Kis Ujság, 1896. december (10. évfolyam, 331-360. szám)
1896-12-01 / 331. szám
KIS ÚJSÁG 331. szám. (a) A tél nyomorultjai. Budapest, nov. 30. A kalendárimban még majd körülbelül egy hónap múlva lesz hivatalosan tél, de a kalendáriumról tudvalevő dolog, hogy sohasem mond igazat, legiolebb véletlenségből. Most is, aki megbízott a kalendáriumban, ugyancsak keservesen kell tapasztalnia ennek hagyományos füllentését. Mert ugyancsak »fúj a szél, táncol a tányér a bormélyműhelyek előtt«. A szállongó havat, kegyetlenül csapkodja az ember arcába a vihar erejével tomboló szél s a metsző hideg kékes pirosra festi az orrokat, füleket. Ha végig megyünk az utcán, csak didergő, fázó embereket látunk mindenütt, akik úgy futnak a dolguk után, mintha a tatár kergetné őket. És ha a dolgukat elvégezték ugyancsak sietnek a meleg szobába. De ezek az emberek még boldogok, hogy van hová menniük melegedni, ami egy kis didergés után kétszeresen jól esik. De hány ember van, aki hiába vonul meg szobájában, mert ott is csak olyan rideg, barátságtalan, mint odakünn a szabadban. Legfölebb a széltől óvja meg. És hány ember van, akinek még szobája sincs, ahová a szél ellen megvonulhatna. A gazdag embernek a tél csupa gyönyörűség. Annyi élvezettel, mulatsággal szolgál neki, mint bármelyik évszak, sőt talán többel. Neki tehát mindegy : tél vagy nyár, ősz, vagy tavasz, egyik annyi gyönyörűséget hoz, mint a másik. De a szegény ember, az bizony retteg a téltől és méltán. A többi évszakokban csak eltengődik valahogy. A szobát nem kell fűteni s ha meg szobája sincs, meghúzódik valamelyik bokorban. Annyit meg keres talán, hogy éhen ne haljon. De télen . .. akkor az élelem is drágább több is kell belőle, hogy a szervezet jobban ellenállhasson a hidegnek és fűteni is kellene, hogy megdermedt tagjait legalább egy kissé felmelengesse és képessé tegye a további munkára. Ilyenkor igazán nem tudja a szegény ember: fára adja-e, vagy kenyérre keresetét. Mindegyik egyformán kell és a pénze — ha van — egyikre sem elég. Az emberbaráti eszméket hirdetők hiába hivatkoznak a gazdagokra a társadalomra, hogy kötelesség gondoskodnia arról a szegény tagjáról, aki a télben nyomorultabb az utolsó féregnél. A gazdagok, a társadalom, vállat von, legfölebb szánakozik, de a zsebébe nem nyúl, kezét nem nyújtja oda didergő, nyomorgó embertársainak. Nagyon kellemetlen kihúzni a prémes kabát meleg zsebéből a kezet a hidegbe, még ha keztyüben is van. Sőt még jóformán oda sem néz a jajveszékelőkre és sietve menekül előlük, mert esetleg elrontja étvágyát, pedig pompás ételek várják, vagy rósz éjszakát szerez magának pedig olyan jól esik a puha párnák között a pihenés. Szomorú kép ez, de fájdalom igaz. Nem is lehet rajt segíteni. Nincs más hátra tehát a tél nyomorultjainak mint bízni a szebb jövőben, amikor ez a társadalom más lesz. Az igaz, hogy addig megfagyhat és éhen halhat, de csak bízzék! Kedd, december 1. : AZ ORSZÁ DOLGA: Országgyűlés. — A képviselőház ülése. — Tóth Vilmos kinevezésére vonatkozó főrendiházi üzenetet. Ezután az osztályok előadói tettek jelentést az alakulásokról. Veleje ezeknek a jelentéseknek a következő : a kilenc osztály 245 mandátumot bírált meg, ezek közül kifogástalannak talált 23- et, petícióval támadtak meg 11 mandátumot, 3 ellen pedig azonkívül, hogy petícióval megtámadták, a bizottság még alaki kifogásokat is emelt. Minthogy azonban tegnap óta még 9 mandátum ellen érkezett be petíció , ennélfogva a kifogástalan mandátumok száma 222-re szállott le, viszont a petícióval megtámadott mandátumok 11-ről 20-ra emelkedtek. Azután következett a tisztviselők választása. Lidércfény. Szegósay. — Idegen eredetiből. ~ II. ' (8) Ki a pamlagon, ki kényelmes zsellében vig csevegés közben szürcsölte az illatos theát. Először Mankovicsné előtt hajta meg magát, egy bájos fiatal asszonyka előtt aki remek szőke kibontott hajával, kellemes modorával s vigságával oly benyomást tett a fiatal emberre, a ki szokott volt előkelőbb társaságba járni, mint egy tündér s ugyancsak zavarba hozta őt. Azután Paula kisasszony felé fordult aki Mankovicsné buga volt. Ez nővérénél még szebb volt sötét hajával s nagy kék szemeivel. Csókolni való pici szája s finom parányi kezei megragadták az ifjú figyelmét. Ott volt még Preising doktor, egy alig harminc éves de elég komoly férfi, aki kimért udvariassággal üdvözlő a fiatal embert feléje fordítva érdekes arcát, amelyet barna sűrű haj koronázott. Mellette egy simára borotvált meglehetős köpcös test arcú kedélyes, körülbelül ötven éves férfi ült, Rohdemann tőkepénzes, míg egy idősebb sovány Scheljitcow nevű orosz mellett Rohdemann leánya foglalt helyet, egy csendes, mélázó nem éppen csúnya leány, aki már túl volt gyermekévein s aki hosszasan elmerengve nézte a fiatal embert, feszesen