Kis Ujság, 1932. június (45. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

4 KIS ÚJSÁG „A Justice for Hungary légcsavarja repülés közben tört el, ez okozta a katasztrófát", állítja Asbóth mérnök — Trf————— Asbóth Oszkár mérnök — mint megírtuk — följelentést tett az ügyészségen a Justice for Hungary katasztrófája ügyében. Asbóth mérnök szerint a bicskei kényszerleszállásnál megsérült gép kijavításánál súlyos mulasztások történtek, ennek tudható be, hogy a légcsavar hibás állapotban volt, mikor Endreszék Rómába repültek. A műegyetemi sportrepülők, akik a javítást végezték, Asbóth vádjaival szemben bizonyítani hajlandók, hogy a gép, mikor ők kiadták a kezükből, teljesen rendben van, Asbóth Oszkár is nyilatkozott az ügyben és kísérletekkel bizonyította igazát. — Én a légcsavar hibás voltára szegény Endreszt is figyelmeztettem, — mondta a mérnök — de tanácsaimat nem fogadta meg. Endresz kiváló pilóta volt, de az anyaghoz, sajnos, nem értett Magyarországon, úgy látszik, mások sem értettek ehhez, aminek magyarázata az, hogy nálunk ez volt az első eset, hogy alumínium légcsavarral repültek. Szerettem Endresz György tragédiáját az okozta, hogy a légcsavar még repülés közben eltört. Endresz a törés pillanatában igen alacsonyan szállt és az 50 kiló súlyú csavarszárny leválása olyan hirtelen megbillentette a gépet, hogy az pillanat alatt lezuhant. Véleményem szerint nem Endresz vett merész fordulatot, mint ahogy mondták, hanem a gép fordult meg tengelye körül, a csavarszárny leválása miatt. 1912-ben Bécsújhelyen ugyanilyen katasztrófának voltam a tanúja." A légzsákféle magyarázat mese. Olyan közel a földhöz semmiféle légzsák nem jöhet számításba. Asbóth mérnök kísérletekkel is bizonyította állításait. Egy hibátlan, majd egy hibás légcsavaron mutatta be kísérletét. A hibátlan légcsavarnak a legnagyobb sebesség mellett se történt baja, a hibás légcsavar viszont forgás közben szilánkokra tört. Ennek ellenére a Justice for Hungary katasztrófájára természetesen csak a gép hazaszálítása után megejtendő vizsgálat fog fényt deríteni. Addig az ügyészség sem dönt afelől, hogy megindítsa-e az ügyben az eljárást, vagy pedig bűncselekmény hiányában elejtse a vádat. Endresz György és Bitai Gyula sírja előtt a Kerepesi-úti temetőben A Kerepesi-temetőben bandukolok, Endresz és Bitai sírját keresem. A levegőben virágbóbitákat sodor a szél. Szállnak pilléből apró kis zajtalan repülőgépek, szélszántván táncoló pihék, virágtáviratok földtől a felhők felé. Endresz György és Bitai Gyula sírját keresem s megyek, megyek, egyre megyek Sokat kell mennem. Jó messzire ásták meg ezt a két sírgödröt, jó távoli helyen. Nem tehetek róla, háttérben egy kicsit. Nagy tömeg vándorol velem együtt ide s ösztönösen mindenki a nemzet nagyjai között keresi Endreszéket Eet a két uj sirt ott kutatja mindenki elől, kicsit előbbre valahol, a temető központjában. A szivük után indulnak az emberek s csak később jövünk rá, hogy a hátsó kapun kellett volna bejönnünk, úgy hamarabb megtaláltuk volna a római impozáns temetés két magyar halottjának sírját — itt Magyarországon.* Virágokból hatalmas piramis: ez a két hősi halott sírja. Perzselt sir. A nap hat napig égett felette, meghervadtak a szirmok s a dús zöld közül előkandikál már a koszorúk rámája. Hajlított roppant vesszők, élőfák koszorúvá dermedt darabjai. Nem tudni, melyik másik. Mussolinié hol lehet? Szemmel nem tudjuk megtalálni. Egyedül Romanelli ezredes nevét lehet elolvasni egy szalagon. S a két sírkereszt felírását: Itt nyugszik Endresz György, élt 39 évet. S a baloldalin: Itt nyugszik Bitai Gyula, élt 31 évet. A két sír felett hatalmas, hervadt körkoszorú. Most nagyon-nagyon hasonlít a töviskoronához. Magyar glória. A sír körül tömeg vándorol. Reggeltől estig szüntelenül. Egyszerű emberek, jobban öltözöttek, perbálszoknyás, hajadonfővel járó asszonyok és elegáns hölgyek vegyesen. Színes, keskeny szalag a vándorlás a kapuktól a sírokig. Folytonos embervonal. Egyre jönnek és egyre távoznak. Olyan a kép, mintha egy urnához vándorolnának, oda a két sír elé kitett láthatatlan