Kis Ujság, 1927. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-16 / 185. szám
4 Mi újság a vidéken ? Tűzoltó verseny Budakalászon Szép tűzoltóünnepség volt vasárnap Budakalászon, ahová egy város, tizenhat község és hat gyár tűzoltósága gyűlt össze, hogy bemutassa azokat a különleges gyakorlatokat, amelyek tűzveszély idejére életkérdéssé válnak bármelyik helységben. Természetesen tűzoltóikkal eljöttek a községi elöljáróságok, azonkívül az egyes falvak érdeklődő emberei, úgy hogy hatalmas közönség előtt folyt le a reggeltől délután három óráig tartó tűzoltóverseny. Egymásután érkeztek Szentendre, Pomáz, Békásmegyer, Üröm, Pócsmegyer, Dunabogdány, Tahitótfalu, Csobánka, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Pestszentlőrinc, Pilisvörösvár tűzoltósága, továbbá a pilisvörösvári bánya mentőlegénysége. A pestvármegyei alispán képviseletében Csikéry vármegyei főjegyző jött el, akit az állomáson tűzöltódíszszázad és zene fogadott. A járás nevében Zboray Géza főszolgabíró üdvözölte a vármegye képviselőjét, Budakalász község részéről pedig Zapotocsky Jenő fő-, ■ jegyző és Szedlák János bíró voltak ott a fogadtatáson. Eljött a versenyre Bárczy Dezső államtitkár, Huszár tábornok, Maróthy ezredes, Szentpétery Lajos járási vezető főszolgabíró, Antal Béla főszolgabíró, PadlásFerenc, Szilassy György, továbbá Csepreghy Pál, Németh Tibor felügyelők, Somogyi Béla, Koch Ferencigazgató-tanítók és még igen sokan a járási jegyzői és tanítói karból. Az ünnepség tábori misével kezdődött, amelyet Lakits Pál plébános mondott, a mise alatt Spáth Gyula harmónium kísérete mellett az egyházi női dalárda szép régi magyarénekekkel szerepelt. Ezután a tűzoltócsapatok a verseny helyére vonultak, úgyszintén a közönség is, itt Zboray főszolgabíró tartott, tartalmas szép beszédet, először a közönséghez, majd a tűzoltósághoz intézve szavait, beszéde végén a régi, nagy boldog Magyarország visszaszerzéséről szólott, amire az Egyetértés Dalkör a Hiszekegyet énekelte. A bírálóbizottság elfoglalva helyét, megkezdődtek a tűzoltógyakorlatok. A hatalmas zászlóaljnyi tűzoltóságot Dósa István felügyelő, járási segédtiszt vezényelte. Felszerelés-és támadási gyakorlatok voltak: tömlőfektetés, ötös kocsifecskendő gyorsszerelés, ötös mozdonyfecskendő -gyorsszerelés és kilences kocsifecskendő és mozdonyfecskendő gyorsszerelés. Azután a támadási gyakorlatok következtek, majd a bányamentési gyakorlatokat mutatták be a pilisvörösváriak Szabó Ernő főmérnök vezetésével. A verseny végén a ponyvaugrást, kötélleereszkedést és a tömlőcsúsztatást mutatták be. A gyakorlatok után Csilléry főjegyző a vármegye nevében üdvözölte a tűzoltókat, nagyszerű munkásságuk után, mondván, hogy nemcsak a mutatványok érdemelnek elismerést, hanem az a gyönyörű katonás magatartás és fegyelem és az önfegyelem, amit itt látott. A főjegyző, azután a régi határokról beszélt, a megszállott városokról, amelyek visszaszerzése mindennél előbbrevaló. A díjakat is a főjegyző nyújtotta át a nyertes tűzoltóknak és az egyes csapatparancsnokoknak. A színmagyar Pócsmegyer tűzoltóparancsnoka, Keczéry István kérte, hogy csapatának munkája ismételten is kerüljön bírálat alá, úgyszintén az ezerlakosú Pilisszentkereszt tűzoltósága is, amelyek aránylag kisebb és kezdetlegesebb