Kis Ujság, 1931. augusztus (44. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

Botrányok ©© Aki végigolvassa­ a képviselőház pénteki üléséről szóló , tudósí­tást, velünk együtt nyilván összecsapja a kezét és így kiált fel: Hát nincs egyéb dolguk a törvényhozó urak­nak? Nincs más gondjuk ma, ép­pen ma, ezekben a zaklató órák­ban, mint az, hogy egyik képvi­selő a másiknak a fejére olvassa a múltbeli köpönyegforgatásait, ilyen meg olyan politikai ballépé­seit, elszólásait és hogy aztán a másik képviselő durva sértésekkel, csapszékbe való­­hangon válaszol­jon? Nincs sürgősebb dolguk, mint rég elfelejtett, elporladt rut em­lékeket kiásni a sírjukból és a Ház asztalára lenni olyan piszko­san, maszatosan, hogy az orrunk elfacsarodik és a sovány napi tá­lat is kifordul a szánkból?... Hát miről van szó tulajdonképen, tisztelt honatyák? Arról-e, hogy kinek volt igaza, 1921-ben, meg 1926-ban, vagy pedig arról, hogy kinek van igaza ma, amikor az országot egy párját ritkító gazdasági válság szeléről kell visszarántani? Arról van-e­­ szó,­ hogy X képviselő úr találta-e föl az előre­látás és bölcseség­­ puskaporát, vagy pedig arról, hogy a körmünkre égett pénzügyi krízisből kivezessük ezt a rengeteg bajjal sújtott, Trianon és Trianon után új, meg új csapások alatt görnyedő nemzetet? . • Szégyenpír futja el arcunkat,a­mikor a parlamenti viharok és izgalmak ka­vargásából kiharsogó alpári sértegeté­­seket, mosdatlan durvaságokat halljuk. Fejünk fölött ég a ház és azok akik­nek a lángokat serény kézzel kellene, oltani, a nemzet hivatott­ tűzoltói egy­más hajába esnek, otthagynak csapat­­papot és sorsukra­­ bízzák a szeren­csétleneket, akik remegő lélekkel vár­ják a segítséget a felcsapó lángnyelvek között. Most kaparásznak az egymás politikai múltjában, közéleti­­becsüle­tében, most,­­amikor az ördögnek is meg­­ kellene bocsátani, ha r­ mentő­övet tudna dobni felénk. Nem, tisztelt képviselő urak Ezt a könnyelmű, ezt a­ nagyon visszataszí­tó játékot nem lehet folytatni Hagy­ják odakint a személyeskedés, az elfo­gultság, a gyűlölködés hangjai s úgy lépjenek be a törvényhozás csarnoká­ba mint a keleti igazhivő a templo­mába: oldott saruval, tiszta kézzel, en­­gesztelékeny szívvel. Aki sebet kapott odakint, aki sérelmet szenvedett,­ vár­jon még egy ideig és ne akarjon a nemzet jóhírnevének selyméből tépést csinálni a maga sebére és ne tegye magáévá egy régen elvallott világnak azt a lelkiismeretlen elvét, hogy: le­gyen igazság­­ és pusztuljon el a­­vi­lág! Aki a maga kis ügyében igaz­ságra vár, meg fogja azt találni, majd ha elvonultak fejünk felől a villám­­terhes fekete felhők és lefolytak lá­bunk alatt az idő vészesen megdagadt sötét vizei... Várjanak!... Tegyék jégre az egyéni ügyecskéiket,­­ kapni olcsó műjeget ebben a nyári meleg­­bel­ is. . ••­­ A­ botrányok viharzásának má­sodik parlamenti napján egy-két komolyabb képviselőben megszó­lalt a “ lelkiismeret és így kiáltot­tak fel: Hát ezért küldöttek ben­nünket ide?