Kis Ujság, 1920. augusztus (33. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

1920. augusztus 1 KIS UlSio 3 ’ Az elfogadott javasat szerint az igazgató választmány követeli a nem szakértők által készített termésbecslés revidiálását. Végül tiltakozott az Orage az ellen, hogy bizonyos sza­bad forgalom, tárgyit képező cikke­ket, mint a zabot, árpát, tengerit a kormány egyes körök pressziójára esetleg újból lefoglaljon. A közjogi bizottság elfo­­gadta a kormányfő jogkö­rének kibővítéséről szóló javaslatot. Ma­ délután a nemzetgyűlés köz­jogi bizottsága a miniszterelnök és az igazságügyminiszter jelenlété­­ben letárgyalta az államfői hata­­lom gyakorlásáról szóló törvény 13. §-ának módosít­ásáról szóló ja­vaslatot és azt részleteiben is el­fogadta, indítvány az olcsóbb ga­bona és nagyobb fejadag érdekében. A nemzetgyűlés mai ülésén Szabó József képviselő indítványt jegy­zett be az indítványkönyvbe, mely szerint a lisztárak a következőre szállíttassanak le: búzadara 1500 JT, finom tésztaliszt 1000 K, főző­­liszt 500­­ff, búzakenyérliszt, egy­séges rozsliszt, egységes árpaliszt, valamint ezen lisztek bármely ke­veréke 150 K. A termés betakarí­tására előirányzott összeg méter­­mázsánként 120 koronára szállít­tassák le. Az indítvány szerint a köz­célokra beszolgáltatandó 100 kg. tiszta súlyú búza térítési ára legfeljebb 900 korona, 100 kg. tiszta súlyú rozs, kétszeres és árpa térí­tési ára legfeljebb 230 korona legyen. Utasítja továbbá a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a kiszolgálta­tandó havi fejadag legalább 12 kg-­­ra emeltessék és ezen ellátás mind­azokra kiterjesztessék, akiknek évi jövedelme a 36.000 koronát meg nem haladja. Az indítvány megindokolására előreláthatóan a szerdai ülésen kent a sor. Öt letartóztatás. A rendőrség ma reggelre nem­csak a vérengzés lefolyásának rész­leteit állapít­otta meg, de a nyomozó detektívek felderítették az díszes előzményeket is, amelyekből joggal lehet arra következtetni, hogy a Club-kávéház előtt lefolyt véreng­zést tervszerűen készítették elő. A vizsgálat során egyébként őt egyéni tartóztattak le, egy, a tulajonképtűi gyilkos, még szökésbe­n van, de en­nek nevét és tartóstttódási helyét is tudja a rendőrségg. A Véremelés előkészítése. A főkapitányságon Szubián De­zső rendőrkapitány tegnap délután folytatta a tanúkihallgatásokat, a­m­elyek csak a késő éjjeli órákban értek véget. Az újabb tanú­­állo­másokkal kétségtelenül megállapí­tották, hogy egy szemezett társaság már hetek óta készült a vérengzésre, amit azután a kidolgozott terv el­lenére, csak részben hajtották végre. Alig egy órával a Lipót-közti ese­­­mények előtt e­ társaság a Ber­­zenczey­ utcai isk®8ban gyűlést tar­tott. Jr­ap Tizenöt gyanúsított. A G­ub­ka-néhással ezervezédos egyik Lipót körüli ház felügyeltje szolgáltatta a rendőrségnek a leg­értékesebb adatokat, amennyiben tanúvallomásában nemcsak­­ azt mondotta el, hogy a verekedés kez­deményezői napok óta jártak a Club­­kávéházba tájékozódni, de a­ tünte­tőknek pontos személy leírását is megadta. E személyleírások alap­ján a detektívek tizenöt egyénnek kilétét állapították meg pontosan és ezek közül­­öt egyént még az éj­szaka el is fogtak. A többjük,­let­ar­­tóztatása is hamarolassal írítat­ó. Ma délelőtt jelentkezett a főkapi­tányságon egy fiatalember és ki­jelentette, hogy szemtanúja volt Ve­rebé­n­yi bankigazgató meggyilkolásá­nak. Az izgatottan viselkedő fiatal­embert vallatni kezdték, de már az első kérdéseknél zavarba jött, mire a detektívek keresztkérdéseket intéztek hozzá. Az állítólagos szem­tanút a rendőrség egész napon át vallatta. Végül megtört és kijelen­tette, hogy a megnevezett fiatal­emberen kívül ő is részt vett a gyil­kosságban. Az volt a megállapodá­suk, hogy a menekülőket le kell szúr­ni. őt a Lipót­ körutat keresztező Csáky­ utca sarkára állították ki posztnak. A menekülő