Kis Ujság, 1927. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
1927 augusztus 2 KIS ÚJSÁG A magyar nábob regénye Vasárnapi esküvő a kastélyban Vasárnap délelőtt a csendes Abaújkér község népe meglepetéssel látta, hogy a Halmos-kastély sarkig kitárt kapujába egymásután robognak be az automobilok, tömegesen érkeznek a vendégek. Nemcsak a környékbeli földesurak jöttek el kocsijaikon, hanem a budapesti vonatok is bőven szállították a kastélyba a vendégeket, mintha valami nagy családi esemény készülne. Megírta a Kis Újság, hogy a 21 esztendős Szemere István körül, aki a dúsgazdag és messze földön ismert nagy magyar úr, Szemere Miklós örököse és sokmilliárdos vagyon ura, különféle bonyodalmak támadtak. Szemere István édesanyja, özvegy Szemere Gáspárné az elmúlt napokban egy orvostanárral járt lent a fiánál, aki Halmos Károly kastélyában lakott, mert Halmos Irénke nevű leányát szemelte ki jövendőbelijének és az esküvő ki volt tűzve augusztus közepére. Az anya többízben is találkozott fiával és sírva kérte őt, hogy fontolja meg elhatározását nem is annyira a házasságot illetőleg, mint a hatalmas vagyon kezelése dolgában. A 21 éves Szemere István ugyanis leendőbeli apósát, Halmos Károlyt bízta meg vagyonának kezelésével. Az orvostanár megállapította, hogy Szemere István teljesen birtokában van ítélőképességének, tisztában van minden cselekedetének következményeivel, tehát semmi jog sincs arra, hogy a nagykorúsított fiatalembert gyámság alatt tartsák. Úgy látszik azonban, hogy az a küzdelem, ami Szemere István házassága körül megindult, gyors elhatározásra bírta a nagy vagyon fiatal urát és kiszemelt élettársának családját. Már szombaton délután automobil robogott Abaújmegye alispánjához, akitől engedélyt kértek, hogy Szemere István és Halmos Irénke házasságot köthessenek anélkül, hogy őket heteken keresztül kihirdesse az anyakönyvvezető. Egy óra múlva megjöttek az engedéllyel és délután 4 órakor a kastély egyik hatalmas termében megjelent az abaújkorjegyző, aki a törvény értelmeiben összeházasította Szemere Istvánt Halmos Irénnel. Vasárnap délelőtt a kastély népe, a környékből és Budapestről érkezett nagyszámú vendégek ismét öszszegyülekeztek. Az abaújszántói református esperes azabaújkéri református pappal együtt egyházilag is megkötötte Szemere István házasságát. Megérkeztek Budapestről azok a ruhák és fehérneműk is, amelyeket a fiatal férj részére rendeltek, estélyi öltözetek, utazó- és sportruhák és a fiatal pár hozzátartozói mindent előkészítettek a nászútra. A lakodalmi ebéd után ismét előállottak az automobilok, amelyek a pesti vendégeket ,a gyorsvonathoz vitték, majd felült, az automobilra a boldog fiatal pár is, akitől nagy éljenzéssel és sűrű könnyhullatással búcsúztak az ismerősök. Szemere István feleségével együtt Kassa felé utazott és több hónapos nászútra indult. Mielőtt azonban elhagyta volna apósának kastélyát, rendelkezett arról, hogy ki kezelje vagyonát. Eckhardt Tibor volt nemzetgyűlési képviselőt bízta meg, aki a család két tagjával együtt fogja kezelni a hatalmas Szemere-vagyont addig, amik Szemere István hazajön, vagy vissza nem vonja a megbízatást. .