Kis Ujság, 1920. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-18 / 221. szám
XXXIII. évfolyam. 221. szám. 1920. szeptember 18-Kiadóhivatal és szerkesztőség: Budapest, IV. kerület, Sarkantyus utca 3. szám alatt. Előfizetési árak: Egész évre 280 K — Hil I Negyed évre 70 K — fia. Fél évre * 140 K - öli ! Egy hónapra 25 KL— fia is kiiiiilííii »Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország!* Olcsóbb díjtételek. Annak idején, amikor az int^ző hatóságok elhatározták. ..-hogy, a személyszállítási duffletek kk%£ együtt az árutarifáj^rt is föl fogják emelni, m^^oltunk talán egyedül, alabb arra hivtuk föl a figyelmet,hogy a tömegélelmicikkeknél kivételeket kell tenni, mert azok nem bírják az aránytalanul drága szállítást. Hogy mennyire igazunk volt, az eredmény szomorúan igazolta, amennyiben a teherdíjtételek emelésének órájában már felszöktek az árak s odafönt maradtak a magas polcon mindmáig. Megírtuk akkoriban azt is, hogy az emelésből az államnak sem igen lesz haszna, mert a magas vasúti fuvar vissza fogja riasztani a távolabb lakó termelőt attól, hogy áruját a fővárosba küldje, a környékbeli termelő pedig tengelyen küldi be azt, aminek piaca van, de áraiba mégis beleszámítja a négyszeres tarifát. Ez is így történt, amint megjósoltuk. Most aztán az illetékes körök elhatározták, hogy segíteni fognak a helyzeten s a jövő hét elejére miniszterközi szaktanácskozmányt hívtak össze. A tanácskozás tárgya tehát az lesz, hogy minő módon kellene mérsékelni, illetve leszállítani a teherdíjtételeket azokra az árukra, főleg pedig élelmiszerekre, amelyek a mostani drága vasúti költséget nem bírják. Számításba jönne itt elsősorban a burgonya, másodsorban a káposzta, amelyek a tömegélelmezés céljait szolgálják, amelyeknél tehát az államnak azért kell lemondania a kincstári szempontokról, hogy megfeleljen az alsó- és középosztályok mentői olcsóbban való élelmezésének. Nekünk, szemben sokakkal, az a véleményünk, hogy a díjtételek leszállítása az államvasutakat sem fogja megkárosítani, mert amit a tarifán vesztenének, bőven behozzák a fölpezsdülő forgalmon. Pláne a tömegcikkeknél. De még ha tényleg áldozatot jelentene is a teherdíjak lemérséklése, meg kell csinálni, mert Vy parancsolja az észszerűség és az emberszeretet. Szállítsa a vasút az osztriga kilóját akár ezer koronáért, de a szegény ember krumplija utazzék olcsón, harmadikosztályos jeggyel! . A Lendvay utcai rablógyilkos kihallgatása Egy megrögzött gonosztevő vallomása. — Aki lopástól akart élni. — Azért gyilkolt, mert megijedt. Nincs benne semmi a gonosztevőből. Amikor himon, szürke kabátjában és d**wns drágjában és pufók gyek arcát Lassner kapitányra ismeri, úgy néz ki, mint egypsajsos gyerek, aki valami csínyt követett el és most fél, hogy meg fogják érte szidni. Csak amikor beszélni kezd, látni, hogy megrögzött gonosztevő. Naiv válaszokat ad, vigyáz, hogy jó, dolgos, együgyű fiű benye mácát keltse, akit csak a körülmények, a társaság, a fogházi társak példája vitt a bűn útjára. Sokat gondolkozik. Válaszai vontatottak, gyakran percekig néz lehajtott fejjel maga elé, mintha vissza akarna valamire emlékezni. Nagyon ügyel a dátumokra, nem akar egy nappal sem tévedni, még az órát is megmondja, hogy úgy nézzen ki, mintha nagyon őszinte szeretne lenni, semmit sem akarna elhallgatni. Olyan naiv, buta válaszokat ad, hogy az ember szinte mulat rajta. De mindig ott van feleletei mögött a szándék, félrevezetni, kérem én egy buta gyerek vagyok, azt sem tudom, mit tettem, csak úgy elmentem betörni, véletlenül, anélkül, hogy nagyon akartam volna.Lopásból akartam élni — mondja — mert a fogházban azt mondták, hogy az nagyon könnyű és szép élet. Meg azért szöktem el a börtönből, mert nagyon rábeszéltek.