Kis Ujság, 1928. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

V . ■ gb A­­ 1928 január 1 WS ÚJSÁG_______ ** ■niiinimnmimuiiE ^HANGSZEREK IE ■■ , HúzóharmonikákP 6.7."-tól p“ Hegedűk------ . 6.80 , rTM mt fegTOipa Klarinétok_ * 10.80 „ rjTM *■' ... _ . 16.20 . SJi, mm Qu­ard­ierák 0 12.. . _ “ Beszélőgépek „ 26.15 . ^ wJ Trombiták _ . 38.80 „ asa ,5,53 s­tb. s tb. mm «bP .Irrweflen ideálist is a gyártási forrástól ........~n­ ■■ __HmMX) eHsnxrö levél! Kttlön magyar­ ma __ osztály! Którje levelezőlapon, (mely 16 H mr Miét bélyeg Ve! bőjairntes rendö) KE­ mm pes fő a k j­egyzékü­nket, melyet '■®*sa»tse i** gar d­íj m é n t e* e n (B.dünk mm — heinen­. És hebold, hanfl SzergY&r — “ KLINGRTNTHAL 1488. szám f Szászország, TM ETmDiiiiiirmiiiiiiiiB akcióban benn­e van. Megértő, hő barát, de veszedel­mes ellenség­ek­. Az igazat mindig megmondja, még akkor is, ha mindjárt pbetörik a fejtse. A község a maga valóságában kedves, komoly vezetőkkel, célirányos politikával. Has anyagi körülményei úgy megengednék, mint nem, kétségtelenül nagyot fejlődne. El sem kép­zelhető, hogy 4 nagyrévi emberben mennyi természe­tes humor van. a Bög* érzékeny része. Félszemmel min­dig odá­is sandít. Cibakháza. (A cibaki ember sohse kér mástól taná­csot. Azt mondjáa, erre az egyre nincs rászorulva. Ter­vez, halad, Likíidik. Ő nem akar az utolsó lenni a Tiszazugban. Menjen mindenki a maga útján, ő is a magáén n­gy. Meg Van róla győződve, hogy az a leg­jobb út. Mindig előre megy és nem bán meg semmit. Kedélye kitűnő. Szive arany. Mesterszállás.­ Azt mondják, hogy sehol sincsenek olyan szép leányod, mint Mesterszálláson. De mondanak még mást is. Az emberek kemény nyakúak, szilajak, fajmagyarok. Árapnyos j­ejegyzőjük va­n. Nem hisszük, hogy van még valaki, aki jobban megérti a mester­szállási népet, min­t ő. Vele érez örömében, vele érez bánatában. Nincs itt­ semmi baj, csak az a Kunszent­­márton, az a­nhazd­, olyan messze ne volna­­ A soroksári fűszeres kálváriája Szombat reggea hat óra tájban Budapesten, a Meder­ utca környékén szolgálatot teljesítő rendőr egy ngyven-negyvenöt esztendősnek látszó, izgatot­tan viselkedő férfit vett észre, aki a Dunaparton a fo­lyóhoz vezető középcím felé igyekezett. A r­edőr utána ment és az utolsó pillanatban sikerült megakadályoznia, hogy a­ férfi a folyóba­ vesse magát. Előállt otta a főkapi­tányságra, ahol a minden izében reszkető, kimerült férfi szaggatott hangon mesélte el dr. Risztics Lázár rendőrta­rácsosnak szomorú, izgalmakban és esemé­nyekben gazdag életét, amely egy soroksári kis fűszeres­­bolttól az idegen légió poklán keresztül a Dunapartig vezet. Elmondotta, hogy Werner Józsefnek hívják, negyvenöt, esztendős,­és néhány esztendővel ezelőtt jó­­menetelű, kis fűszerü­zlete volt Soroksáron. A háborút követő nehéz gazdasági viszonyok azonban őt is tönkretették és mikor már egy fillérje sem maradt, végső elkeseredésébe­n arra szánta el magát, hogy beáll az afrikai idegen légióba. Tényleg ki is ment Párisba, ahol felvétette magát az idegen légió tagjai közé, és csakhamar elkerült Marokkóba. Rettenetes szenve­désekkel és gyötrelmekkel teli két esztendő u■ án Werner József nem bírva tovább a gyilkosan ég­vő afrikai nap és a kegy­etlen bánásmód kínzásait, szökésre határozta el magát. Terve azonban nm sikerült, szökését az éber őrök megakadályozt­ák és Warner József