(HALMOS ELIDEGENÍTETTE TŐLEM A FIAMAT« — PANASZOLJA ÖZVEGY SZEMERÉNÉ Az abaújkéri kastélyban vígan szólt a cigányzene, de a lakodalmon nem vett részt özvegy Szemere Gáspárné, született Hoyos Róza grófnő, aki Budapesten éppen Hajós orvostanárral és Dajkovich István ügyvéddel tanácskozott, mikor értesült fia házasságáról A grófnő szemei vörösek a sírástól és panaszolva emlegeti, hogy a fia mindenkor a legjobb fiú volt, de olyasmit mondott, addig egyezzék bele a házasságba, míg késő nem lesz. Pedig ebbe nem törődhetek bele — folytatta Szemeréné — mert kétségbe kell esnem arra a gondolatra, hogy a fiam Halmos Károly kezében maradt. Halmos elidegenítette Pista fiamat tőlem is és kis testvéreitől is. Az is a Halmos műve, hogy Pista fiamból cseh állampolgár lett. Ebben a pillanatban tehetetlen vagyok, hiszen elment a fiam, de majd megtanácskozzuk, hogy mit csináljunk ! Dajkovich ügyvéd elmondta, hogy a Szemere-vagyont túlbecsülték. Semmiesetre se ér többet százhúszmilliárdnál és ezt a vagyont most Eckhardt Tibor fogja kezelni, aki úgy látszik, hogy jóbarátságban van Halmosékkal, hiszen az esküvőn is részt vett, mellette pedig egyik bizottsági tagként Szemere Kálmán működik, aki annak idején tízmilliárdra perelte be Szemere Istvánt. Érdekes, hogy Halmos Károly egy újságíró előtt kijelentette, ő nem akarja kezelni veje vagyonát. Tiltakozik az ellen, hogy rab lett volna a fiatalember Abaújkéren, ahol mindenkor a legnagyobb szabadságot élvezte, a környékbeli urakkal eljárt vadászni, sőt Halmos birtokát is ő kezelte, mikor apósa nem volt otthon. Halmos szerint az igazság az, hogy Szemere István vagyona veszélyben forgott és ezt a veszedelmet ő Szemere Kálmánnal próbálta elhárítani. Egy társaság összeállt, és minden eszközt megmozgatott arra, hogy Szemere Miklós vagyonának földbirtokát, a pestszentlőrinci 1600 holdat kitevő házhelyeket parcellázzák fel. Azt mondták Szemere Istvánnak, hogy száz és százmilliárdot lehet itt kihozni a fölparcellázott birtokból, de Halmosék ellenezték a parcellázást, mert úgy látták, hogy ez semmi másra nem vezet, mint Szemere Miklós örökségének elpocsékolására. A vasárnapi esküvő váratlan fordulatot jelent és egy időre talán szélcsendet idéz elő a Szemere Istvánért és a sokmilliárdos Szemere-vagyonért folyó harcban. Ugy látszik azonban az ellentétek véglegesen mégsem simultak el és talán mialatt a fiatal férj boldogan mutogatja feleségének messzi vidékek szépségeit, idehaza újabb harcra készülődnek, bocsátották el. Hónapokig lézengett munka nélkül, míg végre egy belvárosi borbélyüzletbe került. Itt se maradt meg sokáig. Utoljára irodaszolga lett. Azt mondják róla az ismerősei, hogy bizony szép fiú az a Jarosch Hermannn, a nők kedvence. Vidám pajtás, szenvedélyes táncos, szenvedélyes futballozó. 19 esztendős kora óta mindig jár tánciskolába, még táncversenyben is résztvett. Előtáncos is volt egy ideig. Éppen a táncszenvedélynek köszönhette, hogy soha se feküdt le idejében, végig táncolta az éjszakákat, másnap azután nem tudott időben felkelni, ezért mondták fel neki mindig az állásit. Pedig — beszélték a szomszédok — ,a Jarosch igen rendes fiú volt, sokat adott a külsejére, szépen öltözködött, tisztán tartotta magát, csinosan fésülködött és még parfümöt, illatszert is használt állandóan . . .» »Az igaz, hogy se a mosónét, se a tisztítót nem tudta rendesen fizetni, de olyankor másik mosónéhoz vitte a ruháját.* A HARMADIK VALLOMÁS Hétfőn délelőtt Jarosch Herman megint megváltoztatta előző két vallomását. A detektívek szerint ez a gyilkosság az utolsó esztendők egyik legravaszabban előkészített véres eseménye. Jarosch azt állítja, hogy már hónapok óta készültek a cselekedetre , a férjjel együtt. Matz mindig azon panaszkodott, hogy nem bír megélni, csinálni kellene valamit. Azonkívül arról is beszélt Matz, hogy pár hónap óta egy politikai pártnak a tagja, ahol a pénztárt segített kezelni. Ebből a pénztárból Matz harminc milliót tulajdonított volna el, amiért becsukással fenyegették. Az asszony ekkor szavatosságot vállalt az áráért. A harminc milliót részletekben fizette a szerény cukrászbolt jövedelméből. Erre vezethető