felszerelésükkel is elismerésre, méltó gyakorlatot fejtettek ki. A díjak között gyönyörű órák, serlegek, ezüst dobozok, tárcák, Pest vármegye ezüst- és bronzdombormű emlékei, zsebórák és ruhaszövetek voltak. A főjegyző adta át tizenöt évi buzgó tűzoltói szolgálata után járó ezüstérmet Szedlák János parancsnoknak, továbbá öt évi szolgálat után megillető bronzérmet Bálinth Mihály szertárosnak és Roller János szakaszparancsnoknak. Azután a csapatok díszfelvonulása következett, majd három óra után ebédhez ülhettek a derék tűzoltók. Délután a budakalászi sportpályán zenés népünnepély volt, estepedig a Szedlák-mozi helyiségében Kacsóh Pongrác, Balázs Árpád, Dósa István magyar nótáival mulattatták a közönséget. Az összes vendéglőkben pedig táncmulatság volt. BARCSON kulturális és mezőgazdasági kiállítást rendeznek, amelyet vasárnap nyitott meg ünnepélyesen József főherceg. A szépsikerű kiállítás augusztus 27-ig marad nyitva. MISKOLC város augusztus 18-án negyven külföldi tudós jelenlétében nyitja meg az újjáépített és újjáalakított múzeumot. A külföldi tudósok három napot töltenek Miskolcon. A megnyitással kapcsolatosan filmfelvételt mutatnak be a barlangi ősember művészetéről. SIÓFOKON a villatulajdonosok egyesülete közgyűlést tartott, amelyen megvitatták a drágaság elleni küzdelem módozatait. JÁNOSHALMÁN Berta József lelkész kezdeményezésére gyönyörű búzaünnepélyt rendeztek, majd több képviselő részvételével népgyűlést tartottak. SZEGED-ALSÓVÁROSON régi, szép magyar emléket, a virágos bálat újítja fel Alsóváros népe Szent István napján. Az alsóvárosi népkör virágos bálja valamikor a legnagyobb társadalmi események egyike volt. A pálcás vőfélyek már járják a várost régi szokás szerint, rigmussal vendéget hívni. Deák János elnök vezetésével a nagyfeltűnést keltő pálcás legények jártak a szegedi Belvárosban és a virágos bálra meghívták a város társadalmának vezetőit. A Dunántúl egyik legvirágzóbb községének, a 6000 lakosú veszprém megyei Várpalotának, amelyet az idén már háromszor ért földrengés, vasárnap ismét szomorú napja volt. Vasárnap délben, fél órakor, éppen amikor ebédnél ültek a falu lakói, tompa, fél percig tartó moraj kíséretében ismét megmozdult a föld Várpalotán, hatalmas riadalmat keltve a község lakóiban, akiknek ijedelme csak fokozódott, amikor öt perc múlva az elsőnél sokkal erősebb moraj kíséretében megismétlődött a most már fél percig tartó rengés. Ennek ereje oly nagy volt, hogy egymáshoz lökte az embereket, sőt sokan el is estek. A község nyugalmát teljesen felzaklatta a vasárnapi földrengés, amely miatt hír szerint sokan a falu lakói közül el akarják hagyni Várpalotát. A község elöljárósága értesül.A magyar Hiszekeggyel a száján jelentik be Salgótarján városának. A becsületes magyar munkásait, hogy csatlakoznak a Kis Újság által megindított mozgalomhoz és Szent István napján kigyújtják az igazság lángját. Különös öröm ez a bejelentés, mert a magyar bányavilág megnyilatkozását látjuk benne. Alig van munkatelep és ipari telep ebben az országban, amelyiknek állásfoglalása olyan döntő fontosságú lenne, mint éppen a salgótarjáni bányavilágé. Azok a munkások, akik ott dolgoznak, fent a föld mélyében és sokszor 300 méternyi mélységben harcolnak az áldott melegért — az ország számára, másképen látják