Kis Ujság, 1928. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-24 / 69. szám
A Heves Összecsapás gróf Hadik és Bud, meg Pesttel miniszterek között Úgy a felsőház, mint a képviselőház ülésén ma a törvényhozó urak közül kevesen jelentek meg, mert különösen a gazdák igen nagy számmal vettek részt a tenyészállatkiálláson. Annál több idegen, illetve vidéki volt az országház karzatán. A külföldiek nem győzték dicsérni az épület szépségét a vidéki polgártársak pedig botránkoztak azon hogy a törvényhozók nincsenek jelen az ülésen. A felsőháziban a valorizációs törvény paragrafusairól folyt még mindig a vita. Papp József után Szigethy János beszélt, aki azt akarta, hogy biztosítási üzletekkel csak szövetkezetek és részvénytársaságok foglalkozhassanak. Bod János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a legrövidebb időn belül erre vonatkozó törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Báró Fiáth Pál arra kérte a kormányt, iktassák törvénybe hogy azonnal valorizálni fogják a hadikölcsönöket, mihelyt az ország eleget tett trianoni kötelezettségeinek. Bod János miniszter ezt lehetetlennek mondotta. A biztosításokról szóló szakaszokat együttesen tárgyalták. Hadik János éles támadás intézett a törvény azon szakaszai ellen, melyek lehetetlenné teszik hogy egyes biztosító társaságok 8—10 százalékig valorizáljanak Attól fél, hogy a biztosító intézetek ezen eljárása megint olyan csapás lesz az országra, mint a haditermény társaság volt annak idején. A biztosítottak érdekeit meg kell védeni minden túlkapás ellen. Kifogásolja, hogy a kormány folyton rendeletekkel dolgozik és nem törvényekkel. Sok ember inkább veszni hagyja a pénzét, minthogy háromszor Pestre utazzon azért Élesen támadja az igazságügyminisztert, hogy miért terjeszti be ezt a javaslatot, mikor biztos tudomása van arról hogy ő sem ért vele egyet. Kéri, hogy a törvényjavaslatot küldjék vissza kijavítás végett a képvselőháznak. Bod János kijelentette, hogy nem helyesli Hadik álláspontját. A külföldön is ellenőrzés alá helyezték a biztosító társaságokat. A biztosító társaságok nagyon rossz lábon állanak. Pesthy Pál igazságügyminiszter alkotmányjogi szempontból védte meg javaslatát. Gróf Hadik János erre nagyon ingerülten válaszolt, úgy hogy még a padot is csapkodta. Különösen azt kifogásolta, hogy a biztosító társaságokkal szemben nincs olyan szakasz a törvényben, amely helyet adna a jogorvoslatnak. Ha a törvény így marad, ahogy most van, akkor a biztosítottakat ki lehet játszani. Ezzel szemben Pesthy Pál igazságügy miniszter viszontválaszában kijelentette, hogy a jogorvoslás igenis benne van a törvényben, természetes, hogy nem lehet egész regényeket belevenni. Gróf Hadik János tüzesen pattant fel: — Ez nem regény, miniszter úr. Itt jogokról van szó ! A miniszter úr törvényjavaslatai olyanok, mint ha regények volnának és mégis aláírja őket. Tessék úgy megfogalmazni a törvényeket, hogy mindenki megérthesse és hogy a biztosítottak nyugodtan fordulhassanak a bírósághoz. Ezután egész sor módosító javaslatot terjesztett elő gróf Hadik, amelyeket azonban a felsőház többsége nem fogadott el. Ezzel a felsőház részleteiben is magáévá tette a valorizációs törvényjavaslatot. A legközelebbi ülése a felsőháznak valószínűleg csak húsvét után lesz. Görgey István megállapította, hogy a külföldről az utolsó hét évben 150 1 millió pengővel több értékű árut hoztunk be, mint amennyit kivittünk. A malomipar elpusztul, a cukorgyártás virágzik, a szeszgyárak, a szalámigyárak, sörgyárak, a növényfeldolgozó ipar, a konzervgyárak csak 20—30 százalék erejéig vannak foglalkoztatva. Nagy nemzeti vagyon hever itt parlagon. Ita ezek a gyárak dolgoznának, nagyobb volna a népszaporodás és nem volna nyomor. Vagy iparosodik az ország, vagy folytatni kell a földosztást, más kiút nincs ! Mindent el kell követnünk, hogy mezőgazdasági cikkeinket el tudjuk helyezni a külföldön. A termelés legnagyobb baja a gazdasági bizonytalanság. Módosítani kellene a vámtarifát. A vámokat még emelni kell. Nyomban felállott ezután gróf Bethlen István és kijelentette, hogy a vámtarifát nem lehet felemelni, előbb kereskedelmi szerződéseket kell kötni és csak azután lehet szó a vámtarifa revíziójáról. A kormány azonban meg fogja vizsgálni, hogy