Kis Ujság, 1920. szeptember (33. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-18 / 221. szám

XXXIII. évfolyam. 221. szám. 1920.­­ szeptember 18-Kiadóhivatal és szerkesztőség: Budapest, IV. kerület, Sarkantyus­ utca 3. szám alatt. Előfizetési árak: Egész évre 280 K — Hil I Negyed évre 70 K — fia. Fél évre * 140 K - öli ! Egy hónapra 25 KL— fia is kiiiiilííii »Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország!* Olcsóbb díjtételek. Annak idején, amikor az int^ző hatóságok elhatározták. ..-hogy­, a személyszállítási duffletek­ kk%£ együtt az árutar­ifáj^rt is föl fog­ják emelni, m^^oltunk talán egyedül, alab­b arra hivtuk föl a figyelmet,hogy a tömegélelmi­­cikkeknél kivételeket kell tenni, mert azok nem bírják az arány­talanul drága szállítást. Hogy mennyire igazunk volt, az eredmény szomorúan igazolta, amennyiben a teher­díjtételek emelésének órájában már fel­szöktek az árak s odafönt ma­radtak a magas polcon mind­máig. Megírtuk akkoriban azt is, hogy az emelésből az államnak sem igen lesz haszna, mert a magas vasúti fuvar vissza fogja riasztani a távolabb lakó terme­lőt attól, hogy áruját a fővárosba küldje, a környékbeli termelő pedig tengelyen küldi be azt, aminek piaca van, de áraiba mégis beleszámítja a négyszeres tarifát. Ez is így történt, amint megjósoltuk. Most aztán az ille­tékes körök elhatározták, hogy segíteni fognak a helyzeten s a jö­vő hét elejére miniszterközi szak­­tanácskozmányt hívtak össze. A tanácskozás tárgya tehát az lesz, hogy minő módon kellene mérsékelni, illetve leszállítani a teherdíjtételeket azokra az áruk­ra, főleg pedig élelmiszerekre, amelyek a mostani drága vasúti költséget nem bírják. Számításba jönne itt elsősorban a burgonya, másodsorban a káposzta, ame­lyek a tömegélelmezés céljait szolgálják, amelyeknél tehát az államnak azért kell lemondania a kincstári szempontokról, hogy megfeleljen az alsó- és kö­zéposztályok mentői olcsóbban való élelmezésének. Nekünk, szemben sokakkal, az a véleményünk, hogy a díjtételek leszállítása az államvasutakat sem fogja megkárosítani, mert amit a tarifán vesztenének, bő­ven behozzák a fölpezsdülő for­galmon. Pláne a tömegcikkeknél. De még ha tényleg áldo­zatot­ jelentene is a teherdíjak lemérséklése, meg kell csinálni, mert Vy parancsolja az ész­­szerűség és az emberszeretet. Szállítsa a vasút az osztriga kilóját akár ezer koronáért, de a szegény ember krumplija utaz­zék olcsón, harmadikosztályos jeggyel! . A Lendvay­ utcai rablógyilkos kihallgatása Egy m­egrögzött gonosztevő vallomása. — Aki lo­pástól akart élni. — Azért gyilkolt, mert megijedt. Nincs benne semmi a gonosz­tevőből. Amikor himon, szürke ka­bátjában és d**wns d­rág­jában és pufók gy­ek arcát Lassner kapi­­tányra ismeri, úgy néz ki, mint egy­­psajsos gyerek, aki valami csínyt követett el és most fél, hogy meg fogják érte szidni. Csak amikor beszélni kezd, látni, hogy meg­rögzött gonosztevő. Naiv válaszo­kat ad, vigyáz, hogy jó, dolgos, együgyű fiű benye mácát keltse, akit csak a körülmények, a társa­ság, a fogházi társak példája vitt a bűn útjára. Sokat gondolkozik. Válaszai von­­tatottak, gyakran percekig néz le­hajtott fejjel maga elé, mintha vissza akarna valamire emlékezni. Nagyon ügyel a dátumokra, nem akar egy nappal sem tévedni, még az órát is megmondja, hogy úgy nézzen ki, mintha nagyon őszinte szeretne lenni, semmit sem akarna elhallgatni. Olyan naiv, buta vála­szokat ad, hogy az ember szinte mulat rajta. De mindig ott van feleletei mögött a szándék, félre­vezetni, kére­m én egy buta gyerek vagyok, azt sem tudom, mit tettem, csak úgy elmentem betörni, vélet­lenül, anélkül, hogy nagyon akar­tam volna.