Kis Ujság, 1905. július (19. évfolyam, 181-211. szám)

1905-07-01 / 181. szám

Július 5. kinevezése óta történtekről és elbúcsúzik az uralkodótól, aki Ischlbe utazik. Fejérváry báró még ma este visszatér Budapestre. A magyar miniszterelnök legközelebb megkezdi a tárgyalásokat a koalíció vezéreivel s állítólag erről lesz szó a mai kihallgatáson is. Béketárgyalások. Fejérváry Géza báró ma délután visszautazott a fővárosba, ahová este érkezett meg. Nyomban megérkezése után szenzációs intézkedéseket tett, a­melyekkel úgy látszik összefüggésben volt bécsi utazása. Levelet intézett ugyanis Kossuth Ferenchez, Apponyi Albert grófhoz, Andrássy Gyula gróf­hoz, Darányi Ignáchoz, Bánffy Dezső báróhoz, Zichy Aladár grófhoz, Thaly Kálmánhoz és Rakovszky Istvánhoz, a­kiket tanácskozásra hívott meg. A ve­zérlőbizottság e meghívott nyolc tagja vasárnap délután ül össze. A tanácsko­záson Fejérváry előterjeszti a király újabb békepontjait. Félhivatalosan jelentik: Fejér­váry Géza báró miniszterelnök, a­kit a mai délután folyamán ő felsége magán­­kihallgatáson fogadott, este 9 óra után visz­­sza­érkezett Budapestre. A miniszterelnök kihallgatáson volt, hogy ő felségének — Ischlbe való elutazása előtt — jelentést te­gyen a helyzetről. Hír szerint Fejérváry báró miniszter­­elnök valószínűleg a legközelebbi napokban hozzá fog feladatának ama részéhez, mely a szövetkezett ellenzékkel való megegyezés lét­rehozására vonatkozik. A darabant-miniszterelnök fenyeget. Felháborító dolog szivárgott ki a most folyó főispán-járás titkaiból. A darabant-mi­­niszterelnök egy olyan főispánt fogadott, aki semmi áron nem akart a kaucsuka-kormány alkotmányb­oró parancsainak engedelmes­kedni. Követelték a főispántól, hogy a reni­tens tisztviselőket függessze föl és helyette­sítse, de ő ezt megtagadta. Nemcsak vonak.­ Az Újépület vértanul. Irta: Farkas Em­őd. (72) Haynau eleinte azt kívánta, hogy ked­venc papjának, »mein Lieblingspriff“, a­hogy hitvány gúnynyal maga mondogatta, pőrét újra tárgyalják. De korántsem azért, mintha meg akarta volna menteni, hanem hogy annál tovább gyötörje az élet és halál e borzalmas kü­szöbén. Nedelkovich azonban megmaradt a rögtöni kivégzés mellett s érvei oly ma­gasztosak voltak, hogy az osztrák rémura­lom újabb Karaffája nyomban aláírta az ítéletet. De hogy a kegyelem sugallatának is eleget tegyen, a kötelet törülte s nagylel­kűen „Pulver és Blei“-ra változtatta. A­mikor aztán a hírhedt hóhércseme­tének zsebében volt ez a megerősített íté­let, a­melyen már csak valami isteni csoda változtathatott volna, rohant a szegény öreg plébánoshoz, ki iszonyodott az erőszakos haláltól, s a tőle megszokott kétszínűséggel a kegyelem kecsegtető ígéretével rávette, hogy mások elrettentésére egy bűnbánó nyilatkozatot írjon alá. A beteges lelkész kegyelmet remélve, azt is megtette s másnap a törzshadbiró markába nevetve, ugyanakkor lövette agyon, a­mikor a hírhedt „Pester Zeitung” okt. 8-iki számában bűnbánó nyilatkozata meg­jelent. Éppen jókor érkezett a számára ez a feketére mázott papiros szemfedőnek. Október 10-én Csányi Lászlóra és dr. Jeszenák Sándorra került a sor. A beteges, de nagyerélyű Csányi mint kormánybiztos elévülhetetlen érdemeket szer­dett Kisstóffy kancsuka-ukázait végrehajtani, hanem odamondata a miniszternek, hogyha ilyesmik fognak történni, maga mint főispán élére fog állani ellenzéki vármegyéjének. Ajánlotta