Kis Ujság, 1931. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-11 / 8. szám

________ Istentagadó karácsony Oroszországban December folyamán az orosz szovjet köztársaság területén az istentagadó szervezetek kétszáz templomot és har­mincegy zsinagógát zártak be. A bezárt templomokat moziter­­mekké és klubhelyiségekké alakít­ják át. A szovjet kormány az ortodox kará­csony közeledtével mindennemű­­ün­nepséget megtiltott az ország területén. Valamennyi vállalatnak megszakítás nélkül dolgoznia kellett. Moszkvában negyven brigádot alakítottak a templomi istentiszteletek megaka- . . dályozására, amelyek több mint négyszáz . gv.ülést hívta­k össze, hogy a munkásokat a templomoktól elvonják. . Risztics János magyar repülő kalandozásai Ázsiában Risztics János, az ismert magyar pi­lóta ez időszerint Sanghajban van. Egy új gépen műrepülést végzett a sanghaji repülőtér fölött. Kínában még Soha nem látott mutatványait a nagy szám­ban összegyűlt közönség lelkes tetszés­sel fogadta és a becsület gyümölcses­ nevet kapta a kínaiaktól a magyar repülő. Risztics János szeptember 7-ikén in­dult el egy­ ném­etországi repülőgyárból, aztán Oroszországon és Mukdenen ke­resztül szeptember 19-ikén érkezett Ph­­­imil'c­ A magyar repülő már két évv­el ezelőtt járt Szovjetoroszországban és most is csak azt államthatja meg, hogy a viszonyok egyáltalán nem javultak. Nagy a szegénység és a nyomatvért. A szovjet zsarnokainak szerencséjére a lakosság azt hiszi, hogy ennek így kell lennie és nem tudták, hogy másutt milyen élet van., Risztics utást a ke- Dél-szibériai vasúton folytatta, amely Ki fia és Japán felé visz. Ez a vonat tele van külföldi utasokkal és az oroszok mindent elkövetnek hogy a külföldiek kedvében járjanak. Mégis trea történik, hogy a vonalon 4­-5ravg nem tehet élelmiszert kapni. . .v­an Risztics János Kínában, Mukdep,vá­rosában, részt vett eggy nagy katonai parádén, mint CsartrCso-T'iina tábort. nők vendége Mosi köjmbV­át tesz Kiná­­ban, ahol körülbelül májusig szándé­kozik maradni, aztán be­z­árja Kelet­­ázsiát. Jurán­ és É­sz''UameHkán 'ke-' Halálra téltek Kanadában és­ zalamegyei manyart Szomoru hír érkezett Kagakanizsára egy kivándorolt zalai földmivesről. A föl­dmivest Kovács Jánosnak hívják. 1916-ben vándorolt ki a zalamegyei­ Csapi községből Kanadába, ahol csak­hamar jómódot tudott magának te­remteni. . ...... A múlt év szeptemberében azután Kovács János ittas­ állapotban agyonlőtt egy rendőrt. A veelandi esküdtszék ítélkezett fölöt­te és a bíróság gyilkosság bűntettéért katél általi halálra itélte. Kovács fellebbezett az ítélet ellen. A halálraítélt­­magyart­, meglátogatta börtönében P. Hédfi­ Jeromos, a Nagy­kanizsáról Kanadába szakadt Szent Fe­­renc-rendi hitszónok. Kovács elmon­dotta, hogy a bűncselekmény­ elköve­tésének napján sokat dolgozott. Ami­kor este hazament, felesége nem adott­­neki vacsorát,­mire ő mérgében lement a pincébe és elkezdett inni. Ezenkívül csak arra emlékszik, hogy a puská­ját kezdte tisztogatni. Csak másnap reggel, a börtönben tudta meg, hogy megölt egy rendőrt. , A kanadai magyarság mindent elkö­vet, hogy Kovács Jánost­ megmentse az akasztófától. Gyűjtik az aláírásukat, hogy ke­gyelmet kérjenek számára. Nemcsak a kanadai magyarok, hanem tekintélyes angolok is aláírták már a kegyelmi kérvényt. . KIS ÚJSÁG Vasárnapi krónika