Kis Ujság, 1931. március (44. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

4 Mepali hmm leggazdább koldusasszonya Előre megrendelte és kifizette a temetését Kőműves Lászlóné Újpesten a piac­téren lévő katholikus templom előtt koldult már harminc év óta. A napok­ban meghalt hetvenhárom éves korában és csak most derült ki, hogy a Pest­­környék leggazdagabb koldusasszonya volt. Azzal dicsekedett életében, am­i­­vel talán kevesen azok közül, akik ala­mizsnát dobtak neki, hogy 5000 pengős bankbetétje is volt az­ Újpesti Takarék­­pénztárilán. A T­isza Ferenc­ utcában le­vő házban szobakonyhás lakásban la­kott.­­ Amikor két hét előtt gyöngél­kedni kezdett. Fóliát József újpesti temetkezési vállalkozónál elsőosztályu temetést rendelt magának, kikötötte, hogy három pap búcsúztassa a sírnál, egy kántor énekeljen és koporsója dup­la tölgyfából legyen. A koldusasszony fényes­­temetésére 680 pengőt fizetett le készpénzben. Ezután Halász Miklós új­pesti kőfaragómesternél 400 pengő le­fizetése ellenében szép kősíremléket rendelt magának. Kebléből előhúzott egy fényképet­ azzal a szigorú megha­gyással,­ hogy aranyrámába tegyék ké­pét és helyezzék el a síremléken. Dol­ga végeztével a koldusasszony haza­ment, ágynak dőlt és fel sem kelt már többet. Halála előtt gondosan megírt végren­­deletét is felolvasta, amely szerint t­iszt Ferenc­ utca 26. szám alatti lakását minden berendezésével és a bankban lévő 2700 pengőjét egyik barátnőjére hagyta. A végrendeletből törvényes fér­jét, Kőműves Lászlót, aki a szegény­ház ápoltja, kizárta. Csütörtökön te­mették el. Kőműves László féli az előre megrendelt dupla tölgyfakoporsóban, három pap imádkozott sírjánál és a kántor gyászdalokat énekelt. A me­gyeri római katholikus temetőben ilyen temetést még nem láttak, mert mint­egy száz főből álló szegényházi ápolt is kikísérte a gazdag koldusasszonyt utolsó útjára, azonkívül Újpest összes igazolvány-és koldusai megjelentek a te­metésen. KIS ÚJSÁG Vasárnapi krónika Ezegyszer nem arról írok, mi a héten történt. Nem csinálok viccet róla, nem is mondok törvényt. Felhangolom a fantomul szerelmes pettyesre. Készülődjünk a közelgő tavasz-ünneplésre. Március van, hála Isten!... Tavasz első hója. Visszatér a fecskemadár, visszatér a gátija. Künn a mezőn kizsendül, a vetés áldott zöldje, S uj köntösbe, öltözik majd az Úristen földje! Illő volna, hogy az ember is más ruhát váltson, fia nem is tud használni, de legalább ne ártson,­­ Illő volna megsimítni minden fáradt arcot. (S abbahagyni ezt a gyilkos, véres élet­harcot.) Illő volna megmosdani friss paták vizében, Elég soká fürödtünk már gyűlöletben, vérben.) S szelíd, tiszta, hivő szemmel felnézni az Égre: Uj tavasz tesz, a zord télnek legyen most már vége! Tavaszi szél az uj élet harsonáját fújja: Testvéreim, egymás kezét fogjuk most meg újra! Emeljük fel az esettet, szeressük az árvát. Hallgassunk a szivünkre és nyissuk fel a zárját Szivünkben a tavasz lángja: a szeretet égjen, Fáradt lábunk acélokul egy ütemre lépjen, S minden magyar szívnek, ajknak legyen imádány. Szegény hazánk, csonka húzánk uj fültáradá­sa! vay. Az új választásokra készül már a kormánypárt Bethlen István gróf miniszterel­nök a Kis Újság által már ismer­tetett választási hírekkel kapcsolat­­ban a képviselőhöz