Kis Ujság, 1927. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-16 / 185. szám

4 Mi újság a vidéken ? Tű­zoltó verseny Budakalászon Szép tűzoltóünnepség volt vasárnap Budakalászon, ahová egy város, tizenhat község és hat gyár tűzoltó­sága gyűlt össze, hogy bemutassa azokat a különleges gyakorlatokat, amelyek tűzveszély idejére életkérdéssé válnak bármelyik helységben. Természetesen tűzoltóik­kal eljöttek a községi elöljáróságok, azonkívül az egyes falvak érdeklődő emberei, úgy hogy hatalmas közönség előtt folyt le a reggeltől délután három óráig tartó tűz­oltóverseny. Egymásután érkeztek Szentendre, Pomáz, Békás­megyer, Üröm, Pócsmegyer, Dunabogdány, Tahitótfalu, Csobánka­, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Pestszent­­lőrinc, Pilisv­örösvár tűzoltósága, továbbá a pilisvörös­­vári bánya mentőlegénysége. A pestvármegyei alispán képviseletében Csikéry vármegyei főjegyző jött el, akit az állomáson tűzöltó­­díszszázad és zene fogadott. A járás nevében Zboray Géza főszolgabíró üdvözölte a vármegye képviselőjét, Budakalász község részéről pedig Zapotocsky Jenő fő-, ■ jegyző és Szedlák János bíró voltak ott a fogadtatáson. Eljött a versenyre Bárczy Dezső államtitkár, Huszár tábornok, Maróthy ezredes, Szentpétery Lajos járási vezető főszolgabíró, Antal Béla főszolgabíró, Padlás­­Ferenc, Szilassy György, továbbá Csepreghy Pál, Né­meth Tibor felügyelők, Somogyi Béla, Koch Ferenc­­igazgató-tanítók és még igen sokan a járási jegyzői és tanítói karból.­ Az ünnepség tábori misével kezdődött, amelyet Lakits Pál plébános mondott, a mise alatt Spáth Gyula harmónium kísérete mellett az egyházi női dalárda szép régi magyar­­énekekkel szerepelt. Ezután a tűzoltócsapatok a verseny helyére vo­nultak, úgyszintén a közönség is, itt Zboray főszolga­bíró tartott, tartalmas szép beszédet, először a közön­séghez, majd a tűzoltósághoz intézve szavait, beszéde végén a régi, nagy boldog Magyarország visszaszerzé­séről szólott, amire­ az Egyetértés Dalkör a Hiszekegyet énekelte. A bírálóbizottság elfoglalva helyét, megkezdődtek a tűzoltógyakorlatok. A hatalmas zászlóaljnyi tűzoltó­ságot Dósa István felügyelő, járási segédtiszt vezé­nyelte. Felszerelés­-és támadási gyakorlatok voltak: tömlőfektetés, ötös kocsifecskendő gyorsszerelés, ötös mozdonyfecskendő -gyorsszerelés és kilences kocsi­fecskendő és mozdonyfecskendő gyorsszerelés. Azután a támadási gyakorlatok következtek, majd a bánya­­mentési gyakorlatokat mutatták be a pilisvörösváriak Szabó Ernő főmérnök vezetésével. A verseny végén a ponyvaugrást, kötélleereszkedést és a tömlőcsúsztatást mutatták be. A gyakorlatok után Csilléry főjegyző a vármegye nevében üdvözölte a tűzoltókat, nagyszerű munkás­ságuk után­, mondván, hogy nemcsak a mutatványok érdemelnek elismerést, hanem az a gyönyörű katonás magatartás és fegyelem és az önfegyelem, amit itt látott. A főjegyző, azután a régi határokról beszélt, a meg­szállott városokról, amelyek visszaszerzése mindennél előbbrevaló. A díjakat is a főjegyző nyújtotta át a nyertes tűzoltóknak és az egyes csapatparancsnokok­nak. A színmagyar Pócsmegyer­ tűzoltóparancsnoka, Keczéry István kérte, hogy csapatának munkája ismé­telten is kerüljön bírálat alá, úgyszintén az ezerlakosú Pilisszentkereszt tűzoltósága is, amelyek aránylag ki­sebb és kezdetlegesebb