urnához s otthagynának valamit. Csöndesen, gesztusoknélkül, csak egy sóhajtással. Mikor jönnek, szemükben a külvilágot hozzák, otthoni életüket és munkájukat. Elnéznek a többiek felett. Mikor mennek, csendes a szemük, egyetlen sima tó, zavartalan és jóság ragyog rajta. Csodálatos, milyen egyforma szemekkel s milyen egyforma arccal távoznak ettől a két sírtól az emberek. Mintha lélekben találkoztak volna. Szokatlan furcsa gesztusokat lehet itt megfigyelni. Egy virágot nézek, nagy fehér trombitaváágot, olasz koszorún olasz virágot. Mint egy fehér bársonykürt olyan, porzóin nagy poszméh mászkál, mézet gyűjt a szívókéival. Olyan mindegy neki, temetői virágból vagy rétről szívja. A küzködő, erőszakoskodó munkáját nézem, mikor egy kéz benyúl a virágok közé és letép egy kis zöld babérlevelet. Vékony, bütykös asszonyi kéz, egyszerű, sovány, barna és ápolatlan. A körömbőre hasadozott. Egyszerű munkásasszonynak látszik, kisgyereket tart a kezén. Letépi a levelet, összemorzsolja az ujjai között, aztán egy kis levéldarabkát beigazít a kisfia szájába, a többivel a homlokán babrál, valami keresztfélét rajzol vele. — Miért teszi? — kérdem. Elpirul — Nem tudom. Talán jót tesz és vért javít. Derék ember lesz belőle. Jó... * Egy repülőtiszt áll a sír előtt. Fiatal, vállban erős, derékban karcsú, homlokán oly kifejező a csont, mint a márvány. Leveszi a sapkáját, összefogja elől a kezét és néz, néz mozdulatlanul a sírra. Nem lehet leírni a tekintetét, de ahogy figyelem, a véremen átvág a római tragédia pillanata. Zuhanó gépet látok, a megbillent egyensúly rémségét, valami iszonyú zúgást lefelé. A mellepon megtorlódik az izom és a nyakamon lefeszül. A repülő iszt csak áll, néz, valami iszonyat megy át az arcán, önkéntelen rémület — testvér itt az esendőségben, űrben szárnyaló gép kiszolgáltatott embere, légörvények és rejtett veszedelmek korcsolyája — átvág rajta a rémület, pillanatra egész gyermeki lesz az arca, aztán lassan meghúzódnak a szemhéjai, elkeményednek a vonásai, a fejbőre kifeszül, válla kemény lesz. Két kezét elől már húzó izmok tartják, az egész férfi elmagasodik az emberek között s lassú átmenettel oly kemény, pengő és egyenes lesz, mint a nyújtott acél. Vállalta. * Két öregasszony jön gyászruhában, két nagy csokor gyöngyvirág a kezükben. Valahová egész más sírhoz igyekeznek, halottuk lehet itt a temetőben s bandukolnak szép csendesen arrafelé. A nagy tömeg láttára megállnak s csodálkoznak. — Mennyien vannak itt! Kik lehetnek a koszorúk alatt? Megkérdezik. — Kié ez a két sír? Megmondják nekik. — Ó, Istenem, Istenem! Olvastuk. Hát ők azok? Állnak a sírok előtt, csöndes, csüggedt kis öreg fejjel állnak. Olyan gyászoló kis öregasszonyok. — Felezzük meg, Elza, a virágokat! Felezzük meg! Ezt a kisebbik mondja. Kis, ráncos, totyogó nénike. Aztán megbontják a csokrokat, szép öreges szeretettel megbontják és megfelezik. Félcsokor Endresz sírjára kerül, félcsokor Bitaiéra. A másik két felet megtartják a maguk halottainak. — Jónapot! — mondják csöndben. — Jónapot! Milyen derék emberek lehettek! S elotyognak! ‘ * i ' i Valami csavargóféle ember áll Endresz keresztje előtt. Már vagy félórája ugyanott áll mozdulatlanul. Nem rongyos a ruhája, csak a naptól kiszitt s a bakancsa bőre vörös, mint amelyet fa koptatott meg. Keze elől össze van kulcsolva. Áll és néz. Aztán egyszerre remegni kezd a szája. Először csöndes, finom remegéssel, mint a magas húr, aztán élesen és vágón. Elcsurran a könnye. Nem törli le. Arca átizzik, átlelkesül. Megbabrálja a ruháját, mellén megáll a keze, feje szitál, a szájához nyúl tétován, mint aki önmagából szeretne kivenni valamit, az élete legfenekéről, aztán hirtelen belenyúl a zsebébe, kotor benne, lesve körülnéz és négy rézpénzt vesz ki. Hét fillér. Mindkét oldalról maga mellé pillant s hogy senki se nézi, a hét fillért behajítja a koszorúk levelei közé. Mit akar vele? Arcán a könnycsurgás tükrén megcsillan a nap. Kicsit még néz, aztán megfordul és elmegy sietve. D. S. 1932 június 1 Megmérgezte magát a volt színész Kalmár Béla 50 éves volt énekes és színész, kedden