vissza — a gyilkos szerint — hogy az asszony nagyon gyakran még a legcsekélyebb zsebpénzt is megtagadta az urától, amiért, a férj éjjel-nappal azzal fenyegette, hogy megöli. Matt Gottfried rábeszélte az asszonyt arra, hogy biztosítsa az életét, mégpedig a férj javára. Azonkívül — a további vallomás szerint — a férj az asszony tudta nélkül árulta az üzletet. És talált is egy vevőt, aki hajlandó lett volna a cukrosboltért ötszázmilliót adni. Az asszonynak természetesen szólni se mert az üzlet eladásáról, ellenben eltette láb alól az asszonyt, hogy hozzájuthasson a pénzhez. — Vasárnap délelőtt 11 órakor egy vendéglőben voltunk együtt a Penzink utca 33. szám alatt és ott pohár sör mellett megbeszéltük az egészet. Azt, hogy én vállalom magamra a dolog végrehajtását. De nem telt bele egy óra sem és Jarosch már új mesével állt elő és pedig, hogy a gyilkosságot nem egyedül követte el, hanem a férj is segített neki. És pedig oly módon, hogy verekedés közben hátulról vetette rá magát az asszonyra és úgy fojtotta meg a saját két kezével. A KIS HELÉN AZ APJÁT VÁDOLJA Helén, a Matzék kislánya, 13 esztendős. A hétfői napon kihallgatásra jelentkezett és borzalmasan egyszerűen írta le azt, amit ő látott és hallott a szülei életében. — Veszekedtek és verekedtek minden istenáldott napon. Az anyám élete mártírium volt, mindig azt mondta nekem: «Meglátod édes kislányom, a te apád meg fog engem egyszer ölni.» Anyám azt mondta, hogy nem mer egy pohár vizet meginni az apám kezéből, mert attól fél, hogy méreg van benne. • • Így beszél a gyerek. Ezt a vallomást megerősítik a szomszédok is. Különösen fontos az egyik szomszéd lakónak, Einzingernek a vallomása, aki végighallgatta a falon keresztül az egész veszekedést és verekedést és a kiabálásból megállapította, hogy a verekedés közben a férj Jaroscht védelmezte az asszony ellen ... ... Borzalmas és véghetetlen szomorú örvényei az emberi léleknek. Fiúk az apák ellen, férj a feleség, feleség a férj ellen, vér, könny és borzalom — mert a szép fiúk táncolni akarnak és mert a férj, a rokkant, pénzt akar, sok pénzt — új asszonyra. Pénzt, sok pénzt akart a rokkant férj , i. ■.. Szép fiú volt a gyilkos Jarosch Vasárnap délután véres és izgalmas esemény rontotta meg ünnepi hangulatát a Bécs környékén lévő nyaralótelepnek, Hitzingnek. A délutáni órákban a telep cukorkaüzletében meggyilkolva találták Matz Gottfriednek, a tulajdonosnak a feleségét. A rendőrség nagy eréllyel vetette rá magát a gyilkosság kinyomozására és hamarosan megállapította, hogy a gyilkos a tulajdonosnőnek édes unokaöccse, Jarosch Hermann, akit el is fogtak, de már az első kihallgatások után az a gyanú merült fel, hogy a gyilkosságban alaposan gyanúsítható az asszonynak tulajdon férje, Matz Gottfried is. FÖLFEDEZIK A GYILKOSSÁGOT A Missindorf utcában, a 10. szám alatt lakott Matz Gottfried és a felesége, Anna asszony. Két gyerekük volt. Az egyik 12 esztendős, a másik 3. Földszintes lakásban laktak és a lakás mellett volt a kis üzletük. Ezt a cukrosboltot az asszony vezette. Vasárnap délután fél 4 órakor valaki be akart menni az üzletbe, cukrot venni. De nem tudta az ajtót kinyitni, mert belülről el volt reteszelve, azonban a bezárt ajtón keresztül állati ordítozás hallatszott ki. A vevő elrohant azonnal a legközelebbi rendőrhöz, Koppler Sándorhoz és elmondta neki, hogy a cukrosboltban úgy látszik veszekednek vagy verekesznek. A rendőr azonnal a jelzett helyre sietett, de ő se tudta az ajtót kinyitni. Azonban az üvegablakon keresztül egyetlen egy pillanatra egy fiatalembernek a fejét látta, aki a pult mellett lehajolt, felemelkedett, azután eltűnt. Ezután azt látta