Kis Ujság, 1932. március (45. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

41 Ebből a n mocsárból ki kell gázolnunk ! Herczeg Ferenc, a Magyar Revíziós Liga elnöke, vasárnap nagy feltűnést keltő nyilatkozatot tett közzé a legutóbbi hónapokban sokat emlegetett panamavádak ügyében. A világhírű magyar író többek között ezeket mondja a kétségbeesetten védekező Dréhl Imre államtitkárról : — »Az én becsületemről van szó!» — kiáltja a megszorított ember. Mi azonban úgy látjuk, sokkal többről, sokkal nagyobb dolgokról van szó : a nemzet becsületéről. Akárkinek a keze markolt is bele a rokkantak és menekültek pénzébe, akárkinek utasítására költötték a szegények legszegényebbjeinek filléreit virágbokrétákra, márványszobrokra, kamgarn kabátokra és reklámokra, pénzösszegben ki sem fejezhető kárt okoztak az ország jóhírének. Az elképesztő cinizmus, amely a keservesen behajtott adófillérekkel sáfárkodott, mérhetetlen rombolást végzett a mi népünk lelkében. Ezt a népet a békekötés a nyomorúság sötét mélységeibe taszította. Nem bizonyos, hogy lenn vagyunk-e már a legfenekén, hiszen újabb és újabb mélységek ásítoznak felénk. Bizonyos csak egy : a napfényre csak úgy dolgozhatjuk föl magunkat, ha az értelmiség példaadó önzetlenséggel és kristályos jellemerővel jár a nép előtt. Hiszen lopni nemcsak a Balkánon, hanem Angliában is tudnak, botrányos panamák Franciaországban is voltak; vesztegetés, zsarolás Németországban is esett. Európa nem ott kezdődik, ahol ismeretlen a bűn, hanem ott, ahol leleplezik és megbélyegzik a bűnöst. A Balkán pedig ott van, ahol felkötik a csirketolvajt és megsüvegelik a nagy népfosztogatót. — Nekünk nem telik örömünk a nyilvános botrányokban és embervadászatokban, de ha az erkölcsi Mohács után van tennivalónk, az csak a nagy nyilvánosság előtt folyó tisztogatás lehet. Ha gróf Károlyi miniszterelnök vállalkozni akar erre a szörnyű Herkules-munkára, és úgy látszik, akar vállalkozni, akkor mögötte áll minden becsületes ember. De ne feledje : a zsiványirtó Ráday lankadást és irgalmat nem ismerő szellemére van szükség, hogy kibogozza és a bíró asztalára tegye ennek a rablóromantikának minden titkos szálát. Statárium kell, nemcsak a trafikot megrohamozó pékinas, hanem a nemzet betegszobájának fosztogatója ellen is. Sortűz, az adót megtagadó parasztok után az adópénzt elherdáló urakra. Legyen vége a hivatalos komaságnak. Aki magáncélokra költött akárcsak egy fillért a közpénzből, aki tudott róla és nem teljesítette ellenőrző kötelességét: pellengérre vele! — Ebből a mocsárból ki kell gázolnunk, ha száz tisztaingű és szennyeslelkű gentleman fején keresztül is. Ezt követeljük, ehhez jogunk van mindanynyiunknak, akik pirulás nélkül akarjuk viselni magyar voltunkat. Kétévi fepúóra ítélték a Mmn lakodalmas kéz telovaltóját Ez év január 31-én lakodalom volt a zalamegyei Pala községben, özvegy Simon Ferencné tódorhegyi házában. A mulatságon az egyébként hívatlan Hobor Péter 21 éves palai legény is megjelent, akit ittassága miatt később kiutasítottak. Hobor emiatt annyira megharagudott, hogy felgyújtotta a ház zsupfedelét, majd elmenekült. A tüzet szerencsére azonnal észrevették és mielőtt az nagyobb kárt okozott volna, eloltották. Hobort a csendőrök már másnap elfogták és akkor úgy volt, hogy rögtönítélő bíróság elé kerül. A nagykanizsai törvényszék ügyésze