bankigazga­tót anélkül, hogy tudta volna róla, kicsoda, a megállapodás szerint ké­sével többször megszúrta. Az önként jelentkező­­tanúl*­t — ki először a másfél milliós jutalomra is igényt tartott — letartóztatták. A neveket rártelőre nem : *■ Rozsik. Az eddig letartóztatott tüntetők neveit a rendőrség a további nyo­mozás érdekében egyelőre, nem hozza nyilvánosságra és a detektívek most már azután kutatnak tovább, hogy a Lipót-körúti vérengzésnek kik voltak a felbujtói. A rendőrségnek az a véleménye, hogy az utóbbi idő­ben előfordult összes zavargásokat egyazon társaság rendezte. Elfogták a kávéházi vérengzés tetteseit Eddig öt embert tartóztattak le — önként jelentkezett az egyik résztvevő. — Szemtanúból vádlott. — A nyomozás további sikere érdekében egyelőre nem közlik a neveket A Lipót Attoruti Club­ kávéházban tögényzetes zavargás — melynek tudvalévően két halálos áldozata volt — napokon keresztül lázas munkát adott a rendőrség embe­reinek, de az erélyesen megindult nyomozás a legteljesebb eredmény­nyel járt. A nyomozás mára teljes si­kerrel befejezést nyert. Az egyik tettéé vallomása. ­ betyárok jó étvággyal ettek, ittak, közben hon az egyik, hol a másik lőtt ki az ajtón, hogy a cselédség ne közeledjék. — No, most már eleget ittatok, lássatok munkához. Először is ket­­ten álljatok őrt az udvaron, én itt maradok, te pedig domin, kisérd szobáról szobára a nagyságát s ha pénzt nem ad, szorítsd ki belőle a lelket. A tiszttartónő gyertyát gyújtott s kinyitotta a rabló előtt az almá­riumot. Néhány ezüst ékszert nyúj­tott át belőle. A rabló visszadobta. — Mondtam már, hogy nekünk pénz kell! — Az nincs, felelte az asszony.­­ — Akkor meghalsz. —­ Hát öljön meg,­i­szólt keserű elszántsággal az asszony, — mert egy fillérem sincs. — Hazudsz! —kiáltotta a rabló. — Jöjjön, felnyitom az uram fiókját, ott tán akad egy pár forint. A gyertyát férje íróasztalára tette, kinyitotta a fiókokat, de s­emmi pénzt sem talált bennük. — Aasa pénzre vagy nem adsz! «— fömtedt rá a rabló. — Nem, mert nincs. — Tedd önsse * kened és imád* honál, egy perc múlva már nem éhs ! — mondta sötéten a rabló. A tissttartóné imára kulcsolta a hasát. — Siram Jézus, irgalma­z a sze­gény lelkemnek * — rebegta as áss* eaony.-r A fegyver eldördült a a trent­t­art­óné felnyitotta eszméit. A rabló a okokat hörögve hevert lábainál. — Csodát tettél édes jó Istenem — sóhajt­ott a­ bátor fiatal asszony. A rabló hörgésére társai berohan­tak. — Te lőtted le a cimboránkat — kiáltották a rablók a ti­attar­tó­nér­a. — Én. Nincs is fegyver nálam. Elbotlott a szőnyegen é­s önmagát lőtte agyon. — A vízbe a halottal! Társai felkapták cimborájuk holttestét és kicipelték. — Állj, ki vagy? — dörögte most kívülről egy hatalmas férfihang. A betyárok döbbenve álltak meg. — Gyerünk innen, mert baj van, — nógatta őket a harmadik. A két rabló ledobta a halottat s lövésre kapta a puskáját. De e pillanatban lövés dördült el, egyikük vérfagyasztó jajkiált­ás­sal földrerogyott. A másik kettő erre futásnak eredt. Most még egy lövés dördült, a két rabló egyike földre rogyott, de rögtön felugrott és tovább rohant. A hold kísérteties fénye rávilá­gít­ott az udvar fehér havára, ame­lyen vérnyomok piroesettak. A tiszttartóné hálát rebegett az egek urának szabadulásáért s az összezúzott ajtón át a szabadba lé­pett. Az egyik rabló holtteste ott hevert a küszöb előtt. — Drága tekintetes asszony, ta­­lán megsebesült ? — kérdezte egy munkás­ember, akiben nagy meg­lepetésére Harsányi bácsija ismert. _ — Maga az én­ életem r­egmen­tője ! - kiáltott­a­­ túláradó öröm­mel az urnasszony. — Kötelességem volt ezektől a rablóktól megvédeni — szólt sze­rényen a kőmives. — Jöjjön be, Ha­rányi bácsi és melegedjék meg. — Bocsánat, tekintetes asszo­nyom, még egy nyulat se lőttem. — No hallja, mit akar a nyullal, ellátom én holtáig a kamaráját, hiszen ha maga nem jön, már