magát és ment. Felforrt a tábor­szernagyban az indulat s az ajtóküszöbön kilépőnek kiáltotta utána: — Akkor magát elcsukalom! Hát ez a katonauralom. A hadtest pa­rancsnok-táborszernagy rapportra idézi az ezredeseket és zászlóal­j parancsnokokat s ha parancsait teljesíteni vonakodik az őrnagy, fogságot kap. No, főispán urak, hogy tetszik ez az eljárás ? Nyitva áll önök részére is a váczi fogház. A generális­ helytartónak van egy auditora! Lányi és Kristóffy a profosza. Ezek kieszelték, hogy a vármegyék passzív ellenállását meg fogják törni „törvényesen­, fegyelmi büntetésekkel és főispáni felfüggesz­­tésekkel. Behívták a főispánokat s bizalmasan elmondták nekik, mit vár tőlük a kormány , melyik megyében kell az alispánt, melyik járásban a főszolgabirót vagy szolgabirót ál­lásától megfosztani? Mindig csak „törvénye­sen“ azért, mert ragaszkodnak az alkotmány­hoz és esküjükhöz, nem engedelmeskednek az alkotmányellenes kormánynak s hazaáru­lók lenni nem akarnak. Amely főispánok a „szelid nyomásnak* engednek, megtartják hivatalukat s jutalmat várhatnak; akik nem akarnak az abszolutizmusnak szolgálni, há­rom havi szabadságot kapnak s megyéik kor­mánybiztost, akik pedig semmi áron nem akarnak ezzel a minisztériummal szolidari­tásban maradni, azok­­ becsukannak. Hogyha még ez ember sem őrült, akkor a Lipótmezőről ki kell szabadítatni az orvosilag közveszélyeseknek minősített bo­londokat, mert azok bizonyára józanabbak a táborszernagy urnál. A nemzeti ellentállás, Budapest székesfőváros törvényhatósá­gának minap hozott abbeli határozata, amely az önként befizetett adóknak az államkincs­tárba való beszállítását is megtiltja, már teg­nap érvénybe lépett. Márkus József főpolgár­­mester és Halmos János polgármester kije­lentene, hogy a csütörtöktől befolyt adókat már nem adják át a kormánynak, hanem ta­karékpénztárban helyezik el. Lert a honvédség szervezése, harcképessé­gének fokozása és élelmezése körül. Nedelkovich, a hírhedt törzshadbiró, vette kereszttűzbe őt is. — Minek faggatnak, — pattant föl erősen köhécselve Csányi, — én ártatlan vagyok s tegyenek a mit akarnak, az én lel­ki ismeretem tiszta. — Hm, Batthyány is azt mondta — felelte a hadbíró gúnyosan, s mégis a sze­métdombon halt meg. — Az is hazám földje, — válaszolta fenséges nyugalommal Csányi. Ugyanaz­nap faggatták, vallatták báró Jeszenákot is, ki büszke daccal mondta : — Önöket törvényes bíróimnak el nem ismerhetem, állítsanak rendes bíróság elé, ott majd megfelelek az ellenem szótt vá­dakra. — Micsoda, — pattant föl Nedelko­vich, — ön fumigálja a császár által kine­vezett hadbíróságot! ? — Nemcsak fumigálom, hanem fittyet hányok rá, mert nekünk császárunk soha­sem volt s igy az nekünk nem is nevezhet ki senkit, annál kevésbbé hóhérokat. A hadbíróság hajaszála égnek meredt, a­mivel ugyan vajmi keveset mondottunk, mert a tiszliruhába bujtatott pribékek ko­paszok voltak, akár csak az ördögnek a szérűje. A két lánglelkű hazafit a „súlyosító körülmények“ ügyelembe vételével kötél ál­tali halálra ítélték, s okt. - én már a sira­­lomházba vitték őket, a­honnan Csányi László megható levelet irt gyámfiához. Jeszenák pedig a mikor a vesztőhelyre kísérték, nagyos nyugalommal szállta meg az újépületnek durva lelkű papját, páter Feixat. (Folyt, köv.) Érdekes dolog történt ma a város­­­házán. Egyik fővárosi tanácsnok ma fel akarta­ venni havi fizetését és az erre szükséges nyugtát bélyegilleték lerovása nélkül be­küldte a számfejtőségbe. A tanácsnok a nyugta felére a következő megjegyzést írta:­ »A magyar országgyűlés képviselőházá-­ nak határozata folytán bélyegmentes.