Kis Ujság, 1927. november (40. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-22 / 265. szám

4 Altiszti kinevezések a postán A kereskedelmi miniszter a hivatalos lap vasár­napi közlése szerint a következő­ postai altiszteket ne­vezte ki és lépette elő: I. osztályú postaszakaltiszt lett: Varga Imre enyingi II. osztályú szakaltiszt. II osztályú postaszakaltisztek lettek : Gondi László, Elek István, Pomsár Imre, Fekete János monori és Sán­dor József pusstaapáthi 1. osztályú postaaltisztek. I. osztályú, postaaltisztek lettek : Hóra Beke István, Csáki István, Juhász János nagyszénász, Strassner Ká­roly, Hujdzsán Tódor, Bán Imre, Török László, Rovnan Ferenc, Kocsi János temesvári, Székely Lajos bereg­­böszörményi, Surugl­ Márk, Zivitzky János, Németh Ernő, Lágler Mátyás, Csőri János, Petrovits István, Molnár István, bikácsi, Kelemen István kishárságyi, Goda István és­ Kovács István hódmezővásárhelyi II. osztályú postaaltis.p.lek. Ideiglenes minőségű II. osztályú postaaltisztek let­tek : Balogh Gábor, Földesi Mihály, Oláh József, Mintek Jenő, Botyánszky György, Farkas János, Mészáros László, Krekussza Sándor, Takács János, Huszár Lajos, Szűcs Péter, Dinnyés József, ifj. Gyúrók Károly, Márkus József, Somogyi István, Kelemen János, Kovács Ká­roly csákberényi, Kiss Sándor,­­Takács István, Falusi János,­ Kovács György, Mészáros József, Perecz Imre, Imre József, Maori József, Kovács József baltavári, Kunija Sándor, Szabó Kálmán, Vellai János, Bélán Ferenc, Wagner János, Sötét Lajos, Szabó Sándor, Bogdán István, Horváth Antal kenyéri, Németh József nagysápi, Takács Károly, Búzás Bálint, Szabó István, Pánczél Rudolf, Hunyadi István, Tóth György, Bognár Gyula, Kovács Mihály, Kardos Gábor, Oláh Antal, Kráter Sándor, Mikela Sándor, Dacsó Sándor, Somogyi Sándor, Erbeszkorn György, Piringer Ferenc, Kiss József, Sebestyéni­ Jázá­s, Boros István, Bolgár Balázs, Lajtos József, Áieta Gáspár, Laczkó Pál, Molnár Kál­mán, Adlovits István, Végh Imre, Szabó Károly, Dombi Áron, Jakkel János, Geff Lajos, Hajdú György és Tóth Pál havibéres kisegítő szolgák, illetőleg napibéres ko­csisok. II. osztályú postagarázsmester lett: Kalmár Sán­dor gépkocsivezető. I. osztályú vonatfelvigyázók lettek: Juhász József és­ Jtomhányi Mihály II. osztályú vonatfelvigyázók. "Ideiglenes minőségű kocsikezelők lettek: Lőrincz Eichír.", Vadász, Pál, Surján János, Rathgeber István, Safár­y Ferenc, Horváth Mátyás, Fegyverneki Sándor és­ B­ózóki János a’90 hetesek. A pórul járt vőlegény ,Gajdár Sándor hódmezővásárhelyi 22 éves napszá­­mosregény megismerkedett Vásárhelyen magát ,Kerecs­es Máriásnek nevező és kunszentmártoni lakásnak mondó leánnyal. A leány eldicsekedett, hogy 28 hold földje, 8 hold szőlője és egy szép háza van Kunszentmártonban. Kijelentette, hogy szívesen feleségül menne a fiúhoz, akármilyen szegény. Meghívta tehát a legényt, hogy kissáér Kristni Mártonba, hogy a rokonságnak bemutassa. • * A legény örömmel fo­gadta a szerencsésnek ígérkező házassági ajánlatot. A leány felfogadta házvezetőnő­nek Kiss­ Rozália újszegedi születésű 27 éves nyomorék (púpos)­asszonyt, így hármasban érkeztek meg szom­baton reggel Kunszeres mártonba. A leányt azt mondta, hogy a házvezetőnő addig maradjon kint az állomásnál, míg szüleivel beszél. Ketten indultak tehát befelé a községbe. Egyik borbélyüzlet előtt a leány azt mondta, hogy ii Sanyi, borotválkozzon megm­ Avval bementek mind­ketten az üzletbe. Amint a vőlegényt félig megborotválták, a leány azt mondta, hogy az utcán fog rája várakozni. Annál nagyobb volt­ a vőlegény csodálkozása, amint az üzlet­ből kijött és menyasszonyát sehol sem találta, hiába kér­dezősködött utána, senki sem ismerte. Gajdár Sándor szo­morúan keresi Kunszentmártonban »gazdag» menyasz­­szonyát, mert mondanunk sem kell, hogy mindhármuk útiköltségét a szegény vőlegény fizette. fizessen a Kis u­jsÁGb-ra e®y Hétnapra 2 pengőért, nessfelévre @ pengéért! iecemiser !