Kipszer Élet, 1975 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1975-09-01 / 18. szám

4 KlfrSZKR filaET Tájékoztató jelentés a XIII. ker. Centenárium ifjúsági munkáslakás­­építő akció helyzetéről A lakáshiány gyorsabb fel­számolása érdekében a gyor­suló állami lakásépítés mellett egyre nagyobb szerep hárul a magánerőből történő építkezé­sekre is, ezen belül különösen a vállalatok közreműködésé­vel megvalósuló lakásépítő szövetkezeti, telepszerű épít­kezésekre. A KISZ VIII. kongresszusá­nak állásfoglalása alapján a KISZ budapesti bizottsága fel­ismerte az új jogszabályok nyújtotta lehetőségeket, szakított az 1965—71 között folytatott KISZ-lakásépítés hagyományaival — még 71- ben kezdeményezte a Főváro­si Tanácsnál egy nagyobb vo­lumenű, magánerőből épülő lakótelep megvalósítását, la­kásépítő szövetkezeti formá­ban. Mint ismeretes, az ezt meg­előző időszakban a KISZ véd­nöksége alatt épülő 1800 laká­sos pestlőrinci lakótelep meg­valósításában szocialista szer­ződéssel vállalatunk is részt vett. A vállalt és teljesített feladatok ellátásáért vállala­tunknál 26 (fiatalok, munká­sok), család kaphatta meg itt otthonát. A lakótelep megvalósítása során vállalatunk és a KISZ között kialakult jó kapcsola­tok tették lehetővé, hogy a la­kásépítési akció folytatásában továbbra is részt vehettünk. Újabb még nagyobb feladatok vállalásával szocialista szerző­désünket kibővítettük, aminek eredményeként XVI. ker. Cen­tenárium lakótelepen 55 db la­kás kijelölésének jogát kapta meg eddig vállalatunk veze­tősége. Még 1971-ben a Szak­­szervezetek Budapesti Tanácsa is bekapcsolódott a lakótelep szervező tevékenységébe. A KISZ budapesti bizottsága az SZBT bekapcsolódását alapve­tően a vállalati erőforrások intenzívebb kihasználása mi­att igényelte. Közös előkészítő munka során a Fővárosi Ta­nács VB által 1972. augusztu­sában 124 millió forint támo­gatást hagyott jóvá a Cente­nárium is, kommunális léte­sítményeinek építéséhez-A KISZ budapesti bizottsá­ga és az SZBT együttműködé­se során annak érdekében, hogy a jelentkező igények be­sorolása objektív legyen a párt és kormányhatározatok szellemében 1973. nyarán lét­rehozta a munkás- és ifjúsági lakásépítő szövetkezeti akciót. Az akció lényege, hogy az építtetők kétharmada munkás, 50 százaléka fiatal és a laká­sok egyharmadát kis- és köze­pes vállalatok dolgozói kap­ják. A Centenárium lakótelep építésénél is ezen arány betar­tása a cél. A szerződött válla­latok körében máris látható, hogy a nagyvállalatok (pl. a mi vállalatunk is), ezen arány betartását messzemenően elő­segítik. A kijelölt 55 lakás­tulajdonosa közül 76 százalék fizikai dolgozó, 78 százaléka fiatal 67 százalék 2—3 gyer­mekes család, és 64 százaléka részesül vállalati támogatás­ban. A budapesti gazdaságpolitikai pártbizottság osztálya fi­gyelemmel kíséri és többször is megtárgyalta a munkáltatói támogatású lakásépítkezések helyzetét. Ennek során hatá­rozatokat hozott és megjelöl­te a szervezetek legfontosabb feladatait az irányelvek alap­ján, ebben felkérte a KISZ-t, és az SZBT-t, hogy­­ szervez­zenek lakás- és ifjúsági lakás­építő szövetkezeti akciókat, ezek felett vállaljanak véd­nökséget. Kísérjék figyelem­mel, és segítsék