Kis Ujság, 1930. április (43. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
1 KIS ÚJSÁG 1930 április 1 9! A várkastély és a talicska ' A devecseri grófi várkastélytól nagyon messzire esik a kubikos ember talicskája. Éppen olyan messzire, mint amilyen messzire van az 56.000 holdas, hatalmas ur aki az 56.010 hold ősi földnek áldott trónusáról néz le az egyszerű földi halandóra a jámbor halandótól, aki tolja-tologatja a földettúró szerszámokat és így vonul egyik határból a másikba, egyik hivatali szobától a másik elé, hogy munkát sírjon magának. Munkát, amelynek árából kenyeret adhat a feleségének, a gyerekei anyjának és a nagyszámú gyerekseregnek, amelyik akár grófi ágyban született, akár pedig a kubikosmunkásnak, vagy más zsellérembernek vityillójában, egyképpen azzal ébrednek fel: Jó reggeli, édesanyám, éhes vagyok, enni kérek . A sors különös szeszélye intézte úgy, hogy most mégis egyidőben írnak oldalas eseményeket az újságok arról a különös porról, amely Esterházy Tamás gróf és Watzdorff báró között keletkezett a 100.000 pengős váltó miatt és azokról a mozgalmakról, amelyek Csongrád megyében és Békés megyében egyidőben játszódnak le a föld emberei között a munkanélküliség miatt. A munkanélküliség és az ebből következő immár elviselhetetlen nyomor miatt • A Kis Újság olvasói ismerik történetét. Esterházy gróf váltókat a ít alá és fizetett ki sokszázezer pengő értékben a barátjának, végül azonban ugy látszik megsokallta, hogy a báró és barátai az ő pénzét mulassák el a budapesti és külföldi éjjeli mulatóhelyeken és kétségbevonta az utolsó százezer pengős váltó valódiságát nagy vihar kerekeskül a bíróság elé invitált báró váltója körül. Grófi, bárói, ügyvédi nyilatkozatok, táncosnők, primadonnák érzékeny históriái, szivbéli rémregények kavarognak a jó közönség lul körül, amelynek egyébként émelyeg a gyomra ezektől a morfiumtól parfümtől illatozó nyilatkozatoktól,és A másik történetet is nagyon jól ismerik a Kis Újság olvasói. Ez a történet azonban elevenig talál és az élő busába vág százezer és százezer magyarnak, akik hosszú hónapok óta hasztalan várják, hogy végre-valahára csakugyan meginduljanak azok a közmunkák, amelyeknek beigérgetésével újabb és újabb türelmi haladékokat csikartak ki belőlük. Ez a történet az elmúlt tavasz óta van napirenden, amikor minden jövőbelátó, józanítéletű ember előre tudta, hogy a fagykáros vidékeken télire kenyér nélkül maradnak ezernyi és ezernyi családok. Ez a történet azóta tart, amióta a közvéleményben elkezdedt forogni a jelszó, hogy egész Európában és az egész világon mutatkozó közgazdasági válság természetes következménye az, hogy a magyar közgazdasági élet is mélypontra jutott. A mélypontos megállapítás után — sajnos, a tehetetlenség mélypontjába jutottak azok az intézkedések is, amelyeknek a mélypontos kátyúból ki kellett volna rántaniok az elakadt szekeret. Mindezek után azt kérdezhetné valaki, hogy mi köze van ennek a két történetnek egymáshoz. Azt feleljük, csupán csak annyi, amennyi köze van az ötvenezer holdas mágnásnak ahhoz a néphez, amelyik a földjén dolgozik. Ahhoz a néphez, amelyik az minden régéért ötvenezer holdaknak piros embervért hullatott a világháborúban és piros embervérrel öntözte az ötvenezer holdat a forradalmak alatt. Csupán csak annyi köze van a két történetnek egymáshoz, hogy fejlesszük a kérdést, vajjon mennyit juttatott ez a magyar gróf a birtokain a föld népének, a béreseinek, a munkásainak, költött-e legalább annyit az ő jóvoltukért, a megsegítésükre, az özvegyekért, a rokkantak árváiért, a többgyermekes családokért, mint amennyit a pénzéből elmulattak a pezsgős, beteg vágyaktól és bűnöktől terhes mulatós, pesti éjszakákban? Mindjárt megadhatjuk rá a feleletet! Kire jár, hogy Devecser községben, ahol a tornyos várkastély áll, a múlt év karácsonyán az ötvenezer