Kis Ujság, 1928. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1928-08-01 / 173. szám
i. Katonabanda hangjainál - a pusztulásba Büszia okkapAcMlfbafe ötszázas évforfiutója Ama néhány öreg magyar em-ber, aki életben van még az okkupáció idejéből, bizonyára könynyes szemmel emlékezik vissza az akkori idők háborús küzdelmeire. Az új nemzedék pedig meghatva gondol immár pihenő apjára és nagyapjára, akik téli estéken anynyit meséltek Bosznia-Hercegovina sziklás hegyeiről,a vad törökjeiről. Mindez már csak emlék, de ha jól belenézünk a történelem friss lapjaiba, akkor rájövünk, hogy ötven évvel ezelőtt Bosznia megszállása volt az első vágás Nagymagyarország sírjának megásásához. Mert ha az osztrák nagyhatalmi hóbort nem tobzódik, nincs okkupáció, nincs a későbbi birtokbavétel (annekszió) és talán nincs világháború sem. Bosznia volt az a tüzes mag, melyből kikelt és Nagymagyarországot is elsöpörte a világpusztulás. Mikor a berlini kongresszus az osztrák-magyar monarchának Bosznia és Hercegovina megszállására a felhatalmazást megadta, valahogy úgy képzelték a dolgot, hogy a katonai zenekarok hangjai mellett csak be kell vonulni és minden véráldozat nélkül kész a hódítás. 1878 július 13-án kelt az erre vonatkozó szerződés és már július 29-én megkezdődött az okkupációs bevonulás. Hogy milyen másképpen ment ez a megszállás, mint ahogy elképzelték, arról csakhamar meggyőződhettek a generálisok. Rengeteg véráldozatba, rengeteg pénzbe került Bosznia megszállása. Ötven év előtt kelt át a zágrábi 13. hadtest Phillipovich József táborszernagy parancsnoksága alatt a Száván és ugyanakkor a 18. gyaloghadosztály Jovanovics altábornagy parancsnokságával Hercegovinába tört be. A zágrábi hadtest a 6., 7. és 20. hadosztállyal négy oszlopban hajtotta végre az átkelést és a hadosztályoknak sorrend szerint Tegetthoff Károly,Württemberg Vilmos herceg és Szápáry László gróf altábornagy volt a parancsnoka. Egy ideig nem mutatkozott ellenség, de azután megkezdődött a nem várt ellenállás, amely a 20. hadosztályt, amelynek Dolnja-Tuzla felé kellett vonulnia, megakasztotta útjában, úgyhogy a hadosztály viszszavonult, nem ugyan az előnyomulás útján, hanem Doboj felé, hogy a Krádnál átkelt főoszlopot biztosítsa. Nehéz küzdelmek, mindenfelé leskelődő csapatok, véres gerillaharcok mentették ki a hadtestet és különösen emlékezetes marad a magláji tőrbecsalás, amikor a bosnyákok egy magyar huszárszázadot csaknem az utolsó szál emberig legyilkoltak. Jovanovics hadosztálya könnyen jutott el Moszlárba, de a Száván átkelt hadtest csak augusztus 19-én foglalta el Szarajevót. Mindent elkövettek, hogy augusztus 18-ikára, Ferenc József születésenapjára jelenthessék ezt a látszat-diadalt, de egy nappal meg kellett késni ebben is. A két főváros elfoglalásával még korántsem volt befejezve az okkupáció és most már egy egész hadsereget, a második hadsereget mozgósították. Ennek Edelsheim-Gyulay Lipót volt a haditerv szerint a parancsnoka, de az eddigi vezérre és Szarajevó elfoglalójára, Phillipovich táborszernagyra ruházták a hadseregparancsnoki tisztet. 6280 tiszt, 262,353 ember viselt most már hadjáratot Bosznia-Hercegovina és Hadzsi Lajos fanatikus felkelői ellen, amíg végre október 20-án bevették Klaudus fellegvárát, a felkelők utolsó menedékét. Ekkor adta ki Ferenc József császár és király a hadseregparancsot a leszerelésre. A nagy haderő felvonultatását azzal indokolta meg a bécsi hadvezetőség, hogy ezzel akarta elkerülni a nagyobb véráldozatot, amelyet a »fanalizált és félrevezetett fél vad nép« különben szükségessé tett volna. Az okkupáció 179 tiszt és 5006 katona életébe került, 2233 ember halt meg utólag sebeibe, évtizedekig vánszorogtak az okkupációs rokkantak, akik közül talán az utolsó halt meg a minap, a Nemzeti Múzeum közismert sánta felügyelője. Agyongázotta a búzával megrakott szekér Tépe községből a késő esti órákban búzával megrakott szekéren haladt Szabó Sándor gazdálkodó nyolc éves Sándor nevű