-Én kezdődik az új előfizetés, ne ha a pénzt már ms beküldi, akkor december 1-ig :s Ingyen megküldjük mindennap a címére a KIS UJSÁG-ot és összes kedvelt mellékletek ! N­é­­ma Illessen elöl A pénzt postautalványon erre a címre kell feladn­i K­IS ÚJSÁG MÍÜÉéliÍ¥£lf?!!!S KIS ÚJSÁG 1927 november 22 ­ román nemzeti parasztpárt meg akarta tagadni az álét és az iront Bukaresti politikai és társadalmi körökben, még kisssé bátortalanul ugyan, de nyíltan beszélnek a Bratianu-kormány küszöbön lévő lemondásáról. A miniszterelnök a maga hajthatatlan természeté­hez híven, még nem foglalkozik ezzel a gondolattal, de már a miniszterek bizalmas hívei nem titkolják, hogy Manoilescu fölmentése, az ellenzéknek egyre terjedő népszerűsége és leginkább a fenyegető gazda­sági csőd visszalépésre fogja kényszeríteni Bratianu mostani kormányát. Valószínű, hogy a miniszterel­nök előbb csak néhány minisztertársának kicserélé­sével kísérletezik, de­ ez a kísérlet nem járhat ered­ménnyel, mert a súlyos természetű király kérdést, a kereskedelem és ipar pangását nem, oldja meg. A nemzeti parasztpárt valamennyi pártszerve­zetének parlamenti és vidéki kiküldöttei vasárnap Bukarestben tanácskozásra gyűltek össze. A kor­mány széleskörű intézkedéseket tett, mert zavargá­soktól tartott és a főváros utcáin erős csendőrjáratok cirkáltak. Maniu Gyula nyitotta meg a tanácskozást s beszédében ismertette Románia bel- és külpolitikai helyzetét. Hosszú vita fejlődött ki arról, hogy mi módon lehetne a mai kormányzati rendszert megbuk­tatni. Csak erről tárgyaltak egész nap. A tanácskozáson Károly herceg ügyét is szóvá tették, Maniu azonban azzal vágta el a további vitát, hogy ez a kérdés most s­em időszerű, mihelyt azzá­­válik, akkor majd a parasztpárt állást fog foglalni. Késő este volt, mire a szavazás a benyújtott határozati javaslat fölött megtörténhetett. Az egy­hangúlag elfogadott határozat tiltakozik a Bratianu­­kormány erőszakoskodásai ellen, követeli a gyüleke­zési és sajtószabadságot, erős szavakkal, kárhoztatja, a kormánynak azt a rendeletét, amellyel a nemzeti parasztpárt gyulafehérvári nagygyűlését betiltotta és hangoztatja,­hogy Bratianu diktatúrája, a román nép életérdekei ellen tör. Említi a határozat, hogy a nemzeti parasztpárt a Bratianu-kormány erőszakos uralma ellen a régenstanácstól kért segítséget, minthogy azonban a régenstanács nem­ szívlelte­ meg a párt panaszait, most minden rendelkezésérer álló törvényes eszköz­zel a parlamentben és a törvényhozáson kívül arra fog törekedni, hogy a Bratianu-kormán­yt megbuk­tassa, azután kiírja az általános választásokat. Ha a Bratianu-kormány továbbra is törvény­telen eszközökkel akarja■ uralmát fenntartani, akkor a nemzeti paraszt­párt felhatalmazza a párt végrehajtó­­bizottságát, hogy hívja fel a lakosságot az ellenállásra és szervezze meg azt országszerte, hogy a népet rábírja az adófizetés és az újonckiállítás megtagadására. Kalapból itták a bort az első kocser­ vásáron Kocser község közönségének és vezetőségének régi vágya teljesült, mikor a felsőbb hatóságok megaján­dékozták a községet évenként egy vásár tartásával. A kívánság alaposságát és a kérés megadásának helyes­ségét fényesen bebizonyította az első kocséri vásár, amit nem is vasárnap, hanem november 14-én, hétfőn tartottak. Kocsér község közönségének a községtől mintegy fél kilométer távolságban, van egy 100 hold területű földbirtoka. Ezt jelölték ki a vásártartás céljaira. , Már vasárnap este felé érezhető volt a község utcáin és főterén, hogy hétfőn nagy nap lesz. A szél­rózsa minden irányából jöttek a kocsik és hajtották az eladásra szánt, jószágokat. Nem­ is lehet ezen csodál­kozni. Mindenki tudja, hogy mekkora gazdasági érde­keltsége van ennek a községnek a környékén. Hétfőn reggelre hatalmas méretekben alakult kd a vásártér. A nagyforgalmú körösi és kecskeméti vásá­rok képe tárult a szemlélő elé. Minden volt ott, bőven. Jószág, ipari cikkek, kínálat, kereslet. Egyedüli kelle­metlenséget az erősen esős idő okozta, így is mintegy 1200 lovat, ugyanannyi szarvasmarhát, s a hasznos háziállatoknak nem kisebb arányú tömegét hordták össze. A kínálat nagyságához méltó volt a kereslet is. A felhajtott jószágok harmad-negyedrésze gazdát cserélt. Az