felszerelésükkel is elismerésre, méltó gyakorlatot fejtettek ki. A díjak között gyönyörű órák, serlegek, ezüst dobozok, tárcák, Pest vármegye ezüst- és bronzdombormű emlékei, zsebórák és ruha­szövetek voltak. A főjegyző adta át tizenöt évi buzgó tűzoltói szol­gálata után járó ezüstérmet Szedlák János parancsnok­nak, továbbá öt évi szolgálat után megillető bronzérmet Bálinth Mihály szertárosnak és Roller János szakasz­parancsnoknak. Azután a csapatok díszfelvonulása következett, majd három óra után ebédhez ülhettek a derék tűz­oltók. Délután a budakalászi sportpályán zenés nép­ünnepély volt, este­­pedig a Szedlák-mozi helyiségében Kacsóh Pongrác, Balázs Árpád, Dósa István magyar nótáival mulattatták a közönséget. Az összes vendéglők­ben pedig táncmulatság volt. BARCSON kulturális és mezőgazdasági kiállítást rendeznek, amelyet vasárnap nyitott meg ünnepélye­sen József főherceg. A szépsikerű kiállítás augusztus 27-ig marad nyitva. MISKOLC város augusztus 18-án negyven külföldi tudós jelenlétében nyitja meg az újjáépített és újjá­alakított múzeumot. A külföldi tudósok három napot töltenek Miskolcon. A megnyitással kapcsolatosan film­­felvételt mutatnak be a barlangi ősember művészetéről. SIÓFOKON a villatulajdonosok egyesülete köz­gyűlést tartott, amelyen megvitatták a drágaság elleni küzdelem módozatait. JÁNOSHALMÁN Berta József lelkész kezdemé­nyezésére gyönyörű búzaünnepélyt rendeztek, majd több képviselő részvételével népgyűlést tartottak. SZEGED-ALSÓ­VÁROSON régi, szép magyar em­léket, a virágos bálat újítja fel Alsóváros népe Szent István napján. Az alsóvárosi népkör virágos bálja vala­mikor a legnagyobb társadalmi események egyike volt. A pálcás vőfélyek már járják a várost régi szokás sze­rint, rigmussal vendéget hívni. Deák János elnök veze­tésével a nagy­­feltűnést keltő pálcás legények jártak a szegedi Belvárosban és a virágos bálra meghívták a város társadalmának vezetőit. A Dunántúl egyik legvirágzóbb községének, a 6000 lakosú veszprém megyei Várpalotának, amelyet az idén már háromszor ért földrengés, vasárnap ismét szomorú napja volt. Vasárnap délben, fél­­ órakor, éppen amikor ebédnél ültek a falu lakói, tompa, fél percig tartó moraj kíséreté­ben ismét megmozdult a föld Várpalotán, hatalmas riadal­mat keltve a község lakóiban, akiknek ijedelme csak foko­zódott, amikor öt perc múlva az elsőnél sokkal erősebb moraj kíséretében megismétlődött a most már fél percig tartó rengés. Ennek ereje oly nagy volt, hogy egymás­hoz lökte az embereket, sőt sokan el is estek. A község nyugalmát teljesen felzaklatta­ a vasárnapi földrengés, amely miatt hír szerint sokan a falu lakói közül el akar­ják­ hagyni Várpalotát. A­ község elöljárósága értesül.­A magyar Hiszekeggyel a száján jelentik be Salgótarján városának. A becsületes magyar mun­kásait­, hogy csatlakoznak a Kis Újság által meg­indított mozgalomhoz és Szent István­ napján ki­­gyújtják az igazság lángját. Különös öröm ez a be­jelentés, mert a magyar bányavilág megnyilatko­zását látjuk benne. Alig van munkatelep és ipari telep ebben az országban, amelyiknek állásfoglalása olyan döntő fontosságú lenne, mint éppen a salgó­tarjáni bányavilágé. Azok a munkások, akik ott dolgoznak, fent a föld mélyében és sokszor 300 méternyi mélységben harcolnak az áldott melegért — az ország