és ítélik meg a dolgokat. Ők a halállal szemközt élnek, ezért kell halálos komoran fogadni szavukat. És íme nem hatolhatnak mégsem olyan mélyen a földbe, hogy meg ne érezzék és meg ne lássák ott is azt az örök világosságot, amelynek fénye meg fogja világítani a magyar igazságot. Ennek a bizonysága az a levél, amit Salgótarjánból írtak nekünk : Kedves Szerkesztőség! Nem mulaszthatjuk el a kedves Kis Ujsággal közölni szívünkből fakadó hazafias érzelmeinket, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy Szent István napjára Salgótarján város becsületes munkásai egytől-egyig kigyújtsák az örök lángot. Akarjuk! Kigyujtjuk a magyar akaratot! De úgy akarjuk, hogy ne csak a magyar ege bevilágítsa be, hanem az egész világ egét. Lássa meg az egész világ, hogy az ezeréves Magyarországot igazságtalanul megsemmisíteni nem lehet. Kedves Szerkesztőség! Egy szívvel, lélekkel, kivétel nélkül, nemcsak akik ebben a darab országban élnek, hanem mindenütt széles e világon, ahol csak magyar él, mindenkinek kötelessége kinyújtani a magyar igazság lángját. Nem mernénk elhinni, hogy Szent István estéjén, ott, ahol családi tűzhely létezik, ahol magyar család tartózkodik, egy-két szál gyertya ne égne az ablakban. Ezt az egy-két szál gyertyát mindenkinek — legyen az bárki — kötelessége a jajszótól hangos, szegény magyar hazánk oltárán áldozni. Követeljük a régi Magyarország visszaállítását! Nem tűrjük a barázdaházt, a kicövekelt tanyai udvart nem ismerjük el határnak. Kárpátok, Adria, ez kell nekünk, amit az Isten adott Magyarország határának! A tartalmas, lelkesítő, szép és hosszú levélnek minden szava megérdemelné, hogy idenyomtassuk : tanításul és példaadásul. Sajnos, helyszűke miatt csak arra szorítkozhatunk, hogy a levél befejező részét adjuk : Kigyújtjuk ! Akarjuk ! Követeljük, hogy mindenütt gyúljanak ki a lángok a ragyogó paloták ablakától az utolsó csőszkunyhó ablakáig. És így Magyarország örök mécsese előtt fohászkodjék az egész nemzet, ugyanazon az estén az igaz Istenhez a mi imánkkal : »Hiszek egy Istenben®. Aláírás : Salgótarján város becsületes, magyar hazáját szerető dolgos népe. Nagykőrös városából, a leventék nevében Szabó Mihály küldte el csatlakozásukat bejelentő versét. Ennek a hat versszakban írt szép költeménynek az utolsó négy sorát közöljük, mert ebben a négy sorban a leventék hazafiassága és lángoló hazaszeretete nyilatkozik meg: "Akarjuk és kigyujtjuk A magyar igazság lángját És ha kell, életünket és vérünket A magyar igazságért és hazáért®. Felsőendrédről Babics Márton jelentkezett az endrédi olvasótáborral, Jánoshalmáról összes ismeseink szerint most föliratban fogja kérni a kormányt, vizsgáltassa meg az egyre gyakrabban megújuló földrengések okait. Arról beszélnek, hogy a gyakori földrengést a föld alatt levő sűrű gázrétegek okozzák. Egyébként emberéletben vasárnap nem esett kár, de az épületekben a földrengés ismét súlyos károkat okozott. Újabb várpalotai jelentés szerint a Földrengéstani Intézet kiküldöttjei megállapították, hogy a földrengéseket egyszerű beomlások okozzák. Várpalota alatt laza szerkezetű a föld. Nagyobb üregek vannak és ezek az üregek omlottak be. Nagyobb aggodalomra nincs ok. A beomlások után ismét megszilárdul a laza talaj és éppen úgy lehet építkezni, mint a beomlások