kisfiával. Szabó hajtotta a lovakat s közvetlen mellette ült a kisfia. Már Zsámva község határában jártak, amikor a fiú elszunnyadt s a rázás után lecsúszott a kocsi elején közvetlen a kerekek elé. A kerekek keresztülhaladtak a kisfiún és borzalmas módonösszeroncsolták. Nem lehetett segíteni rajta, még a helyszínen meghalt. KIS ÚJSÁG Tízezer sztrájkoló ostroma egy fegyház ellen. Az amerikai Massachusetts állambeli New Bedford ipari városban véres harcokra került a sor a sztrájkoló textilmunkásság, a rendőrség és a katonaság között. Néhány nappal ezelőtt az egyik nagy textilgyár munkásai sztrájkba léptek és a bérmozgalomhoz a többi textilgyárak munkásai is csatlakoztak, úgyhogy a sztrájkolók száma több mint tízezerre emelkedett. A nagyarányú és veszedelmes sztrájk ügyében a hatóságok vizsgálatot indítottak és a sztrájkmozgalom miatt sztrájkszítás címén 266 smunkáktetartóztattak. A sztrájkszitókat a városi fogház celláiban helyezték el. Tegnap délután a város minden részéből özönleni kezdtek a sztrájkolók a fogházépület elé és csakhamar tízezer főnyi izgatott munkástömeg lepte el a környéket. Nyilvánvaló volt, hogy a sztrájkolok meg akarták ostromolni a fogházat, hogy lecsukott, társaikat kiszabadítsák. Nagy rendőri készültség igyekezett szétoszlatni, a hatalmas tömeget. A rendőrség kivonulása még izzóbbá tette a hangulatot, a hatalmas munkástömeg körülfogta a kivonult rendőrosztagokat és csakhamar véres összeütközésekre került a sor. A munkásság másik része a fogház vasrácsait és kapuit kezdte ostromolni. Katonai csapatoknak kellett közbelépniük, hogy a szorult hely— Te légy résen. Bill. — mondta Veller és félreállt. — A katonák már kiszállónak s a te barátodnak, a kínainak, sürgős. Az indián gyorsan mérlegelte a helyzetet, kirontott a folyosóra s mint a macska, kúszott ki a hátsó ablakon az udvarra, ahol a lova még ott állt. Csakhogy belebotlott egy indiángyerekbe és ebben a pillanatban nyakára került a hurok. Még pedig az, melyet a kínai szárít erre a célra. Hogy időt ne vesztegessen, a vidéki rendőrség szerezsanja elvitte a legközelebbi telegráfoszlophoz. A lábára egy ócska üllőt kötött, s felhúzta a rablót ima és zsoltár nélkül. A fizikis kalandorért A Kis Újság regénye (4) Bili dermedten állt. Ez a rühes kutya, ki már annyi esztendeje él itt Péter Garbó kegyelméből, oroszlánná változott?... Most már megértette, hogy mindennek vége. Rémülten nézett egyikről a másikra. De a könyörületnek egy árnyékát se látta egyik arcában sem. — Hallod a vonatot, Bili? szólt hirtelen a kínai. — Ez hozza a halálos ítéletedet. Nem fogod többé lábbal tiporni a szegény kínait, nem fogod többé ellopni életét, whiskyjét. Itt a leszámolás napja, érted?! — Kegyelem! — üvöltötte az indián, leborult Vetler lába elé s átfogta a térdét. Az vállat vont s ellökte magától. — Ki volt az az ember a zsákban? — kérdezte közönyösen és leverte nadrágszáráról a port. — ■ Nem tudom, uram, — nyögte Bill. — Mi csak engedelmeskedtünk Garbó parancsainak. De mentsd meg az életemet és esküszöm, hogy az az ember visszakapja a szabadságát. Gazdag vagyok, nagyon gazdag . . . Hirtelen elhallgatott. A fővárosból jött vonat nyögve, dübörögve állt meg az állomás előtt. A kínai kirohant. Vetter egy pillanatig fontolóra vette a dolgot. — Hallod-e, Bill, — mondta lassan, — megpróbálom, hogy megmentsem az életedet... de csak egy föltétellel. Egy régi barátomtól van egy levelem, mely Peter Garbónak szól. Mondd meg nekem, hol van Garbó, s mehetsz, amerre jól esik. — Jó, — mormogta. — Bízom szavadban. Garbó az Erato-hegységben, a szent forrásnál táborozik, husz mérföldre, nyugatra tőlünk. Tűzzél a karodra piros szalagot és akkor hozzáeresztenek. De légy résen! MÉREG A NYEREGTÁSKÁBAN A mexikói vidéki rendőrség, az úgynevezett rurales, szép látvány. Olyan emberek, kik már valamiképpen voltak tűzben. Mexikóban senki se kérdi az ember múltját és nincsen is köze hozzá senkinek, hogyan tanult meg késsel és fegyverrel bánni. De