számára, másképen látják és ítélik meg a dolgokat. Ők a halállal szemközt élnek, ezért kell halálos komoran fogadni szavukat. És íme­­ nem hatolhatnak mégsem olyan mélyen a földbe, hogy meg ne érezzék és meg ne lássák ott is azt az örök világosságot, amelynek fénye meg fogja vilá­gítani a magyar igazságot. Ennek a bizonysága az a levél, amit Salgótarjánból írtak nekünk : Kedves Szerkesztőség! Nem mulaszthatjuk el a kedves Kis Ujsággal közölni szívünkből fakadó hazafias érzelmeinket, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy Szent István napjára Salgótarján város becsületes munkásai egytől-egyig kigyújtsák az örök lángot. Akarjuk! Kigyujtjuk­ a magyar akaratot! De úgy akarjuk, hogy ne csak a magyar ege bevilá­gítsa be, hanem az egész világ egét. Lássa meg az egész világ, hogy az ezeréves Magyarországot igaz­ságtalanul megsemmisíteni nem lehet. Kedves Szerkesztőség! Egy szívvel, lélekkel, kivétel nélkül, nemcsak akik ebben a darab ország­ban élnek, hanem mindenütt széles e világon, ahol csak magyar él, mindenkinek kötelessége kinyúj­tani a magyar igazság lángját. Nem mernénk el­hinni, hogy Szent István estéjén, ott, ahol családi tűzhely létezik, ahol magyar család tartózkodik, egy-két szál gyertya ne égne az ablakban. Ezt az egy-két szál gyertyát mindenkinek — legyen az bárki — kötelessége a jajszótól hangos, szegény magyar hazánk oltárán áldozni. Követeljük a régi Magyarország visszaállítását! Nem tűrjük a barázdaházt, a kicövekelt tanyai udvart nem ismerjük el határnak. Kárpátok, Ad­ria, ez kell nekünk, amit az Isten adott Magyar­­ország határának! A tartalmas, lelkesítő, szép és hosszú levélnek minden szava megérdemelné, hogy idenyomtassuk : tanításul és példaadásul. Sajnos, helyszűke miatt csak arra szorítkozhatunk, hogy a levél befejező részét adjuk : Kigyújtjuk ! Akarjuk ! Követeljük, hogy min­denütt gyúljanak ki a lángok a ragyogó paloták ablakától az utolsó csőszkunyhó ablakáig. És így Magyarország örök mécsese előtt fohászkodjék az egész nemzet, ugyanazon az estén az igaz Istenhez a mi imánkkal : »Hiszek egy Istenben®. Aláírás : Salgótarján város becsületes, magyar ha­záját szerető dolgos népe. Nagykőrös városából, a leventék nevében Szabó Mihály küldte el csatlakozásukat bejelentő versét. Ennek a hat versszakban írt szép költe­ménynek az utolsó négy sorát közöljük, mert ebben a négy sorban a leventék hazafiassága és lángoló hazaszeretete nyilatkozik meg: "Akarjuk és kigyujtjuk A magyar igazság lángját És ha kell, életünket és vérünket A magyar igazságért és hazáért®. Felsőendrédről Babics Márton jelentkezett az endrédi olvasótáborral, Jánoshalmáról összes isme­seink szerint most föliratban fogja kérni a kormányt, vizsgáltassa meg az egyre gyakrabban megújuló földren­gések okait. Arról beszélnek, hogy a gyakori földrengést a föld alatt levő sűrű gázrétegek okozzák. Egyébként ember­életben vasárnap nem esett kár, de az épületekben a földrengés ismét súlyos károkat okozott. Újabb várpalotai jelentés szerint a Földrengéstani Intézet kiküldöttjei megállapították, hogy a földrengé­seket egyszerű beomlások okozzák. Várpalota alatt laza szerkezetű a föld. Nagyobb üregek vannak és ezek az üregek omlottak be. Nagyobb aggodalomra nincs ok. A beomlások után ismét megszilárdul a laza talaj és ép­pen úgy lehet építkezni, mint a beomlások