állatvásárnál még nagyobb méretű volt az ipari vásár. A környékből hatalmas tábor iparos és kereskedő vonult ki. Szép számmal voltak képviselve a körösiek is. Az iparcikkeknél különösen nagy volt a forgalom. Nem is csoda. A környező­­­alvak lakossága a vasúthiány és rossz utak miatt nem járhat be a nagy városba vásárolni. A­­ kirakott iparcikkeknek egyes árusítóknál a fele elfogyott. A község agilis vezetősége igyekezett emlékeze­tessé tenni az első vásárt. Volt, rezesbanda, kocsmáro­­sok és ami a fő, ingyen bor­osztás. Az örvendező nép még kalapokból is itta a jó ingyen nedűt. Egy 12 méter magas póznára kész ruhát és ken­dőt szereltek fel. A fiatalság közt nagy volt a verseny, ki tud felmászni az ingerlő javakért. A­ győztes egy 15 éves törteli fiú volt. Ő lett a nap hőse. Megkapta a szép gúnyát, a kendőt, még pénzzel is jutalmazták. Rendőri szempontból is minden szépen ment. Verekedés nem fordult elő. A község vezetősége 25 ezer pengő költséggel, amelyből 15 ezer pengőt a vármegye visel, a tavasszal kikövezted a vásártérre vezető utat, s már most szó van arról, hogy akkor pótvásár engedélyezését is szor­galmazzák. 1­ gyermeke maradt a vándorköszörűsnek, akit meggyilkoltak a tápiósülyi istállóban Titokzatos rablógyilkosság történt Tápiósü­ly köz­ségben, ahol a hét elején megjelent két vándorköszörűs, Strausz József és sógora, Stank János újhartyáni ván­dorköszörűsök, akik a napokban Monoron is dolgoztak. Kedden este, amikor beesteredett, a két köszörű­, miután egész nap dolgoztak, bekopogtattak Szabó Illés gazdához, akitől éjjeli szállást kértek. A gazda meg­engedte nekik, hogy lovukat bekössék istállójába és ugyanott jelölt ki helyet számukra is. Reggel borzalmas látványban volt része a ház­népének. Amikor benyitottak az istállóba, ott látták vérében fetrengve az egyik köszörűst, Strausz Józsefet, aki nagy kínok közt, érthetetlen szavakkal válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Szabó Illés nyomban elhi­vatta dr. Nonn János,körorvost,­aki azonban már csak az időközben beállott halált tudta megállapítani. Megérkeztek a csendőrök is és a megindított nyomozás során megállapították, hogy a szerencsétlen végű Strausz József halálát tizenkilenc késszúrás okozta. Ezen­kívül át volt vágva jobbkezének valamennyi újja, amely nyilván úgy történhetett, hogy védekezés közben megmarkolta a r­ést, amelyet a gyilkos kirántott kezéből. Zsebei ki voltak forgatva, pénze, minden értéke eltűnt, úgy hogy nyilvánvalóan rablógyilkosság történt. A nyomozás megállapította, hogy a meggyilkolt társa, Stank János a gyilkosság éjszakáján­­véresen, izzadtan, feldúlt lelkiállapotban beállított Tápiószecsőn lakó rokonaihoz és elmondotta, hogy siessenek Tápió­­k súlybi, mert őt és sógorát az éjszaka megtámadt­ák és az a gyanúja, hogy sógorát, akinek n­e sikerült vele együtt elmenekülnie, meggyilkolták. Ő is csak annak köszönheti megmenekülését, hogy idején tudott felugrani a lovukra, amelyen egyenesen idevágtatott. Sluilk hihe­tetlenül hangzó elbeszélése végén még megmu­tatta szecsői rokonainak azt a két sebet, amely­­ az áll­ólagos támadótól kapott a fején és jobbkezén. Sim­k a megrendítő közlés után ismét lóra ült és el­tűnt a faluból. Megállapították, hogy visszament Szabó Illés házába — még mielőtt a gyilkosságot felfedezték volna — a lovat a jászol elé kötötte, maga pedig az állo­mási vendéglőben borozott egy órahosszat, majd beutazott a fővárosba. Strausz Józsefet utolsó útjára ki­kísérte Tápiósüly egész népe, amely annál is inkább nagy részvéttel visel­tetik iránta, mert tizenegy­ ágú családot hagyott árván. Özvegye a napokban várja tizenkettedik gyermekének születését. A vizin­nál Palóc kisgazdák jártak­­ állatkertben. Mega az igazgató kalauzolta őket. A kutyanegyed egyik ket­­rece előtt így szólt: -r- Nézzék, kedves barátaim, itt van az állatiéert legnagyobb csodája. Az apa : szibériai farkas, az anya­i német komondor, az ivadék pedig ez a helyes kis farkas, kutya. —- Hát ez is valami ! — böki rá az egyik palóc. •—-■ Nálunk van egy vizimanár, oszt annak Pesten tűzoltó a fi­­a.

Next