folyosóján leg­utóbb nyilatkozott, ez a nyilatkozat azonban sem cáfolat, sem megerő­sítés nem volt, továbbra is nyílt kérdés maradt tehát a közvélemény számára, hogy mikor következnek el a képviselőválasztások. Régi dolog, hogy a kormány so­hasem szokta dobra inni válasz­tási terveit és maguk a kormány mögött sorakozó képviselők is rend­szerint az utolsó pallanatban tud­ják meg, hogy mikor kell készülni a mandátumot biztosító harcra, a választások előkészületeibe ez­előtt is és most is mindössze a fő­ispánokat kapcsolják be jóelőre, de a vármegyék vezető urait is csupán nagy vonalakban tájékoztatják a választási hadjáratról, a legfonto­sabb dolog: a választások idő­pontja mindig hétpecsétes titok szokott lenni, amit a kormány el­nökén kivül csupán a kabinet tag­jai és a képviselők legbenfentesebb­­jei ismernek. A Kis Újság munkatársának ezúttal sikerült hozzáférkőznie a négy titok­hoz és olyan helyről, amelynek meg­bízhatóságához kétség nem fér, a kö­vetkező információkat szerezte: Bethlen Is­tén gróf m­inisterelnök­nek, áladén dicskezö tiszletév­­el szemben eltökélt szándéka, hogy a választásokat már néhány hónapon belül kiírja 4. uj gazda javaslat, amelynek kése­delem nélkül való tárgyalását a mi­nisztertanács pénteken elhatározta, már aggádiós javaslat­a a parlament elé való) terjesztő­inek feltűnő sürgős s a legjobb bizonyítéd: arra, hogy a mi­­niszterelnök csakugyan a legközelebbi időben választatni, akar. Nem lesz költségvetési vita? Azok az ellenvetések, hogy májusban,­ legkésőbb június elején nem lehet meg­tartani a választásokat, mert hiszen még hátra van a költségvetés tárgya­lása, csak olyan politikai körök­ből származhatnak, amelyek egyáltalá­ban nem látnák a kulisszák mögé s legfeljebb találgatják hogy mik a kor­mány szándékai. Mert a kormánynak ezúttal a szanálás óta elfelejtett ter­vei vannak­nem költségvetési, hanem indem­ni­­tást vagyis ideiglenes pénzügyi felhatalmaz­ást kérő javaslattal kí­ván a parlament elé lépni, amelyben három vagy hat hónapra kér felhatalmazást az ügyek vitelére, hogy azután az 19­41—32 évi költségvetést a választások után összeülő uj kép­viselőház tárgyalja le. isailertített hagy ji. uj huzzzfibi nyúl rendelkezései értelmében az inderna­­tusi javaslat vitája mindössze négy fm­iait vehet igénybe, így tehát semmi akadálya nincs annak, hogy az agitá­­ciós gazdajavaslatnak körülbelül már­cius végére várható keresztülhajszolása árán ne fejeződhessék be az a mun­ka, amelynek elvégzése után a kor­mány a­ jelenlegi képviselőházat nem kívánja tovább együtt tartani. A választási hadjárat előkészületei, amint azt a Kis Újság már jelentette is, a miniszterelnökségen és a belü­gy­­minisztériumban­ teljesen befejeződtek s a legutóbbi napokban a főispánok már meg is kapták a szükséges utasításokat, amelyeknek alapján a legközelebbi he­tekben országszerte megkezdődik a ta­laj megdolgozása is. Mert erre a mun­kára a kormány kezében levő összes hat hálós eszközök ellenére elengedhe­tetlenül szükség van. Ahol reng a föld az egységes part lába alatt A belügyminisztériumban székelő vá­lasztási vezérkarhoz kedvezőtlen jelen­tések futottak be egyes vidékekről. Amint értesülünk az egységes partra nézve talán S­­itim­ár m megyében a legkedvezőtle­nebb a helyzet, ahol annyira rosszul