Királyi Közjegyzők Közlönye, 1922 (23. évfolyam)
1922 / 1. szám (május) - Dr. Holitscher Szigfrid budapesti kir. közjegyző: A magyar közjegyzőség (1919–1922.)
- 3 - zási ágak, elsősorban az ügyvédség részéről támogatásban könnyebben részesülő törekvésünket illeti, nekünk magunknak nem szabad, amint a múltban megtörtént, abba a hibába esnünk, ami ma, amikor a súlyos és belátható időn belül lényegesen alig enyhülő gazdasági viszonyok között az anyagi kérdés figyelmen kívül nem hagyható, annyival súlyosabb hiba volna, hogy t. i. a peren kívüli eljárás bizonyos hatósági, a közjegyzői hatáskörtől és hivatástól amúgy is idegen és emellett a reáfordított munkával, idővel és személyi és dologi kiadásokkal arányban álló díjazásban a dolog természeténél fogva nem részesülhető teendőinek átutalására törekedjünk. Így amennyire helyeseljük is azt, hogy az örökösödési eljárásban a közjegyző a bíróságtól függetleníttessék és a hagyatéki bíróság egyes teendői a közjegyzőre átruháztassanak, nevezetesen pedig a közhitű tanúsításnál nem egyéb hagyatékátadás a közjegyző hatáskörébe utaltassék, és úgy el kell hárítanunk magunktól nem csak minden kényszerítő jellegű bírósági és más hatósági cselekményt, hanem az igazgatási természetű teendőket (halálesetfelvétel, biztosítási intézkedések, kézbesítés stb.) is, nem csak elméleti szempontból, mert a közjegyző bármennyire is alkalmas volna arra személyileg, elméleti képesítésénél, gyakorlatánál és erkölcsi garanciájánál fogva, mint az államhatósági szervezeten kívül álló és magánmegbízásból való közhitű tanúsításra kirendelt igazságügyi közeg arra hivatva nincsen és az ilyen fejlesztés végeredményben szükségképen az államszolgálati viszony valamely alakulatára, a közjegyző függetlenségének elvesztésére vezetne, de az anyagi egzigenciák miatt is, mert az állami feladatok ezen átvállalása a közjegyzőséget feltarthatlanul súlyos anyagi válságba sodorná. Ugyanez áll a telekkönyvek vezetése, okiratok megsemmisítése, holttányilvánítási, csődbiztosi és egyéb teendők tekintetében, melyekről úgy kart, mint azon kívül álló körökben, különösen az 1911. évi közjegyzői congresszus és jogászgyűlés alkalmával szó esett. A kir. közjegyzők hatáskörébe volna ellenben utalható az ingatlanok bírói és önkéntes árverése, kezdve az árverési feltételek megállapításától egészen a vételár felosztásáig , a kereskedelmi társaságok alakulásánál való kötelező közbenjárás és hasonlók és ezzel kapcsolatban végre kifejezetten elismerendő és garantálandó volna a peren kívüli képviselet joga is minden téren korlátozás nélkül, mely ma a közjegyzői törvény 55. szakasza ellenére annak homályos szövege miatt, valamint egyes hatóságok (árvaszékek és belügyminisztérium) vonakodása és főleg az ügyvédek ellenzése folytán a gyakorlatban nem érvényesülhetett és biztosítva nincsen. Azonban a hatáskörünk kiterjesztéséért folytatott és most újból felveendő küzdelmünkben a mondottaknál fogva egyáltalán nem a bíróságok perenkívüli teendőinek a közjegyzők