este Budapesten, Király utca 101 alatti lakásán laminállal megmérgezte magát. Életveszélyes állapotban a Rókus kórházba szállították. Az öngyilkos színész évekkel ezelőtt Győrben lépett fel. A színpadon tréfából forró virslit tettek a kezébe és ijedtében eskórt kapott. Azóta súlyos betegségével nehezen tengette életét. Búcsúlevelében a szerencsétlen sorsú ember azt írta, hogy elérték ellenségei a céljukat, jobboldali irányban. II minisztertanács döntőn a földhöz jutott járulékai dolgában A kormány tagjai kedden délután a miniszterelnökségen minisztertanácsra ültek össze. * ?: A minisztertanács, amely Károlyi Gyula gróf elnöklete alatt tartotta ülését, a folyó ügyeken kívül megvitatta annak a rendelettervezetnek módosított szövegét, mely a földhözjutottak részéről fizetendő járulékok kérdését kívánja rendezni.,, A minisztertanács éjfél után ért véget. Kirabolták a szegedi cipőgyár pénztárai A szegedi cipőgyárban ismeretlen tettesek éjjel megfúrták a gyár hatalmas Wertheim-szekrényét, amelyben a tisztviselők június havi fizetése volt elhelyezve. A tettesek 3500 pengő készpénzen kívül egyebet nem vittek magukba. A rendőrség megindította a nyomozást *> Rablógyilkoshoz ment férjhez a szerelmes fiatal leány ■ ■wMMHrVJMBTOi*' ■■ Egy különös válóper érdekes bonyodalmai A berlini válóperek bírái már hozzászoktak a tragédiákhoz. Az az eset azonban, amely most került eléjük, sokkal különösebb és bonyodalmasabb, mint mindazok, amelyekben eddig ítélkezniök kellett. A tizennyolc éves Irma 1925-ben egy berlini parkban egy húszesztendős fiatalemberrel ismerkedett meg. Rövidesen barátok lettek és a barátságból szerelem fejlődött. A fiatalember eljegyezte Irmát és már az esküvő napja is ki volt tűzve, mikor a fiú egy szép napon hirtelen eltűnt. A lány sokáig siratta, de múltak az évek és kezdett vigasztalódni. Volt vőlegényéről nem hallott semmit és nem tudta azt sem, hogy időközben rablógyilkosság miatt elitélték. Négy év múlva Irma levelet kapott a tegeli fegyházból. Volt vőlegénye írta és olyan megható hangon könyörgött szerelmesének, hogy ne hagyja cserben, hogy a lánynak megesett rajta a szíve. Nem tudott ellenállni a bensőséges könyörgésnek, virágokkal és édességekkel felpakolva, egyszerre csak beállított Tegelbe, a börtönbe. Irma módfölött megrendült, mikor lenyírt hajjal, fegyencruhában ott látta maga előtt volt vőlegényét, akit olyan nagyon szeretett A fiú elmondta, hogy milyen szerencsétlen és elhagyott és hogy senkije, semmije sincs, amióta elváltak egymástól. Irma szerelme lassankint újból ébredezni kezdett és ha csak tehette, meglátogatta a fiút. Amikor a vőlegény egyszer csak azt kérdezte tőle, hajlandó lenne-e most nőül menni hozzá, habozás nélkül igent mondott. A múlt év vége felé meg is költötték a házasságot a fegyház kápolnájában. Ekkor kezdődött a fiatalasszony mártíruma. Most tudta csak meg, hogy férje közönséges rablógyilkos, akit eredetileg lefejezésre eiettek és csak később változtatták meg büntetését életfogytiglani fegyházra. A szegény asszony hitt a fiú meséjének, hogy valami ártatlannak induló tréfa következtében tévedésbőlcsukták le néhány esztendőre. De megtudta azt is, hogy férje nem szerelemből vette őt el, hanem azért, hogy jogcímet találjon egy új kegyelmi kérvényhez. Irmát elbocsátották állásából, ahol tisztességes megélhetése volt, mert egy rablógyilkos feleségét nem látták szívesen az üzletben. Barátai és barátnői elhagyták, a társasága szinte kiközösítette, mert mindenri félt tőle, hogy hátha egyszer mégis csak kiszabadul a férfi és az ilyen veszedelmes gonosztevő sok mindenre képes. Irma helyzete egyre kétségbeejtőbb lett. Új állást kapni nem tudott és már-már az éhhalál küszöbén állott. Végül is nem tudott más megoldást találni, minthogy beadta férje ellen a válókeresetet. A bíróság most elrendelte annak a bizonyítását, hogy Irma tudta-e a házasságkötés előtt a vőlegény múltját és azt a körülményt, hogy életfogytiglani büntetése van. Ha ennek a bizonyítása nem sikerül — és mi sem nehezebb, mint ezt bebizonyítani — akkor a házasságot nem bonthatják föl.