­­Lopásból akartam élni — mondja — mert a fogházban azt mondták, hogy az nagyon könnyű és szép élet. Meg azért szöktem el a börtönből, mert nagyon rábeszél­­tek.« — A mostohám nagyon rosszul bánt velem. Az apám a harctéren volt. Nem kaptam enni. Fölültem egy katona vonatra, elmentem a 66-os bakákkal a harctérre. Ott a konyhán voltam, azután megsebe­sültem. Nyíregyházára vittek, az­után Bécsbe, kórházba, azután Pestre, a hold utcai hadikór­házba. Ott a hercegprímás úr volt egyszer látogatóban, beszélt vel­i és ruhát is kaptam.* De a mostohám eljött és be­árult, hát kidobtak. Haza­mentem a falumba, dolgoztam a ház körül, rendbe hoztam a szőlőt, de a mostohám megint elzavart. A nagyanyámhoz mentem, ő azt mondta, menjek az apámhoz a frontra. Elmentem a harminckette­sekkel, Bí­záncénál megtaláltam az apámat. Meg volt sebesülve, Sada­­gorába vitték, én is vele mentem. Később, három hónap múlva, be­osztottak az utászokhoz. Akkor a fiatalokat hazaküldtek, engem is. Visszamentem a mostohámhoz. Nem fogadott fel. Egy parasztnál dolgoztam és a mostohámét akarta venni a keresetemet. Pestre jöttem a nővéremhez. — Miért jöttél Pestre ? — kérdi a kapitány. — Miből akartál itt élni ? A fiú dadog. Nem tud felelni. — Ne szépíts — szól rá Lassner kapitány. —Nekem lyukat beszél­hetsz a hasamba, úgy teszek, mint­ha elhinném, de úgysem hiszem el. Mindent tudok, és azt, amit tettél, úgy sem lehet szépíteni. Beszélj őszintén, az még segíthet rajtad. Szépen, atyai hangon beszél hoz­zá. Mintha iskolapadban ülne a fiú, ő meg a katedrán és most oktatná, tanítaná. — Csomagokat hordtam a Ke­letinél. Azután egy fiúval betörtem egy vagonba és el akartam emelni két csomagot. Megfogtak és javítóra ítéltek. Ott nagyon jó voltam, úgy hogy elengedtek. Hazamentem a bá­tyámhoz és a motornál dolgoztam, a cséplésnél, amikor az apám, aki visszajött a fintról és Pécsen dol­gozott, levelet írt, hogy az anyám, meg én is jöjjünk utána felesbe kapálni. El is mentünk. Aztán kitört a forradalom. Lövöl­döztek az utcán. Hazamentünk a­ faluba. Én Pestre utaztam és beáll­tam katonának, a huszonkilencesek­hez, a géppuskás osztagba. Ott lepe­dőket loptam, leszereltek, de én el­­mentem a huszárokhoz, ott felvettek, de nem voltam sokáig ott, mert betörtem egy padlásra, ahol nera volt semmi. Újra elfogtak. A gyűj­tőbe csuktak. Azután kitört a kom­munizmus. Sok nagy urat hoztak be. Az egyiknek én lettem a pucérja. — Hogy hívták ? — kérdi a kapitány. A fiúnak nem jut eszébe a név. — Olyan alacsony, őszes volt. Sz-szel kezdődött a neve. — Szurmay ? — segíti ki Lass­ner kapitány. — Valami olyasféle. Jött egy úr, felírta a nevemet és kiengedtek, de besoroztak katonának A csehek ellen mentünk, trónkocsis voltam, az­­ut­án a szerbek ellen küldtek. Ami­kor Kun Béla megbukott, haza­jöttem Pestre, ott a Ludovikában leszereltek. A nővéremnél laktam, Harasztira mentünk ki egy barátommal gyü­mölcsöt lopni, azt itt eladtuk. A Nefelejts­ utcában találkoztam egy emberrel, megismerkedtem vele és betörtünk egy cukrosboltba, de el-

Next