azonban, mivel a legény ittassága bebizonyult, rendes bíróság elé állította. A nagykanizsai törvényszék hétfőn vonta felelősségre Hobort és hétévi fegyházbüntetésre ítélte. Az ügyész és vádlott fellebbeztek. KISÚJSÁG Terepszemle a Vilmos-laktanyában Ezután Gyulai-Molnár Ferenc vallomása következett, így kezdte: — Vitéz Vannay László barátommal, bajtársammal és testvéremmel a Prónay-szászlóaljban szolgáltunk együtt. Nekem meg voltak a régi felkelőim, bosnyákok és turániak. Készültünk valamire, de nem úgy, ahogy Hetényiék és Schweinitzerék beállítják és különösen a csendőrtisztek, akik,, végtelenül sajnálom, hogy bajtársaim... A tárgyalásvezető rendreutasítja Gyutai Molnárt, aki hevesem kipirult arccal folytatja: — Nem átallották azt állítani, hogy Gömbös ellen is készülünk, pedig Gömbös áll hozzánk legközelebb politikailag. — Miért irt alá olyan jegyzőkönyvet, ami ön szerint nem felelt meg a vallomásának? — Kérem, ha nem irtam volna alá a jegyzőkönyvet, a feleségemet is elfogták volna. Lehet, hogy tettem említést laktanyákról... Meg is szemléltük a Vilmos-laktanyát. — Kivel szemlélte meg? — Berkivel. De nem biztattam senkit, hogy a laktanyáról rajzot készítsen. — Miért éppen a Vilmos-laktanyáról volt szó? — Kérem, valamelyik Hungária körúti laktanyában akartuk fölszerelni magunkat kommunista zavargás esetén. De csak arról beszéltünk, hogy mikor jövünk össze. Felkelésről nem volt szó. > ©0®® 0 0® 13 A pest megyei Abonyban, Magyarország egyik legnagyobb községében két hét óta, amikor leszáll a koraesti sötétség, nem gyújtanak villanyt. Az ablakokból pislákoló gyertyaláng és petróleumlámpák sárgás fénye szűrődik ki az éjszakába, mert február 12-én Abonynak közel húszezer lakosa kimondta a bojkottot a drága villanyáramra. A községet világítással ellátó Abonyi Villamosművek részvénytársaság 1903- ban alakult meg, részvénytöbbségét azóta a Magyar Általános Kőszénbánya (MÁK) váltotta magához. A község 50 évre szóló szerződést kötött a vállalattal, amely arra kötelezte magát, hogy az utcai világításhoz szükséges áramot kilowattonként 2,6 fillérért adja, de egyúttal kikötötte, hogy azt a veszteséget, amely a közvilágítás olcsón megszabott ára folytán éri, a magánfogyasztókon hajthatja be. A községi háztartások éveken át 7,8 fillért fizettek egy kilowatt áramért, ezt az egységárat azonban néhány évvel ezelőtt 11 fillérre emelték föl. A háromfilléres emelést a vállalat kilenc hónapra visszamenően állapította meg és a januári villanyszámlákhoz számította hozzá azt a különbözetet, amely az utolsó kilenc hónapra mutatkozott a régi és az új villanyárak között. Az abonyi kereskedők egyesülete és az ipartestület hosszú tárgyalásokat kezdtek a villanyművekkel, majd amikor ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre, küldöttség kereste föl VidaTenőt, a MÁK elnökét. Előadták, hogy Cegléden csak 6.5 fillérbe kerül a villany, Szolnokon 7.2 fillért számítanak az áramért és Monor, Albertirsa, Pilis községek, amelyek a ceglédi villanyművektől kapják az áramot 8 fillért fizetnek a villany kilowattjáért. Amikor az alkudozások eredménytelenek maradtak, ivet köröztettek Abonyban, amelynek aláírói kötelezik magukat, hogy amíg a villanyművek nem szállítják lejjebb áraikat, lemondanak a villanyvilágításról. Az ívet két nap alatt a község lakóinak nyolcvan százaléka aláírta. A bojkott