Kis Ujság, 1929. február (42. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
i Kivándorlási hiénák Békés megyéből feltűnően sokan jelentkeznek olyanok, akik útlevelet kérnek Kanadába. Hiába figyelmeztetik őket, mennyi szenvedés, betegség vár rájuk, hajthatatlanok. — De már elhatároztuk, hogy megyünk, eladtuk a Házunkat, tanyánkat, földünket, — mondják. Utána néztek a kivándorlás körülményeinek és rájöttek arra, hogy kivándorlási ügynökök járják a vármegyét. Főleg Békéscsabáról, Tótkomlósról és Orosházáról jelentkeznek az emberek, s ezeken a helyeken működnek leginkább a kivándorlási hiénák. Remélhetőleg jobban a körmükre toppintanak a hatóságok a veszedelmes ügynököknek. SPORT Készülődés a futófemwu'n A szövetségi kapitány szombat és vasárnap délután az üllői úti pályán újabb tréningre hívta meg azokat a futballistákat, akiknek sorából össze akarja állítani afranciák ellen szereplő magyar válogatott csapatot. Egyelőre a következő játékosok kaptak meghívást a válogató mérkőzésekre, amelyeket szombaton és vasárnap az Üllői úti pályán fognak megtartani: Schmidt, Vezér, Oláh, Löwy, Peller, Kleiner, Kovácsy, Cumpf, Lukács, Steiner, Ticska, Benda, Sulik, Fogl II., Kővágó, Szendrő, Lenkey I., Kléber, Volontik, Polt, Werner, Streck, Amer, XVetzer, Konyor, Hajós, Steiner. Vasárnapra Siflis, Takács I., Hungler II., Fuhrmalm, Lika, Bukovi, Berkessy, Rázsó, Takács II., Túrás, Szedlacsek, Kohut, Pehacsek, Gödi, Németh, Dénes, Emmerling, Davidovics, Dudás, Remmer, Magyar, Sági, Kovácsy, Kronenberger, Markos, Odry, Toldi, Semmler, Presovszky, Ticska. Az amatőrök közül a következők fognak játszani szombaton: Bobrik, Sepes, Savanyu. Vasárnapra Erbogént és Treiszingert próbálja ki a szövetségi kapitány. Miért késik a fedett uszodai! A Magyar Úszó Szövetség elnöksége csütörtöki ülésén elhatározta, hogy a március 3-iki közgyűlésén semminemű tisztséget nem vállal el, mert nem hajlandó a jövőbeni magyar úszó- és vizipóló-kudarcokért fedett uszoda hiányában a felelősséget vállalni. Az európai jéghokki bajnokság. Szerencsétlenül szerepel a magyar csapat az európai jéghokki bajnokságért folyó küzdelmekben. Csütörtökön este 3:0 arányban az osztrákoktól kaptunk ki, tehát már reményünk sem lehet, hogy helyezéshez jutunk a bajnokságokban. A bányászsztrájk és a Pilisvörösvári Sportjuk A Középmagyarországi Labdarúgó Alszövetség egyik legnagyobb játékerőt képviselő egyesülete a Pilisvörösvári SC, amely a bajnokságban is az elsők között szerepel. Az egyesület tagjai a pilisvörösvári és solymári bányák alkalmazottai, akik anyagi erejükhöz mérten mindig lelkes támogatói voltak az egyesületnek. A nemrégen lezajlott hosszú munkaszünet azonban az alkalmazottak teherbíróképességét nagyon lecsökkentette és így sokan bejelentették kilépésüket. Minthogy az egyesület pályája bekerülve nincsen, a mérkőzéseiken igen csekély a bevétel, és így tagdíjak nélkül az egyesület a legnagyobb bajba jutott. Beadvánnyal fordultak most segély érdekében az OTT-hoz, az MLSz-hez, a községi elöljárósághoz és a gróf Karácsonyi uradalomhoz. Ha ezekről a helyekről megfelelő segítség nem érkezik, az egyesület kénytelen lesz felosztani. Sporthírek. Az első futballmérkőzés vasárnap lesz a Józsefváros és a 33-as FC között a lágymányosi futballpályán. — Schaffer Imre, a világhírű magyar csatár kedden megkezdi tréningjét a hungariauti pályán.