vé­gem lett volna. Csak jöjjön be és mondja meg, mi vezérelte ide az én megmentésemre. Harsányi levette a kucsmáját s követte a tiszttartónál a szobába. — Nini, a nyomorultak, még lak­­mározni mertek a kastélyban! A fiatal asszony kitörölte az egyik poharat, borral töltötte meg s Harsányinak nyújtotta. — Igyak lelkem egy pohár bort, látom, hogy pogányul átfázott vé­kony ködmöncben. — Köszönöm tekintetes asszony — szólt a kőmives, elvéve a boros­poharat s kihajtotta egy csöppig. — Üljön le Harsányi bácsi s be­szélje­d, hogy tudta meg, hogy rablók vannak nálunk. — Amint nyullövésre vártam egy fa tövében, egyszerre lövéseket ha­lottam. Tudtam, hogy a tiszttartó ur nincs itthon s menten rosszat sejtettem. — Az Isten áldja meg az eszét, hogy reám gondolt . — Rögtön erre felé tartottam. Amint újabb lövéseket hallottam, mindjárt se­jte­ttem,hogy bajban van az én jó tekintetes asszonyom , lékkizakodva futottam az ablak alá. Láttánk, hogy a rabló célba veszi a tekintetes asszonyt. E pil­lanatban én is célba vettem a rab­lót, s elsütöttem a fegyveremet. Jól találtam, a gonosztevő lebukott. Most nagy zaj hallatszott az ud­varon. Megjöttek a szent miklós­iák a rablók ellen. — Én már elkergettem őket — szólt nekik Harsányi. —­ Hanem kettőnek közel kell lenni, mert a lábukat m­előtt­em. A sasért mi­kló­­siak erre a vérnyomokon haladva, csakhamar megtalálták mind a ket­tőt. Az egyik egy csőszskunyhóba, a másik még egy csárdába húzódott s hamarosan késre ker­ültek. Másnap délelőtt megérkezett a tiszttartó is. Mikor felesége elmondta, hogy mi­lyen halálos veszedelemben forgott, ki lerakatta a caánkáját élelmiszer­rel, elhajtatott Harsányihoz, hálá­san rázta meg a kezét, egy százast is nyomott a markába a lerakatta­­s élelmiszereket üres kamrájába Amikor Harsányi a kapuig­ ki­­sérte, megszólalt benne a szenvedé­lyes orvvadász. — Tekintetes uram, szabad­* hébe-hóba vadásznom? — Amikor csak akar, barátom, löszeit pedig ne vigyen, adok én magának mindig. Harsányi majd kiugrott a bőré­ből, úgy megörült a tiszttartó jó­ságán. *No, de nem­­ nyomorgott ezentúl. A zrívánvölő címet kapta, mindenki házat, magtárt építte­tett vele s úgy megszedte magát, hogy jómódú lett, mindene meg volt Kun Béla elutazótt­­ , Németországból, m­i német kormány elengedte. — A­ berlini Wolff-iroda jelenti, hogy mivel Kun Béla feltartózta­tása óta egy hét telt el anélkül, hogy a kiadatási kérelem a német kormányhoz érkezett volna, a kor­mány elhatározta, hogy nem aka­dályozza meg Kun Bélának és kí­sérőinek maguk választotta külföldi államba való elutazását­. A Ma­gyar Távirati Iroda hivatalos információ alapján közli, hogy a magyar királyi kormány még jú­lius 17-én kérte Kun Béla feltar­tóztatását, július 23-án pedig fu­tárt küldött Berlinbe, magával vit­te az elfogatási parancsokat Kun Béla, Varga Jenő és Pór Ernő ellen. A magyar kormány futárja csak két napi késéssel érkezett Berlinbe s ezzel egyidejűleg történt a né­met kormány intézkedése. Kun Béla hír szerint már el is utazott Németországból. Legközelebb Pé­tered­ára érkezik. I bojkott töntése. (A bécsi községtanács a bojkott el­len. — Az osztrák ipar katasztrófa­­ előtt.) Bécsből jelentik . A községtanács tegnapi ülésén Wangoin keresztény­­szocialista képviselő a bojkott meg­szüntetése érdekében beszélt. Be­széde alatt heves összeütközésekre került a sor a szociáldemokraták és keresztényszocialisták között. Wan­goin hangsúlyozta, hogy a szociál­demokraták nem léphetnek fel, mert­ ők voltak az okai a legvéresebb vörös terrornak, amikor teherautó­kon szállították az embereket a nyílt Dunához és ott hajmeresztő ke­gyetlenkedések után a Dunába dob­ták. Határozati javaslatot fogadott el a községtanács, hogy felírnak a kormányhoz, a Magyarország elleni bojkott megszüntetése érdekében, mert a bojkott további fentartás, az osztrák ipari munka beszüntetését vonná maga után.

Next