Kis Ujság, 1931. március (44. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-31 / 73. szám
...Aztán valamennyien gyertek az én szobámba, mert fontos mondanivalóm lesz . Öreg János megfordult és visszament a portásfülkébe. Gazember, támadt neki Csige Mártonnak, vedd tudomásul, hogy aljas pokolgéped felrobbant ugyan, de senkiben nem tett kárt! Mert ha te, hitvány, kommunista, nem is hiszed,vak még Isten az Égben, aki vigyáz reánk! • Csige Márton arcáról most már eltűnt a fölényes, gúnyos vonás. Lehorgásztotta a fejét és lesütötte a tekintetét. Négy detektív érkezett meg, autón. Amig öreg János jelentést tett nekik, azalatt megbilincselték Csige Mártont, aki nem is védekezett és úgy vezették kifelé. _ Belökték az autóba és elindultak. Öreg János most már kétszeresen érezte, hogy mi volt benne az a nyugtalanító érzés, amely a fenséges párt idő előtt kihajszolta a palotából és ezzel megmentette az életüket. Az előbb még csak arra gondolt, hogy azért kellettennek így történnie, mert a fenséges asszonynak nem lett volna szabad meghallania Mas veszekedését Csige Mártonnál, amiből ijesztő következményeket vont volna le, amik elrabolnák a nyugalmát. ■ De most már tudta, hogy még ennél is sokkal fontosabb előérzet parancsolta neki azt, amit cselekedett. Ha nem rohan be a fenséges pár szobájába és szinte erőszakkal nem távolítja el őket, vagy ha nem fogadják meg a tanácsát és nem engedelmeskednek, akkor Ciril Nikoláj nagyherceg most mént talán . — Nem merte végig folytatni. Még gondolatban sem!... A kiálloti sok izgalom valami furcsa, nemes öröm és felszabadulás viharában tornyosult a szívében. Olyan erősen szorította meg Max kezét, hogy az felszisszent fájdalmában. — Köszönöm, amit tettél, Maxi... . —. Én csak a kötelességemet teljesítettem, szerénykedett a portás.. — A te szereped, öreg János, fontosabb volt! — Hidd el, Max, a tiéd volt a fontosabb!... ! Mert ha te tegnap éjszaka nem vizsgálod át a a parkot és nem számolsz be arról, amit láttál, akkor én ma izgatottságomban nem küldöm el korábban a fenséges párt. .. Akkor minden az eredeti terv szerint történik... Doniban háromnegyed tízkor szállnak be az autóba... De pont háromnegyed tízkor felrobban a bomba és akkor... de adjunk hálát a jó Istennek, hogy ez a szörnyű szerencsétlenség nem következett be. Kimenítek a palota kapuja elé. Selyem Matyi már rendbehozta azt a gödröt, amit a gyilkos pokolgépszakított a föld mélyébe. Úgyszólván nyoma sem látszott semminek. Csak éppen frissebb sárgább homok került arra a helyre. De ez sem volt feltűnő. A rendőr eloszlatta a kerítés mellé gyűlt kiváncsiakat. A többiek mind ott voltak a palota kapujában, ijedten és tanácstalanul, de egyik sem mert kérdezni semmit. Flóra asszony és Bika ma is közöttük volt. — I Gyerek mind a szobámba! — Szólt öreg János. — Fontos közölnivalóm van... A szobában pedig ezt mondta a két palota egy begyűlt személyzetének: - Ne kívánjátok azt, hogy mindent megmagyarázzak. Tahin délután, vagy holnap igen... De most nincs idő, mert a fenséges pár minden pillanatban itt lehet ... Felkérlek azonban mindnyájatokat, viselkedjetek úgy, mintha seimpi néni történt volna! Megértettétek, hogy Iliire céloz öreg János. Csöndesen szétoszoltak. Egy óra tájban érkezett haza a fenséges pár. Júlia nagyhercegasszony arcocskája boldogságban úszott és azonnal el kezdte mesélni Mari néninek a Szentmisét és mindent, amit látott és hallo!! Ciril ezalatt, a dolgozószobájában beszélgetőt tett öreg Jánossal. ^ Elsápadt, amikor meghallotta mindazt,azai történt. ... — Köszönöm, öreg János és köszönöm Maxnak is, hogy megmentettétek az életemet!... Nem jól mondom... Az életünket! Sőt egy harmadik életét is... . Csige Mártont kihallgatták a rendőrségen. Nem tagadott, de nem is alkart vallani. Egyre azt hangoztatta:' • — Mindent tudnak úgyis!...