Kis Ujság, 1920. július (33. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-10 / 163. szám

, sok kisiparosok, mezőgazdasággal foglalkozók, akiknek még nincs földjük, közalkalmazottak, volt katonatisztek és altisztek, akik mellikfoglalkoztóként akarnak vele foglalkozni, de ez nem lehet több 2000 négyszögölnél. Ezenkívül vég­kielégítéssel vagy nyugdíjjal elbo­csátott közalkalmazottak, katonák. községek, törpe- és kisbirtoko­sok 200 holdra kérhetik birtokuk kielégítését. Minden 500 holdon felüli birtok megváltható, a tulajdonosok teljes kártalanítása mellett, de akinek 1000 holdnál nagyobb birtoka ma­rad, az ár felet kötelmő zálogleve­lekben elfogadni. A földbirtokrendezés alapjául szolgáló hitelhez szükséges tőkét egy­ mezőgazdasági hitelszövetkezet bocsátja rendelkezésére a gazdák­nak, illetőleg a hitelre szorulók­nak. K|5 y J|$AQ 1920. júnus 10. és részt vett a Kun Bélával előző­leg folytatott tárgyalásokon. Szocialisták ét a Terület­­védő Liga. Csekmanek szavaz­óbíró annak magyarázatát kéri, hogy a Váp­ámra még ma is eltiltja a szocialis­­tákat attól, hogy a Területvédő Liga tagjai legyene­k. Bokányi: A Népszava mostani álláspontjáról nincs tudomásom. Én magam tagja voltam a Területvédő Ligának Bokányi ezután elmondta, hogy szerinte a szocialistáknak is célja kell, hogy legyen a területi integritás. Éppen ezért csak egyéni magyará­zatnak tulajdoníthatja azt, hogy ma szocialistáknak nem lehet a Te­rületvédő Ligába belépni, Garbai, a műveletlen kőmivet. Aczél főügyészheyettes ekkor azt a kérdést emezi Bokányihoz, hogy ha annyira ellenezte, miért nem hagyta ott a kommunistákat. Bokányi: Ugyanezt kérdezték tőlem a kommunisták is. Ők kiváló­képp szerették volna, ha én eltűnök. Azon is örvendtek, hogy Garami nem jelent meg. Jól jött volna nekik, ha én elmaradok, mert távol­­létemben biztosan elkövetkezett volna a katonai diktatúra. Kijelentem, hogy én nem akarom magamat itt ultra­radikális nemzeti színben föl­­tüntetni, azonban... Aczél főügyészhelyettes , Garbai úgy nyitotta meg a kommunista kongresszust, hogy beszéde elején azt mondotta: Sírba tesszük Ma­gyarország ezeréves alkotmányát Bokányi. Ez egy retorikai frázis. Garbai műveletlen kőmives volt és a jogi dolgokhoz nem értett. Minő jogon adta át Károlyi a hatalmat? Aczél főkrnyászhelyettes: Ká­rolyi Mihály följogosítva érezhette magát arra, hogy a hatalmat egysze­rűen átadja? Bokányi: Igen. Hogy miért, azt megindokolom. Aczél főügy­észhelyettes: Ken­ kell! Bokányi: Akkor nem felelek töb­bet, mert igennel és nemmel lehetet­len az ilyen kérdésekre, válaszolni. Károlyi képviselte egyedül az állami laházaimat. Ezt egyszers mindenkorra kapta és joggal át is adhatta. Aczél főügyészhelyettes: Az egye­temen is tartott ön az ifjúság előtt előadást. Ott arról beszélt, hogy kell a nemzetgyűlést is szét­verni. Bokányi: Ez sem így volt. Én ott arról beszéltem, hogy a közjog helyett ez,után­a közgazdasági jog lesz a fontos. Valaki közbekiáltott és ha nem jutnak be a parlamentbe? Különben az előadásomon ott volt Kmetty prefecetor is, az egyetem akkori dékánja, aki utánam felál­lott és beszédet mondett. Hangsú­­lvo­zta, hogy ha beszédemmel nem is ért mindenben egyet, mégis az ifjú­ság figyelmébe ajánlja. Az elnök azután a tárgyalást holnap délelőtt 9 órára halasztotta. Bokányi szerepe a rémuralomban♦ A volt népbifitos további védekezése. — Bokányi, mint hadvezér — A szocialisták és a területi integritás A népbiztosok bünpörének negyedik napja. Egynapos szünet után ma dél­előtt folytatta a bíróság a népbiz­tosok hatalmas bünpörének főtár­gyalását. A mai napot egészében Bokányi Dezső kihallgatása töl­tötte be. A volt népbiztos minden kérdésre teljes részlet­ességgel, szen­vedélyesen vitatkozik