Kis Ujság, 1929. május (42. évfolyam, 98-120. szám)
1929-05-18 / 111. szám
e stolás folyósóról Kövéri: Mit szól a költségvetési vitához, Soványi úr? Soványi: Engem nem annyira a költségvetés, mint inkább egy kis költségaratás érdekelne.* Kövéri: Hallotta, hogy Bahadur pingk rádzsa, a megértés apostola, Budapestre érkezett? Soványi: Igen, ő bizonyára meg fogja érteni, hogy itt miért nem tudja egymást senki megérteni. * Kövéri: Várjon miért vásárol az Alialkert új rinocéroszokat? Soványi: Mert a régieknek nem volt elég vastag a bőrük, hogy kibírják a pesti viszonyokat. * Köviri: Érthetetlen. Egy handlét elítéltek, mert használt jeggyel akart] utazni a villamoson. Soványi: Mi az érthetetlen ezen? . Kövéri: Hát hogyan lehet kívánni egy kánálétól, hogy — új jegyet vegyen? Soványi: Tudja-e, szomszéd, hogy ezután veszettség ellen oltják be a kutyákat. Kövéri: Féltik szegényeket, hogy elkapják a kórságot az emberektől. •— Kit szeretne elvenni? Dán nőt vagy amerikai nőt inkább? —• Legszívesebben egy dán nőt amerikai hozománnyal. RAVASZ Főhadnagy szól a kutyamosónak: — Ha aztán elvégezted, ihatsz az egészségemre egy pohár sört. — Főhadnagy urnak alássan jelentem, olyan rossz színben tetszik lenni, jobb volna, ha mindjárt két pohárral tetszene engedélyezni. * LEMONDÁS — Nézd, Jani, ha hozzád megyek, abba kell hagynod a dohányzást ... — Szép! *— És természetesen le kell mondanod az alkoholról! — Helyes! — Persze a klubról szó sem lehet többé! — Természetesen! — Egyelőre nem kívánok más áldozatot tőled. — Én azonban annyira belejöttem a lemondásba, kedvesem, hogy még egy áldozatot hozok önként: lemondok rólad! SPANYOL KALAND — Hogy mulatott Spanyolországban? — Sehogy. A kávéháziján egy pohár tejet akartam inni, de a pincér nem értett meg. Erre lerajzoltam neki egy tehenet, amire hozott egy jegyet a bikaviadalra. KIS ÚJSÁG d moldctu^ ► Jekrfea Jétertvc &us eeelerta ftyúus, dndw Peterka Péternének életében egyszer volt malaca, de ezt a falu még máig is emlegeti. Dolgos asszony volt, tiszta is, becsületes is, rá lehetett bízni mindent. Hamarosan összegyűjtött egy kis pénzt. Mikor megolvasta és megállapította, hogy a malac ára együtt van, a sok pénz láttára hirtelen nagy aggodalom lepte meg. Arra gondolt, hogy ha megtudják, hogy ilyen sok pénzt tartogat otthon, hát — Uram bocsáss meg! — még utóbb betörnek hozzá, őt magát megölik, a pénzét meg elrabolják. Gyötrődve sopánkodott, hogy minek is gyűjtött ennyi pénzt! Mikor aztán a nehéz éjszaka szerencsésen megvilágosodott s a pénz is előkerült a sparhet csőből, úgy, ahogyan odadugta, a pénzt belekötötte a fejkendője csücskébe és elindult. Mert az éjszakai virrasztásban úgy határozott, hogy mindjárt reggel vesz két malacot, meghizlalja őket s mikor már mázsásak lesznek, a nagyobbikat eladja, a kisebbiket meg levágja. Egyenesen Szarka Andrásékhoz ment, mert úgy hallotta, hogy annak van két eladó szemrevaló malaca. Megveszi tőle, ha meg tudnak alkudni. András otthon volt. Hamarosan megkötötték a vásárt és Ilozi néni kihajtotta az ólból a malacokat. Ment, mendegélt velük. A gazdag Kulycsár Sándor éppen akkor fogta be a csikókat. Hadd lássa, hogyan mennek az új kocsiban. A csikók mentek is, olyan tüzes táncot jártak, hogy öröm volt nézni. A malacok meg lassan poroszkáltak az utón. Az öregasszony pálcikává, pöcögeve őket. Mikor a kocsi odaért, az egyik malac megröffent s ijedtében a kocsi felé szaladt. Rozi néni elsápadt, hogy jaj Istenem, mi lesz, ha elgázolják a csikók. A csikók azonban nem gázolták el, hanem a gázolás helyett az egyik kiugrott s a szőkébbik malacot úgy tahílta oldalba, hogy szegény pára beröpült a vetésbe. Rozi néni nagyot sikoltott: — Szentséges, a malacom! Egy ideig szaladt, totyogott a kocsi után, hogy álljon meg. Mivel a kocsi nem állt meg, a csikók meg jobban tudtak futni, mint ő, megfordult s nagy sopánkodással beállított a községházára, hogy a nagy kárvallást elpanaszolja. A bíró úr a földválságról magyarázott a képviselőtestületi tagoknak, mikor az öregasszony berontott az ajtón és szörnyű nagy jajongással elpanaszolta, hogy hogyan járt a malacával és kérte a bírót, hogy csináljon rendet a malac körül, mert ő nem azért gyűjtötte a pénzt és nem azért állt ki gyötrelmeket a rablók miatt, hogy Kulycsár Sándor csikója a vetésbe rúgja a szőke malacát. A biró úr végighallgatta a nénike panaszát, aztán megszólalt: — Nem értem, hogyan rúghatta agyon a malacot