Kis Ujság, 1931. november (44. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-01 / 249. szám

1931 november 3 KIS ÚJSÁG Halálra ítélte a gyulai rögtinitélőbíróság az orosházi vasút merénylőjét ............ ■ I Wl—B—■mmrn■ ■ ■ |­­ Elhalasztották a kivégzést, mert a törvényszék az elítélt kegyelmi kérvényét felterjesztette a kormányzóhoz Lázas izgalomban volt hétfőn Gyula, a békésmegyei nagy föld­­mivesváros. Már vasárnap elter­jedt a híre az egész környéken, hogy a gyulai törvényszék, mint rögtönítélő bíróság, mond íté­letet az orosházi motoros vonat merénylői felett. A nagy szenzáció hírére óriási tö­megek lepték el már korán reggel a törvényszék épülete előtti te­ret és nagy számmal vonultak ki a kiváncsi emberek a vasúti pályaudvarra is, mert várták Kozarek Antalnak, az állami ítéletvégrehajtónak és segédei­nek érkezését. Kozarek Antal meg is érkezett Segédeivel együtt és egyenesen a törvényszéki fogház épületébe m­ent, ahol készenlétben várta a statáriumi tárgyalás lefolyását. Hogy történt a merénylet? Jelentettük már, hogy az Orosháza- mezőhegyesi motoros ellen október 28-áról 29-ikére virradó éjszaka kísé­relték meg a merényletet. A csendőri nyomozás során őrizetbe vették Laki István 23 éves szem­etornyai munkást,­­aki­­ beismerte, hogy a vasúti jelző­­oszlopot a sínekre fektette, mert­­ ki akarta siklatni a motorost. Azt vallotta, hogy a merényletre egy 19 éves szentetornyai földmíves fiú, Héj­­jas Mihály bujtotta fel, akinél ő mun­kában volt. Szerinte már 1929-ben biz­tatta őt a fiatalember, hogy siklassa ki a motorost, mert a motor dudája nem hagyja nyugodtan aludni. Laki an­nak idején a földmíves fiú szüleinél szol­gált. Akkor nem engedett a rábeszé­lésnek, most azonban — ahogy újból összehozta őket a sors — a legény buj­­togatni kezdte a merénylet elkövetésére, mire ő haza ment, pálinkát ivott,­­ majd végrehajtotta a merényletet. A csendőrség kihallgatta Héjjas Mi­hályt is, azonban tagadta Laki vallo­mását. A m. kir. postatakarékpénztár a zálogüzletágában felvett, de lejáratkor nem rendezett zálogtárgyakat mindenkor részben Árve­rési Csarnokában (IX., Lónyay­ utca 30-32), rész­ben pedig zálogkölcsön­­fiókjaiban kényszerárverésre bocsátja. Árverésre kerülnek: arany-, ezüst- és ékszertárgyak, szövetek, selymek, fehérnemű­­anyagok, új és használt férfi és női ruhák, fehérnemű, ágy- és asztalnemű, szőnyeg, szőrme, varrógépek, írógépek, kerék­párok, hangszerek, könyvek, fényképezőgépek, látszerek, bú­torok és lakberendezési tárgyak. Az árverésre kerülő tárgyak az árverést megelőzőleg megtekint­hetők. .. Az egyes árverések sorrendjét a naponta megjelenő Árverési Közlönyünk tartalmazza tvr~ Kérje legközelebbi zálogkölcsön­­fiókunkban az árverések"!)! kiadott nyomtatott Tájékoztatónkat ! A nyomozás során megállapították azt is, hogy csak hajszálon múlott a katasztrófa. A rögtönítélő bíróság előtt Délután három órakor nagy tömeg gyűlt össze a gyulai királyi törvény­szék előtt, hogy jelen lehessen Laki István és Héjjas Mihály bűnperének rögtönítélő tárgyalásán. A tömegnek csak egy részét tudták bebocsátani a tárgyalóterembe, amely zsúfolásig meg­telt. Pontban három órakor vonult be a rögtönítélő bíróság élén Szakolczay Lajos elnökkel Ivulitzy Béla, Ungváry János, Vályi-Nagy István és Csatáry László törvényszéki bírókkal, mint ren­des tagokkal és Nánay Lajos törvény­­széki bíróval, aki mint a tanács pót­tagja szerepelt. A vádat Tompa Gyula dr. ügyész­ségi elnök és Grette László királyi ügyész képviselik. Laki István védel­mére a törvényszék Keszt Zoltán dr. ügyvédet, a másodrendű vádlott, Héj­jas Mihály védelmére pedig Schriffert Ferenc dr. ügyvédet rendelte ki. A­­M A tárgyalás megnyitása