az elnökkel és megpróbálja a maga, egészében ismertetni politikai fölfogását. A mai tárgyalás kilenc órakor vette kezdetét. Ekkor bevezették a terembe Pantust, Haubrichot és Bokányit. A bíróság egynegyed tíz órakor vonult be. Az elnök meg­nyitó szavai után Brauner úr, védő személyes kérdésben szólal föl s tiltakozik az ellen, mintha ő a tanács­­köztársaságot dicsérte volna. Az elnök tudomásul vette a védő bejelentését és megkezdte Bokányi Dezső kihallgatásának folytatását. Bokányi folytatja védőb­­­eszédét. Bokányi folytatja a március 21-i éjszakai ülée történetét. Úgy látta, hogy:a kormányt Yyx, a Szociál­demokrata pártot pártot pedig Pogány gyűrte le. Ő az ülésen ér­deklődött Kun Bélánál, hogy med­dig tart a diktatúra? Kun Béla azt felelte, hogy eddig is csak dik­tatúra volt, csak nem proletárdik­tatúra. Az, h­oey Kun Béla kül­ügyi népbiztos lett, ez is bizonyít­ja, hogy a proletárdiktatúra első­­sorban a háború jegyében indult meg. A népbiztosok jelölésénél már kitűntek az ellentétek a szocialis­ták és kommunisták között. A Szo­ciáldemokrata­ népbiztosok mellé mindig állítottak két kommunista népbiztoshelyettest. Népbiztossá való kinevezése nagyon meglepte. Ő elfogadta, mert szociális reformo­kat akart megvalósítani, a munkás­­jólét emelésére. Azt egyes vádpontok. Bokányi: A vádindítvány egyik pontja szerint a polgárság lefegy­verzését tűzték ki célul. A polgársá­got nem lehetett lefegyverezni, mert azt már a Károlyi-kormány alatt megkezdték. A vádindítvány második pontja a polgári osztály megsemmisítése. Annál kevésbé akarták ezt, mert a polgárság száz­ezrei részt vettek a tanácskormány munkájában és attól fizetést húztak. Csak az elnevezés semmisült volna meg, nem maga az osztály. A har­madik pont, a magántulajdon meg­semmisítése. Már a megelőző alkot­mányos kormány rohamos léptek­kel halad­ előre a szocializálás te­rén. A földbirtok és a gyáripar szo­cializálása terén ő a kárpótlás híve volt. Hogy az egyes rendeletieket mivel fűszerezték Moszkva felé, arra ő nem ügyelt. Vita­lis elnökkel. Elnök: Csodálatos, hogy minden rendeletet hasonló színezéssel ad­tak ki. Bokánkéi: Rendeleteket én nem hoztam és nem is hirdette© ki affifent.. Elnök : Majd r­át­érünk erre. Bokányi (vállat vonva): Majd rátérünk. Elnök: Velem ne vitatkozzék, itt nem lehet hetykén viselkedni és fi­gyelmeztetem, hogy ne adjon ha­sonló okot. figyelmeztetésre. Bokányi: Tegnap engedelmet kértem, hogy elmondhassam véde­kezésemet, most a legnagyobb meg­lepetéssel tapasztalom, hogy meg­akasztanak és kérdést intéznek hoz­zám, mielőtt nyugodtan megállapít­hatom a magam álláspontját. Elnök: Azt én bírálom el, hogy mikor tehetem föl­ a kérdést. Igenis megengedtem, hogy álláspontját kifejtse, annak kereteit azonban nekem kell megállapít­a­nom, mert különben a tárgyalás hetekig, sőt hónapokig is eltarthat. (Zajos helyes­lés a hallgatóság körében.) Bokányi, a hadvezér. Bokányi ezután részletesen is­merteti a vörös hadseregben kifej­tett működését és előadásával azt igyekszik bizonyítani, hogy őt a kato­nák s főként a tisztek nagyon szeret­ték. Az elnök több esetet sorol fel, amelyek mind­ennek az ellenkezőjét bizonyítják, ezekről azonban Boká­nyi nem akar tudni. Ezután elnök a­­ tárgyalást tíz percre felfüggesztette. Szünet után Bokányi folytatja vallomását a lázadás bűntettére vo­natkozóan. Elmondta, hogy az or­szág forradalmasításában nem vett részt, soha olyan rendeletet ki nem adott, amely a forradalmat előidézte volna, vagy elősegítette volna, egyet­len épület megszállására sem adott ki parancsot. Bokányi a diktatúra bukásáról. Bokányi ezután áttért a dikta­túra bukására, Szamuely a végsőkig menő barrikád-harcot akart a romá­nok ellen. Kun Bél­a eleinte szintén a