Sokan vannak, akik csak a zsebükkel törődnek, Magas polcra feljutottak, s nem becsülik ők meg, A fejüket fennen hordják, s ferde után járnak, A panama-aranyakban könyökig turkálnak. Egy a jó még, hogy van törvény, s ügyész, aki vádol És így kiált: — Elég legyen már a panamából! Mit bánom én, hogy az úr ki, s milyen állást tölt bel!. Panamistát nem tűr magán a franciák földje! — Farsang volna, vagy mi a szösz, hangosak a termek, Nyikorognak a hegedűk, üstdobokat vernek. Derékig is ki van vágva a nőknek ruhája, Ajkuk rózsa, sok festék van maszatolva rája. Mindenáron vigadnának, de nem megy az mégse. Parancsszóra nem szárnyal a jókedv szárnyverése. Nincsen akkor mulatozás, ha üres a buksza. A talp alá valót mostan Gond-anyóka húzza! R­áadásul az újévnek ünnepe elszállott. S nem váltotta valóságra a sok kívánságot. Nem teljesült a magyar nép vágyó reménysége. Szenvedésnek, kínlódásnak soha nem lesz vége. Idegenek táboroznak a magyar határon. Mikor válik már valóra a szent magyar álom? Errefelé legfeljebb csak a téli szél láncot. S nincs farsangja annak, aki szent halottat gyászol. Szibéria szénbányáiból hazakerü­lt a hatottnak festt hadifogoly Plég a felesége sem ismert rá - a vörös pokol kinszesiveslései Huszonkét éves volt Gyebnár Sándor, a 62. gyalogezred őrmestere, amikor 1914 véres őszén kikerült az orosz frontra. Vitéz katona volt, kitüntették I. és II. osztályú vitézségi éremmel.­­Aztán, aztán 1916 július végén Ra­hat­in és Ravaruszka között hadifog­ságba került. Most érkezett haza 14 évi hadifog­ság után. A hadifogság utolsó éveit szibériai szénbányában töltötte. Amikor elindult­ 27 éves volt és amire hazajött is éves lett, de sokkal többnek látszik. Budapesten a felesége már régen ha­lottnak hitte és nem ismerte meg, mert annyira megvénült és olyan szo­morú ráncokat­ vésett­ arcára a hosszú hadifogság. Először Rovnóba vitték, ahol 3 hó­napig volt. Innen Délszibériá­ba, a bá­nyavidékekre került. A kolovi szén­­medencében dolgozott, ahol havonta 36 rubelt kapott. ■ 1917-ben azután ki­tört a vörös forradalom, összegyűjtöt­ték őket egy táborba és a következő kérdést intézték hozzájuk: — Beléptek-e a vörös hadseregbe és hajlandók vagytok-e a romá­nok ellen harcolni? Voltak, akik jelentkeztek, de voltak, akik erre nem mutattak hajlandósá­got. Gyebnár Sándor is ezek közé tar­tozott, aminek az lett a következmé­nye, hogy valamennyikkel börtönbe vetették, ahol lesoványodtak, megfér­­­gesedtek és betegek lettek. Sokan nem birkák k­iál­lan­i­­ ezt a szenvedést és in­kább felakasztották magukat a cellá­juk falára. Időnként újból elővették őket a vörösök, feladták nekik az előbbi kérdést és minthogy most sem voltak hajlan­dóak­­kötélnek állni­, ka­icsukával addig verték őket, amíg fél hol­tan el nem terültek a padlón. Négy hónap után aztán megengedték nekik, hogy tovább dolgozzanak a szénbányában. Most már sokkal rosz­­szabb sorsuk lett, kevesebb ennivalót kaptak és elkezdett­, pusztítani köztük a tífusz és a malária. Némelyik napon 30 embernek is volt a temetése. Folyton érkeztek újabb fogolyszállít- a Gazdák figyelmébe ! F­­erkó­ Olaf i/ókerszámot puhít, reked­t és tartóssá tesz Ogaud­o C.M. Mü­ller­­& Tí­rsa Budapest, VI., Gizel­a­us 53 55. Kapható minden bőr- és fűszerkereszkedésben 1931 január 1.1 . STERNBERG hangszergyár cm rÁkóczi-ut UU Beszélőgép 3 