másnap délután megkezdődött: az orvosi rendelőn kívül, ahol a villanyvilágítást nem lehetett nélkülözni, mindenütt petróleum- és gyertyafény gyulladt ki a villany helyett. A község legtöbb üzletét alkonyatkor bezárták és a bankok sincsenek délután nyitva. Két hét óta a helyzet nem változott és a község villanyfogyasztása, amely régebben havi 40.000 kilowattot tett ki, azóta 2000 wattra szállt le. Ebben a mennyiségben benne van már az utcai világítás árama is. A harcban álló felek közt még nem indultak meg a béketárgyalások, a MÁK arra az álláspontra helyezkedett, hogy ráér, a sztrájkólók pedig sötétben várják, hogy az árvizsgálóbizottság döntse el, joga van-e az abonyi villanytársaságnak 11 filléres egységárat számítani? D©0000®0®000®®© Sztrájkba léptek az abonyi villanyfogyasztók a drága egységár miatt 1932 március 1 Az fisz! puccskísérlet érdekes részletei egymás után kerülnek napvilágra Újabb tanainapfasort a Vajnay-pár hadbbtság tárgyalásán Hétfőn folytatta a budapesti honvédtörvényszék a lázadási per tárgyalását. Kovács Béla tárgyalásveze-tő bejelentette, hogy elrendelték Hetényi Imre főkapitányhelyettes és Schweinitzer József rendőrfőtanácsosi kihallgatását, arra nézve, hogy mi-ilyen körülmények között vallottak ú polgári vádlottak a rendőrségen. Azj után folytatták a tanuk kihallgatását. Hétfőn I’.aád Árpád, Gyulai Molnár Ferenc és Tóth Ferenc kerültek sorra, akiket szuronyos börtönőrök kisértek a Margit körúti hadbíróságra a Markó utcai fogházból. Háromezer kivégzés terve Raád Árpád éppen úgy, mint a többiek, a rendőrségen beismerte, hogy lázadást terveztek. Akkori vallomásában ezeket mondta: Elfogjuk a múlt bűnöseit egy éjjel és reggel ki fogjuk hirdetni az új hatalmat.« — Baky százados és a besúgók készítették a jegyzőkönyvet — mondta Raád a hétfői tárgyaláson. — Baky gyúrta meg Vannayt is. Engem kényszerítettek, hogy a jegyzőkönyvet írjam alá. — Önt mint kereskedelmi minisztert emlegették? — kérdi a tárgyalásvezető. — Erre nem emlékszem. Raics és Dietrich kegyelmes urak neve került szóba esetleges összeroppanás idejére. — Mi igaz abból, hogy önök Bethlent, Magasházyt és Izsépyt le akarták tartóztatni? — Erről nem tudok. — Mi igaz abból, hogy Francia-Kiss Mihály nem akarta a puccsot végrehajtani, mert a Duna—Tisza közén levő szervezetek közt valami zavar támadt? — Erről sem tudok — feleli Raád. A tárgyalásvezető tovább ismerteti Raádnak a rendőrség előtt tett beismerő vallomását, amelyben elmondotta, hogyan tervezték a laktanyák elfoglalását, hogyan akarták a gellérthegyi riasztóágyukat elhallgattatok hogyan akarták Magasházyt, Izsépyt és a többieket elfogni. — Ez a jegyzőkönyv teljesen hamis, — mondja erre is Raád és visszavon minden vallomást, amit eddig tett. — November 28—20-ikére virradó éjszakára volt kitűzve a puccs — mondja a tárgyalásvezető. — Akkor valami legitimista puccshír volt. A legkalandosabb dolgok keringtek rólunk. Azt mondották, hogy a Vérmezőre 10.000 emberrel vonulunk föl és kivégzünk háromezernehéz izraelitát... Pedig mozgalmunk tisztára gazdasági volt, a zsidókérdés sohasem került szóba. — Vannay tudott a szervezkedésről? — Igen, ő tudhatott róla és mondotta is, hogy legyünk készen. De engemet csaka szervezkedés érdekelt. Egyébként itt valami nem stimmel. A jegyzőkönyvekben valami hibának kell lennie, mert különben már Piroskáékat