Kis Ujság, 1932. június (45. évfolyam, 119-143. szám)
1932-06-01 / 119. szám
2 Nem szabad a kenyeret elvenni! SS Akik az ország sorsán töprengenek, teli vannak jóakarattal, tiszta szándékkal és kiki a maga legjobbbelátása és meggyőződése szerint szeretne segíteni az országon, de hiába,h a sok doktor, a beteg csak nem bír lábraálln. Takarékoskodnak, leépítenek, szanálnak mindenfelé s ez a művelet számokban, papiroson szép eredménnyel is jár, a költségvetés bevételi és kiadási rovatainak végöszszege összhangba jön, de a valóságos életben elvész ismét egy csomó kereseti alkalom, ismét egy rakás ember szájából kiesik a kenyér. Kisemberek létalapját nem volna szabad érinteni, ellenben a mai ínséges helyzetben, csonka, a szegény, Magyarországon meg nem engedhető fényűzés az is, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjén, tehát az alispánon, polgármesteren kívül magas fizetéssel, kivételes nyugdíjjogosultsággal egybekötött főispánságokat tartsanak fenn, amely kifelé méltóság, befelé politikai érdemek jutalma. Ha politikai okokból a főispánságokat továbbra is fentartják, legyen az igazi méltósága fizetés nélkül, úgy, miként évszázadokon keresztül volt s amint ma is az Angliában. Az állami üzemek vezetőinek nagy dotációját hozzák arányba a köztisztviselők illetményeivel, a képviselőnek választott köztisztviselőt, illetve nyugdíjast pedig csak a képviselői napidíj félösszege illesse meg! Szakítani kell azzal a politikával is, hogy a gazdasági életben tömeges elbocsátásokkal szanálnak, ezzel akarják ellensúlyozni a »rossz konjunktúrát, és nem gondolják meg, hogy minden megszűnt állás és munkaalkalom kihullott tégla a polgári társadalom boltozatából. Eszméljenek rá végre, hogy a nagytőke a saját megmentése végett ijedt zavarában olyan eszközökhöz nyúlt, melyekkel csak növeli a bajokat. Mert vájjon mi lesz azokkal, kik e rettenetes időben sokezer számra elvesztik kenyerüket? Miből tudnak megélni? Növelik tovább az állásnélküliek, munkanélküliek tömegét, míg végül is a sok egyéni tragédiából ennek a társadalomnak sorstragédiája alakul ki. Ezt a kérdést szabályozni kell és pedig a magántestületeket, magánvállalatokat érintően is, mert ma minden cselekedet, mely kiveszi a kenyeret a családok kezéből, súlyosan érinti a közérdeket is. Ez többé nem lehet szabad tetszésre tartozó magánügy .,, A nagy vagyonnal és tartalékokkal rendelkező vállalatoknak e gyászos időkben nem szabad pillanatnyi előnyért a kis alkalmazottak és munkások ezreit a kenyértől megosztani, jobb volna áldozatot hozni az emberiességért és a jövőért. Az igazgatósági jutalékokon és nagy fizetéseken kell elkezdeni a takarékosságot, ez nem jelent majd koldusbotot és társadalomrobbantást. Ezekkel a kérdésekkel kellene a kormánynak foglalkoznia. Szabályozni, feltételekhez kötni az elbocsátásokat, megállapítani a sorrendet és ellenőrzést gyakorolni, ezen az úton a magánérdek is közérdekké alakul át. Ha előrelátásról a mai időkben nem is beszélhetünk, de a fenyegető bajokat meg nem látni, a közelgő vihar dübörgését meg nem hallani, megbocsáthatatlan könnyelműség lenne. Ma mindenkinek, ha még van miből, áldozatot kell hozni, de a kisemberek utolsó darab kenyere szentség legyen, mely nem hasznot, de romlást hoz arra, ki szentségtörőn hozzányúl! A magyar társadalomnak hatalmas értékei horognak kockán e súlyos időkben, nem szabad tehát tovább szaporítani azoknak a számát, akiknek már nincs veszteni valójuk! Egymást támogatva a válság óráiban, csak egyetlen jelben győzhetünk: Magyar testvériség! Dr, N. Ft KIS ÚJSÁG Bethlen hívei gáncsot vetettek Károlyinak az egységespárti kisgazdák Korányi ellen Károlyi miniszterelnök nem ejti el a pénzügyminisztert Mint már jelentettük ,az egységespárt berkeiben ismét megélénkült az élet, sőt határozottan a kormány ellen irányuló mozgalmak jelei mutatkoznak. Két csoport szervezkedett az utóbbi időkben: Mayer János, a bukott földmivelésügyi miniszter veheti az egyiket: a kisgazdacsoport tagjai végre valami eredménnyel szeretnének odaállni választóik elé. A másik csoport mögött Bethlen István gróf húzódik meg, anélkül, hogy előtérbe lépne. Mind a két tábor írásba foglalt követeléseket nyújtott át Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknek. A politikai dörgést ismerők nyílt gáncsvetésnek mondották a két csoport a ését, amely a Károlyi-kormányiktatására irányul. Bethlen hívei sehogysem tudnak belenyugodni a változhatatlanba, a hatalom elvesztésébe. Igaz ugyan, hogy még mindig az egységes pártra támaszkodik a kormány, de a vezetőhelyeken nem Bethlen emberei ülnek s ez az, ami semmikép sincs a most kuruckodó urak ínyére. Mayer János és szűkebb köre egyelőre csak Korányi Frigyes báró fejét követeli, de — mert evés közben jön meg az étvágy, — nincs kizárva, hogy holnap már ők is azok közé állnak, akik vissza szeretnék hozni a bukott rendszert. Kedden megjelent a Házban Bethlen István és behatóan tanácskozott Pesthy Pál, Mayer János és Ráday Gedeon gróf volt miniszterekkel. Ráday Gedeon gróf az utóbbi időkben úgy tesz-vesz, mintha döntő szerep várna rá a közeljövőben. Vannak, akik benne látják Károlyi utódát. A kormány felfogása szerint a Mayer-csoportnak az a törekvése, hogy Korányit kiüsse a nyeregből, máris kudarcot vallott, mert Károlyi semmi körülmények között sem hajlandó elejteni Korányit, akinek TMIT edenütt méltányolt, pénzügyi ismereteire nagy szüksége van. A gazdatársadalom bajait orvosolni kell és a lehetőségekhez képest orvosolni is kívánja a kormány, de nem veti alá magát sem a Bethlen-csoport, sem a Mayer-féle töredék diktatúrájának. Korányi pénzügyminiszter álláspontja a gazdakövetelések dolgában a következő: A kamatot le kell szállítani, a földhözjuttatottakat kedvezményekben fogja részesíteni, a földteherrendezés kérdésében tárgyalásokat folytat, a búza árának megjavítására pedig minden lehetőt elkövet. Egyébként Bethlen hívei föllép a kijárásokat és üzletkötéseket tiltó összeférhetetlenségi javaslat miatt berzenkednek. Károlyi miniszterelnök azonban Károlyi Mayer Bethlen * A házmesterné fia Elbeszélés, irta Lőrincz Miklós . A házmesterné özvegy asszony volt. Nappal varrt, takarítani járt, mosott, éjszaka kaput nyitogatott... de a fiából urat akart nevelni. Orvost. Híres, neves orvost. Orvosprofesszort. Iskoláztatta, elegánsan járatta, dédelgette, büszkélkedett vele. A fiú már tizenkilencéves volt és kórbonctani, meg kémiát hallgatott az egyetemen, mikor egy szomorú őszi estén anyja hirtelen felsikoltott, a szívéhez kapott és a rideg, kis házmester szoba padlóján végig vágódott. A fiú orvosért rohant. Az orvos előrehaladott szívbajt állapított meg, receptet irt és több hetes pihenést parancsolt a házmesternére. Ezen az éjszakán nyitott először életében kaput a házmesterné orvosnövendék fia. II. Valamivel tizenegy óra előtt egy szokatlanul hosszú és két éles, rövid csengetést hallatott a villanycsengő. A beteg házmesterné felkönyökölt az ágyon. — Ez az igazgató úr, a barátnőjével. Nem kell villanyt gyújtani a kapu alatt. Csak sietni kell, fiam, hogy az igazgató úr ne várjon kint sokáig. A fiú sietve kopogott végig a világítatlan udvaron. Az igazgató éppen utasítást adott a soffőrnek, mikor a kapuhoz ért. — Reggel kilenc órakor legyen itt. Az autó berregett, tülkölt és elindult, a kapu zárjában csikorogva fordult a kulcs. Az igazgató és a prémbundás, parfümillatos nő összebújva suhant el a házmesterük fia mellett A fiú utánuk nézett, de a vaksötétségben lépésnyit sem láthatott előre. Éjfél után elritkultak a csengetések. Egy óra felé járt az idő, mikor a beteg házmesterné felébredt. — A hosszú nyomdász hazajött már, fiam? — Most engedtem be. — Akkor lefekhetsz nyugodtan. Nem csengetnek fel többet, ő az utolsó minden éjszaka, aki hazajön. A fiú kimerülten dobta magát végig az ágyon és reggelig mozdulatlanul aludt. III. Másnap is, harmadnap is pontosan a megszokott időben csengetett be az igazgató. A negyedik napon már várta őket a fiú. Türelmetlenül, izgatottan várta, hogy jöjjenek. Végre egy hosszú és két éles, rövid csöngetés. A sötétben kisiet. A kaput egy gondolattal lassabban nyitja ki. Az utcai villanylámpa halványsárga világításában szemébe villant a lány remek profilja, két ragyogó, fekete szeme. Lassú, óvatos léptekkel utánuk sompolygott a sötét lépcsőházig és lélekzetét visszafojtva leste végig lépteiket, mindaddig, míg halkan be nem csapódott