Kipszer Élet, 1975 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1975-12-08 / 25. szám

1975. december 8. KIPSZER ÉLET December 31-től új helyen költözik a Kozma utcai telep A külső Jászberényi úton a Kossuth Nyomda melletti terület les­z­­ vállalatunk új telephelye. Béreltük ugyanis a Kozma utcai telepet, s a hat éve kötött szerződés ér­telmében ez év december 31- én a raktárakra­­ vonatkozóan a bérleti idő lejár. A műhe­lyek még egy évig maradhat­nak. Ki kell tehát költöztetni az ott levő raktárakat, az áttelepítés előkészületei no­vemberben meg is kezdődtek. Milyen létesítmények kap­nak helyet a Jászberényi úti új telepen, s­ melyek a további elképzelések — ezekre a kér­désekre kerestünk választ Surányi Péterné üzemfenn­tartási főmérnökkel folyta­tott beszélgetésben.. Surányi péterné az asztalra teríti az új telep tervrajzát ceruzáját végigvezeti azo­kon a létesítményeken me­lyekről beszél. — A fekete és sárga vonal jelzi a terület határait. 35 700 négyzetméteren kell elhe­lyeznünk a raktárakat, csar­nokokat, szociális épületet és irodahelyiségeket, nem sokkal nagyobb helyen, mint amekkora a Kozma utcai te­lep volt. De a tervek már úgy készültek,­­hogy a rendel­kezésre álló területet a lehe­tő leggazdaságosabban hasz­náljuk ki. A takarékosság elvét az egész építkezésen szem előtt­ tartjuk. Mondanék is néhány példát erre: a kerí­tést anyaghibás térrácsrudak­­ból készítjük, olyanokból, amelyeket másutt már nem­igen tudnánk fölhasználni. Az épületek kivitelezésénél is, ahol lehet — és az igények­nek az meg is felel» — bon­tási anyagokat használunk. Azon az oldalon, ahol az iro­da és szociális épületek áll­nak majd, nem szükséges kerítés, igaz, hogy az épület a fala beljebb lesz a rendelke­zésre álló terület határánál, viszont előtte lesz egy sze­mélygépkocsi-parkoló, s így nem marad kihasználatlan hely. Raktározási gondjaink vál­lalati szintűek. Ezen az új te­lep enyhíteni fog, de végleges megoldást nem várhatunk a közeljövőben sem. Beruházási keretünk, s a szoros határidő jelenleg nem engedi, hogy a kalolikus gyárrészleg vasrak­tárának, s az építészet farak­tárának szánt tekintélyes te­rületet lebetonozzuk. Ami az olajtárolót illeti, annak de­cember elsejéig ki kell köl­töznie az új helyre. Az átte­­lepedés folyamatban van: a nagyobb keresztmetszetű, ne­héz anyagok már a helyszí­nen vannak. De nézzük, mi lesz a tele­pen! Elkészültek a tervei an­nak a kétszintes épületnek, amelynek alsó szintje acélvá­zas, födémje vasbeton, s mind a két szint ÉRDÉRT faház­­elemekből épül fel. Ehhez a Kozma utcában levő épületek elemeit fogjuk felhasználni. Az új szociális, illetve irodák­nak helyt adó épület 200 fő befogadására lesz alkalmas. A Kozma utcai telep létszáma 1­20 fő, tehát itt lesz még hely más műhely számára is a ké­sőbbiek során. A földszinten étterem lesz» konyha, melege­dő, öltöző, fürdő, az emeleten szintén öltöző, fürdő és a te­lep irodái. Az év végére elké­szülő kísérleti épület pedig átmenetileg a raktárak mun­kafeltételeit szolgálja. Noha elkészült a beépítési terv, ezen még történhetnek változások. A telepen két csarnok épül: az egyik az OMFB, a Faipari Kutató Intézet és saját terve­zőirodánk közös vállalkozása alapján ragasztott faszerkeze­tű épület lesz. Ipari létesít­ménynél eddig faszerkezetű megoldást nálunk nemiigen­­ al­kalmaztak. A kísérlethez OMFB-támogatást kaptunk. A másik csarnok acélszerkezetű lenne, ennek fejépületében fog­lal