Királyi Közjegyzők Közlönye, 1935 (34. évfolyam)

1935 / 10. szám (december) - Közlemények

névjegyzékébe az elmúlt félév folyamán bejegyzés nem volt, töröl­tettek Máthé Gyula dr. helyettes, Földes Pál jelölt és Németi Sán­dor dr. jelölt.­­ A szombathelyi kir. közjegyzői kamaránál vezetett jelöltek névjegyzékében az elmúlt félév folyamán történt változások­ról értesítés nem érkezett. A gyámhatósági fék. E címen e közlöny múlt számában egy közlemény jelent meg, amelyre Csorna Kálmán dr. Budapest szé­kesfőváros árvaszékének elnöke egy magyarázó nyilatkozatot küldött be, amelyet természetesen az alábbiakban egész terjedelmében közzéteszünk, némely szerény felvilágosító megjegyzésünk kísé­retében : „A Kir. Közjegyzők Közlönyének f. évi 9-ik számában ily címen az író megnevezése nélkül közlemény jelent meg, amely a hagyatéki ügyek egy jelentékeny részének hosszú időre történő elhúzódását a gyámhatóságok lassú ügykezelésével és sok esetben minden komoly ok nélküli akadékoskodásával kívánja indokolni. Minthogy a cikk a székesfőváros árvaszékét is kifejezetten támadja, sőt annak igazolásául, hogy ennél az árvaszéknél az ügykezelést általában túl bürokratikusnak és túl lassúnak kell minősíteni, az árvaszék gyakorlatából példákat is hoz fel, szabad legyen a közleményre e helyütt egész terjedel­mében reflektálni. Elsősorban azt kívánom egész szerényen megjegyezni, hogy Budapest székesfőváros árvaszéke sohasem vallotta, vagy akarta vallani magát az ország első árvaszékének! Hogy ez a felfogás a közvéleménybe mégis így idegződött bele, annak bizonyára megvoltak a maguk értékítéleten alapuló külön okai, amelyeket csak hosszú fáradságos és eredményes tevékenység leszűrődése­­képpen szoktak elismerni. És ezen az ítéleten nem igen fog változtatni a közvélemény a cikkíró erősen szubjektív és túlnyomórészt igazságtalan táma­dása folytán sem! A felhozott konkrét esetekre nézve pedig következő a válaszom! Az első ügy a lassú ügykezelésre kíván példa lenni. Tény az, hogy a szóbanforgó hagyatéki iratokat 1933. évi december hó közepén terjesztette be a kir. közjegyző az árvaszékhez gyámhatósági elbírálás végett, hogy azok 1935. évi augusztus hó 18-án küldettek vissza a közjegyzőhöz újabb egyezség megkísérlése végett és hogy onnan visszaérkezve az ügy jelenleg is elbírálás alatt áll. Ennek a késedelemnek oka azonban megállapításom szerint egyál­talán nem a bürokratikus ügykezelés volt, hanem a véletlenek sorozata, amely azt hozta magával, hogy kezelőhivatali tévedés folytán az ügy kétfelé ágazván, késedelemmel volt egyesíthető, majd a nyilvántartásból is kiesvén, érdemi elbí­rálás alá csak későn kerülhetett. Tetőzte a fatális véletleneket még az a körülmény is, hogy az ügy eredeti előadója hónapokon át beteg volt és más referenst kellett a hagyatéki bíróság sürgetésének beérkeztekor kijelölni. Természetes, hogy ilyen kezelési zavarok minden hivatalos apparátus életében és ügyvitelében előfordulhatnak, de abból még könnyelmű általáno­sítást a hivatal egész működésére vonni nem lehet és nem szabad. Nem lehet pedig annál kevésbbé, mivel 2 éve tartó vezetésem egyik legfőbb törekvését.

Next