holdas birtokos 100, mondd négyszáz pengővel járult hozzá a cselédsége gyermekeinek felruházásához. Nem csoda, ha nem jutott, neki több erre a nemes célra, hiszen oda kellett adnia a jó százezer pengőket a mulató barátoknak. Azt írja az egyik újság, hogy a gróf ur ma már nagyon restell és nagyon bánja mindezeket a cselekedeteket. Egy érzi, hogy másképpe kellett volna hogy mással tartozik a történelmi, ősi névnek, az ötvenezer holdnak. Fogadkozik, hogy ezentúl másképp lesz Bizonyos, hogy másképp is kell lennie. Azoknak, akiket boldogabb sorsuk kiváltságosakká teti ebben a megcsonkílob, élet-halál harcát vivő országban, fel kell ébredniük és magukhoz kell térniük a pezsgőiül mámoros éjszakák uhal. Meg kell érezniük, hogy amikor ill millió és millió ember golgotás harcot vív a mindennapi kenyérért, amikor öngyilkosok, tönkrejttlok, meghasonlott emberek hullnak el naponta a szörnyű harcban, amely a megélhetésért folyik, amikor már odajutott a nép, hogy tömegesen, százával tüntet naponta a városok és vármegyék vezetői előtt a munkáért , nincs joguk azoknak, akik ebből a földből ötvenezer holdakat örököltek, elkülöníteniék magukat az élet teherviselésétől. A kiválasztottak azonosítsák magukat a népnek a bajaival, állítsák oda feleslegeiket a nép nyomorának enyhítésére, a nép jólétének a szolgálatába, mert ez a legkevesebb, amit tehetnek azért a népért, amely a földekből kitermeli a mulatókban elfecsérelt százezreket, amely nekik azt a földet megőrizni és megtartani segített és amely népnek verejtéke öntözi és öntözte földjeiknek minden porszemét. Kár elfelejteni, hogy ez a nép kijárta a világháború iskoláját. Kár elfelejteni, hogy Trianon utáni Magyarországon élünk. Kár elfelejteni, hogy vannak idők a népek életében, amikor az efféle mágnáshistóriák egyformán hatnak az agitátorok munkájával. Százezer munkáscsaládos lett földönfutóvá a traktor A Karcagi Általános Népegylet fölemeli szavát a földmivesek érdekében, akik még ma se kapnak munkát, holott már megmozdult a magyar rög az enyhe, szép tavaszban. A népegylet sürgős, feliratot intézett Mayer János földmivelési miniszterhez és többek között ezeket mondja: Az uradalmak, főleg az Alföldön, gépgazdálkodásra tértek át. A traktor-rendszerre való gyors átmenet a mezőgazdasági munkáscsaládok százezreit tete földönfutóvá. A mezőgazdasági gazdálkodás egyszerűsítésénél vigyázni kellene, hogy a géprendszerre való áttérésnél a feleslegessé váló emberi munkaerő megfelelő elhelyezkedést találjon a mezőgazdasági iparban. Vigyázni kell, hogy a gép ne tegye lehetővé a munkanélküliség állandó fokozását. Mert a mai mezőgazdasági válság egyik legfőbb oka a kép fogyasztóképességének csökkenésee. Hiába termel majd többet a gép, ha a keresett hifiin tengődő nép nem tud vásárolni. A mai rendszer vezet aztán a földmunkásnép végső kiuzsorázásához, a részmunkásos és aratói, vigasztalan elnyomorodásához, mert az általános munkanélküliség következtében olcsó, idegen munkásokkal teszik elviselhetetlenné helybenlakók kereseti viszonyait. A most meginduló ármentesítő és útépítő munkálatoknál is rengeteg földmunkást tesz fölöslegessé a gép. Egyik társulat 2N0.000 köbméter földes kotrógépekkel emeltetek ki s igy a hónapok óta munkával hitegetett földmunkások itt is csalódtak s megint kereset nélkül maradtak. Lejátsszák Kutyepov elrablási jelenetét A párizsi rendőrségen újabb falus jelentkezett, aki látta a normand tengerparton, amikor az eszméletlen Kutjepov tábornokot autón odavitték és csónakra tették. A vallomás minden részletében megerősíti annak az orosz nőnek a jelentését, akit a napokban hallgattak ki a rendőrségen. A jövő héten a hatóság a párt megjelölt, pontján az egész elrablási jelenetet lejátszatja. fi medvellár lovagja A Kis Újság regénye írta Erchsiuth Natália 42 Köszönöm, baronesz, a szegény, magányos ember