és Francia Kiss Mihályt is le kellett volna tartóztatni... — Itt valami nem stimmel. — ismétli Gyulai Molnár, akinek kihallgatása után szünetet rendelnek el. Falatosnak a „puccsisták" Szünet közben az előszobában összekerül a három vádlott-tanú: Gyulai Molnár, Raád Árpád és Tóth Ferenc. Barátaik ennivalókat hoztak be nekik. A felvágottat, sajtot, tortát, süteményeket egy-kettőre megették. Az előszobában egy fiatalember engedélyt kér Kovács tárgyalásvezetőtől, hogy beszélhessen Gyulai Molnárral. — Kérem, sajnos, erre nem adhatok engedélyt, — feleli a százados, — a vádlottakat mi csak kihallgatásra kaptuk meg a polgári hatóságoktól. — Ugyan, százados úr, — feleli mosolyogva Gyulai Molnár, — hiszen egy órakor már úgyis sörözünk, a vádtanács úgyis szabadlábra helyez ma bennünket ... Evés közben Gyulai Molnár kínálgatja Tóth Ferencet: — Feri bácsi, egyék egy kis sajtot, nagyon jó. Csakhogy jó lenne utána inni is valamit. — Ugye, meginnál egy liyit? — kérdi az egyik látogató. •— Hát bizony jól esne. — feleli jókedvűen mosolyogva Gyulai Molnár. A fúriák Vannay hatalmában A szünet után Tóth Ferenc vívómester kihallgatására került a sor. Elmondotta, hogy Vannay volt 1922-ben ismerkedett meg az ébredőknél. Vannay többizben fölkereste őt esténként, borozgatás közben beszélgettek. Vannay főként a múlt kormányzattal szemben volt ökölrázó hangulatban, de ő nem vette komolyan terveit. Hát Vannay foglalkozott puccstervekkel? — Beszélt ilyesmiről, de komolyan nem foglalkozott vele. Egy év óta különben egy kicsit elhidegült tőlem Vannay, bizonyára azért, mert amikor esténként feljött hozzám, nagyon, fáradt voltam és néha bizony elszundítottam. Pluszfilléres bor mellett, mert a kenyér 40 fillér, legfeljebb csak beszélgethettünk, de komolyan nem tervezgettünk semmiről. — Hát nem volt szó a zsinagóga felrobbantásáról? — Vannay ezzel inkább csak humort akart kelteni. Egyszer mondotta ugyan, hogy hatalmában tartja a fúriákat és majd ki fogja ereszteni őket. Elmondta, hogy Vannay hozta össze Raics altábornaggyal, akit bizonyos mozgalomba akartak belevonni, de a tábornok mereven elzárkózott. Ezután zárt tárgyalást rendelt el az elnök. Délután három óráig tartott a zárt tárgyalás, amelyen Tóth Ferencet, Raád Árpádot és Gyulai Molnár Ferencet hallgatta ki újólag a honvédtörvényszék. Ezután úgy volt, hogy Berki kocsmárost, a társaság egyik leleplezőjét fogyák újra tanúképpen kihallgatni, de Berkit nem sikerült előkeríteni, úgyhogy kihallgatását keddre halasztották el. A nyílt tárgyaláson Dániel Sándor indítványozta, hogy a katonai bíróság hallgassa ki Ondorka, Fürst és Mulics tanukat arra vonatkozóan, mik történtek a Mária utcában. Indítványozta, hogy rendeljék el Gyulai Molnár Ferencné tanúkihallgatását azzal kapcsolatban, hogy férje miről tárgyalt Berkivel és végül javasolta vitéz Dobosi Sándor és Szabó Iván aszódi lakosok tanúkihallgatását, akik a Duhos-féle vendéglőben történt megbeszélésekről tudnának felvilágosítást adni. Barkányi dr. őrnagy-ügyész az indítványt ellenezte, részben mert korainak tartja, részben mert itt —" úgymond —"■ nem Gyulai Molnár és mások szerepének tisztázásáról, hanem egyedül Vannay László ügyéről van szó. A honvédtörvényszék úgy döntött, hogy az indítvány fölött később fog határozni. A tárgyalásvezető a főtárgyalás folytatását kedden reggel kilencórára tűzte ki.