• A Terézvárosi Terna Klub különféle vádakat emelt Gerő Ferenc szövetségi bíró ellen, akit azonban a Bíró Testület fegyelmi bizottsága felmentett, mert nem látta bebizonyítva a vádakat. A koldus száz Napoleon-aranyat talált az ágyában A Kis Ujság olvasói bizonyára emlékeznek még annak az öreg olasz koldusnak az esetére, akinek több nagy háza volt Velencében, de azért ő az egyik palotájának padlásszobájában könyöradományokból tengette életét. Az öreg koldust, akit az egész környék ismert, baleset érte s a kórházba akarták szállítani, ő azonban csak akkor volt hajlandó megválni padlásszobájától, ha a szalmazsákjába rejtett dobozát magával viheti. Az Öreg kívánságát teljesítették. A koldus a kórházi ágyon napokig rejtegette a dobozt és nem engedte senkinek megnézni. Halála után a kórház igazgatósága fölnyittatta a súlyos dobozt és ámulva látták benne a takarékkönyvek, értékpapírok, aranyak és bankópénzek tömegét. Akkorderült ki, hogy Velence Öreg koldusa a környék leggazdagabb embere volt. Most ugyancsak Olaszországban, Milano városában, beszélnek sokat egy hatvanéves koldusról, aki szintén gazdag volt, anélkül azonban, hogy tudott volna róla. Az öreg koldus, Degasperta András csak az éhhalál szélén tudta meg, hogy egész életében aranyak fölött aludt. Nyomorúságos kunyhójában egyetlen ütött-kopott ágya volt, ami még a dédszüleitől maradt rá, s amit — hogy meg ne vegye a tél hidege — éppen a tűzre rakni készült. Nagy fejszecsapásokkal darabolta össze a rozoga ágyat s dobta bele a kályhába. A BÁDOGDOBOZ TITKA Amint a koldus az ágy egyik lábát dobta a lángok közé, észrevette, hogy az ágy lába a tűztől ketté vált és üregében kerekalakú bádogdobozka van. Ez felkeltette az öreg kíváncsiságát. Utánakapott és a már lángoló fadarabbal együtt kikapta a tűzből. Hoszszas forgatás, nézegetés után lecsavarta a dobozka tetejét és akkor zöldes, penészedő pénzdarabok hullottak ki belőle. A szegény, öreg András nem ismerte a régi pénzeket. Hogyan is gondolta volna, hogy valóságos Napoleon-aranyak azok! Pedig Napóleon-aranyak voltak bizony, mégpedig kerek száz darab: egész vagyon! A leletet másnap reggel megmutatta egy barátjának, Dallapiazza Bernátnak. Az aztán hét darab aranyat fölajánlott egy ékszerésznek megvételre. Az ékszerész tüzetesen megvizsgálta a pénzt és kijelentette: ha van meg, megveszi valamenynyit. Bernát és András most már együttesen mentek el az ékszerészhez a zsebkendőbe kötött pénzzel. Mivel az ékszerész nem volt hajlandó többet adni darabjáért, két líránál, százkilencvennyolc líráért eladtak kilencvenkilenc darabot. A kapott pénzből két napig mulatott a két öreg cimbora. Amikor a harmadik napra elfogyott a pénz, András elhatározta, hogy megválik a századik aranytól is. Ezt azonban egy harmadik barátjára, Macio Vincére bízta, aki egy másik ékszerészhez vitte el a pénzt. Ez az egy darab Napóleonaranyért hatvanhét lírát adott. Az öreg András kicsit meglepődött, aztán följelentette az ékszerészt, akit a rendőrség le is tartóztatott. De letartóztatták a koldus cimborát, Dallapiazza Bernátot is, mert kiderült, hogy az ékszerésztől kétezer lírát kapott azüzlete közvetítéséért. Hogy az értékes Napóleon-aranyak hogyan kerültek az ágy lábába, a rendőrség még nem tudta megállapítani. Tény azonban, hogy az öreg koldus, aki egész életében a kincsek fölött aludt, s ezt a kincset potom áron kótyavetyélte el, most ismét tovább midul a, a milánói utcasarkokon. KIS ÚJSÁG ■rss-a 1929 február 1 A meggyilkolt jászberényi végrehajtó családját átkísérték a szolnoki ügyészség fogházába .........1HT1M1 in NWN Jelentette a Kis Újság, hogy Jászberényben őrizetbe vették a meggyilkolt végrehajtó özvegyét, majd tizennyolc éves Mária leányát is. Ennek a két őrizetbevételnek a hite meglepetésként hatott, mert Jászberényben senki se merte volna gondolni, hogy Pappnénak és a leányának is szerepe volna a véres