helyet a kazánház, a csar­nok alapterülete 3456 m2, egy része zárt tárolótér, a na­gyobbik felében műhely lesz. Az egész telepi építkezésnél a gazdaságosság, az ésszerű takarékosság elveit tartottuk és tartjuk szem előtt, s remél­jük, hogy az elképzelések mi­előbbi megvalósulása elősegít­heti majd a vállalat egészé­nek további dinamikus fejlő­dését, eredményeinek növeke­dését — fejezte be tájékozta­tóját Surányi Péterné, üzem­­fenntartási főmérnök. K. Zs. Szocialista brigádjaink Az automatikai gyárrészleg felületkikészítő Petőfi Sándor brigádja 1974. január 2-á­n az auto­matika gyárrészleg festőmű­helyében nyolc lelkes munka­társ Scheili József vezetésé­vel megalakította a Petőfi Sándor munkabrigádot. A tavalyi év első negyede brigádalakulás, -formálódás és a az új ,,honfoglalás” időszaka volt. A régi, korszerűtlen festőműhely lebontásában és az új felépítésében derekasan részt vett az új brigád. Ön­kéntes felajánlást tettek a műhely áttelepítése teljesítendő kétszázötven során óra társadalmi munkára, amelyet több mint száz órával túl is teljesítettek. Lényeges volt az is, hogy mindig olyan munkát vállaltak, amelyre az építő szakrészlegeknek nem volt kamrabontás, kapacitása. (Hő­­majd újbóli felépítése, szigetelése, törtme­­lékelhordás, stb.) Segédmunkásaink szakmai továbbképzése ugyanúgy a szívügyük maradt, mint az egyéb kulturális jellegű vál­lalkozásaik teljesítése. Már­ciusban meglátogatták név­adójuk, Petőfi Sándor kis­kunfélegyházi emléktábláját, koszorút helyezve el rajta. Két kommunista szomba­tot tartottak, megalapították a brigád közös amelyből ajándékokat kasszáját, vásá­roltak beteg munkatársaik­nak. A vállalati sportesemé­nyekben sikeresen részt vet­tek: megnyerték az őszi fut­­ballbajnokságot. Az 1974-es esztendő vége is mozgalmas volt a brigád számára; a novemberi kommunista szombatjukkal egy óvoda felépítésének költségeihez já­rultak hozzá, majd később óvodai gyermekjátékokat festettek újjá. Tavalyi eredményeik alap­ján idén februárban nyerték el a szocialista brigád címet. Márciusban a Magyar—Szov­jet Barátság Park összes zászlótartó rudait ők festették le. Május hónapja a legne­hezebb hónap volt a brigád számára a BNV miatt. Más gyárrészlegek festési, fénye­zési munkáit is elvégezték soron kívül, kiváló minőség­ben. A vásárra került ter­mékeink méltán arattak di­cséretet a látogatók és szak­emberek körében. (Elég pél­da erre a kiállított 10 kW-os szekrény példája, amely a Budalakk Vállalat vezetői szerint is elérte a fényezés műszeripari színvonalát.) Június jelentős változáso­kat hozott a brigád életében. A brigádvezetőség személyi összetétele megváltozott: Kovács János lett a brigád­vezető, I­ helyetteséül­­ Szu­­hánszky Zoltánt választották. Növekedett a brigád létszáma is. Jelenleg tizenhárman van­nak a festőműhelyben. Négy fényező, egy festő, négy be­tanított és e­gy segédmunkás látja el a napi Munkájukat segíti teendőket. egy fő targoncás,­­ egy fő technikus szakértelme, aki ugyan azóta más munkaterületre került, de régi munkahelyével, jó munkatársaival azóta is fenntartja állandó kapcsola­tát. Július—augusztus hónap­ban kiemelkedő társadalmi munkát végeztek a X. kerü­leti Fokos utcai óvodában. Tizenegy helyiséget festettek ,mázoltak, háromszáz négy­zetméteren, kétszáz munka­órában. A festési munkák a gyermekbútorok festésével fejeződtek pontunkban be. A telefonköz­dolgozó Virág József Verd­ex kocsiját is ők tették rendbe. S ezzel időben elérkeztünk az idei őszbe. A Petőfi Sán­dor Szocialista Brigád nagy kezdeményezősége továbbra is fennmaradt, s minden bizonnyal fokozódni is fog. A Magyar Vöröske­reszt nemzetközi segélyak­ciója keretében hatvan fo­rint értékű bélyeget vásárol­tak. Az anyagtakarékosság nálunk is fő feladat, öt szá­zalékkal csökkentették az anyagfelhasználást az fél évhez képest. Nagy előző len­dülettel folyik a szakmai to­vábbképzés, ezzel együtt jár az elvégzett munkák minő­ségbeli javulása is.