barrikád-harc mellett volt, de az ő rábeszélésére belátta, hogy a helyzet tarthatatlan és elhatározta lemondá­sát. Az ő és társai kényszerítésére egyezett bele abba is, hogy a más­napi szovjetülésen bejelentse, hogy nem tehetnek másként, le kellett vonni a hártéri helyzet politikai kon­zekvenciáját és a hatalmat át kellett adni a szociáldemokrata pártnak. Elnök: ön úgy tünteti föl, hogy ön mentette meg" a helyzetet. Vantu­s és Haubrich szintén ezt vallották. Trockij és Bokányi. Elnök:' Mió­ta ismeri Kun Bélát ) Bokányi: 20 év óta. Elnök: Trockij magától kért fel­­világosi idót Kun Béláról1 Bokányi: Ez nem felel, meg a va­lóságnak, méltóságos elnök úr, mert én, ha tőlem kért volna fölvéngo­­sitást, kedvezőtlent küldtem volna és minket az oroszok különben is men­­sevikieiknek tekintettek s mindig tá­madtak. Elnök ezután ismertet egy ira­i m­atgánt vkdjott it tudott Újból válságos az európai helyzet Rom­ánia mozgósít Szovjet-Oroszország ellen. —­ A len­gyelek nem teszik le a fegyvert. Európa narryndiezen helyre­állí­tott , btuusját újabb nagy veszede­lem fenyegeti. Európa helyzete új­­ból válságos. Bár a dolgok lényege felől nem vagyunk teljesen tájéko­zódva, annyi bizonyos, hogy a békés fejlődésnek az oroszok elő­nyomulása gátat vet. Azt sem tudjuk erről a hadseregről biztosan, hogy bolsevikbe. Sok olyan tünet amellett bizonyít, hogy az orosz hadsereg nem egészen vörös. Más­felől tájékozatlanok vagyunk a támadó orosz hadsereg céljai felől. Egy következtetés kínálkozik csak: vissza akarják állítani a régi Orosz­országot, "amibe Lengyelország, Ukrajna­ és Besszarábia is beletar­tozott. És ha ez igaznak bizonyul­na, amihez sok kétség nem fér, akkor az orosz hadseregnek impe-­­ na­lista és nacionalista színezete van. Akár helyesek a fönti föltevések, akár nem, a nagy bizonytalanság­ban egy dolog bizonyos: az európa­i nagy politika megint tótágast áll. Bécsből annak a híre érkezik, hogy Románia Franciaország uta­sítására elrendelte a részleges moz­gósítást, azért, hogy megvédje bessza­­rábiai határait az oroszok ellen. A spaai konferencia csütörtöki ülésén Lloyd George bejelentette, hogy Németország megkezdi a nép­­őrségek és a külön rendőrség lefegyó vérzését, a hadseregnek 100.000 főre való leszállítására pedig félévi ha­ladékot kapott. A német sajtó meg­­elégedett hangon i­ és örömének ad kifejezést, hogy sikerült a krízi­sen átlábolni. Izgalmas betörőhajsza­­ az Andrássy­ úton• Leugrott a harmadik emeletről — Atkuszott a párká­nyon a txomsfsédhásk­a. A rendőrség tegnap Sparber Test­vérek nagykereskedő cég feljelen­tése alapján két­ detektívet küldött ki a Sparber-cég betörőinek elfo­­gatására. A detektívek megálla­pították, hogy Zsigmond József munkanélküli autóvezető és Varga József soffőr voltak a betörők. A betörőket figyelni kezdték és teg­nap az Andrássy­ út 1. számú ház előtt találkozzak Zsigmon­d Jó­­sofef. Ugrás a harmadik­­ emeletről. Zsigntyyík amikor megismerte a t­ejaraktiveket, berohant a házba és felfutott a harmadik emeletre. A detektívek utána. A­mikor Zsig­­mond látta, hogy nyomában van­nak, a harmadik emelttől leugrott, gát, hogy estében elkapta a második emelet, korlátját, azon átvetette ma­gát és a második emee­t folyosóján akart e­l­enekülni. Itt is utolért­ék, ekkor megismé­telte az előbbi ugrást és most az első emelet korlátját kapta el. A­mikor látta, hogy itt sem tud elmene­külni, felrohant a második eme­letre, öklével bezúzott egy zárt üvegajtót, befutott az egyik la­kásba. Menekülés az utcai­­ párkányon. Livien az­­egyik utc­ai szoba ab­lakán kiviluígszott, az ablak párká­nyán átkúszott a szomszédlakásba, annak becsukott ablakait öklével bezúzta és ily módon bejutott a lakásba. A detektívek azonban ide is_

Next