bűnügyben. Pedig azóta sok minden kiderült róluk s az őrizetbevétel után le is tartóztatták őket. DETEKTÍV VEZETI ELŐ AZ ÖZVEGYET Amikor a Kis Újságnak Jászberénybe küldött tudósítója elindult, hogy fölkeresse a Papp-családot, a Tompa Mihály-utcában szembetalálkozott az özveggyel, akit éppen detektív vezetett elő a rendőrkapitány sávhoz. Pappné gyászruhát viselt és igen szorongva ment a detektív mellett. Tudósítónk első kérdésére alig észrevehetően hátrahökkent. Szemében ellenséges gyanú volant föl és pillanatra teljesen megzavarodott. A néma szemjátékot a detektív sem vette észre, olyan röpke pillanatig tartott. Megkérdeztük az asszonytól: mi történt, hogyan történt? "A kérdésekre csupán sóhajtásokkal válaszolt. — Csak a jó ég tudná megmondani — rebegte halkan. — Mégis... kire gyanakszik? Ki követhette el? Az özvegy egyre csak azt hajtogatta: — Csak a jó ég tudná megmondani ... Egyebet nem is lehetett kivenni belőle Papp Máris viselkedése még különösebb volt, amikor a Tompa Mihályutcai házban meglátogattuk, éppen lekvárosgombócot csinált az asztalon. Távolabb, a sarokban sógora, Csombor Kálmán ült, aki csajkából ebédet majszolt s árva szót sem beszélt. Nagy figyelemmel halgata azonban sógornőjét, hogy mit, hogyan ad elő? PAPP MÁRIA REMEG A fiatal leányt is a gyilkosságról kérdeztük. Nagyot sóhajtott és remegő hangon kezdett az elbeszéléshez Az első pillanatban, nyilvánvaló volt, hogy betanulta a mondókáját. Olyan összefüggően, kereken és folyamatosan beszélt, hogy arra előre el kellett készülnie. Föltűnő volt, hogy mondanivalóját a gyilkosságot megelőző harmadik nap történetével kezdte és a közbeeső napokon keresztül jutott el a gyilkosság napjáig. Még föltűnőbb volt,hogy igen óvatosan célzásokat tett egy fiatalasszonyra, akivel apja állítóan sűrűn érintkezett, de akinek a bűnügyben semmi része nem volt. Önkéntelenül is fölmerült a kérdés: miért tanult be ez a leány ilyen ügyesen beállított mondókát? És neért remeg olyan nagy belső izgalomtól a hangja? A választ akkor még nem tudtuk határozottan megadni magunknak. De furcsa volt, hogy Papp Máriának a keze is nagyon remegett. A fiatal leány az elbeszélés közben is csinálta a lekvárosgombócot. A keze úgy remegett, hogy a gombócok valósággal táncot jártak az ujjai között. Különös volt az is, hogy semmi meghatottság, semmi bánat nem tükröződött a szemében, amíg meggyilkolt apjáról beszélt. De egy sajnálkozó szava sem volt a szerencsétlen véget ért apjáról, aki őt tizennyolcéves koráig nevelte. Távozóban azonban kikísért bennünket a kiskapuig és ott, mintha csak utólag észbekapott volna, hangosan jajveszékelni kezdett. — Óh, hogy nekem így árván kellett maradnom! — sírt föl kétségbeesetten. — Mi lesz már most én velem ezután? Óh, szegény jó édesapám!... Azóta az anya is, a lánya is fogoly. Hogy mi lesz most már velük, azt rövidesen eldönti az igazságszolgáltatás. A szerdai nap folyamán a Papp-család valamennyi tagját letartóztatták s csütörtökön reggel átkisérik őket a szolnoki ügyészség fogházába. Kit és férrító pengős dídeket az ewájci fetró Mütisud A lábbadozó angol király, orvosai tanácsára a szigetország déli partvidékén fekvő Bognárban fog néhány hetet tölteni. Hogy a király kényelme semmiben sem szenvedjen hiányt, Sir Arthur du Cros, angol főnemes, rendelkezésére bocsátotta a királynak Bognárban fekvő palotáját, amelyet azonban előzőleg két és fél millió pengő költséggel átalakíttatott. Ezt az óriási összeget új bútorokra ,szőnyegekre, a kastély szépítésére fordították, bár azelőtt is kifogástalan rendben volt minden. De Cros ezzel is be akarja mutatni hódolatát királya iránt.