Kis Ujság, 1930. február (43. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
2 Akik rég inasok sei lehetnek... A főváros ipartestületei nagyon helyesen szabályozni szerették volna a tanonckérdést, mégpedig ama józan elv szerint, hogy mindenüvé jusson és sehol se mutatkozzék »lobbit , vagy hiányt. Ez a mesterséges beavatkozás a pályaválasztásba nem árt, sőt éppen talán annak az ifjúnak használ, akinek az orra elölt lebocsátják a sorompót, de úgy, hogy más utat nyitnak meg számára. Elvégre az ipartestület vezetői tudják a legjobban, melyik foglalkozás biztosíthat megélhetést, vagy elhelyezkedési lehetőséget. Az ilyen jóindulatú beleszólás a jövőbe csak úgy nem árt, mint a jó méhész cselekedete, aki vagy elvesz mézet a családtól, vagy ad neki, aszerint, s amint a helyzet megköveteli, "sehal az ipartestésletekkel rendben volnánk. De jött a miniszter — még pedig ezúttal a — kereskedelmi. Kapva kapott ő kegyelmessége a gondolaton. Elvégre benne volnánk a takarékossági idényben, úgy hát — gondolja a kegyelmes úr —, jó lesz spórolni a tanoncokkal is. Azt mondja a kegyelmes úr az ipartesti érleteknek: ■ Nagyon helyes a gondolat, csak kevésnek tartom. Mert ha valamelyik iparágból kiszorítom a fiatalságot, ugyanaz más térre kényszerül, tehát új zsúfoltság keletkezik. Ign tehát: az ipar minden ágára ki szeretném terjeszteni a zödlszámot. Meg akarom állapítani a szükségletet , s ezenkívül egy iparágban sem lehet több tanoncot felvenni ! A rendelet most készül a minisztériumban. Alig készül, addig megengedjük magunknak, hogy néhány megjegyzést fűzzünk ehhez a gondolathoz, vagy ötlethez. A miniszter úrnak abban teljesen igaza van, hogy azok a fiatalok, akiket valahonnan kiszorítanak, más téren fognak elhelyezkedést keresni. Mert ahogy egyszerre egy test nem lehet két helyen ■, úgy az is bizonyos, hogy egy helyet el kell foglalnia, mert valahol csak tenni kell, és dukál, ha mindjárt a miniszter urak spórolni akarnak is. Akkor is. Ezek szerint a miniszteri rendelet el akarja zárni az ipari pályára törekvők egy bizonyos rétege elől az ipari. Rendben van. De egyet elfelejt a miniszter. Elfeledi megmondani, hogy itát voltaképpen hova menjenek ezek a szerencsétlenek? Elfeledi megmondani, mihez kezdjenek hát ezek a kiszorultak? Tanulniok nem lehet, mert ott is rostálnak és előírt számot vesznek csak fel. Kereskedőnek menjenek? Ehhez különös tehetség és tőke kell és azonkívül, amint ezt a miniszter úr nagyon jól tudja, 1929-ben, egyetlen év alatt 25 százaléka a kiskereskedőknek csukta be a boltot és hagyta félbe az üzletet, nem tudván megélni. Itt tehát semmi remény és semmi keresnivaló. Menjenek gazdálkodni? Hova? A földbirtokreform le van zárva földhöz nem " juthatnak. Földmunkásnak megint csak nem melleinek, mert nincs munka s a gazda most már nem napszámossal dolgoztat, hanem még ,az 50 holdas is maga fogja meg a kapa nyelét. Gyárimunkásnak megint nem tehet elmenni, mert itt meg a szervezet áll ort és ha nagyritkán van valahol munkaalkalom, sorszám szerint helyezi el a munkanélkülieket s addig régen a fűbe haraphat az illető, mig akármilyen csekély jövedelmet thajtó elhelyezéshez is jut. Hólapátolónak sem mehetnek a fővároshoz, először mert nincs hó, másodszor mert a hó különben is idényeikkel rövid ideig tart, harmadszor, mert a főváros különben is kimondta, hogy ezután csak a pesti illetőségűeket fogja alkalmazni még napszámra is, így a vidéki ezután ill meg havat sem lapátolhat ideben, hát nincs elhelyezkedés, sem kenyér. Kivándorolni nem lehet, mert minden ország védi a maga munkástömegeit s nem akar azoknak konk arrenetát csinálni. Nos, igy állunk az elhelyezkedési lehetőségekkel. Tehát egész jogos a kíváncsiságunk, vájjon a keres- kedelmi miniszter milyen tervet tartogat a begyében azok számára,akik ezután még iparosinasok se lehetnek, mert nincs számukra hely. Nekünk előre belefájdul a fejünk, ha arra gondolunk, hogy abban az esetben, ha ez a szeret csétlen rendelet megjelenik, milyen új korteshadjárat és protékeiózás indul meg ,majd egy-egy,megüresedő planonchelyért. Aki belepillanthat a mai helyzetbe és tudja, hogy egy-egy villamoskalauzi álláshoz legalább is képviselői ajánlólevél kell , annak megludbőrösödik a háta arra a gondolatra, hogy most már az inaskodásra is csak azok gondolhatnak, akiknek volt elég eszük, hogy jól válasszák meg a pápájukat. Kőrösparti A jövő hét szerdáján ül össze a párizsi konferencia ■ — !