viszonozva köszönését. Albertet is leültették s Mankovics azonnal egy csésze teát nyújtott neki. A társalgás csakhamar vígan folyt ismét. Budapest, november 30. A képviselőház mai ülésén véget ért a korelnök és a körjegyzők pünkösdi királysága. Megválasztották az elnököt, alelnököt és a rendes jegyzőket s ezzel az ideiglenes tisztviselők helyet adtak az állandó tisztikarnak. A múlt ülés jegyzőkönyvének fölolvasása után, im Dicsáry korelnök bemutatta a j A férfiak a harctérről érkezett legújabb híreket tárgyalták élénk taglejtésekkel. A német hadak győzelméről egyik hír a másik után érkezett s a sereg előnyomulásáról szóló hivatalos értesítések Berlin minden hirdetési oszlopára ki voltak ragasztva, hogy a közönség mindig tájékozva legyen. Strassburg és Metz felé indultak most. A hölgyek is beleszállottak, kivált a háziak, míg Rodemann kisasszony csak ritkán beszélt. A nők lassankint házi ügyeket, tárgyaltak s a férfiak a tőzsde árhullámzásait vitatták meg, valamint azt, hogy mily nyereségekre lehet kilátás a jövőben. Végre valamennyien Mankovics tervéről beszéltek. Albert csodálkozással látta, hogy az egész már befejezett dolog, s hogy Mankovics már másnap vagy harmadnap el akar utazni. Mindnyájan meg voltak győződve, hogy e vállalkozás nagy nyereséggel fog járni s jó kedvükben Hermißta háziasszonyt boszánták hosszú szalmaözvegységével, a mi ellen a szép asszony erősen védekezett. Mankovicsné annyira lelkesült férje e vállalkozása iránt s annyira számított már a nagy nyereségre, hogy Albert csakhamar meggyőződött, miszerint e szép nőben nagyon sok a próza s igen kevés a poézis. Albertet csupa olyan emberek környezők, akik gazdagok voltak, vagy gazdagok akartak lenni, akik mindig csak azon gondolkoztak miként lehetne pénzt keresni s a kik még a véres harctért is arra használták fel, hogy vagyonukat gyarapítsák. Ez tetszett Albertnek, ez izgatást. Pénzt szerezni, sokat nyerni ez volt az ő vágya. — Oh csak meggazdagodhatnék — so Pont 12 órakor ért véget a szavazatok összeszámlálása, amelynek eredménye a következő : Elnökké választották nagy többséggel Szilágyi lésesőt. Kossuth Ferenc 34 szavazatot kapott. Alelnökökké: Berzeviczy Albertet és Láng Lajost. Jegyzőkké Eszterházy Kálmán grófot, Molnár Antalt, Josipovich Gézát, Lehotzky Vilmost, Teleky Sándor grófot és Lakatos Miklóst, háznaggyá pedig Csávossy Bélát választották. A választások végén Janicsáry Sándor korelnök meleg szavakkal köszönetet mondott a képviselők lelkes támogatásáért, amivel feladatának teljesítését neki megkönnyítették. A Ház éljenzése között távozott azután a korelnök a korjegyzők társaságában s helyet adott a megválasztott tisztikarnak. Zajos éljenzés fogadta az elnöki emelvényen megjelenő Szilágyi Dezsót. Az ováció csillapultával az új elnök kijelenti, hogy mielőtt ő és tisztársai helyüket elfoglalják, tisztelettel teljes köszönetet mondanak megválasztásukért. Hogy mily melegen érzik a megtiszteltetés értékét, a t. Ház megítélheti a kötelességérzetből, mellyel teendőjüket végezni fogják- Rajta lesznek teljes erővel és pártatlanul (Éljenzés), hogy a Ház szabályai, jogai, méltósága megóvassanak és biztosíttassák a tanácskozás rendje. Kérik a képviselőtársaik naponkint való támogatását. I Csak így lesz képes föladatának megfelelni s hajrá magában. — A legboldogabb ember lennék, ha ez álmom megvalósulna! Pedig most oly emberek között volt, akiktől eltanulhatta ezt a mesterséget s ő feltette magába, hogy fel is használja e kedvező alkalmat s lehetőleg minden titkukat ellesi. Mankovics egy kis idő múlva intett neki, hogy kövesse a mellette való szobába. A muszka minden bevezetés nélkül magyarázatokkal szolgált tervére nézve, amelyek Albertet teljesen elvakitak s az ifjú elolvasván a szerződést, aláírta, maig a Mankovics által aláirtat figyelmesen összehajtá és zsebre tette. Ezzel részese lett az üzletnek, amennyiben a jövedelem bizonyos százaléka volt neki biztosítva, természetesen csak azon áruk értékéből, amelyeket Albert vitt a piacra, vagyis inkább a harctérre. Az egyezség elég tiszta volt s Albert nem kockáztatott semmit. A fiatal ember hálásan szorított kezet a muszkával s e perctől fogva jeltevőjének tekintette őt. Rózsás színben látta a világot s a legvérmesebb reményeket táplálta a jövőre nézve. Dolgaikat elvégezvén, mindketten visszatértek a társasághoz, amely időközben megszaporodott. Az uj jövevény egy Ernisch nevű csinos, barátságos, megnyerő modorú fiatal férfi volt, aki pénztári állást foglalt el egy újságvállalatnál. Felesége valóságos gyermek volt még. Ártatlan, bájos arcán semmi nyoma sem volt annak, hogy már egy félév óta asszony. Valóban kedves egy kis pár volt, amely még most is a mézeshetek gyönyöreit látszott élvezni. Kívülük még egy másik muszka is jött,