nincsenek-e olyan vámok, amelyek a mezőgazdaság további fejlődését hátráltatják. A magyar ipar támogatására feltétlenül szükség van. Hermann Miksa kereskedelmi miniszter is megvédte az ország vámpolitikáját. Kabók Lajos beszéde alatt csaknem teljesen kiürült a képviselőház, úgy hogy csak négy képviselő volt jelen. Az elnök kénytelen volt szünetet adni. Szünet után Kabók Lajos folytatta beszédét és a munkanélküliség kérdéséről szólva, indítványozta, hogy a vidéki városok létesítsenek munkanélküliség esetére biztosító pénztárakat. Végül Neubauer Ferenc beszélt, majd kimondta a képviselőház, hogy miután a tenyészállatvásár teendői sok gazda-képviselőt is lefoglalnak, szombaton és hétfőn nem tart ülést. A legközelebbi ülés kedden lesz. A képviselőház folyosóján sokat beszéltek arról, hogy a belügyminiszter által készített új vármegyei törvényjavaslat megbukott magában a kormánypártban. Ezzel a törvényhatósági bizottságok megalakítása újabb halasztást szenved. A fővárosi törvényhatóság újjáalakításáról szóló törvényt azonban még a nyári szünet előttre akarják tárgyalni, amelynek elfogadása után természetesen feloszlatják a városi közgyűlést. Nagy vita a vámpolitikáról A képviselőház pénteki ülése A képviselőházban széles mederben folyik napi nyolc órás üléseken a költségvetés általános tárgyalása. A mai nap szónoka Görgey István volt, a sátoraljaújhelyi képviselő és arról nevezetes, hogy a gyári és kereskedelmi érdekeltségek szószólója. Kitűnő szakember, ügyes szónok, de az agrárius képviselők nem szívesen hallgatják, mert egyoldalúnak mondják felfogását. Görgey István nagy szakértelemmel és hozzáértéssel igyekezett megvédeni a magyar ipar erős vámvédelmét, sőt idáig ment, hogy az országban létező hatvankét’ kartell is oltalmába vette. Mesének mondotta azt, hogy a mezőgazdaság válságának az ipari vámvédelem az oka, de azt elismerte, hogy elsősorban a mezőgazdaságot kell talpraállítani. A mezőgazdaságnak az a baja, hogy drága a forgótőkéje. Nem lehet azt csinálni Magyarorzágnak, hogy az iparát teljesen kiszolgáltassa a külföldi iparnak. Minden szomszédos ország Magyarország ellen élezi ki a mezőgazdasági védővámokat, Ausztria háromszor is felemelte ellenünk a vámokat. Vannak olyan államok, amelyek 100 százalékkal emeltek egyes tételeket. A külföld azzal segít magán, hogy nem vásárol idegen árút. Nálunk ez fordítva van. Mussolini mindenkit hazaárulónak tart, aki em hazai árút vásárol. A szuperfoszfát és traktorok ára aacsonyabb nálunk, mint a külföldön. A vám csak 10 kilogramm búza terhet jelentenek holdanként a gyár mezőgazdaságnak. Ez ellen az állítás ellen az egységespárti képviselők olyan zajosan tiltakoztak, hogy az elnök alig tudott rendet csinálni. KIS ÚJSÁG 1928 március 24 „Haladni kell a korral és tanulnia kell a gazdának" — mondta a kormányzó a tenyészállatvásár megnyitásán Pénteken kisütött a nap és a főváros utcáin is élénkebb, színesebb volt a forgalom. A város belső részein is észre lehet venni, hogy az ország legtávolabbi falvaiból is tömegesen jöttek fel Budapestre a tenyészállatvásár megtekintésére. A díszesen fellobogózott tenyészállatkiállítás területét sokezer főnyi látogató közönség lepte el. Kisgazdák és vidéki urak egyaránt nagyérdeklődéssel szemlélik a szép állatokat, a zakatoló gépeket és a kiállítás többi látnivalóit. Állandóan nagy tömeg áll a Kis Újság fülkéje előtt, tisztviselőink alig tudnak felelni minden érdeklődő kérdésére. Olvasóink ugyanis kedves kötelességüknek tartják, hogy meglátogassák lapunk kirendeltségét a vásárol. Pénteken 10 óra tájban a vásár rendezőségének emeletes épülete előtt díszruhás urak gyülekeztek, Magyarország mezőgazdaságának vezetői jelentek meg, Horthy Miklós kormányzó fogadására. Mayer János földmívelési miniszter, Zsitvay Tibor, a képviselőház elnöke, Ripka Ferenc főpolgármester, Presily Elemér főispán, államtitkárok, képviselők és más közéleti előkelőségek jelentek meg az ünnepélyes megnyitáson. Mayer János üdvözölte a kormányzót. Hangsúlyozta, hogy a nagy termelési világversenyben csak úgy számíthatunk sikerre, ha a cél szolgálatába állítjuk gazdasági politikánkat. Magyarország jövője a mezőgazdaságon múlik, szükséges tehát, hogy a tenyészállatvásárt országos mezőgazdasági kiállítássá