után az el­nök maga elé szólítja a vádlottakat. A személyi adatok bemondásánál ki­derül, hogy Laki István 1998-b­an született, evangélikus vallású, nőtlen, két ele­mi iskolát végzett, gyengén tud írni-olvasni, répaszedő napszámos, hadiárva. Héjjas Mihály 1913-ban született, félárva, édesanyja birto­kán gazdálkodik. Kihallgatásuk után az elnök meges­­keti Zöldy János nyugalmazott tisz­tifőorvos és Szórádi Béla kórházi fő­orvos orvosszakértőket, majd felszólítja a vád képviselőit a vád előterjeszté­sére. Az ügyészek Laki István elsőrendű vádlottat mint tettest, Héjjas Mihályt pedig mint felbujtót, közveszélyes ron­gálás bűntettével vádolják. A vádbeszédek végén mind a ketten a legsúlyosabb büntetés kiszabását ké­rik a bíróságtól. Földed pálinka után... — Laki István álljon elő — szól most az elnök. A vézna, beteges külsejű, fáradtnak látszó fiatal legény a bíróság elé áll. Egykedvűen vall: beismeri bűnösségét. Azzal védekezik, hogy Héjjas Mihály­­nál szolgált és Héjjas bérelte fel arra, siklassa ki a vonatot, hogy ne zörög­jön. Éjjel két órakor indult el ha­zulról Héjjasék tanyájára. Féldeci pá­linkát ivott és két és félóra múlva elérkezett a vasúti sínekhez, amelyek Héjjasék tanyája közelében vezetnek. —­ Akkor eszembe jutott — mondja a vádlott, — hogy Mihály mire bujto­­gatott. Most megcsinálom — gondol­tam — hiszen Mihály 260 pengőt ígért, ha kisiklatom a vonatot. — Flallott-e Biatorbágyról? — kér­dezi az elnök. — Igen, hallottam répaszedés köz­ben. — Kommunista elemekkel érintke­zett-e? — Nem. Egyedül Héjjas Mihály rá­beszélésének engedtem, amikor elkö­vettem. Héjjas Mihály tagad Héjjas Mihály másodrendű vádlott kihallgatása következett. Mindent ta­­gad. Nem igaz, hogy pénzt ígért La­li Istvánnak. Éppen ellenkezőleg, ő volt az, aki a bűnösnek hamar nyomára vezette a hatóságok Állítása szerint ő hívta fel a csendőrök figyelmét Laic Istvánra, mert neki kora­ reggel azt mondta, hogy Szentetornyáról nem a vasút felől jött a köves után, hanem a földeken keresztül. Ezt említette ő a csendőröknek, akik nyomban gyanút fogtak és felkeresték Laki Istvánt, aki rövidesen bevallotta tettét. Neki semmi köze sincs a merénylethez. Az elnök most szembesítette a két vádlottat. Mit mondanak a tanuk? Ezután megkezdték a tanuk kihall­gatását. Elsőnek m­titorcs György orosházi ál­lomásfőnököt hallgatták ki. Előadja, hogy a bűncselekményről a vonat be­futása után értesült, azt azonnal jelen­tette a csendőrségnek, amely megkezdte a nyomozást. Csak szerencsés vélet­lenen múlt, hogy a merénylet nem ke­rült huszonhét ember életébe. A kisik­lás következményei kiszámíthatatlanok lettek volna, mert a motorosvonat tel­jes sebességgel haladt, s okvetlenül motorrobbanás következett volna be, ám­ az egész vasúti kocsit lángba borí­­totta volna. Körülbelül 15 liter benzin volt a tartályban és ha ez szétömlik, mindenki porrá égett volna. Molnár János motorvezető szerint egy légy sem menekült volna a vonatból, ha robbanás követke­zik. A bűnjelként a bíróság előtt fekvő 3 és fél méter hosszú és 5 centiméter átmérőjű vasrúd alkalmas lett volna a vonat kisiklatására Nagy Mihály vonatfékező elmondta, hogy a gonosz tett elkövetése idején sötét volt, esett ez eső és állandóan megfeszített, figyelemmel kellett a pá­lyát nézni. Ennek köszönhető, hogy még 111 méterrel az akadály előtt észre­vették a síneken keresztül fekte­tet vasoszlopot és azonnal fékeztek. Még így is 80 métert futott a vonat és észrevették a zökkenést, midőn a első kerékpár összelapította a rudat és átugrott rajta. . Jeney Lajos rendőrfogalmazó, ak­i elsőnek hallgatta ki a vádlottakat, elmondja, hogy őt megkérdezte Laki­tól, hallotta-e, mi történt Biatorbágy­­nál. Laid azt felelte, hogy hallotta, hogy ott egy vonat leesett a hídról és azután összetört. Midőn azt mondta Lakinak: »Fiam, neked ezért kötél jár, nem tud­tad te ezt?