Kis Ujság, 1920. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-17 / 220. szám
Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyországé Prohászka püspök az egyetemi kérdésről Mindenki érzi és tudja, hogy az egyetemi fölvételek kérdését valahogy rendezni, illetőleg szabályozni kell. De a gyakorlati keresztülvitel nem könnyű és az intézményezés megokolása eddig mindig olyan keletien és szerencsétlen formában történt, hogy a kulturembernek a haja is égis meredt tőle. Pedig belül, a lelkek mélyén igenis ott volt és ott van a helyes, a kétségtelenül helytálló megokolás, csak , kifejezni nem tudta mindmáig senki. . Ma aztán Prohászka Ottokár püspök néhány okos, egyszerű szóval körülsáncolta ezt a problémát s megmagyarázta, hogy annak alapjellege egyáltalán nem támadó, hanem ellenkezőleg: védekező. Vagyis nem a zsidó ifjúságot akarja kizárni az egyetemről, hanem a keresztény igyekezet számára óhajtottan helyet és érvényesülési lehetőséget biztosítani, mert ez időszerint nincs más elképzelhető módja a leromló magyar középosztály talpraállításának. Viszont az is természetes, hogy elsősorban a tehetségeknek kell elsőbbséget biztosítani, mert azokra van szükségünk: akár zsidók, akár keresztények ! Elismerendő, hogy a zsidóság teremtette meg a magyar kereskedelmet s hogy minden intellektuális pályán értékeket termelt. De viszont a zsidóságnak is el kell ismernie, hogy nemcsak kiegészítője lett ezeken a területeken a magyarságnak, hanem túlsúlyba is jutott, nemcsak maga tört föl, hanem ki is szorította maga mellől a keresztény versenytársakat. Prohászka maga sem vár a reformtól valami óriási lendületet a magyar középosztály és a keresztény ifjúság munkaakarata szempontjából. Nem is lehet szabványokkal és parancsokkal kultúrát teremteni, de intézményes beavatkozással éleszteni igenis lehet és kell is a munkakedvet. Erre kell a törvény és arra, hogy védjük a magyar kultúrát, amikor annak veszedelmét látjuk. Ez a nemzeti önvédelem kérdése , ahhoz a magyar zsidóság értékei maguk is hozzájárulhatnak azzal, hogy maguk is belekapcsolódnak ebbe a nemzeti kultúrába A Lendvay utcai rablógyilkos elfogatása. Kiváltottam a dohányjegyemet A dohányelosztás uj zendje Újra vajonírozták a trafikokat. — Az „igazolványosok.** — A dohányjegy haldja. Végre-ő megkaptam az uj dohányjegyemet. Örömöm kettős volt; először annak örültem, hogy végre lesz egy kis szívni valóm, másodszor és uljára annak, hogy a jegyem tanulsága szerint egy közelebb fekvő trafikba osztottak be. Eddig ugyanis — a Ferencvárosban lakom — egy fürdő-utcai dohánytőzsdéhez tartoztam, most pedig csak az Erzsébet-körútra kell át, ugranám és máris rágyújthatok a nehezen várt ’ cigarettára. Igaz, hogy a házban is van egy tőzsde, de hát... Istenem ... Szóval, a jeggyel fölfegyverkezve rohantam a trafikba. Ott azonban azt közölték velem, hogy a dohányneműt két részletben kapják és az első részlet már elfogyott. Majd a jövő héten. — Miért két részletben ? — kérdeztem csalódottan. — Nincs elég dohány a dohánygyárban ? — De van, csak a nagytőzsdésnek nincs elég pénze, hogy az egész mennyiséget kiválthassa. A dohányt ugyanis a nagytőzsdések váltják ki, ők adják tovább a kistőzsdésnek. Már most az a nagytőzsdés, akinek, elegendő pénz áll rendelkezésére, egyszerre váltja ki az egész mennyiséget, aki pedig erre nem képes, az részletekben kapja meg a kiutalt mennyiséget. Ezért van az, hogy egyik tőzsdében van dohány, a másikban viszont még, vagy jpár nincs. Miért fellett újjárayonirozás ? elég arról, is felvilágosítást kértem, hogy miért osztották be most új rendszer szerint a trafikok körzeteiig ........... — Elég baj nekünk ez az új beosztás, mert egész vevőközönségünk kicserélődött. — Ez nem csak nekünk kellemetlen, hanem a vevőknek is, mert már ismertük az ízlésüket és szokásaikat és tudtuk, hogy kell beosztani a rendelkezésre álló dohányt. __Az új beosztásokra különben állítólag azért van szükség, mert egyik-másik trafikos, összebarátkozva némelyik vevőjével, nem osztotta el igazságosan a dohányt, hanem a jobbfajta dohányneműt a protekciós vevőknek adta ki. De —száz szónak is egy a vége — dohányt még sem kaptam. Folytattam tehát utamat a Kontiféle különlegességi dohányáruda felé. Ahol nem kell, dohány jegy. Az ajtón fekete tábla : adagot egy személynek. Eddig ugyanis egy vevő öt-hat jegyet hozott magával és a kiosztás nagyon lassan ment. Az új rendszer óta — bár sokkal több a vevő, mint amikor még jegy kellett — lényegesen gyorsabb a kiszolgálás. De még így is órák hosszat állnak sorban az emberek, mert a rengeteg »igazolványos» (orvosok, tisztek,) folyton megakasztja a zavartalan kiszolgálást. A közönség pedig bennünket szid. ‘Mintha nekünk nem lenne mindegy, kinek adjuk a dohányt. Most nem marad más hátra, mint szépen bevárni a csütörtök estét és megkezdeni a sortállást. Vagy leszokni a dohányzásról. Illetőig, most jut eszembe... Majd kérek valakitől egy igazolványt ... h. S. Semmiféle dohányáru nincs! Legközelebbi kiosztás pénteken d. e. 8 órától, ameddig a készlet tart. Jegy nélkül!! Tehát ide is hiába jöttem. Annyit mégis megtettem, hogy bementem megkérdezni, hány órára kell odamenni a kiosztás napján, hogy dohányt kapjon az ember. — Akármilyen korán tetszik jönni, késő, mert már este odaállanak az emberek sorba. Most jegy nélkül adjuk a dohányt kísérletképen, de csak egy A nemzetközi pénzügyi nehézségek megírása. (Svájci frankisr'' szóló nemzetközi kötvényt ful kibocsátani — Svájc tervezett a hadiadósságok rendezésére.) Hágából jelentik: Mint a népszövetség titkársága közli, Svájc a brüsszeli pénzügyi konferenciának javaslatot tett a nemzetközi pénzügyi nehézségek, nagyarányú megoldására. Eszerint svájci frankokra szóló nemzetközi kötvényeket kellene kiadni, miálal a valutanehézségeket mindenütt ki lehetne küszöbölni. A tervezet szerint továbbá Svájcban nemzetközi bankot kellene létesíteni, amely a világ valamennyi államának hadiadósságait rendezné.