozni. Brinkusz János kiváló katona volt őrvezetőkén is szerelt le és eredeti szakmájában, festőként dolgozik a központi karbantartáson. Hujber József üzemvezető szerint hamar beilleszkedett, s a jó szakemberek közé tartozik. — Most kértem a felvételem a törzsgárdatagok közé — mondja Brinkusz János. — Ez az első munkahelyem. 1970 óta dolgozom a vállalatnál. Leszereléskor 600 forintot kaptam és a rendfokozatért 3 nap jutalomszabadságot. A béremet is emelték. Ezek után nem csodálkoztam, hogy már az elején kijelentette: nem akar elmenni a vállalattól. De amikor harmadszor is meg szer is megismételte negyedbeszélgetés közben, fel kellett tenni a kérdést? Megfordult a fejében, hogy elmegy? — Munkásszállón lakom a Rezi Károly utcában. November 29-én nősültem. Erika, a feleségem Esztergomban él egy másfél szobás lakásban a szüleivel, testvérével. Az én szüleimnél a bátyám lakik egy kisgyermekkel. Vállalati lakás kilátástalan, a munkásszállóra nem hozhatom. 1000—1200 forintom nincs albérletre... Pedig a vállalatunk tervezőirodájának vezetőivel már megbeszéltem, hogy ha sikerül valahogy a lakást megoldanom, idehozom Erikát is műszaki rajzolónak. Brinkusz János KISZ-tag a leszerelése óta ismét. Az újpesti szálló klubját — amit ugyan még nem adtak át rendeltetésének — egyedül festette ki, közel száz óra társadalmi munkát végzett ezzel. Milyen elképzelése van a jövőt illetően? — Amíg nem ta áok valagyon remélem, hogy tud segíteni a vállalat... ★ Timkó Attila október 17-én szerelt le őrmesterként. Háromszoros élenjáró katona volt. Összesen 8 nap jutalomszabadságot és 2 forint órabéremelést kapott. Segédmunkás volt a kazán szerelőknél és ugyanide jött vissza: a János Kórházban dolgozik. — Többet ér a munkája sokszor, mint két lakatosé — mondja Filák József csoportvezető. — Legtöbbször önálló munkával bízom meg és persze a prémiumban próbálom megelégedésem érzékeltetni. Sokszor néznek rám ezért ferde szemmel... Minderről Timkó Attila ezt mondja: — Az volt az első benyomásom, mikor visszajöttem, hogy sokkal fegyelmezettebben, sokkal többet kell dolgozni. Persze nem mindjárt a nehezebb oldalát kell nézni. Jólesik, ha szükség van munkámra. Bevallom, a báatyám beszélt rá, hogy visszajöjjek. A családomból, rokonságból öten dolgoznak a vállalatnál. Anyagilag sokkal jobban jártam volna másutt, de 69 óta dolgozom a kazánszerelőknél.. . Timkó Attiláról tam még, hogy régi meg tudKISZ- tag, a honvédségnél KISZ- titkár is volt, elmondta, hogy sokat olvasott, mégis legtöbbet — az átlagosnál is többet — a pénzről beszélgettünk. Ő is azon gondolkodott, hogy több fizetésért máshová megy. Nem tévedés a fogalmazás, tényleg „ő is”; ha friss „obsitosokkal” beszélgetünk, szinte valamennyiüknél a főbb kérdés az anyagi „beilleszkedés”. Sokszor az elveszett kapcsolatokat, érzelmi szálakat is anyagiakkal akarják „pótolni”. Igazat kell adnunk a fiataloknak abban, hogy az indulásuk katonaság után, családalapítás előtt nem könnyű, de hozzá kell tennünk, hogy mindenütt így van, bármerre nézek. Hányszor hangzik el, és nem mindig alaptalanul az a kérdés: itt miért nem tudják megadni azt a pénzt... ? Vagy nézzük az előmenetelét. A tehetséges fiatalnak, ha új munkahelyre kerül, bizonyítania kell, és jó munkával esetleg természetesnek tűnik, ha 3—4 év múlva valamilyen vezető beosztásba kerül, vagy rangot adó, önálló feladattal bízzák meg. „Hazai pályán”, megszokott környezetben hosszúnak tűnik, pedig jóval rövidebb ideig tart ez az út. .. akik a katonaidő leteltével a vállalatnál maradtak, nem bánták meg, mégha indulásuk anyagi nehézségekbe ütközött is, mert bár a kezdeti időszak mukra sem volt könnyű, száz vállalatnál eltöltött évek, a megszerzett tapasztalatok és a becsületes munka valamennyiük számára korábban érlel gyümölcsöt, mint bárhol másutt. — nattán — Egy kis mozgás Tóth Béla a „Bláthy Ottó” Szocialista Brigád III. díjas fotója. 1975. december 8. KIPSZER (jj) A KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS ÉPÍTŐ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: SZERÉNYI JÓZSEF. Szerkesztőség: Budapest, 1106 Jászberényi út 34. Telefon: 148-236, 148-099 236-os mellék. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest, Vill., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Előfizetési díj egy évre: 10,40 Ft. Megjelenik kéthetenként. Előfizethető a szakszervezeti és a pártbizalmiaknál. Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat Salgótarján, Petőfi tér 1. az. INDEX: 26 403.