lemezzel 2S H Hegedű 5P Harmonika_________4 P Kérjen Ingyen árjegyzéket 'hiányok — már a vörösök­ foglyai voltak — akik között hercegek, grófok, földbirtokosok, tábornokok is voltak. Ezek legnagyobb része, hamarosan el­pusztult a nehéz munka következté­ben. 1924-ben három magyar társával elhatározta, hogy hazaszökik hazájába. A faluban lakott egy pópa, aki valami­kor Magyarországon lelkészkedett, aki segítségükre volt. 1929 január végén próbáltak megszökni. Hosszú hónapok leírhatatlan kínszenvedései árán elju­tottak az orosz határig, de ott elfog­ták és visszahurcolták őket. Újból szökni próbáltak, de újból ered­m­ény­­telenül. Most már büntetésből félholt­­ra verték őket. Karácsonykor harmad­szor szöktek meg, de most már a ro­mán határ felé. Itt végre sikerült átjutniuk. Három társa Erdélyben maradt, mert odavalók, ő pedig hazajött Budapestre. Szegény Gyebnár Nándor, aki 14 évet töltött orosz hadifogságban, most már itthon van. Ki kellett operáltatni az egyik veséjét, amely az orosz po­kol kin szenvedéseinek esett áldozatul. Most már itthon van és megkönnyeb­bülten gondol vissza a hosszú eszten­dők szenvedéseire... Két hereg, kellemetlen kalandja a c sen­á­ti Amerikának belgrádi követe. Prince, Szilveszter éjszakáján meghívta magá­hoz Belgrád valamennyi követét, kö­­vetségi tanácsosát, a magasabb követ­­ségi tisztviselőket és a jugoszláv kül­ügyi hivatal főnökét. A diplomatákon kivü­t hivatalos volt erre az estélyre Karagyorgyevics Pál herceg feleségé­vé­, Olga hercegasszonnyal és testvéré­vel, Marina hercegkisasszonnyal. A szilveszteri estély nagyon vidám és élénk volt, éjfél tájban pedig szo­kás szerint néhány pillanatra eloltot­ták a lámpákat. A hercegnők kitű­nően érezték magukat, sokat táncol­tak és 1 óra tájban a királyi vendé­gek haza akartak menni. A többi ven­dég észrevette, hogy Olga hercegnő valamit kétségbeesetten keres és hamarosan mindenki megtudta, hogy a hercegnő értékes táskája eltűnt. Brilliánsokkal díszített aranyláslor volt ez, amelyben arany fésű és egyéb, szé­­pítőszereken kívül egy arany dohány­­szelence is volt. Sándor király mo­nogramjával, amit a király személye­sen ajándékozott Olga hercegnőnek. Azonnal megkezdték a kutatást és felsöpörték a konfettivel sűrínn tele­szórt fényes padlókat. A táska azon­ban nem került elő. A jelenlevők nagy része­ követelte, hogy kutassák át a ruháikat, ami azonban­ lehetetlen volt a jelenlevő diplomaták miatt. A dip­lomatáknak zsebeit ugyanis átkutatni semmi szín alatt, nem­­ szabad,­ mert olyan titkás iratok lehetnek náluk, amikhez idegen államok megbízottai­­nak nincs közük. Éppen ezért csak a szolgákat és a zenészeket motozták meg, de eredmény­ nélkül, Újesztendő napján is folytatódott a bizalmas motozás­, de a her­cegnő táskája még­­mindig nem került meg. Tsitsibu japán hercegkisasszony, aki ezidőszerint szintén Belgrádban tar­tózkodik, hasonlóképpen nagyon kel­lemetlenül járt. Vasárnap a belgrádi Kalimegdán-parkban sétált, ahol­ ab­ban az időben nagyon sok ember volt és elvesztette nagyon értékes és na­gyon féltett családi nyakláncát. A hercegnőt ez persze nagyon elke­serítette, . de hétfőn este megjelent a lakásán a belgrádi rendőrfőnök és át­nyújtotta az elvee­dett nyakláncot. .A hercegnő nyakláncát­­ egy fényképész találta meg,­ aki azonnal átadta azt- a­j rendőrigazgatóságnak.

Next