Közjegyzők Lapja, 1899 (5. évfolyam)

1899 / 1. szám (január 1.) - Boldog újévet!

3 a közjegyzőt taksálja, e tekintetben valóságos mandarin-rendszer uralkodik a közjegyzőkkel szemben. Pedig hát véleményem szerint a foglalkozások vagy állások közül egy sincs olyan, mint ez a közjegyzői, a­mely annyira meg­­érdemlené mind azt, hogy maga a közjegyző megbecsülje, mind pedig azt, hogy a nagyközönség, a hatóságok és bíróságok kifeje­zett megbecsülésekkel hozzájáruljanak a szükséges tekintélye meg-­ állapítása és megszilárdításához. Ha az állam felruházta a közjegyzőt hitelességgel, a közeget tartsák kötelességüknek, minden erejükkel odahatni, hogy ennek a hiteles személynek tekintélye is legyen és pedig énen annyi, mint a­mennyit hivatásának gyakorlása igényel. Úgy gondolom, hogy árt a közjegyzőknek azon eddig foly­tatott irány, hogy minden kérdés legtöbbször szigorúan közjegyzői személyes szempontból tárgyaltatik, és nagyon előtérbe van tolva a közjegyzők anyagi érdeke. Arra kellene törekedni, hogy a közjegyzői intézmény pros­perálását, mint a­hogy az valósággal úgyis van, a nagy­közönség érdekében állónak mutassuk ki és bizonyítsuk , minden ez irány­ban sikerrel tett lépés továbbra visz mint 100 oly panasz, a­mit senki sem hallgat meg, még az se, a­ki hallja is. Törekedni kellene — és azt hiszem, ez egy fontos feladata lenne a szaklapnak — arra, hogy a közjegyzői gyakorlatot hason­lóvá, egyöntetűvé tegyük. Véleményem szerint nem helyes, hogy még ugyanazon egy városban is egyik közjegyző egyféleképpen, a másik másféleképpen csinálja ugyanazon egy dolgot. A köz­jegyzői működés szigorúan formákhoz van kötve. Már most úgy a közjegyző, mint a nagy­közönség miként igazodjék­­el, ha oly sok különféleséget lát ? Eltekintve minden egyébtől, nem lenne-e nagy vívmány, ha közös bírálat és fontolgatás után megállapíthat­nánk, mindez egyes megállapítható esetre a legjobb formát és az közös tulajdonná téve, megmentenénk kezdő kartársainkat a kételytől, a tapogatás és önmaga kárán való tanulástól ? Programmomba felvettem az illetékügyek megbeszélését is. Ez is oly miseria, a­mely mindennap megkeseríti a közjegyző életét. És ha nem is hiszem azt, hogy­ döntő helyen érveléseink meghallgató fülekre fognak találni, de úgy gondolom, hogy az esetek közlése használni fog kartársainknak legalább jövő tájéko­zásul.

Next