“ A számfejtőség azonban megtagadta a tanácsnok fizetésének kiutalványozását azzal,­ hogy a nyugtán nincs bélyeg. Erre a tanács-­­nok bement a számfej­tőségi osztályba és ki-­ jelentette a hivatali főnöknek, hogy a törvény­­hatósági bizottság közgyűlésének határozata következtében, amely különben is a képvise­­lőház határozatán alapszik, a számfejtőség­­nek nincsen joga bármilyen nemű adó vagy­ illeték fizetését követelni. Az ország most tör-­ vényen kívüli állapotban van s ha ennek az állapotnak vége lesz, akkor ő (a tanácsnok) tudni fogja kötelességét és lerójja a bélyeg­­illetéket. Addig azonban ragaszkodik a köz­gyűlés határozatához. A számfejtőség főnöke erre megkérte a tanácsnokot, hogy addig, amíg ez ügyben utasítást nem kap, legyen türelemmel. A ta-­ nácsnok erre azt a kijelentést tette, hogy ha huszonnégy órán belül a fizetését ki nem utalványozzák, a polgár­mester személyében beperli a várost.• Beniczky Lajos pestmegyei alispán az összes járási főszolgabírókhoz a következő rendeletét intézte: — Minthogy a­z. évi ujoncjutalékok mind, ez ideig megszavazva nincsenek, minthogy a­ honvédelmi miniszter úr i. é. 1300 és 43377 sz. a. aira való tekintettel az előző évi ujoncáiiításokról elmaradt, tehát a már meg­szavazott és megállapított ujoncjutalékok zár­számai szerint kezelendő védkötelesek utó­­áik­ltatását is megállapította és a póttartalé­kosok jogos kiigazolási ügyeit felfüggesztette, minthogy továbbá a törvényhatóság által f. G. 13373/923. sz. a. határozattá emelt indít­vány 3. pontja a törvényhatósági tiszt­viselőket eltiltja attól, hogy a meg­ nem szavazott újoncok előállításában bár­minemű részt vegyenek és minthogy vé­gül a védtörvényi utasítás I. része 124. sza­kaszának 3. és 6. pontjai szerint a hadsereg­ kötelékébe önkéntes belépés folytán besoro­zottak a f. évi, tehát meg nem szavazott­ ujoncjutalék javára számíttatnának be és így ez önkéntesek számára szükséges belépési bizonyítvány kiállítása az újoncok előállításá­ban való részvétel jellegével bír, a védterv­i utasítás I. része 146. § ának 1. a) pontja ér­­­­telm­ében kiállítandó belépési bizonyítvány ki­szolgáltatása mindaddig, amíg a folyó évi újoncjutalékok a törvényhozás által meg nem szavaztatnak, tilos. Miről alkalmazkodás vé­gett értesítem: Szabadka, Szabadka város törvényhatósági bizott­sága mai közgyűlésén Borsod és Pest várme­gyék közönségének megkereséseit együttesen tárgyalta Mukics Simon és Varga Károly indítványával, melyet lapunk tegnapi számában közül­tünk.­­ A határozatot a törvényhatósági bizottság­ Mukics Simon indítványára még annak kimon­dásával egészíti ki, hogy a­mennyiben a pót­tartalékosok behívása az újoncmegajánlási jog kijátszását célozná, az erre vonatkozó ren­deltek végrehajtását is megtagadja és meg­tiltja. A határozatot a közgyűlés Mukics Simon, Biró Károly dr. polgármester és­­ Lipovencsics Lázár dr. felszólalásai után egyhangúlag hozta. A pécsi ügyvédek. Rendkívül érdekes feliratot küldött a pécsi ügyvédi kamara az igazságügy miniszterhez. Va­lósággal kitanitja a törvények megtartására. A felirat igy hangzik: Nagym­éltóságu m. kir. Igazságügy mi­niszter urj »TÜS UJSAG* ISZ. szám 3.

Next