fejlesszük. Horthy Miklós kormányzó válaszában a következőket mondotta: — A magyar mezőgazdaságnak évről-évre igazi ünnepnapja a tenyészállatvásár megnyitása. Az az élénk érdeklődés, amely a kiállítás iránt egyre nagyobb mértékben jut kifejezésre, örvendetes jele annak, hogy mennyire átérzi mindenki ennek a kiállításnak igazi jelentőségét. Ma már a tenyészállatvásár messze túlnőtt az üzleti célok keretein és valósággal a szemléltető oktatás egyik legfontosabb eszközévé vált a gazdák életében. A világ mezőgazdaságának mai fejlettsége mellett már nem elég, ha a gazda a régi csapásokon haladva dolgozik s a többit az Úristenre bízza. Ma A VILÁG URA gróf MONTE KRISZTÓ 1127) — Mióta én a szigeten vagyok, már vagy ötvenszer kötöttek itt ki hasonló fajtájú emberek, de sohasem jutott eszükbe a sziget bensőjébe tolakodni. A két beszélgető eltávozott és így a bokor mögött rejtőzködő kiütéses nem hallotta, miben állapodtak meg. Egy darabig még mozdulatlanul feküdt, azután ott bolyongott a ház körül, majd a sziklák közé kapaszkodva, a sziget keleti oldala felé haladt. A kiütéses egyik magasabb pontról áttekinthette az egész keleti területet. A szikla lábánál kis járművet pillantott meg, amely olyan ügyesen volt a sziklák közötti keskeny öblöcskében elhelyezve, hogy a tenger felől nem vehették észre. A parton, közel az olasz módra épített alkotmányhoz, néhány ember ült, vagy heverészett. Nagy tüzet raktak, valószínűleg azért, hogy ebédjüket elkészíthessék. Az emberek egyike a sziget belsejébe indult. Vadalmasét keresett, mert ennek a gyümölcséből készített salátát az olasz hajósok nagyon kedvelik. A kiütéses közeledett az emberhez és már csak ötven lépésnyi távolság lehetett közöttük. A gyümölcskereső ember alacsony, kövér, vastag termetű volt, vörös, fölpuffadt arca sokkal több hajlamot árult el a gyáva, semmittevő életre, mint a tengeri kalózkodáshoz szükséges bátorságot. Ha a kiütéses eltorzult arca, vérrel aláfutott szemei még ki tudtak volna fejezni valamit, úgy a legnagyobb meglepetést és örömet árulják el, mikor az elhanyagolt külsejű embert megpillantotta. Nem tudott elfojtani egy csodálkozó kiáltást. Kiugrott a sziklák közül, amelyek eddig eltakarták.» Jó napot, kedves barátom — mondta franciául — ön valószínűleg salátának való vadalmakat keres? A csempész, vagy bár akárki volt, rémülten rezzent össze, mikor az ijesztő arcot meglátta. — Az ördögbe is ! — kiáltotta — a pokol szülötte áll előttem ! Isten, légy irgalmas hozzám ! — Egy cseppet sem barátságos felelet ez az én köszöntésemre — mondta a kiütéses, aki utálatosan fintorgatta az arcát. — Igazán nem keresztényi dolog ilyen módon juttatni eszembe borzasztó külsőmet. Ki tehet róla, hogy nem vagyok olyan, mint azelőtt voltam? Azt mondja egy régi közmondás, hogy változnak az idők és megváltoznak az emberek is ! Ki ismerné fel ebben a csempészben, öreg csirkefogóban Páris városának egykor híres bankárját, Danglars bárót?! — De kicsoda ön? — kiáltotta Danglars rémülten, reszketve, mert a kiütéses közelebb ment hozzá. — Én sohasem láttam az ön arcát. Az Isten legyen irgalmas, kegyelmes hozzám ! — Valamikor szép fiú voltam és remélem, hogy nemsokára ismét az leszek. De szedje össze magát, ne féljen tőlem és feleljen józanul, férfihez illően és ne rémüldözzön, mint a hat éves gyermek. Miféle emberek azok ott lenn? Tengeri rablók vagy csempészek? — Félig azok, félig ezek, — felelt Danglars még mindig remegve. — Volna-e kedvük egy csomó aranyat keresni? — kérdezte akiütéses. — Eh, aligha nem ! De itten, a sziklákon nem látok aranyakat heverészni. — Ah, hátha mégis. Danglars báró, volna-e kedve Monte Krisztán bosszút állni? Danglars visszaugrott néhány lépésnyire. Nem tudta, hihet-e ennek a kísértőnek, aki ilyen szörnyű alakban nőtt ki eléje a földből, mintha csak a pokol okádta volna ki magából valamelyik szakadékon keresztül. — Gondolkodjék a dolog fölött, Dapgiars báró. Én nem akarom rábeszélni. Jöjjön ide délután erre a helyre, akkor talán egy régi ismerősét fogja fölfedezni bennem. A bajtársainak ne szóljon egyelőre semmit, csak igyekezzék arra bírni őket, hogy maradjanak az öbölben éjszakára. Ha megegyezünk, olyan üzletet ajánlok, aminek a bajtársai meg fognak örvendeni. Akarja, Danglars úr !Vasárnap folytatjuk.