előtt. Hősei nevében és a Vasút-utca nevében Horváth Vilmosné. Kiss Imre Salgótarjánból egyszer már jelentette csatlakozását, most újabb levelében már a tanulótársaival együtt vonul be azok közé, akik akarják és kívánják az igazság mécseseinek kigyújtását. Békés megyéből Nagyszénás községből Köteles Ferenc a mezőgazdasági és földmíves aratómunkásság nevében írt szívreható levelet. Értesítem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy a magyar igazságért — mint a múltban, úgy a jövőben is — bátran síkra szállunk. A múltban végigküzdöttem a világháborút, kezdettől a szomorú befejezésig. Voltam sebesült, voltam orosz hadifogságban 39 hónapig és azután hazakerültem 1918 augusztus 23-án. Itthon ért a borzalmas forradalom, éppúgy, mint Oroszországban az orosz forradalom. 1918 decemberében megnősültem, családot alapítottam, mint árva fiú, semmi nélkül, azokban a bizonytalan időkben. Ma öt gyemekem van, két fiú és három lány. ők a jövő generáció.Csak Istentől segítve küzdünk értük. Neveljük őket és ma már hajlékuk is van. A földreform útján juttatott házhelyre sajátkezűleg építettem 9 méteres és öt méteres kis hajlékot és ennek a hajléknak ablakában fogjuk kigyújtani az igazság mécseseit. Mint tősgyökeres református ember, itt fogom én nevelni hazája iránti szeretetben gyermekeimet. Ezt a levelet, amelynek minden szava olyan, mintha sziklakőből volna kifaragva, verssel végzi Köteles Ferenc: »Miként az üstökös a csillagok között. Úgy ragyog a neved a magyarok között: Rothermere lord. Ismernek már nálunk műhelyben és gyárban Az alföldi rónán, zsupfedeles házban®. Cegléd-Bércéiől küldte levelét erdélyi menekült társa nevében Török György . Alulírott, mint lapjuk előfizetője, aki Erdélyből az oláhok által megszállt területről héttagú családommal menekültem — minek idézzem borzasztó szenvedéseinket — testtel-lésekkel csatlakozom a Kis Újság »Kigyúlnak az igazság mécsesei® mozgalmához. Mi csak azt kívánjuk, hogy kunyhóban, falusi házban, városi palotában, és minden munkásnak ablakában gyújtsunk világosságot és ez a sok világosság egyetlen lángba egyesülve, mutassa a világ négy tájéka felé, hogy az az ország, amelyet elsötétíteni akarnak, a Szent István ezeréves országa. A magyar néplélek tele van veleszületett költészettel. A lelkesedés és a hit csodálatos módon részben kívánkozik ki belőle. Rengeteg vers érkezik hozzánk és csak azt fájlaljuk, hogy valamennyinek nem adhatunk teret. Hadd olvasná és látná mindenki, hogy az a nép, amelyikből így gyöngyözik és habzik ki a költészet, amelyikben ennyi tehetség van, bizony ki fogja vívni a maga igazát. Marc Kázmér Nógrád vármegyéből jelentkezik sok más társának a nevében és több hosszú és szép verset küldött be nekünk. Csupán hat elemi iskolát végzett, de verset írni nem is az iskola tanította, hanem az őszinte és szívből fáradó érzés. A Trianonról írott versével megismertetjük olvasóinkat. A Trianon: sírhalom, Néma magyar fájdalom, Nyíljék meg sírgödröd !! ! Törjön meg te göröngyöd ! Sírva jár, némán áll, Egek felé törtet, száll. .. Magyar gyász, hő fohász, S veri egek ablakát, Hintse le, szórja rá: Az igazság korszakát.* Negyedszer is földrengés volt Várpalotán Csak néhány épület rongálódott meg Kinyúlnak az igazság mécsesei KIS ÚJSÁG X 1927 augusztus 17