elő, hogy vállalati támogatásokat a leg­a rászorultabbak, elsősorban fizikai dolgozók és fiatal háza­a­sok kapják. — Kezdeményezzék a vál­lalatok körében, hogy lehető­ségükhöz képest járuljanak hozzá gyermekintézmények megépítéséhez. Ezekre, vala­mint lakótelepek előkészítésé­re, tervezésére, építésére és anyagszolgáltatásra kössenek szocialista együttműködési szerződéseket. — Szervezzenek társadal­mi munkaakciókat a többlet­­kapacitások feltárására és beruházási költségek csökken­­­tésére. Kezdeményezzenek munkaversenyt az építési ha­táridők előbbre hozására, jó minőségű lakások építésére. Nyújtsanak segítséget az eh­hez szükséges speciális mun­kaszervezés kialakításához, elterjesztéséhez. Ennek szellemében vállalt politikai védnökséget a KISZ budapesti bizottsága és az SZBT a Centenárium lakóte­lep építése fölött. A szervező munka alapvető célja az volt, hogy minél több vállalat segít­se elő lehetőségei szerint az építkezést, a költségek csök­kentését. Ezen előkészítő tevékenység ellátásában a KISZ budapesti bizottsága irányításával vett részt vállalatunk az elmúlt időszakban, s miután a lakó­telep építése még nem fejező­dött be, szükségesnek tartot­tuk az előzményekről is az érdekeltek tájékoztatását. 1 Fontos időszak volt ez, mert az előkészítés és a tervezés szakaszában dőlt el, hogy mennyiért, milyen minőségben s mikor készül el a lakótelep, ahol 2500 család jut új lakás­hoz. A szocialista szerződésekben megjelent szakmai tevékeny­ség koncentrált felhasználását a lakótelep építési üteme egy­re jobban igényli, ugyanis lakóházak egy része már lehe­­­tővé teszi ezek fogadását. Ezen munka szervezését továbbiak­ban a Centenárium lakótelep választott vezetősége önállóan végzi. Mivel a lakások építési költségének alakulására, mi­nőségére és határidejére a munka eredménye nagy ha­tással lehet, vállalatunk pb­­titkárával, Kemény Péter elv­társsal és Katona Péter KISZ­­-biz­ottsági titkár elvtárssal a helyszínen érdeklődtünk a lakótelep jelenlegi készült­ségi foka felől. A szövet­kezet vezetősége megnyugtatá­sunkra arról tájékoztatott, hogy a lakások áraiban lénye­ges változás az előző időszak­hoz képest nem következett be, jelenleg lakásnégyzetmé­­ter-költsége cca. 5000 forint. Az ezt követően várható ál­lapotról konkrét adataink még nincsenek. Azonban a széles körű összefogás eredménye nagymértékben kompenzál­hatja az esetleges terheket. Az átadás előtti, illetve fél­kész épületeket megtekintet­tük, megállapításunk szerint csak jó minőségben és vi­szonylag kevés hibával készül­nek. A várható átadási határ­időkről az alábbi tájékoztatást kaptuk: Az 1/a ütemben fel­épült A, B, C, D, E, jelű épü­letek lakói beköltöztek. (vál­lalatunk részéről ötj család.) Az 1/b ütemben épülő I, H. G, jelű épületek lakói várha­tóan 1975. III. és IV. negyed­évben költözhetnek (vállala­tunktól 7 család.) Az 1/c ütemben épülő J, K, jelű épü­letek lakói várhatóan 1975. IV. negyedévben, az L épület la­kói pedig 1976. II. negyedév­ben költözhetnek. (vállala­tunktól 5 család.) Az 1/d ütemben épülő S épület lakói 1976. IV. negyedévben, az O jelű épület lakói 1977. II. ne­gyedévben költözhetnek. (vál­lalatunktól 31 család.) Az 1/e ütemben épülő