a rendőr, hogy valaki kivágja a házhoz tartozó utcaajtónak a kapuját és kirohan az utcára. Az ismeretlen a Linzi utca felé szaladt. A rendőr utána futott. Mikor az üldözött látta, hogy kergetik, egy átjáró házon át akart menekülni. Az üldözők azonban ekkor revolvert rántottak és ezzel fenyegették. A fiatalember megállt és bevárta a rendőröket. Kiderült, hogy Jarosch Herman a neve és édes unokaöccse Matznénak. Mialatt ez történt, az utcán, az üzletben felfedezték a borzasztó eseményt. Ott feküdt a pult mögött a 39 esztendős tulajdonosnő iszonyatos vérző sebbel az állán. Zsineggel fojtották meg az aszszonyt. MIT MOND A GYILKOS ? Első vallomásában Jarosch úgy adta elő a borzasztó eseményt, hogy veszekedés következménye volt az egész. Pénzt kért a nagynénjétől, az nem akart adni neki, mire vitatkozni kezdtek, ennek a vitatkozásnak a hevében az asszony állítólag kétszer egymásután arcul ütötte Jaroscht. Annyira feldühödött ezen, hogy rávetette magát nagynénjére és a földhöz vágta. Az asszony felugrott és menekülni próbált. Jarosch olyan erővel vágta neki a tűzhelynek, hogy az asszony halálos sebet kapott. Amikor meglátta a vért, elborította a fejét a harag és az ijedtség, azt sem tudta, mit csinál, zsineget rántott elő és ezzel a zsineggel megfojtotta az asszonyt. — Hol volt az asszony férje az alatt az idő alatt, amíg az üzletben a félelmetes jelenet lejátszódott? — kérdezték a gyilkost. — A férj egész idő alatt a szomszédos szobában volt és nyavalyatörő görcsökben fetrengett a padlón. A férj tudniillik a háború rokkantja, aki ezt a betegségét a harctérről hozta magával. — így hangzott a gyilkos első vallomása. Az esti órákban azonban Jarosch megváltoztatta az első beismerést és a férjre terelte a gyanút. Úgy adta elő, hogy Matz hetek óta beszélgetett vele erről a cselekedetről és odáig ment, hogy szombaton este már száz sillinget ígért neki a tett végrehajtásáért. Ezután a vallomás után a detektívek még vasárnapról hétfőre virradó éjszaka folyamán kivonultak a tett színhelyére és a földszintes lakásból a rendőrségre vitték a második vádlottat... a férjet. KI EZ A JAROSCH HERMANN? Huszonöt esztendős , úgynevezett külvárosi szép fiú. Magas, karcsú, arányos arcú. A szülei Marburg községben laknak, szegény emberek, de becsületesek, akik a fiút állandóan segítették pénzzel. Jarosch sok mindenféle mesterséggel próbálkozott. Először droglistának készült, azután egy bormérésben volt alkalmazásban, ahonnan bizonyos elszámolási hiányok miatt Ki gondozza a kivándorló vagyonát? A belügyminiszter körrendeletet intézett az útlevélkiállító hatóságokhoz a kivándorlók itthonmaradt, avagy az időközben örökösödés útján birtokukba került vagyonának kezelése tárgyában. A tapasztalat szerint ugyanis kivándorlóink elutazásuk előtt csak a legritkább esetben gondoskodnak és rendelkeznek itthon maradó, avagy távollétük tartama alatt örökösödés útján birtokukba kerülő vagyonuk kezeléséről. Ez igen gyakran rendkívül nehéz feladat elé állítja az egyes hatóságokat, főként az árvaszékeket, a távollevők érdekeinek hagyatéki tárgyaláson való megvédése, vagyonának megóvása és hasznosítása tekintetében. Igen sokszor ismeretlen tartózkodásának kell tekinteni a távollevő kivándorlót. E nehézségek megszüntetése céljából felhívja a miniszter az útlevél kiállító hatóságokat arra, hogy az útlevelek kézbesítésekor figyelmeztessék a kivándorlót, hogy vagyoni ügyei rendezésével bízzon meg valakit s annak adjon közjegyzői meghatalmazást. E figyelmeztetés megtörténtéről az útlevél kiállító hatóságoknak a jövőben jegyzőkönyvet kell a kivándorlóval felvenniök, melynek másolatát az árvaszékek őrzik. 3