« Ezek a képviselők ez­úttal a közvélemény hit tolmácsai voltak. .Valóban, nem ezért küldte őket a választópolgárság a márvá­­nyos, aranyeirádás, pompázatos­­ országházába. Sem ezért, sem peri­ó­dis azért, hogy gondolat, ötlet és­­ tanács nélkül, segédkezzenek a kormánynak a pénzügyi és­­gazda-, ró­sági rendcsinálás nehéz mulygájár '-­ban. Hanem azért, hogy: erelőd­és, i­­zék a kormány minden mozdula-­­ tát, minden lépését, hogy hangot -s adjanak az őszinté-’ leplezetlen s há­­j kell: kiméletien ibirálannák'. Hogy ti a­­kO’P mármvalv amíg Tehet,és. x kormány bék­en, be kell, megvédő* ,1 mezzel? a"sanyargatott kisemberek millióit..­­hogy T­öbb^és. biztosabb-éR .1 hetést vívjanak ki:száltfull‘#a, Ezé.i't" i s küldték be őket, Tisza vidéki t KIS UJSA. Példátlan viharokat idézett fel a Házban Szilágyi Lajos támadása Gaal Gaston ellen A biharmegy­ei választás üfóhangjai-Pírt mondtak a független kisgazda­­párt kortesei - Gaal Gaszton éles ellentámadása - Személyes sértések pergőtüzében elsikkadt a felhatalmazási törvény vitája A szocialisták nem vesznek részt a 33-as bizottságban Pénteken délelőtt a képviselőház folytathv­si felhatalmazási törvény vi­táját. Napirend előtt Mojzer János ■ (független k kisgazda­­párti­) szólalt fel­ és a földreform által juttatott váltságföldek árának leszállí­tását követelte. Ha a leszállítás ,nem történik meg, meghiúsul a földreform ■egész eredménye. Szilágyi Lajos (kormánypárti): Gaal Gaszton volt a kormánypárt elnöke, amikor ezt a rossz földreformot csi­nálták. Mojfrta János: Az emberek százezrei­nek érdekeiről van szó. Van község, ahol 95 pengőt kell fizetni­e katasztrá­­lis holdanként a váltságtörtekért, m­ás községben pedig több­ mint 100 pen­gőt. Nem szabad csaknem két ember­öltőn át szinte rabszolgaságba dönteni a fölhözjuttatottakat. W­ekerle Sándor pénzügyminiszter válaszában kijelentette,­ hogy mindent elkövet a bajok orvoslására. Eddig még senkit sejti mozdítóttak ki föld­jéből, noha sokan nem fizetik a­ vált­ságdíjat. Sok ember nem is akarja fizetni. Ezektől előbb-utóbb kénytelen lesz a kormány visszavenni a földet. Ezrével vannak továbbá olyanok,­ akik nyerészkedés miatt­ tovább adták föld­jüket- és ma már a­ föld nem azok kezében van, akiknek eredetileg jut­tatták. Kun Béla,: Kénytelenek voltak elr­adni a földet. Krüger Aladár (kereszténypárti) ter­jesztette b­e­ ezután a mentelmi bizott­ság jelentését Fábián Béla,(szabadelvű) ügyéről, akit a szerdai ülésen az elnök a mentelmi bizottság elé utasított, mert­ Éber Antal beszédét közbeszólásokkal zavarta. Krüger jelentése szerint Fá­biánt a­ Ház megkövetésére ítélték. Óriási erővel tört ki a zaj­ Krüger beszéde közben, a szónok mindunta­lan kénytelen volt félbeszakítani be­szédét. ,,Tessék sarokba állítani Fábiánt! Le kell fejezni !” Ilyen kiáltások hangzottak el, végre a Ház elfogadta a jelentést és Fábián Béla az ellenzék fülsiketítő lármája közben megkövette a Házat. Tárja fel a helyzetet a Kormány! Lázár Miklós (pártonkívüli): Én mint népképviselő, atat egyedül választóim bizalma küldött a Házba, tiltakozom az ellen, hogy­ a parlament ellenőrzési jogát ■kisemmizzék és így nem adok felhatalmazást a kor­mánynak, hogy gazdasági dikta-­­ túrára rendezkedjék be. Az általános közódaj erkölcsi ereje parancsolja, h­oggy a költségvetést csök­kentsék, ez alól nincs többé kibúvó, ezt az országos követelést elodázni, ki­játszani nem engedjük (Viharos­­ he­lyeslés balról és a középen.) A bizal­matlanság igazi forrása a kormány csődbe jutott gazdaságpolitikája és az őszinteség és nyíltság teljes hiánya. Tárják föl végre az ország hely­zetét, hogy tisztán lássunk, amíg nem késő, amíg az ár nem csap össze a fejünk fölött! Amíg nem állnak elénk egy új gazda­sági programmal, amellyel felépíthet­jük mindazt, amit ez­ a rendszer rom­­badöntött, nincs bizalom, nincs fel­hatalmazás!, és Z­ápsy) Mi nem kívánjuk az eresz alót bevárni, amíg a vihar el­vonul. Közveszedelem idején a kibon­takozást és megoldást a­ parlamenttel kell letárgyalni és nem titkos konven­­tikulumokban. Hányszor követeltem a Házban az erkölcsök tisztaságát, a ta­­karékosságot, hányszor szóltam a té­kozlás, erőszak és önzés ellen ? Azt hiszik, hogy kedvünk telik benne, hogy mint a temetőbogár, folyton a rothadásban turkáljunk! Ez a kötelességünk, mint a nép igaz képviselőinek ebben az országban, amelynek polgárságát politikai jobbágy­ságban tartja a hatalom. (Taps.) Kiu­­zsorázzák a körzetek és koldusbotli juttatja az igazságtalan antiszociális adózási rendszer­tre a bakról, tisztelt kormányzat! A fölösleges intézményeket egy toll­vonással kell­ eltörülni,s nincs már idő a hallózásra. A túlzott iparfejlesztés helyett a mezőgazdasági termelés kor­szerű átszervezése lesz soron, a kisgaz­datársadalom kiemelése mai nyomorú­ságából, az új politikánk, a nagyobb tömegek nagyobb boldogság­a felé tö­rekvés. Ne legyenek itt boldog, dús­káló örökösök és kitagadott koldusok! Boldogok azok a népek, amelyek al­kalmazkodnak az uj idők szelleméhez, anélkül, hogy nemzeti hivatásukból egy betűt is engednének. Boldogtalanok va­gyunk mi, magyarok, mert megkapasz- Todnunk a rohanó idő­ szekerének külső­­jébent (Naev tans) " Naplemente Dalmáciai emlék, irta Szántó Ferenc Féloldalt gomolyogva, eresztve a füs­töt, fütyülve, sistergő gőzzel siklott be a nagy fehér hajó a kikötőbe. Egyik tengerésztiszt aranyszalagos sapkájá­hoz emelve­ a kezét, tisztelgett valaki­nek, míg a hajó kikötött. Csupa moz­gás, zsongás, élénkség volt az egész kikötő s örömhangok, búcsúszavak za­jában veszett el a­ hordárok kinálko­­zása. .5. v A tisztelgő tengerészt, szőke dalmata­szépség várta a parton és. szerelmesen simulva egymáshoz, hagyták el a ki­kötőt, az­ érkező és távozó utasok tarka seregét. — Illa,. J­úlia... — mondta a tiszt szenvedélyesen., mintha már megkez­­dett beszélgetést folytatna, — gondol­tál­ rám? A- -ik mindig — válaszolta a leány. S­­­ét* rövid pár szóban elmeséltek mini­­­dent,­ amit két szív’suttoghat egymás­­tnak , az, öröm első­ pillanataiban. Kezüket szorosan átfogva haladtak -szótlanul.