P, R, T, épüle­tek lakói várhatóan 1976. IV. negyedévben költözhetnek. (vállalatunktól 7 család.) Társadalmi,­vek vezetősége politikai szer­figyelemmel kíséri az építkezés menetét, ennek látható és vitathatat­lan eredménye van. Kétségtelen, tény, hogy rendkívüli erőfeszítésekre volt és lesz szükség a lakótelep megvalósításához, de alapvető biztonságot jelent továbbiak­ban is a széles körű összefo­gás, az érdekazonosság, ami­nek szellemében ténykedik minden közreműködő. Kujáni Ferenc létesítményfelelős Köszönőlevél lát A Pamutnyomóipari Válla­kelenföldi textilgyárá­tól a következő levél érke­zett vállalatunkhoz. A Kelenföldi Textilgyár vezetősége köszönetét fejezi ki a KIPSZER-nek azért munkáért, amelyet a burkoló a II. beruházási program ke­retében készített térelvá­lasztó fal gyártásánál és épí­tésénél végzett.­­ A kivitelezés során iserle József, Dorogi Sán­dor műszaki vezetők, vala­mint Miklós Károly csoport­­vezető és lakatoscsoportja igen jó és pontos munkát végeztek. Közreműködésükkel a gyá­runk azt is el tudta érni, hogy ezen a területen a munkákat úgy lehet progra­mozni, hogy egy nagy telje­sítményű nyugatnémet fel­vetőgép üzembe helyezésre került. I Magától nem megy Senkinek sem közömbös, hogy a nyereségrészesedés több egy százassal, vagy ke­vesebb. Pedig első közelí­tésben erről van szó; tekint­sünk most el attól, hogy nép­gazdaságunknak is hasznos, ha a rendelkezésre álló gön­gyölegmennyiséget hatéko­nyan tudja kihasználni. Leírni is súlyos: 1974 vé­gén 6,343 millió forintot kö­töttek le­­ a vállalatunknál található göngyölegek. Ez improduktív költség, az összeget verejtékes vagyis mun­kával [kell megtermelni*. Te­hát zsebünkön érezzük annak a rendkívül nagy mennyiségű, göngyölegben fekvő pénz hi­ányát. Egy 2600-as lemezen­ vas kábeldob betétdíja tízezer, használati díja például két­ezer forint. A betétdíj akkor térül meg, ha a göngyöleg épségben visszakerül a­­ tulaj­donoshoz, a használati díj pedig csak akkor, ha­­ a tu­lajdonos által előírt határidőn belül tudjuk visszaszállítani (kábeldobok esetén a határ­idő pl- hat hónap). Elmélet­ben tehát az említett összeget ki sem kellene fizetnünk: mennyivel jobb lenne, ha a mi zsebünkben maradna. Ez persze magától nem megy! Figyelnünk kell a göngyöleg­készlet alakulását és meg kell szerveznünk, hogy min­den egyes darabot határidőn belül, épségben visszaszállít­sanak. Az automatika gyárrészleg raktárában 1974 végén 403 kábeldob volt, 1 203 900 ■ fo­rint értékben. Már ez az ös­­­szeg is érezhető lett volna a tavalyi nyereségrészesedés­kor. A vállalat vezetősége éppen ezér­t rendelkezést ho­zott: egyrészt, hogy jobban vigyázzunk a göngyölegekre, másrészt, hogy minél keve­sebb időt töltsenek a mi raktárainkban. A­­ selejtezési bizottság a jövőben fokozott gonddal vizsgálja a selejte­zendő eszközöket és eljárást indít a nem­­ természetes használódás megtérítésére. el­A gyárrészlegvezető elvtársak feladata, hogy módost találja­nak a gyors visszaszállítás anyagi ösztönzésére. Termé­szetesen a dolgozók, a brigá­dok hasznos javaslatait is szívesen alkalmazzák A készlet alakulásának el­lenőrzése igazgatóhelyettesi szinten történik, jelezve­­ a közel hat és fél millió forint