* És én is tudom, hogy* életfogytiglanra ítélnek! ' ' Még aznap átvitték a törvényszék fogházába. Egy hónap múlva megtartották a főtárgyalást. ................. ■ Életfogytiglani fegyházra ítéllek... Ilyenféle dolgok maradtak ki Júlia nagyhercegasszony leveleiből. Mert nem lehet mindent leírni, az ember akárhogy is akarja. _• . — De még aztán olyan dolgok is történtek, amiket nem is akart megírni, hogy ne okozzon, felesleges fájdalmakat imádott édesapjának. Sőt olyan is történt, amiről nem tudott Júlia. Mert ettől a naptól, szent Virágvasárnapjától kezdve, hosszú ideig ki nem mozdult a palotából. Idegenektől tehát nem tudhatta meg. A palota személyzete pedig megtartotta ígéretét és úgy viselkedett, hogy még csak a gyanú árnyéka se ébredjen fel a szivében. ■ — Szóval az a baj, hogy ki akarják tenni a szűrünket, ugye? — kérdezte nevetve Fekete Sándor. — Akkor az lesz a legjobb, ha maga mond fel, Zsiga bácsi! *Aztán eljön hozzám a FEHA-gyártelepre ! _ Igenis, igazgató úr,áldja meg az Isten ! . . Még egy kézszorítás, egy ökdés, azután Sándor kifelétartott. -Az igazgató úr autóma nem tartott sokáig. Elsuhant a nagy ,sárga ház előtti. Tudta, hogy már nagyon régen nem laknak ott Somogyiék, inkább csak az emlékek kedvéért nézettbe mélyen a kapu alá. Aztán visszafordult és meg sem állott egy nagy Rákóczi-úti titkosrendőri irodáig.. . Azt kell kinyomozni, hová lett egy Somogyi Rózsika nevű, most körülbelü húszéves leány, teljesen születlen árva. Utoljára Mosonyi Pál áruháztulajdonos családjánál volt alkalmazásban,nint társalkodóim. A pénz nem számít. Minden költséget fedezek és nagy jutalmat adok, ha hamar megkapom a választ! Olyan nagy előleget adott, hogy a titkosrendőri iroda vezetője alig tudott az ajtóig eltalálni bámulatában. Aztán kezeit dörzsölgetve, ujjongva szökdelt vissza az íróasztalához. Két emberét azonnal nekiszabadította ennek az egyetlen ügynek és ő maga is átadva az iroda vezetését, egyenesen a Mosonyi-villába hajtatott ki. AZ UTOLSÓ ALKALOM Amikor azonban Murucz úr, a titkosrendőr két órával később visszatért a Mosonyi-villából, már sokkal rosszabb kedvűvolt. Hiábavalónak bizonyult minden hivatkozása a régi kellemes összeköttetésekre a Kristályáruházzal, és hiába emlékeztette, felejthetetlen szolgálataira Mosonyi Pál urat! — Somogyi Rózsiba, már esztendők óta, nincsen Mert Júlia nagyhercegasszonynak most Béna szabad felesleges izgalmakat okozni. Nem szabad az anyának, aki az élet legszentebb ünnepére készülődik: a gyermek fogadtatására ... . . Szerdán következik: ÖTÖDIK RÉSZ HÚSVÉT A HALOMKORSZÁGÁBAM A KORA TAVASZ DIDERGŐ MEZTELENSÉGE nálunk! — mondotta neki Mosonyi Pál úr a vállait vonhatva. — Nagyon különös módon tűnt el a mi családi körünkből, valahol Svájcban vesztettük el a nyomát és azóta semmi hír sincsen róla. Pedig ,mondhatom, mi is eleget kerestettük mindenfelé! Murucz úr nagyon becsületes munkát végzett. Követte a leányt a bajor vasútvonalon keresztül Linzig, majd onnan ,Bécsig. Csak ott jött kínos zavarba, amikor megállapította, hogy Bécs közelében nagy vasúti szerencsétlenség érte azt a vonatot, amelyen Rózsika minden valószínűség szerint utazott. Innen kezdve senki sem látta a leányt, úgyhogy nem lehetetlen, ő is ott van a katasztrófa fölismerhetetlenül összeroncsolt, áldozatai között. " Most megint hosszabb szünet következett a nyonjozásban. De Sándor érthetetlenül, ahelyett, hogy elcsüggedett volna,szinte újraéledt az addigi eredmények után. Megjött a kedve megint, kezdett a társaságokba járni és elég sokszor ellátogatott a Rosenberg-villába is. Egy este a méltóságos asszony nagy lelkesedéssel fogadta őt.• Képzelje, minő szerencsétlenség ért bennünket ! El kell utaznunk reggel, éppen akkor, amikor végre itt Budapesten láthatnánk a híres bécsi csalogányt, Rose Wartnert! Egyetlen vendégszereplése ez és ezt is el kell szalasztanunk! Fekete Sándor nem igen járt a budapesti színházakba, így nagyon csekély részvétet érzett Rosenbergné iránt, aki nagy szomorúsággal forgatta gyűrűktől ragyogó ujjai között a kétszínű páholyjegyet. Végre a méltóságos aszszony, miután érzékeny búcsút vett a kék papírdarabtól, felajánlotta azt az igazgatónak. — Kedves igazgató úr! Ide igazán el kell mennie ! ~ Köszönöm neked, öreg János és köszönöm Maxnak is, hogy megmentettétek az életemet ...