a katona vagy rendőr nem is örvend valami nagy tiszteidnek. Egzecérozni, ez a legrosszabb, amit a mexikói ismer. A fegyelem olyan fogalom, melyet mélységesen megvet, csakúgy, mint a rendszeres munkát. Ezért nem tréfa tisztnek lenni a mexikói kis hadseregben. Annak a hátán is legyen szeme, ha kedves az élete. Mindig lappang lesben valamilyen gyáva kutya s várja, hogy kamatostól fizethessen vissza egy rossz pillanatot, vagy jól megérdemelt rúgást. Ezért nem csodálni való, hogy a harminc rendőrkatona a nemzeti szokással egybehangzóan felakasztotta a lámafogú Bilit, az egyik állami telegráfoszlopra. Ez csupán csekély viszszafizetés volt Peter Garbó igen nagy tartozási számlájára. Szentmiháliyi Ilona tizenkilenc éves budapesti leányt súlyos idegbaja miatt néhány héttel ezelőtt helyezték el a Bethesda-kórház egyik pavillonjában, ahol tegnap délután idegrohamábani öngyilkosságot követett el. A kórterelülben többen tartózkodtak, de Szentmihályi Ilona egy önzetlen pillanatban nyitott ablakhoz ugrott és az első emeleti kórteremből az udvarra vetette magát. J. Az idegbajos nő' hangos sikoltozást jál terült el'az udvar keramitos köveyezetén, ahol a sikoltozására és a zuhanás zajára összeszaladt ápolók összetört tagokkal találták. A mentők a Stókus-kórházba akarták szállítani Szentmihályi Ilonát, aki azonban a kórházba szállítás közben meghalt. A csapat hadnagya pompás kedvében volt s az emberei is jó munkát végeztek arra a napra. Most már nyugodtan várhattak. Ettől a gondolattól eltelve vonult be az egész csapat a nagy étkezőbe, ahol a kínai máris azon volt, hogy mindenféle vidám nótázgatással tüzelje fel az indián pincérnőket. Egy kis asztalnál a sarokban ültek Vetier Louis és Wanda. Várták a reggeli kávét. A mexikói hadnagy szertartásos udvariassággal köszöntötte őket. Lehetek olyan szerencsés, hogy szabadjon üdvözölnöm az uraságokat? Szerencse, hogy jöttünk, mert bizony, senior, veszedelmes ilyen szép hölgygyel utazni... De bízzék meg bennünk. Csak a mi holttestünkön keresztül ... A bőszavu hadnagy hirtelen elhallgatott. Vetter előrehajolt s a mexikói arcába nézett. —■ Nem kértem, hogy beleavatkozzék, rendőrhadnagy úr, — mondta metsző gúnnyal. — Nem nagy dolog, felkötni egy félholt öreg embert. A mexikói levegő után kapkodott. A kardjához kapott s megint elengedte. Nyelvével egyre megnedvesítette száraz ajakát. Úgy halott, mintha meg kellene fulladnia. — Átkozott spanyolja, — mormogta. — Nem vagyok spanyol. — mondta Vetler ingerülten. — Menjen a dolgára és végezze a kötelességét. Önnek egy eltűnt utas után kell kutatnia, nemde? Hát, a teremburáját, siessen, mert különben lesz rá gondom, hogy szolgálati hanyagságáért felkössék magát! A fiatal hadnagy halálsápadt tett, gyorsan megfordult s az embereihez sietett. — Veszedelmes ellenfélre tettél itt szert, Louis, — mondta Wanda aggodalmasan. (Csütörtökön folytatjuk.) , . . . 1928 augusztus 1 zetbe került rendőröket kiszabadítsák. A katonák feltűzött szuronyokkal oszlatták fel és szórták szét a sztrájkolókat. A fogház körüli harcokban mindkét részről számos sebesülés történt. A nagy hőség megártott a hagymának Makói jelentés szerint a hosszú, nagy, hőség megrontotta a hagymatermés kilátásait. Mennyiségre csökken az idén a hagymatemítés, ámde a minősége jobb lesz, mint az utóbbi években, bármikor. Főleg a vöröshagyma sínylette meg a száraz heteket. Kevesebb lesz a termés Csanádban, Csongrád és Békés megyében, mint a múlt évben, pedig nagyobb a bevetett terület. A fokhagyma viszont elsőrendű termést ígér, szépségre és mennyiségre is. A külföld nem érdeklődik a magyar hagymatemés iránt úgy, mint kellene. Ennek az az oka, hogy nem válogatták ki soha megfelelően, holott ezt elvárják a külföldi kereskedők. Németország azért nem veszi a makói hagymát, mert az olasz árut 250 pengővel olcsóbban kapja meg vagon métetenként. A vöröshagyma ára Makón ma 10 pengő, az elsőrendű fokhagymáé 17, a másodrendűé 8 pengő. Halálugrása kérte emeletesül