nagyságát és a göngyölegek rendkívüli mennyiségét. Mindehhez már ,,csak’’ a leg­fontosabb: a munkások törő­dése, figyelme szükséges. És, hogy ez mennyire nem hiába­való, azt majd az év végi borí­tékd vastagsága mutatja meg. 1975. szeptember 1. Az őszinteség útvesztői De sokszor írtam v­­lna meg szívesebben riport, vagy interjú helyett azt a beszél­getést, amely hégy kezdődött, „de ezt ne írja meg, ezt csak magának mondom"! Föl is jegyeztem­­ sokszor ezeket a spontán adódott té­­máka­t, de akárhányszor ész­revettem, hogy beszélgető­­partnerem arcán idegesség tűnik föl, ha én jegyzetelek annak ellenére, hogy ő ke­rek perec megmondta, hogy ami most jön, azt pedig „ne írjam meg"! Mit csinálhatok ilyenkor? Leteszem a tollat és megszűnök újságíró lenni. Beszélgetőpartnerré váltam. Végül is megtisztelve érezhe­­tem magam, hogy egy laka­tos, vagy egy mérnök jófor­mán ismeretlenül a bizalmá­ra méltat- Problémám egy marad: az, hogy épp csak az ilyen beszélgetések adnának anyagot az­­ igazi újságírói feladathoz. Ha valaki viszont megkér arra, hogy ezt ügyet ne firtassam őt ne em az legessem, kiveszi a kezem­ből a legfontosabb kártyát, nem hivatkozhatok a konkré­tumra. Mi marad lehetőség? Az ember próbál a dolog után járni, s ütközik még keményebb falakba: „minek ezt bolygatni, megoldani egyelőre úgysem lehet, s aki­nek erről tudnia kell, az éppen eleget tud róla." stb. Nemrégiben adódo­tt, hogy két munkatárssal beszélget­vén előkerült a prémiumel­osztás problémája. „Pofára adják" — jelentette ki egyi­kük ’lakonikusan. „Az ördög tudja, hogy minek alapján differenciálnak’’ mondta másik. Gondoltam, más alka­a­lommal írhatnék erről kü­lön cikkeit- Ügy , terveztem, beszélek a művezetővel, külön a brigáddal, a brigád­­vezetővel. A stílus most ezt a folytatást diktálná: „nagy meglepetésemre az dolgozók elzárkóztak a említett nyi­latkozat elől". Nem, nem le­pődtem meg. Csak elkedvet­lenedtem­ Az érv a követke­ző volt: „legközelebb még annyit sem kapnának, mint most,­ mer­t járt a szánk­’ Ismerős érv. Egy vidéki munkahely szociális ellátott­ságának hiányait panaszolta egy másik dolgozónk. „Ne írja ki a nevemet, a múltkor is leszúrt a főnököm. Min­dig a te szád jár". Nem ír­tam ki az illető munkás ne­vét, annál a cikknél elég volt a tényeket leírni.Aztán­­ sok esetben nekem­­szegeztek kérdéseket „név­telenül„maga szerint a kommunista szombatot kötelezővé tenni? Mert lehet ná­lunk kötelező volt. Ha nem mentek ki, nincs prémium, az­t mondták nekünk.” Ki mondta? Hát. .. mond­ták- Visszakérdezek: ma­guknak ki mondta hogy kö­telező? „Mindegy” — mond­ják, „nem lényeges". Akkor mi a lényeges? „Ugyan hagyjam! Ezeket a dolgokat mindenki tudja. Csak nem képzeli, hogy egy újságcikk mindent megold?" Lehet, hogy igaza van. Egy cikk talán nem- De ha igaz min­daz, amit a „névtelenek" állítanak, akkor igenis be­szélni, írni kell arról, mert az segíti közös munkánkat, s akkor egy írás is megold­hat valamit. Ha valóban igaz. De a sorompók már a kezdet kezdetén lezáródnak. Vonat talán nem is jön, de biztos, ami biz­tos: ha örök­ké lent van a sorompó, nem történhet baleset. Igaz, hogy a forgalom áll, igaz, hogy kerülő utakra fordul vissza a türelmetlenebb­je, dehát mit számít az? Baleset itt ugyan nem lesz! A bakter lelkiismerete tiszta. A so­rompó mentén akár gyom is nőhet. „Kényes témát" érintett volna egy másik anyag, az újítások sorsát vizsgálta. „Mielőtt leadja a cikkeket okvetlenül beszéljen az osz­tályvezetőmmel. Nagyon ké­rem.’’ Egy műszaki előkészítő a­ nyilatkozata előtt megje­gyezte, ,,először megbeszé­lem a főnökömmel­.," Mi­csodát? Hát, hogy mit nyilat­kozzon. Világos. Táskámban hordok egy kis papírost a vállalat vezérigaz­gatójának és párttitkárának aláírásával, „az üzemi újság munkatársát. ■. felhatalma­zom, hogy vállalatunk bár­mely dolgozójától nyilatko­zatával, véleményével leg­jobb ismerete szerint az üze­mi újságunk rendelkezésére álljon.”­­ Én ezt a levelet idáig nem vettem elő egyszer sem. Ez­után sem fogom. A légkör­nek kell megteremtenie az őszinte beszédet, nem a fel­szólításnak. Nem akarok rózsaszínű ké­pet festeni, retorzió volt is, és van is, a szocializmus 30. évében is, nem mintha szük­ségszerű lenne, de egy dara­big még lesz is. Az emberi tudat­­ és a viselkedésnormák alakulása lassú folyamat. Nemrégiben valaki nekem­­szegezett egy kérdést. „Ugyan magyarázza már meg, mi az, hogy szocialista er­kölcs, mert csak emlegetjük, de hogy az lényege mit jelent, azt nekem szerint még senki sem tudta megmonda­ni!" Egyről ne feledkezzünk meg: a polgári társadalom a maiga erkölcsét századok so­rán hord­ta ki. A mi társa­dalmunk sem tehet csodát, de persze legyünk csak azért türelmetlenek, s e tekintet­ben sürgessük hajtsuk csak az időt. Félünk tehát? Vol­tam jó néhány brigádvezetői érte­kezleten, termelési tanács­kozáson, ahol olyan kerültek elő, s olyan dolgok nyílt­sággal, ami nem azt bizo­nyítja, hogy az emberek „nem mernek" beszélni. Az­t hiszem, nem is féle­lemről, hanem inkább tartóz­kodásról van itt szó, ami szólhat a kinyomtatott betű­nek is. Igen, „az írás meg­marad". Dehát. a vállalati újság nem árulkodók fó­ruma", hanem azért van, hogy „tükröt tartson” a vál­lalatnak, s hogy mindig olyan dolgok mellett emeljen szót, amelyek azt megérdemlik és igénylik. S olyan jelenségek ellen, amelyek a kritikára rászolgálnak. Ilyenképpen ha egy üzemi lap betölti a szerepét,­­ afféle katalizátor kell legyen. De ehhez több segítség kell, és kevesebb kevesebb háttérből „sorompó" beszélés. Mert sok névtelenül szóló nagyon is jól tudja, hogy az állítólagos­­ retorziótól való félelem védőpajzsa mögül sok mindent állíthat. A kimondott szóért min­denki személyes felelősséggel tartozik­ Ezt a fajta felelős­ségeit sem megúszni, sem másra hárítani nem érde­mes,­­ mert huzamosan úgy sem lehet. Körmendy Zsuzsanna KIPSTER 0­4 KÖNNYŰIPARI SZERELŐ ÉS EPITO VÁLLAL­AT DOLGOZÓINAK LAPJA Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: SZERÉNYI JÓZSEF. Szerkesztőség: Budapest X., HOC Jászberényi út 14. Telefon: 148-236, 148-099 236-os mellék. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest, VIII . Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Előfizetési díj egy évre: 10,40 Ft. Megjelenik kéthetenként. Előfizethető a szakszervezeti és a párt bizalmiaknál. Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat Salgótarján, Petőfi tér 1. sz. INDEX: it 403.

Next