állanak ez idősze­­rint a kormánypárti képviselők, h­ogy Rédhy László főispán a lemondás ter­vével foglalkozik, hogy népszerűségét kihasználva jelöltséget vállaljon s így mentse, ami még menthető. Különö­sen nagy veszély fenyegeti Barthos Andor mátészalkai és Szuhányi Fe­renc csengeri mandátumát. De más kerületekből is egyre-m­ásra érkeznek a vészh­írek. Hajdúböszörményben pél­dául Gál Mihály mandátumát egyszerre négy párt veszélyezteti komolyan: a frontharcosok, a nemzeti munkáspárt Baltazár Dezső református püspök hí­vei és a szociáldemokraták heves ostroma zárta körül a védekezni alig­­alig tudó kormánypárti honatyát. A­ Dunántúlon is vannak ilyen veszendő­nek látszó egységespárti kerületek. Lo­­vasberényben Simon Andrásnak már most hat ellenjelöltjéről regélnek a hírek, a legkomolyabb ellenjelölt Pau­­lovits István székesfehérvári tanács­nok. Egész sereg kerületet sorolhat­nánk még fel, ahonnan mind rossz, híreket kapott a belügyminiszté­rium, de helyszűke miatt még csak egy-két képviselőt említünk meg azok közül akiknek megválasztását igazán nagy küzdelem, vagy nagy áldozatok árán érhető el. Ilyen képviselők: Görgey István (Sátor­aljaújhely), Kiss István (Kiskun­félegyháza­), Farkas Elemér (Her­cegfalva), Görgey László (Miskolc . A választási vezérkarhoz érkezett jelentések ismerete után igazán nem csoda, ha az egységes párt minél messzebbre szeretné kitolni a választások időpontját és se­hogy sem akar beletörődni abba, hogy már májusban az urnák elé álljon. De hát mindenbe bele kell tö­rődni, mert az egységes párt tervez­és — l&Utfj&u, tsiAiUi vége*. 1031 március 1 WcUrtjew lómaz ÚWbrMMX VsÁ/sÚX koronázásán Hagtj újaa vott a m­adar miáink is a magyar táncnak Az abessziniai császárkoronázás ün­nepségeiről részletesen beszámolt a Kis Újság. Csak most derült ki, hogy Ras Tafari császár koronázási mi nép in­gének fényét egy magyar táncszám is emelte, Némer Kondor nyolc magyar lányból és néhány színésznőből álló társulata "kapott meghívást a császári udvartól, hogy táncszámokkal szóra­koztassa az ünneplő közönséget. A tár­sulat egyik tagja, Sramkó Eta, egy rákospalotai születésű 10 éves leány akinek édesapja nyugalmazott MAN mozdony­vezető, levélben beszámolt szü­leinek erről a szerepléséről. Elmondja, hogy olyan pom­pa és fény volt Abbis ,­­beba városában, aminőről álmodni sem tehet. Magyarul énekeltek és ma­gyar táncot jártak és óriási sikerük volt. Valamennyiüket bemutatták a csá­szárnak és a wales­i hercegnek. Csak a vacsora volt kissé szokatlan. Első fogásnak egy hatalmas tálat hordoztak körül, amely tele volt vértől csepegő hússal. Utána azonban rendes ételeket ad­tak és mosolyogva közölték velük, hogy ebből a véres húsból nem kell ok­vetlenül enniük. A császárt naponta kétszer is látják, amikor sétál az utcán és ilyenkor meg­emeli kalapját, hogy felköszönjön h­oz­zájuk. A házak kivétel nélkül fából épültek, még a császári palota is. 1 Ha az emeleten jár valaki,­­íz az érzése, mintha az egész ház össze akarna dől­ni. Három kis majmot kapott aján­dékba a császártól. A kenyér olyan, mint itthon. A­ziz azonban nagyon rossz, sokan tífuszt kapnak tőle... Ezeket írja szüleinek a kis Sramkó Eta, aki még egy ideig Abesszíniában marad, aztán a társulattal együtt foly­tatja alját India felé

Next