­­­ Végezetül meg kell említe­azt a nagy jelentőségű, önzetlen vállalásukat, hogy a vállalati tehergépkocsi­állományt, „újjávarázsol­ják”, átfényezik, átfestik. Je­lenleg már hat kocsi készült el, s ha a brigád gazdasági munkája engedi, a többi gép­kocsira is hamarosan sor fog kerülni. Ennyit erről a brigádról, úgy dióhéjban. Lelkes, szor­galmas, szépre és kultúrára igényt tartó kollektíva az övék. Tanulnak, művelődnek, mint a többi szocialista bri­gád tagjai. A brigád névsora: Kovács János, Szuhánszky Zoltán, Németh Nándor, Kenyú László, Baranyi Zoltán, Ko­vács József, Liktor Sándor, Köő Gy. László, Fodor Ist­ván, Póka Mihály, Hartay Mihály, Viola Józsefné, Mol­nár Miklósné. Sok sikert kívánunk a bri­gádnak. (Rosta) 3 SZILUETT A II. díjat Prepuk János, a „Bláthy Ottó” Szocialista Brigád tagja kapta. VXXX^^^^^^^-^^>XXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXX\XXXXX\XX>XXXXVXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXK\XXNV KISZ-fiataljaink társadalmi munkája Betonozás az irodaépület előtt Köztudott, hogy az őszi, il­letve a téli időszak közele­désével osztálynak az üzemfenntartási sokasodnak gondjai. Az állandó és rend­­­szeres karbantartási munkák mellett akadnak­ sürgős feladatok is Ilyen például a Lágymányoson levő tüzelő­anyag-tároló telepünk keríté­sének azonnali javítása, vagy a tűzrendészetileg és autópar­kolási szempontból is jelentős irodaház előtti térség betono­zása. A munkában azonban, az anyagokon, gépeken kívül el­sősorban munkáskezek kellet­tek. Az üzemfenntartás I-es számú KISZ-alapszervezeté­­nek fiataljai önként vállalták, hogy munkájukkal nők a karbantartók besegítő­munká­jába és elvállalták az iroda­ház előtti, volt virágospark helyén a betonozást. A munka szervezője Pozs­­gai László, az I-es KISZ- alapszerv titkára, tűzvédelmi előadója a vállalat volt. Ő mondta el, hogy a betonozási munkálatok elsősorban tűz­rendészeti célokat szolgálnak, hiszen a megnövekedett tér­ségen, illetve területen egy esetleg irodaházi tűz esetén a tolólétrás mentőkocsi közvet­lenül odaállhat a falak mellé. A lelkes kis csoport mun­káját szinte az egész vállalat segítette. Az építészeti gyár­részleg betonkeverőgépet, lapvibrátort, talicskákat és la­pátokat küldött. A fiatalok mellé még egy gépkezelőt állított, Eri Károly személyé­is ben. Szakmai segítséget jól képzett, építési munkák­ban járatos szakemberek ad­tak: Fecske István és Nagy Sándor. A munka november 15-én, szombaton, kora reggel kez­dődött el. Aznap borús, szeles volt az idő, többször is esett az eső. Mégis, minden a leg­nagyobb rendben ment: nyolc órakor már a betonozásnál tartottak és délután kettőkor fejezték be a munkát. A mechanikai gyárrészlegtől kölcsön kapott targonca hoz­ta a porán cementeszsákokat, sza­lapátolt, dolgozott mindenki. A lelkes kis brigá­dot csak dicsérni lehet, hogy a nagyon rossz idő ellenére senkiben sem merült fel az a gondolat, hogy esik az eső, menjünk haza. Az