•< — A hágai tárgyalások folytatásaképpen február 5-én kezdődnek meg Párizsban azok a tanácskozások, amelyeken részleteiben ki fogják dolgozni a Bethlen István gróf miniszterelnök, mint Magyarország képviselője és a többi érdekelt hatalom képviselői között Hágában létrejött megállapodást. A tárgyalásokon ugyanazoknak az államoknak a szakértői vesznek részt amelyeknek kiküldöttei a hágai konferencián résztvettek. Magyarország részéről ezeken a párizsi tárgyalásokon Korányi Frigyes báró és Gajzágó László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter jelenik meg. Mindketten a hágai tárgyaláson is szakértők voltak. A magyar képviselőház a párizsi tárgyalások idején is megtartja üléseit. r állítólag egymillió pengőt kap a hágai optáis-tárgyalásokért két ügyvéd ■! —m——m^- + *+*-mEBOmnw*tim'mwmiwn\■■na' ■ A képviselőház folyosóján még pénteken is a hágai tárgyalások képezték a beszélgetés tárgyát. Szóba hozták azokat az elterjedt híreket is, hogy két ismert budapesti bankügyvéd, Egri Aurél dr. felsőházi tag és Lakatos Gyula dr. országgyűlési képviselő, akik az optánsok képviseletében Hágában a nemzetközi döntőbíróság előtt ismételten eljártak, egy-egy millió pengő ügyvédi milikadíjat kapnának azokból a kártérítési összegekből, amelyek a birtokaikat vesztett erdélyi magyar földesuraknak legközelebb kifizetésre kerülnek. Az ellenzékiek azt hangoztatják, hogy Lakatos A TÉKOZLÓ FIÚ A Kis Újság regénye írta fisí lístr»il) Natália 30 — Ezer bocsánat, kisasszony, a tolakodásért. köszönöm, hogy már el is fogta a szökevényt, ■ - szólt mosolyogva az idegeit. Hirtelen villámlik és közvetlenül utána nagyot dörren. *— Rémes, rögtön esik és egyikünknek sincsen esernyője, — szólt kétségbeesve az idegen. — Szaladjon a kerti házikóba, itt van a közelben, én meg hazaérek, mielőtt kitör a vihar. Nagy csatornás, az eső óriási cseppekben kezdett esni. At házba való visszatérésre gondolni sem lehetett, nevetve rohantak a házikóba. Anna Katinka tihegve állt meg az ajtóban és vígan rázta le hajáról a csillogó cseppeket. — Ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély, a kalapom és a maga végtelen szerektreméltósága nélkül most vizes lennék, mint egy szivacs. De mindenekelőtt engedje meg, hogy bemutatkozzam, Hausmann Hans bírósági jegyző vagyok. — Bírósági jegyző, akit én nem ismerek, — csodálkozott a grófkisaszszony, majd hozzátette — Obensberg Anna Katinka vagyok. , — Igazán boldog vagyok, grófnő, hogy ilyen eredeti módon sikerült megismerkednünk. Csak két napja érkeztem ide és vasárnap akartam tiszteletemet tenni a kegyelmes asszonynál. Két hét múlva kellett volna idejönnöm, de Weiden tanácsosom már most ide rendelt, hogy a jótékonycélú hangversenyen közreműködjem. Gyula képviselőnek ez a hatalmas összegű díjazása összeférhetetlen a képviselőséggel és ezért összeférhetetlen bejelentést is szándékoznak tenni ellene. A milliós tiszteletdíjat természetesen azok a volt erdélyi magyar, birtokosok fizetnék, akiknek a románoktól elkobzott földje az optánspor hágai elintézése után megváltásra kerül. Egry Aurél felsőházi taggal kapcsolatban úgy tudják, hogy rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel fogják kitüntetni a legutóbbi nemzetközi tárgyalások során tett szolgálataiért. — Énekel" Ha működésemet így akarja nevezni, igen. Szereti a zenét. Anna Katinka