mögöttük a fa ajtaja. Éjszaka nem bírta lehunyni a szemét. Reggel arra kelt, hogy szereti, halálosan, reménytelenül szereti a dúsgazdag igazgató parfümös, elérhetetlen barátnőjét. IV. Nyolc, tíz napig boldogan gyötrődött titkos nagy szerelmével. A napnak mind a huszonnégy órájában azt az egyetlen boldog tizenegy óra előtti percet várta. A tizedik éjszakán azonban megdöbbentő meglepetés érte. Az igazgató egyedül jött haza. Mi történhetett... Mi történhetett... Miért fosztották meg őt ma éjszaka attól a boldogságtól, hogy szerelmét egy futó pillanatra maga mellett érezhesse, hogy boldogan és megrészegülten beszívhasson egy szemernyit a parfümjéből. Szerette volna megragadni az igazgató kezét és számon kérni tőle alávaló gonoszságát. ... A következő két éjszakán megint csak egyedül jött az igazgató. Harmadnap már az egész ház tudta, hogy az igazgató szakított barátnőjével és hogy a szőke, kis, parfümös táncosnő külföldre utazott. Vihogó cselédlányok hordták szét a hírt az emeleteken. A házmesterné ön majd az eszét vesztette, mikor meghallotta. Lehetetlennek tartotta. Miért szakítottak volna? Miért? Órákon át tartó lelkitusa után megérlelődött benne az az elhatározás, hogy — történjék bármi — ha az igazgató estie megint egyedül jön haza, odalép hozzá és megkérdezi, hogy valóban szakítottak-e? Nehezen jutott el eddig az elhatározásig, de annál szilárdabban fogadta meg, hogy állani fogja. Ezen az estén a három csengetés jóval tizenkét óra után hangzott el. A házmesterné fiának alig volt annyi ereje, hogy kitámolyogjon a kapuig. — Megszólítom ... megkérdezem, — biztatgatta magát, míg a kulcs a zárban nyikorgott. Az igazgató azonban nem jött egyedül Egy magas, ismeretlen új nő karja fonódott a karjába. A fiú egy pillanatra nekiszédült a falnak. Mire eszméletre tért, az igazgató már elveszett előtte a sötétben. Kétségbeesve támolygott vissza beteg anyja mellé. — Egyedül jött most is? — kérdezte a házmesterné. — Nővel jött... egy más nővel, — válaszolt alig hallhatóan a fiú és összetörve végigdobta magát az ágyán. — Ne beszélj! Új nővel? Nahát! — — ujjongott a házmesterné örömében, hogy ezt az izgató, friss pletykát reggel ő tálalhatja fel elsőként a szomszédasszonyoknak, meg a ház cselédeinek — és faggatni kezdte a fiát, hogy a nő milyen volt, magas-e, alacsony, sovány, kövér bundás kabátos... milyen... milyen... A fiú mozdulatlanul feküdt az ágyon és nem hallotta a kérdéseket... 1932 június 1 . a nyári szünet előtt letárgyaltatja a szigorított összeférhetetlenségi javaslatot. Ha az egységespárti bajkeverők tovább mérgesítik a helyzetet, koraősszel benyújtja Károlyt az új választójogi javaslatot, s néhány hónap múlva feloszlatja a parlamentet. Az új választás 1933 tavaszán lenne. II főváros a hadirokkantakért és hadiárvákért A főváros törvényhatósági tanácsának csütörtöki ülésén Sipőcz Jenő polgármester javaslatot terjeszt elő, melyben a főváros kéri a kormányt, hogy törvényhozási úton gondoskodjék a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sorsáról. — Nyitott seb marad az ország testén ezeknek a hadigondozottaknak a sorsa, — mondja az előterjesztés — amíg a nemzet össze nem fog és be nem gyógyítja ezeket a sebeket. Erkölcsi kötelessége a magyar nemzetnek, hogy a magyar hősiesség áldozatairól való gondoskodás ne függjön egy bármikor megváltoztatható miniszteri rendelettől. A főváros meg is jelöli, milyen módon lehetne a kérdést megoldani. Egyszersmind kéri, hogy a rokkantellátási törvényt még ebben a törvényhozási évszakban emeljék törvényerőre. A fölterjesztést a hét végén akarják átadni Károlyi Gyula gróf miniszterelnöknek. ) e®®«®®®®®®®®©®®®®®©©®®©®®®« Baráti tárgyalások kezdődtek francia- és Olaszország közt Párizsi jelentés szerint rendkívül fontosságú tárgyalások indultak meg Franciaország és Olaszország közt. A tárgyalások célja, hogy ezt a két nagy nemzetet közel hozzák egymáshoz és kiküszöböljék azokat az ellentéteket, amelyek különböző kérdésekben a két nagyhatalom közt fennállnak. A tárgyalásoknak már azért is nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert a német kormányválság folytán nem lehet tudni, miképpen változik majd az európai helyzet a közeljövőben.