érdeklő­désre, a társadalmi munka iránti jó hozzáállásra vall, hogy olyan dolgozók is jelen voltak, akik nem is KISZ-ta­­gok. A dolgozó kis kollektíva névsora: Pozsgai László, Vinth Imre, Csócsa István, Bolla István, Cseszkó János, Revák Gyula, Kincses József és a katolikusoktól Merkstei­­ner József KISZ-titkár. K­. K. Munkásarcok A gépgyártás szerszámkiadója A mechanikai gépgyártás csarnokában egyemeletes, kis alapterületű raktár található. Ennek a raktárnak a vezető­je és egyben kezelője Balázs Béla, a gépgyártás Béla bá­csija. A Heves megyei Zaránk községben született, ott nevel­kedett fiatal korában. Volt raktárvezető, boltvezető, sok fiatalt nevelt a kereskedelmi szakmában. 1908-ban család­jával Budapestre költözött. Egy ideig a Rákosmenti ÁFÉSZ boltvezetője volt, majd átjött a vállalatunkhoz. Magával hozta precízségét és példátlan rendszeretetét, helyre került, mert a gép­gyártás szerszám- és anyag­raktárának vezetéséhez szük­ség is van mindkettőre. Ele­inte nehéz dolga volt, a rak­tárt eléggé szétzilált állapot­ban vette át, s bizony sok energiájába került, amíg a je­lenlegi rendezett állapotot el nem érte. Belül, a raktár fogadóabla­kai felett kis táblácska lóg: rajta ez a felirat: „tegyél a helyére mindent pontosan, leltár akkor lesz jó és gond­a­talan.” A szerszámokról ezer­négyszáz kartont vezet a pol­cokon, fiókokban katonás rendben sorakoznak a legkü­lönfélébb szerszámok. Az úgynevezett szociális felszere­léseket is Béla bácsi kezeli, ide tartozik a védőkesztyű, a bőrkötény, a védőszemüveg és még sok minden más egyéb. Három-négy percenként jönnek az „ügyfelei”, fúróért, menetvágóért és egyéb szer­számokért. Egyes dolgozók régebben nem nagyon kímél­ték munkaeszközeiket, s olyan szerszámokat is vissza­hoztak cserére, amelyeket egy kis lelkiismeretességgel, egy­két perces hiúnyéval még meg lehetett volna javítani. Béla bácsinak most már si­került elérnie azt is, hogy maguk a dolgozók szólnak ne­ki, hogy nem baj, Béla bá­csi, ezt a fúrót még megkö­szörüljük magunk is, ez még igazán használható lesz. Ezek a dolgozók: Pázmándi Lász­ló, Molnár József, Mészáros László, Fónagy Sándor és Bodnár Mihály. Itt, ezen a helyen feltétlen a meg kell említeni a raktár és mechanika tmk-műhelyé­­nek szoros kapcsolatát. Az el­romlott kéziratukat, asztalos­­szorítókat társadalmi munká­ban javítják a raktárnak, mert tudják, hogy ezekből az eszközökből úgyis hiány van. Ez év júliusától a raktár emeleti részébe költözött a külső szerelés szerszám- és anyagállománya is. Bakos Fe­renc személyében lelkes, hoz­záértő segítő is érkezett, Béla bácsi őszinte örömére. — a ly — Könyvajánlatunk karácsonyra Vállalatunk központi könyv­tára novem­berben 80 új kötet­tel gazdagodott. Néhány köny­vre felhívjuk olvasóink figyelmét: Asperján György: Vészkijá­rat bejárat, Bikov, Vaszil: Az obeliszk, Boldizsár Iván: A szárnyas ló. Bronte: Shirley, Buzzati: Hajtóvadászat gekre, Déri Tibor: G. A. öre­úr X-tben, Galgóczi Erzsébet: Bi­zonyíték nincs, Gelléri Andor Endre: Egy önérzet története, Hernádi Gyula: Vörös rekvi­em, Hochhuth, Rolf: A hely­tartó, Mándy Iván: Zsámb­oky mozija, Marshall, Peter: Nincs helyed a temetőben, Merle, Robert: Malevil, Mora­via Alberto: A római lány, Rejtő Jenő: Az elveszett cir­káló, Zola Emile: Életöröm, Doyle Arthur Connan: A sá­tán kutyája, Milne Alan: Mi­cimackó, Verne Jules: A du­nai hajós, Lukács György: A művészet és az ...» Seneca L. A.: Erkölcsi levele.

Next