*. Csak otthon,­ jól ismert,­­örökzöld kjesike kertben nyílt szóra taz .ajkuTfe-ismét.Ahogy­­együtt ültek a ciprus­ok között, megeredt a szavuk uj­■T'r Min­d gym­afisugár- üzenet volt-fe­­■Kíléd.' rhinderi kisv­évék. emlék-: az esti iSzerFó fegjánSSss, Tfók -: ,t­en-^ ger Te ne kt tien^m­ély­ségé­vel a, mi .örülT szerelmünk. Színes csöppjeiben ott lát­talak téged, morajlása boldogságunk­ról regélt­ és viharában az átlőtt vi­gaszt, hogy téged majd újra láthatlak, így áradozott a tiszt. — Meghalnék, ha nem­­ láthatnálak többé, — sóhajtotta a leány kipirult arccal. — Ha odavesznél, utánad men­nék, ha elhagynál, utánad vesznék... Ugy­e, nem hagysz el, soha? — Soha — felett a tiszt és karjába zárta a leányt. ' -így­ ültek boldogan, szerelmesen. — Üljünk csónakba —, ajánlotta­­ké­sőbb a tiszt. — Alkonyat van s kel­lemesen hullámzik a tenger. Néhány perc múlva a vizen ringat­ták magukat. .Szerelmes delfinek kö­vették a csónakot hajlékony testük­kel odasimulva a­­járműhöz. Ilia, mig az evezőt’ forgatta, andalító nótába, kezdett:. . .Volt egyszer egy fehér hajó, ’ ' Fehér hajón olasz legény. Meglátta egy szőke leány' Holdas, esten, • holdas éj nél. Szívül* s szereleráre­ gyűlt," ■ Es­ még-aThold meg sem ujult, , jt Ecsymdiie itt "l'égeig ' és' láng ... Dalmai lány... — Kitől tanultad a dalt? — kérdezte liszt. —' A szerelem tanitott rá, tudom még tovább is — felelte csillogó sze­mekkel a lány. Együtt járt a legény és lány Nyári éjben, holdas estén. Boldogságról regélt a hab : S a viz színén A csábos szirén. Nap ha lement vagy hogyha kelt, Egymás ölében üdvre lelt És csókot kért a csók után: Szép olasz legény, ' Dalmata lány.... ' — Maradjunk meg a boldogságnál — csengett a férfi és­ karjába zárta a lányt. ... Együtt virradt fel a dalmata lány s az olasz legény s nagyon boldogok voltak egész­­délutánig, amikor eszükbe jutott az elválás. A­ tisztnek ismét to­vább kellett mennie.., A nap a viz szine­ felé közelgett ha­talmas-tüzes korongjával, a hajót útra készítették. Ismét megkezdődött a sür­gés-forgás ,a parton i s élénk, mozgal­mas­­volt a móló. A­­nagy fehér hajó szedte a horgonyait. Aranyszalagos­­ sapkájához­ emelve kezét, ott állott tisztelegte, sápadtan a hajóhid­ előtt a tengerésztiszt s kézf.e a szép.-Tszök.e.­ dalmata, lányt, alfogy kö­nybebőr­ultt­s?° U Jekkel„kiséri »"hajó minden ’ mozdulatát. A nagyi, mozgal­uknsagba ígató tetteink 1áidalom meg 493]­­augusztus 1 Szilágyi Lajos beszéde közben kitör a tomboló vihar Szilágyi Lajos szólalt fel ezután és azzal kezdte beszédét, hogy a törvényt megszavazza. Ha olyan szomorú "a helyzet,­ mint ahogy Gaal Gaszton mondotta, “hogy golyó van a nemzet testében, akkor szavazatomat annál inkább a miniszterelnök mellett kell leadnom ennél a javaslatnál. Állítha­tom, hogy az ellenzéki pártok közül egyik sem élvez több bizalmat a nem­zetnél, mint a kormánypárt. A párt­közi konferencián is úgy vettem ki, hogy maguk az ellenzéki vezérek­ til­takoztak az ellen, hogy a miniszter­­elnök otthagyja a helyét. Ha Gaal Gaszton volna a magyar miniszter­­elnök, még a parlamentet sem tar­taná együtt. Gaal Gaszton: A képviselő úrral sohasem küzdöttem együtt, csak szem-

Next