Királyi Közjegyzők Közlönye, 1922 (23. évfolyam)

1922 / 1. szám (május) - Dr. Holitscher Szigfrid budapesti kir. közjegyző: A magyar közjegyzőség (1919–1922.)

- 3 -­ zási ágak, elsősorban az ügyvédség részéről támogatásban könnyebben részesülő törekvésünket illeti, nekünk magunknak nem szabad, amint a múltban megtörtént, abba a hibába es­nünk, ami ma, amikor a súlyos és belátható időn belül lénye­gesen alig enyhülő gazdasági viszonyok között az anyagi kér­dés figyelmen kívül nem hagyható, annyival súlyosabb hiba volna, hogy t. i. a peren kívüli eljárás bizonyos hatósági, a közjegyzői hatáskörtől és hivatástól amúgy is idegen és emel­lett a reáfordított munkával, idővel és személyi és dologi ki­adásokkal arányban álló díjazásban a dolog természeténél fogva nem részesülhető teendőinek átutalására törekedjünk. Így amennyire helyeseljük is azt, hogy az örökösödési eljárás­ban a közjegyző a bíróságtól függetleníttessék és a hagyatéki bíróság egyes teendői a közjegyzőre átruháztassanak, neveze­tesen pedig a közhitű tanúsításnál nem egyéb hagyatékátadás a közjegyző hatáskörébe utaltassék, és úgy el kell hárítanunk magunktól nem csak minden kényszerítő jellegű bírósági és más hatósági cselekményt, hanem az igazgatási természetű teendőket (halálesetfelvétel, biztosítási intézkedések, kézbesítés stb.) is, nem csak elméleti szempontból, mert a közjegyző bár­mennyire is alkalmas volna arra személyileg, elméleti képesí­tésénél, gyakorlatánál és erkölcsi garanciájánál fogva, mint az államhatósági szervezeten kívül álló és magánmegbízásból való közhitű tanúsításra kirendelt igazságügyi közeg arra hivatva nincsen és az ilyen fejlesztés végeredményben szükségképen az államszolgálati viszony valamely alakulatára, a közjegyző függetlenségének elvesztésére vezetne, de az anyagi egzigenciák miatt is, mert az állami feladatok ezen átvállalása a közjegy­­zőséget feltarthatlanul súlyos anyagi válságba sodorná. Ugyanez áll a telekkönyvek vezetése, okiratok megsemmisítése, holttá­nyilvánítási, csődbiztosi és egyéb teendők tekintetében, melyek­ről úgy kart, mint azon kívül álló körökben, különösen az 1911. évi közjegyzői congresszus és jogászgyűlés alkalmával szó esett. A kir. közjegyzők hatáskörébe volna ellenben utal­ható az ingatlanok bírói és önkéntes árverése, kezdve az ár­verési feltételek megállapításától egészen a vételár felosztásáig , a kereskedelmi társaságok alakulásánál való kötelező közben­járás és hasonlók és ezzel kapcsolatban végre kifejezetten el­ismerendő és garantálandó volna a peren kívüli képviselet joga is minden téren korlátozás nélkül, mely ma a közjegyzői tör­vény 55. szakasza ellenére annak homályos szövege miatt, valamint egyes hatóságok (árvaszékek és belügyminisztérium) vonakodása és főleg az ügyvédek ellenzése folytán a gyakor­latban nem érvényesülhetett és biztosítva nincsen. Azonban a hatáskörünk kiterjesztéséért folytatott és most újból felveendő küzdelmünkben a mondottaknál fogva egyál­talán nem a bíróságok perenkívüli teendőinek a közjegyzők

Next