« — A mostohám nagyon rosszul bánt velem. Az apám a harctéren volt. Nem kaptam enni. Fölültem egy katona vonatra, elmentem a 66-os bakákkal a harctérre. Ott a konyhán voltam, azután megsebesültem. Nyíregyházára vittek, azután Bécsbe, kórházba, azután Pestre, a hold utcai hadikórházba. Ott a hercegprímás úr volt egyszer látogatóban, beszélt veli és ruhát is kaptam.* De a mostohám eljött és beárult, hát kidobtak. Hazamentem a falumba, dolgoztam a ház körül, rendbe hoztam a szőlőt, de a mostohám megint elzavart. A nagyanyámhoz mentem, ő azt mondta, menjek az apámhoz a frontra. Elmentem a harminckettesekkel, Bízáncénál megtaláltam az apámat. Meg volt sebesülve, Sadagorába vitték, én is vele mentem. Később, három hónap múlva, beosztottak az utászokhoz. Akkor a fiatalokat hazaküldtek, engem is. Visszamentem a mostohámhoz. Nem fogadott fel. Egy parasztnál dolgoztam és a mostohámét akarta venni a keresetemet. Pestre jöttem a nővéremhez. — Miért jöttél Pestre ? — kérdi a kapitány. — Miből akartál itt élni ? A fiú dadog. Nem tud felelni. — Ne szépíts — szól rá Lassner kapitány. —Nekem lyukat beszélhetsz a hasamba, úgy teszek, mintha elhinném, de úgysem hiszem el. Mindent tudok, és azt, amit tettél, úgy sem lehet szépíteni. Beszélj őszintén, az még segíthet rajtad. Szépen, atyai hangon beszél hozzá. Mintha iskolapadban ülne a fiú, ő meg a katedrán és most oktatná, tanítaná. — Csomagokat hordtam a Keletinél. Azután egy fiúval betörtem egy vagonba és el akartam emelni két csomagot. Megfogtak és javítóra ítéltek. Ott nagyon jó voltam, úgy hogy elengedtek. Hazamentem a bátyámhoz és a motornál dolgoztam, a cséplésnél, amikor az apám, aki visszajött a fintról és Pécsen dolgozott, levelet írt, hogy az anyám, meg én is jöjjünk utána felesbe kapálni. El is mentünk. Aztán kitört a forradalom. Lövöldöztek az utcán. Hazamentünk a faluba. Én Pestre utaztam és beálltam katonának, a huszonkilencesekhez, a géppuskás osztagba. Ott lepedőket loptam, leszereltek, de én elmentem a huszárokhoz, ott felvettek, de nem voltam sokáig ott, mert betörtem egy padlásra, ahol nera volt semmi. Újra elfogtak. A gyűjtőbe csuktak. Azután kitört a kommunizmus. Sok nagy urat hoztak be. Az egyiknek én lettem a pucérja. — Hogy hívták ? — kérdi a kapitány. A fiúnak nem jut eszébe a név. — Olyan alacsony, őszes volt. Sz-szel kezdődött a neve. — Szurmay ? — segíti ki Lassner kapitány. — Valami olyasféle. Jött egy úr, felírta a nevemet és kiengedtek, de besoroztak katonának A csehek ellen mentünk, trónkocsis voltam, azután a szerbek ellen küldtek. Amikor Kun Béla megbukott, hazajöttem Pestre, ott a Ludovikában leszereltek. A nővéremnél laktam, Harasztira mentünk ki egy barátommal gyümölcsöt lopni, azt itt eladtuk. A Nefelejts utcában találkoztam egy emberrel, megismerkedtem vele és betörtünk egy cukrosboltba, de el-