hadbíróság elé került, amely halálra ítélte. A halálos ítéletet utolsó pillanatban fizésszendei száműzetésre filk­oztatták át és a szerelmetlen soroksári fűszerest bilincsekbe verve az egyik francia büntető te­lepre szállították. Négy eszt­e­ndőt töltött. Werner József a szigeten a legrettenetesebb bányamunkában, amíg egy éjszaka megszökhetett. Ez a szökés sikerrel járt, nagy­­nehezen eljut­ott Marseillebe, onnan pedig Budapestre. Három hete van Werner József idehaza és bár fűthöz-fához kapkodott, sehol nem tudott magának munkalehetőséget kt biztositani. Napok óta mi evett, rongyosan, éllen-szomjan bolyongott a­ főváros utcáin, nem volt hová lehajtani a f­­é-, éjszakai nyugalomra, míg szombat reggel azut­án elhatározta, hogy a Dunába öli magát. A posztoló rendőr akadályozta meg csak tette elkövető ébeig. Miután Werner József a főkapi­tányságon sem­ volt hajlandó lemondani öngyilk­osságá­­nak'kírisz'ügyitaléről,­saját érdekébe őriz­'dbe vették. r^^ottj A mi újévi jó kívánságunk írta HUSZÁR KÁROLY Kiengesztelés és hála estéje és új várakozások fakadó hajnala az évforduló. Minden igaz ember számot vet ma életének minden eseményével, különösen az utolsó évben történt személyes élmé­nyekkel. Elmegyünk a templomokba hálat adni a mindnyájunk fölött uralkodó örök Mindenható­nak. Sok szomorúságon, temérdek csapáson és szá­mos megpróbáltatáson mentünk keresztül az el­múlt esztendőben is, amely szintén a szűk esztendők közé sorozható. Nemcsak a nemzet vesztett el kiváló nagyságokat, kiemelkedő magyar nagyságo­kat, hanem a névtelenek társadalmából is sokan kidőltek. Sokan azok közül, akik tavaly Szilvesz­terkor még vígan kocragattak Boldog Új Évet kívánva egymásnak, már künn porladnak a fagyos sírkertekben. Hány egyszerű polgár és munkás fejezte be szinte észrevétlenül életét a nagy városokban te a kis falvakban? Milyen sok öregszőlőnek, jó édes­anyának te fáradhatatlan családapának és remény­­teljes gyermeknek az elmúlását siratják ma azok a családok, ahol az asztal körül üres az egyik hely. Itt a világ zsivajában észre se vette senki, hogy eltávoztak a tülekedő emberek tömkelegéből, de ott a meghitt családi fészkekben, az édes szülő­otthonban búsan siratja párját a hitves, a férj, a szülő gyermekét, az ifjú apját és anyját. Milyen nagy változásokat hozott az az elmúlt esztendő az egyszerű emberek küzdelmes életében. Nemcsak a halál kaszált, hanem új élet is fakadt. Új fészkeket raktak az emberek és szinte emberi erőt meghaladó nehézségeket küzdöttek le a mai nehéz gazdasági helyzetben. Amilyen nehéz lett a magyar sors általában, olyan nehéz lett a leg­több magyar család sorsa és minél többfelé kellett szelni a szűkös kenyeret, annál kevesebb jutott egyre. Csak az a jó Isten a megmondhatója, hogy a sok szegény ember hogy bírta ki ezt a nagy meg­próbáltatást. Voltak, akiknek kedvezett a sors, de bizony több szemből hullott a fájdalom könnye, mint az örömé. Mégis hálát kell mondanunk. Hepedilt, Csellót és tr­ásszá HANGSZEREKET l­esteti baa­ legolcsóbb* n a Reményi Mihály » m*sl. Idr. senejEBvisjen fóisksl* béri bimjrrszteeéeél ZWt szerezheti be ! Bad«R«sl, VI., Klrstly«utc« 63. uim dm Kérjen még ma legalább árjegyzéket! Czteffielelniek és barátainak boldog uj évet kíván MOCKNER J. Rímelő iroda IV , SGtmnelwels-atu­d. VJL Satírássy-ut 2. VM, Erzsébetdnál ÖL ...............................mi ! .

Next