felragyogó arccal bólintott : "- Nagyon, de ritkán van részem benne, az anyám nem szereti. Különös, mi mindnyájan zenebolondok vagyunk, egy fiatalon elhalt nagybátyám. Novalla .Helmut, zseniális muzsikus volt, operáját állandóan adják is, tőle örököltünk egy kis tehetséget. A vihar, tombolt, egy villám közvetlen felettük cikázott. Anna Katinka ijedten sikoltott fel, a fiatalember, hozzá ugrott és védően ölelte át. A kislegyv a tételemtől félá jutom simult hozzá. Hans a boldogságtól mámorosan nézett a bájos arcocskába. — Ili, csapott le a közelben. Az eső megeredt, a levegő üdén, balzsamosan áradt a házikóba. A vihar elvonult, nincs már veszély, grófnő. Anna Katinka felijedt, most vette észre a furcsa helyzetet, lángpiros arccal suttogta. Milyen gyáva is vagyok — majd figyelni kezdett, mert az után nevét hallotta kiáltani. — Engem keresnek, de maga, jegyző úr, még maradjon itt egy kicsit... nem akarom... nem szeretném.. . anyám, félek haragudna... A bodzabokrok mögött van a kis ajtó, arra menjen. Hans mélyen meghajolt és tiszteletteljesen csókolta meg ti remegő kis kezét. — Igaza van, grófnő, de ugye megengedi, hogy mielőbb tiszteletemet' tegyem? — Azután kalapját meglengetve, eltűnt a bokrok között. A kisleány kezét dobogó szivére s£p* v Abensberg grófné nem szereli a zenét, színházba, hangversenyre soha sem megy, de ezen a jótékonycélú estélyen mégis kötelességének tartja megjelenni. Amilyen rózsás és izgató ií Anna Katinka, olyan hideg és meg-, közelíthetetlen a kegyelmes asszony. ( Vasárnap folytatjuk.) KIS ÚJSÁG 1930 február 1 Csendes ülés a képviselőházban A képviselőház pénteken délelőtt 10 órakor folytatta a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását, amelyet már a karácsonyi szünet előtt is több ülésen tárgyaltak. Joóthehstein Mór szociáldemokrata volt az első szónok, de alig pár ember volt az ülésteremben beszédének kezdetén, úgyhogy Gaál Gaszton a csütörtöki zsúfolt képviselőházra célozva, közbe is kiáltott: Napfogyatkozás! Buday Dezső kereszténypártinak a javaslatot támogató felszólalása után Malasits Géza szociáldemokrata támadta azokat az intézkedéseket, amelyek a főváros önkormányzatának sérelmét jelentik a javaslatban. Bod János kereskedelmi miniszter két jelentést terjesztett be ezután, majd törvényjavaslatot a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról. Ezután felolvasták az interpellációs könyvet, amelybe Sándor Pál és társai a hadikölcsönvalorizáció és Peyer Károly a rokkantak, özvegyek és árvák anyagi ellátása tárgyában jegyeztek be interpellációt. Az interpellációkat csak a jövő szerdán terjesztik elő és különösen a hadikölcsön valorizációja tárgyában előterjesztendő interpellációnál várnak nagy vihart. A legközelebbi ülést kedden délelőtt, 10 órakor tartják. A napirendre a fővárosi törvényjavaslat folytatólagos tárgyalásai tűzték ki, látva álmodozva dúlt a szürke ajtóhoz. A királyfi címe — megjelent. Anna Katinka sokáig küzdött magával, elmondja-e mostoha anyjának az érdekes találkozást. De végül mégis hallgatott. — Ha élne az édesanyám, aki szeretne és megértene, milyen boldogan borulnék a nyakába, és gyónnám meg neki a történteket, — suttogta a grófkisasszony könnyes szemmel, — de így nem merem. Másnap Anna. Katinka egy útleírástolvasott fel a kegyelmes asszonynak, mikor az inas belépd. — A jegyző úr tiszteletét óhajtja tenni.Malvin közömbösen nyúl a névjegy alán, majd hirtelen sápadtan szorítja össze ajkait. — Hausmann Hans! Tehát itt van. Weiden tanácsosin eleget regélt már róla, a kis Hansról, kit anyja, Novalla Klára halála óta ő nevelt... Hausmann Hans — Novalla Helmut unokaöccse. Malvin arca megmerevedett. —• Mondja meg a jegyző urnak, sajnálom... most nem fogadhatom. A hangja metszőén éles, az inas némán meghajolt és kiment, a gróf kisasszony panaszosan kérdezte: — Nem fogadod, mama? —■ Nem — felelt: hidegen a kegyelmes asszony