a csikó, mikor be volt fogva. — Hát úgy volt, — magyarázta Rozi néni nagy igyekezettel — hogy — teszem azt, — mintha én volnék a csikó, aztán — követem — a biró úr volna a malac... No most!... Mikor a csikó odaért, ahol most én vagyok, nagyot nyikkantott, aztán ... Megkapaszkodott az asztal sarkába, hogy a jelenetet jobban szemlélbe! többé tegye, aztán kirúgott, mint a csikó. A biró urat meg — nem hiába állította oda malac gyanánt — úgy oldalba trafálta, hogy menten a falnak esett. Nosza, lett erre zenebona! Ahányan csak voltak, mind rátámadtak a vén asszonyra, hogy hát: Hogy merte a biró urát oldalba rúgni! A nénike kézzel-lábbal védekezett, hogy neki esze ágában sem volt, hogy a biró urat csúffá tegye, csupán csak azt mutatta meg, hogy a csikó hogyan rúgta meg a malacot. A biró erre tanácsot tartott, hogy mit csináljon. Az egyik esküdt azt tanácsolta, hogy — mivel az öregasszonynak nincs vagyona, amiből kártérítést fizethetne a bírói tekintély megbecstelenítése miatt, — hát állítsák oda a vénasszonyt, ahol az előbb a biró úr állt és most a biró ur kapaszkodjon bele az asztal sarkába és ő rúgja vissza a tekintélyt. Úgy is cselekedtek. A biró úr maga elé állíttatta az öreg menyecskét, jól belekapaszkodott az asztal sarkába, hogy az egyensúlyát el ne veszítse, aztán kiugrott, mint a csikó, Rozi néni meg hasraesett, mint a malac. . Ezzel a malac ügyét mindenik fél megnyugvására befejezték. TÚLBUZGÓ FIATALEMBER A detektív: Hallottam, ügyvéd úr, hogy tegnap ellopták az aranyóráját? Az ügyvéd: Szó sem igaz belőle. A detektív: Kár, mert már nyomában voltam a tettesnek. KÁR VOLT ELSIETNI! Pénztáros úr, rosszul adott vissza! — Én sohasem tévedek, nekem ne is jöjjön ilyenekkel!... Alászolgája!... — Rendben van! Jó lesz nekem az a tíz pengő, amivel többet adott vissza!... A MEXIKÓI POLGÁRHÁBORÚRÓL A forradalmi törvényszék elnöke: Borzasztó! Ma tévedésből megint elcseréltek két ítéletet. Ügyész: És miféle ítéletek voltak? Elnök: Az egyik felmentő, a másik halálos. A BOXBAJNOK SZÉGYENE ÉS DICSŐSÉGE Ifjú boxbajnok (magában igy szól): — Tegnap még elbuktam az érettségin, ma meg benne van az arcképiem valamennyi lapban és ünnepelnek. A csuda ismeri ki magát ezen a furcsa világon! & fodor mzdltmagáaz AKIK NEM VESZTEGETIK MAGYARÁZATRA A SZÓT Két atyafi találkozik az országúton. Mind a kettő szekéren ül, átkiabálnak egymásnak. — Hallod-e, — kiabál át az egyik, — az öszvérem beleesett a száj- és körömfájásba. Te mit adtál a tiednek, mikor megkapta? — Terpentint, — felelte a másik, azzal elhajlottak egymás mellett. Egy hét múlva megint találkoznak. — No, megjártam a terpentinnel, — mondja az első, — beadtam az öszvéremnek, rögvest föl is fordult! — Szakasztott, mint az enyém. Az is úgy járt, — mondta a másik. Azzal megint elköszöntek egymástól. * KÉSŐ — Itt a tíz pengő, amit kölcsönadtál. — Ja? Igazán el is felejtettem már! — Na hallod?! Ezt előbb is mondhattad volna! A MEGLEPETÉS — A férjem azt mondta, hogy nagy meglepetést tartogat számomra, ha megtanulok főzni. Erre megtanultam. — És mi volt a meglepetés? — Elküldte a szakácsnál. Medvevadász (fotóban): Ember, ember, ne vágja ki azt a fát! Hova mászom fel? holyteknil kit kimomdá. Amióta pályámon működöm, — tehát, amióta a józan eszemet tudom — változatlanul meg vagyok döbbenve azon, hogy hazánk nyelvkincsében két talmi értékű közmondás van. Az egyik így hangzik: «Tolvajtól lopni nem lehet.# A másik: »Alkalom szüli a tolvajt.# Az nem volna baj, hogy ez a két közmondás a tolvajvilágból vette eredetét, mert hiszen ez a lisztes pálya méltó arra, hogy szállóigék keljenek róla szárnyra. A baj csak az, hogy egyik közmondás sem igaz, és ez az, ami engem fölháborít. Mert, tisztelt társadalom, a tolvajok között is vannak ügyes és kevésbbé ügyes emberek. Én tőlem például nem lehet lopni, de én már nem egyszer loptam más tolvajoktól ... Az ellen pedig masamból és papucsomból kikelve tiltakozom, hogy az alkalom szüli a tolvajt. Tessék tudomásul venni, hogy engem nem az alkalom, hanem szegény jó édesanyám, született Csukamáj Ludmilla szült. Ez pedig nagy különbség. •nn#nn«nn*nn • nn®nn®nn»nn» NEHÉZ VÁLASZTÁS — Most nem tudom, mit csináljak a fiamból: orvost, vagy kereskedőt? — Hát mihez van több kedve a fiának? — A futballozáshoz. Az iroda képe olyan, mintha földrengés volna. Pedig csak a szigorú főnök vonala rekedt meg három napra a földrengéstől tönkretett vasúti pályán. | - - - —|