nevében. Talán ezután nyugodtabban pihen sírjában, talán kibékül üres, tartalmatlan életével ... Feláldozta magát testvéreiért!... Kötelességet teljesített! Se nem vitt véghez nagy, hősies tetteket, nem ment a háborúba. .. A világ nem beszélt róla, ismeretlenül halt meg... eltemették a hullámok, mikor veszélyben forgó hajón akart, segíteni." Ez a Hohen-Espek sorsa... . Évszázadok múlva talán majd virággal díszíti sírunkat, képünket egy fiatal leány, de babérral soha. A gróf megfordult és lassú léptekkel távozott. Gabriella izgatottan simított végig homlokán. Milyen fájdalmas, szemrehányó hangon beszélt! Vájjon miért? Talán régen az udvari bálon azt mondta neki, hogy az csak a hős, aki katona ' Tehetséges, hiszen akkor még így gondolkozott! És most"? Nincs tisztában gondolataival, érzéseivel... Még nem győződött meg saját szemével a Guntram halálmegvetés bátorságáról, csak éppen emlegetni hallotta. Oh, ha egyetlenegyszer láthatná is! De akkor? Mi lesz, ha érdeklődése mélységes. Ilii szerelemmé válik? Isten őrizze meg! Régen rajongó elragadtatás sugárzott reá a Guntram szeméből... most mindig komolyan, hidegen néz el a feje fölött. Bizonyára sokkal büszkébb annál, semhogy olyan nő kegyét keresse, aki közeledését egyszer ridegen visszautasította. Szomorúság szábja meg.Gondolataiból Gundula grófné zavarja fel. Közeledik a nászmenet. Guillram vezeti oltárhoz a jegyespár I. Mike erőteljes, viruló, szép menyasszony. Szőke haján büszkén viseli a mirtuskoszorút Ima könyvét szivéhez szorítja és arcának sugárzása a testét öltött boldogság. Hosszú nászmenet követi a jegyespárt Komoly, ünnepélyes arcú halászok és asszonyaik, virágot szóró gyermekek, öregek, fiatalok, végül Kohen-Esp személyzete. A lelkész egyszerű, megható szavakkal figyelmezteti Mikét a tengerész feleségének kötelességeire: legyen erős, illi. önfeláldozó, odaadó, önzetlen. Sok bátorságra és türelemre lesz szüksége. Mike és Göselien, a vőlegény, áhitatos arccal hallgatják az igét a pap ajkairól, bólintanak is, mintha mondanák: Igen, tiszteletes uj mindig aszerint fogunk cselekedni, ahogy mondja!*. Aztán letérdelnek, a pap megáldja őket és felhúzza ujjukra a karikagyűrűt. A falusi kocsma kis szobájában rendelt Guntram Ágost lakodalmi ebédet gyermekkori játszópajtásának. Már közeledik is a násznépség. Az erősbödő szél belekapaszkodik a menyasszonyi koszorú hosszan lelógó szalagjába, hajfürtéibe. Ünnepélyes komolyság ül az arcokon. Egyik-másik öreg tengerész fejcsóválva, aggodalmasan kémleli az eget A lelkész kedvéért Gundula grófné, Gabriella és Guntram Ágost előbb lementek a tengerpartra, s csak aztán követték a násznépséget az ünnepi lakomához. Útközben Gundula grófné szokatlan élénken, derűs jó kedvvel beszélgetett. A lelkész meg is jegyezte: — 4 grófné ki van cserélve. Ilyen vidámnak, beszédesnek évek óta nem láttam. Bizonyára a baronesz áldásos befolyásának köszönhetjük Gabriella elpirult. Szeme a Guntram Ágost ragyogó, meleg nézésével találkozott A háborgó tenger magasra zökkenő hullámaitól Gabriella is el volt ragadtatva. Nem győzött eleget gyönyörködni a természet csodálatos játékában. A szél azonban ugyancsak üldözőbe vette. Kalapját ráncigálta, ruháját cihálta, kiszórta övéből a fehér nárciszokat. A gróf egyenkint szedte össze a virágokat és odanyujtotta a leánynak. — Mindenki visel virágot, a mai nap örömére, csak a gróf nem. Guntram Ágost szomorúan mosolygott. — Nekem nem is jutott eszembe, mások pedig nem gondoltak reám. Gabriella kiválasztotta a legszebb nyílást. — Engedje meg, gróf, hogy pótoljam a mulasztást! — , Milyen kedves a Siohen-Espekhez ma, Gabriella baronesz! Wulffhardtnak is adott virágot és nekem is. Gabriellának minden vére arcába szökött. Eszébe jutottak a gróf szavai, imént a kápolnában: fehér virággal díszítik, de babérral soha!* !Szerdan folytatjuk.) *