« Laki azt felelte­,­­ »Nem baj.« Szalkay Imre csendőrörsparancsnok elmondotta, hogy Lakit úgy ismeri, mint becsületes, " szendtermészetű fiút, aki sohasem garázdálkodott, nem sze­rette az italt és nem járt felforgató ele­mek társaságába, sőt még a munkás­­otthonba sem. Igen nagyon meglepte ezért, midőn Laki előtte azt állította, hogy olyat akart csinálni, mint a bia­­torbágyi merénylet volt és azért fektette a vascsövet a motorvonat elé. Ezután az elmeszakértőket hallgat­ták meg. Mind a két­en megállapították, hogy a vádlottak épelméjűek s nem esnek korlátolt beszámíthatóság alá. „Példás büntetést kér az ügyész.. Grotto László dr. királyi ügyész vádbeszédében megállapította, hogy bár 13 esztendeje véget ért a vi­lágháború és a nemzet azóta lan­kadatlanul fáradozik a múlt rom­jainak eltakarításán, ez az idő még­sem volt elegendő ahhoz, hogy el­tüntesse a háború káros erkölcsi hatásait. Ezt még ma is érezzük és ezért kellett újból elrendelni az egész ország területére a statá­riumot. Nem állítja, hogy a két vádlott az állami és társadalmi ren­det felborítani készülő elemekkel szövetkezett, de ha csak egymá­sukban, saját elhatározásukból kö­vették el a bűncselekményt, ezzel a cselekedetükkel tápot adtak a felforgató elemeknek arra, hogy hasonlót cselekedjenek. Ezért szi­gorú, példás ítéletet kér. A védőügyvédek kérték, hogy utalják rendes bíróság elé az ügyet. A bíróság 7 óra előtt 10 perccel ítélethozatalra vonult vissza. Az ítélet nyolc óra tíz perckor ért véget a biróság tanácskozása, ekkor megnyílt az ajtó és beléptek a bi­róság tagjai Szakolczay törvény­­széki elnök vezetésével. Dermedt csend van a teremben, amikor megszólal az elnök: — A magyar Szent Korona ne­vében! A biróság ítélete szerint Laki István bűnös vaspályán elkövetett közveszélyes rongá­lás bűntettében és ezért a bí­róság halálra ítélt. Laki István halálsápadtan hall­gatta az ítélet kihirdetését és aj­kai megmozdultak, mintha mon­dani akart volna valamit, majd hal­kan sírni kezdett. Közben az elnök folytatta az ítélethirdetést. A biróság Héjjas Mihály má­sodrendű vádlottat felmentette a vád alól és elrendeli azonnali sza­­badlábra helyezését. Ezután az ítéletet jogerősnek mondotta ki Szakolczay elnök és ezzel a kérdéssel fordult Laki Ist­vánhoz: — Óhajt-e kegyelmet kérni? Laki István előrelépett és köti­szer mondotta erős hangon: — óhajtok! óhajtok! Keszt Zoltán védő rögtön át is nyújtotta az írásbeli kegyelmi kér­vényt az elnöknek, aki kijelentette hogy a törvényszék zárt ülésen kegyelmi tanáccsá alakul át. Elhalasztják a kivégzést Negyed tíz óráig tanácskozott a bíró­ság. Közben többszáz főnyi izgatott tömeg várakozott a törvényszék folyo­sóján, a teremben és a törvényszék előtt. Kozarek Antal állami ítéletvégre­hajtó a törvényszékkel szomszé­dos épületb­­en volt készenlétben se­gédeivel. Ugyancsak itt várakozott Follman Já­nos törvényszéki katonaorvos és az evangélikus lelkész is. "Negyedtíz után hivatta Szakolczay elnök Tompa Gyula ügyészségi elnö­köt és közölte vele a tanács határoza­tát. Az ügyészségi elnök nyomban a fog­házba sietett, ahol közölte Laki Istvánnal, hogy a kegyelmi tanács felterjeszti ke­gyelmi kérvényét a kormányzóhoz. Egyben értesítette az ítélet végrehajtá­sának elhalasztásáról az orvost, a lel­készt és az állami ítéletvégrehajtót. 8 TELKEK 5 P-től □­alonkiént 3 évi részletre a máriaremetei templomnál, közlekedés a hűvösvölgyi 83-as villamossal. Kérjen ismertetőt! Pestkörnyéki Takarék Telefon 35-6­2 VII., Erzsébet-körút 27. Alapítási éve 1909 .

Next