Királyi Közjegyzők Közlönye, 1897 (3. évfolyam)
1895 / 1-2. szám (január-február) - KÖZGYŰLÉSEINK
, akár nem ; ez több, mint amennyit a törvényhozó kétségkívül mondani akar; hozzáteendő, minden esetben (tekintet nélkül a korra s a törvényes képviselő egyetértésére), melyben a kiskorú cselekvőképessége különben is korlátolt. Míg, ha a kiskorúnak cselekvőképessége az általános jogelvek szerint nincs korlátolva, minden a régiben marad. A rendelkezés értelme ezek szerint az, hogy mindazok a házassági szerződések, melyekre nézve különben «a fennálló jogszabályok értelmében» a kiskorúnak cselekvőképessége korlátolva volna, amennyiben gyámság alatt álló kiskorú kötötte, gyámhatósági jóváhagyás alá terjesztendők, különben érvénytelenek ( 14. §.). Az újítás pedig, amit ez a rendelkezés addigi jogunkhoz képest behoz, — eltekintve a gyámhatósági felügyeletre vonatkozó szempontoktól — azon fordul meg, hogy az addigi jogállapot szerint az ilyen szerződés nem eo ipso érvénytelen, hanem csak érvényteleníthető volt kifogásolás esetében.. Nem tagadható, hogy a 113. §. 5. pontjának szerkezete nem épen szerencsés; felületes az és úgy a törvényhozói körültekintésnek, mint a szabatos kifejezésmódnak, de még a jogászias logicának is híján van. Már az, hogy két, jogilag annyira különböző tárgy, mint a házasság és a házassági szerződés, egy fiókba van dobva, öreg hiba. E két jogi tény közt egészen külső, teljesen esetleges a vonatkozás; hasonlag együtt lehetne intézni a házassági kelengye vételét is, hogy mennyiben köti az a kiskorút stb. Továbbá a jogi mozzanatok, melyek szálain ezt a két, egymástól jogi természete szerint teljesen elütő tényt az 5. pont egymással összeköti, vagyis a kiskorúak korának és a törvényes képviselő egyetértésének két mozzanata, csupán a házasságkötés dolgában lényeges jogi mozzanat, míg a házassági szerződés dolgában ez a két mozzanat magánjogunk értelmében lényegtelen. A házassági szerződések szempontjából magánjogunk a 18., illetve a 16. évről, mint differenciáló korhatárról, mit sem tud, a törvényes képviselővel való egyetértésről, mint lényegtevő feltételről szintén nem. Mert ott is, ahol a képviselő közbenjárása lényeges dolog, a lényeg tisztán a formális mozzanaton, a hiányos cselekvőképesség kiegészítésén nyugszik, nem az anyagi akarategyformaságon; ez utóbbi közömbös, kijelentése nem is kívántatik, sőt hiányozhatik is. Már ez a szerkesztési mód is kizárja a föltevést, hogy a törvényhozónak intenziója oda irányult volna, hogy a 113. § 5. pontja néhány szavával a gyámság alatt álló kiskorúak