előtt. Hősei nevében és a Vasút-utca nevében Horváth Vilmosné. Kiss Imre Salgótarjánból egyszer már jelentette csatlakozását, most újabb levelében már a tanul­ótársaival együtt vonul be azok közé, akik akarják és kívánják az igazság mécseseinek ki­­gyúj­tását. Békés megyéből Nagyszénás községből Köteles Ferenc a mezőgazdasági és földmíves aratómun­kásság nevében írt szívreható levelet. Értesítem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy a magyar igazságért — mint a múltban, úgy a jö­vőben is — bátran síkra szállunk. A múltban végigküzdöttem a világháborút, kezdettől a szo­morú befejezésig. Voltam sebesült, voltam orosz hadifogságban 39 hónapig és azután hazakerül­tem 1918 augusztus 23-án. Itthon ért a borzal­mas forradalom, éppúgy, mint Oroszországban az orosz forradalom. 1918 decemberében megnősül­tem, családot alapítottam, mint árva fiú, semmi nélkül, azokban a bizonytalan időkben. Ma öt gyemekem van, két fiú és három lány. ők a jövő generáció.­Csak Istentől segítve küzdünk értük. Neveljük őket és ma már hajlékuk is van. A föld­reform útján juttatott házhelyre sajátkezűleg építet­tem 9 méteres és öt méteres kis hajlékot és ennek a hajléknak ablakában fogjuk kigyújtani az igazság mécseseit. Mint tősgyökeres­­ református ember, itt fogom én nevelni hazája iránti szeretetben gyer­mekeimet. Ezt a levelet, amelynek minden szava olyan, mintha sziklakőből volna kifaragva, verssel végzi Köteles Ferenc: »Miként az üstökös a csillagok között. Úgy ragyog a neved a magyarok között: Rothermere lord. Ismernek már nálunk műhelyben és gyárban Az alföldi rónán, zsupfedeles házban®. Cegléd-Bércéi­ől küldte levelét erdélyi menekült társa nevében Török György . Alulírott, mint lapjuk előfizetője, aki Erdély­ből az oláhok által megszállt területről héttagú családommal menekültem — minek idézzem bor­zasztó szenvedéseinket — testtel-lésekkel csatla­kozom a Kis Újság »Kigyúlnak az igazság mé­csesei® mozgalmához. Mi csak azt kívánjuk, hogy kunyhóban, falusi házban, városi palotában, és minden munkásnak ablakában gyújtsunk vilá­gosságot és ez a sok világosság egyetlen lángba egyesülve, mutassa a világ négy tájéka felé, hogy az az ország, amelyet elsötétíteni akarnak, a Szent István ezeréves országa. A magyar néplélek tele van veleszületett költé­szettel. A lelkesedés és a hit csodálatos módon rész­­ben kívánkozik ki belőle. Rengeteg vers érkezik hozzánk és csak azt fájlaljuk, hogy valamennyinek nem adhatunk teret. Hadd olvasná és látná min­denki, hogy az a nép, amelyikből így gyöngyözik és habzik ki a költészet, amelyikben ennyi tehetség van, bizony ki fogja vívni a maga igazát. Marc Kázmér Nógrád vármeg­­yéből jelentkezik sok más társának a nevében és több hosszú és szép verset küldött be nekünk. Csupán hat elemi iskolát vég­zett, de verset írni nem is az iskola tanította, hanem az őszinte és szívből fáradó érzés. A Trianonról írott versével megismertetj­ük olvasóinkat. A Trianon: sírhalom, Néma magyar fájdalom, Nyíljék meg sírgödröd !! ! Törjön meg te göröngyöd ! Sírva jár, némán áll, Egek felé törtet, száll. .. Magyar gyász, hő fohász, S veri egek ablakát, Hintse le, szórja rá: Az igazság korszakát.* Negyedszer is földrengés volt Várpalotán Csak néhány épület rongálódott meg Kinyúlnak az igazság mécsesei KIS ÚJSÁG X 1927 augusztus 17

Next