Kis Ujság, 1932. augusztus (45. évfolyam, 171-194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

.JmxUálin&huá A Kis Újság regénye - Ma Falvay Andor 130 — Kegyelmes uram, ne szégye­­nítsen meg, — mondta Rose Marie és zavartan lesütötte a pilláját. — Ha tehát önnek sincs kifogása az én személyem ellen, teszek önnek egy ajánlatot... Úgy értesültem, hogy ön párizsi születésű és francia nyelvtanárnő. — Úgy van, kegyelmes uram­!... De a német nyelvet is tökéletesen bírom! — Pompás!. . . Ha tehát nincs ki­fogása ellene, felkérem, hogy vállalja el a leánykám nyelvtanítását! — Kegyelmes uram, ez a kitün­tetés! — hálálkodott Rose Marie. — Boldogan vállalom! — Kedves kisasszony, — mosoly­gott a lord, — ne tegyen könnyelmű kijelentést!... Amíg nem ismeri a tanítványát, addig ne nyilatkozzék! — Ilyen apának a leánykája csak kivételes gyermek lehet! — bókolt Marié. — Talán igaza van!. .. De hogy valóságos szélvész-kisasszony is, azt is elárulom! — Annál kedvesebb!... Nem baj, ha a fiatal leány olyan, mint a kis csikó! Bizonyos kor­ban ez nem hiba, hanem egyenesen erény! — Mindenesetre jöjjön velem, ked­ves kisasszony és ismerkedjék össze jövendőbeli tanítványával! Montgommery lord fölállt, udva­riasan maga előtt engedte Rose Ma­riét és együtt mentek át a Scotland Yard hatalmas parkja közepén levő kastélyba, amely a detektívfőpa­rancsnok lakosztálya volt. Útközben mindent elmondott Mariénak, amit tudnia szükséges. Montgommery Tamás lord hat esz­tendővel ezelőtt veszítette el rajon­gásig szeretett feleségét, aki Anglia legősibb főúri családjának sarja volt. London leghíresebb és leg­tudós­abb orvostanárai hiába fáradoztak, hogy megmentsék az életnek. Veszedelmes rákdaganat képződött a gyomrában, az operáció sem használt és a negy­venesztendős, de még mindig viruló szépségű asszony befejezte földi pá­lyafutását. Montgommery lord innen kezdve minden szabad idejét egyet­len leánykájának, Lilian-nek szen­telte, aki édesanyja elvesztésekor hat éves volt. Az apai szeretet, amelyben a szép szőke leánygyer­mek iránti rajongás az elvesztett hit­ves iránti szerelemmel olvadt össze, Liliant annyira elkényeztette, hogy kissé önfejű, szeszélyes, de azért jó­szívű teremtést csinált belőle. Ahogy múltak az évek, a gyermekleány egyre nagyobb és nagyobb tökéletes­ségre tett szert a sport számtalan ágában. Kitűnően tenniszezett, pom­pásan vívott, nagyszerűen úszott és bravúrosan lovagolt. Izmosabb, ügye­sebb és vakmerőbb volt száz angol fiúnál, akik pedig szintén nagyon járatosak a sportban. Most aztán, hogy tizenkétéves lett, édesapja elhatározta, hogy nyelvekre is fogja taníttatni, minthogy egy ilyen előkelő származású leánynak nem elég az, ha kitűnően sportol. Nemsokára eljön az idő, hogy be kell vezetnie gyermekét London elő­kelő társaságaiba, ahol szellemi téren is az elsők közé kell tartoznia. Lilian kitűnően végezte az iskoláit is, de a lord azt akarta, hogy idegen nyel­veken, legalább franciául és németül kitűnően tudjon beszélni. Erre gon­dolt ő, amikor Rose Mariénak meg­tette ajánlatát. Amikor beértek a leány szobájába, Montgommery lord így szólt: — Kedves kisasszony, ez az én leánykám, Lilian!... Ismerkedjenek össze!. .. És most visszamegyek a hivatalomba! Ott fogom várni az ön döntését. .. Ha az összeismerkedés után is vállalja a megbízatást, hálá­san meg fogom köszönni!. .. A töb­bit ráérünk azután megbeszélni! Azt hiszem, nem fogunk összeveszni... — Kegyelmes uram, — hajolt meg Rose Marie. — Lilian, — fordult a lord most leánykája felé —• fogadd kedvesen a kisasszonyt. .. Őt választottam ki arra, hogy franciául és később né­metül megtanítson téged. .. Remé­lem, örülsz, hogy ilyen bájos kis­asszony lesz a tanárnőd! Lilian arca nagyon komoly volt, de nem szólt egy szót sem. — Különben ez már a ti dolgotok, — mondta a lord és kisietett, hogy az összeismerkedést ne feszélyezze az ő jelenléte. Amikor édesapja kiment, Lilian hirtelen dacos vállrándítással így szólt: — Tessék helyet foglalni! — Köszönöm, — mondta Rose Ma­rie és mosolyogva helyet foglalt. Szótlanul ültek egy ideig és néze­gették egymást. Rose Marié gyönyör­ködött a tizenkét esztendős szőke leányka szépségében, de Lilian is elcsudálkozva rajtafelejtette a sze­mét új ismerősén, akit édesapja ilyen meglepetésszerűen mutatott be neki. Aztán hirtelen így szólt: — A kisasszony nagyon szép!. .. A kisasszony tetszik nekem!... — Kedves Lilian, — felelte ko­molyan Rose Marie — remélem, nem veszi rossz néven, hogy csak a ke­resztnevén szólítom — — — Csak tessék! — Szóval, kedves Lilian, engedje meg, hogy visszaadjam a bókot... Ön valósággal tündérszép kisasszony! — Dehogy! — nevetett Lilian. — Szélvész-kisasszony vagyok! Kérdezze meg az édesapámat! — Nem bánom, — mosolygott Marié — tündérszép szélvész-kisasz­­szony! Megint elakadt a beszélgetés. Rose Marié várta, hogy Lilian mondjon valamit, mert így könnyebb lesz az összemelegedés. — Jó. — mosolygott Lilian — én hajlandó vagyok öntől franciául és németül tanulni... De tessék előbb felelni néhány kérdésemre! — Parancsoljon!­­ — Tud tenniszezni? — Tudok. — mosolygott Rose Ma­rie. — Tanult vívni. — Sőt díjat is nyertem. — Szeret úszni? — De mennyire! — Szokott lovagolni? — Az utóbbi évben csal. 3-7-rel1’t I nem, mert nem volt lovam! — Még egyet. .. Szívesen táncol — Szívesen... Sőt azt mondják, hogy szépen. ..Ha nem veszi rossz néven, Lilian, meg is fogom tanítani néhány nagyon szép táncra... A leányka szemében csodálkozás, sőt végtelen tisztelet csillogott. Hi­szen ő azt képzelte, hogy egy ko­moly, savanyú és szigorú nyelvtanár­nővel lesz dolga! És most kiderül, hogy ez a nő nemcsak nyelvtanárnő, hanem tenniszezik, vív, úszik, lova­gol és táncol is! Hiszen akkor nagy­szerű pajtásnőre tesz szert, akivel ki­tűnően fognak szórakozni és ráadá­sul még édesapja óhajtása is teljesül, mert közben meg fog tanulni fran­cául és németül! Hirtelen felugrott, odaszaladt és magához ölelte Rose Mariét. — Hiszen kegyed nem. . . nem nyelvtanárnő! Hanem angyal! Való­­ságos angyal!. .. Engedje meg, hogy a nevén szólítsam! A keresztnevén! Mondja meg! — Marié... Rose Marié a nevem, — felelte a leány. — Kedves Marié, — ujjongott Li­lian — én olyan jó tanítványa leszek, hogy maga is el fog csodálkozni rajta. — Köszönöm, Lilian... Én pedig olyan jó pajtása leszek — Lillán nem engedte befejezni a mondatot. — Gyerünk édesapámhoz!... És vigyük meg neki az örömhírt! Belekarolt Rose Mariéba és tán­colva vezette vissza Scotland Yard rfontgom­ment lord b­ástykája Bell kapitány lehajtotta a fejét. Érezte, hogy ez a szegény párizsi leány, akit egy gyalázatos zsebtolvaj mindenéből kifosztott, igazán nem felelhet meg arra a kérdésre, amit hozzája intézett. A jó detektívnek nemcsak az a kötelessége, hogy ki­tűnően értsen a vallatáshoz, hanem hogy szükség esetén megfelelő ta­káccsal és útbaigazítással is szolgál­jon annak, aki egy világváros irdat­lan erdejében árván, egyedül, kifoszt­­ottan áll és nem látja az utat, amerre indulnia kell. Néhány percig gondolkozott, az­tán így szólt: — Kedves kisasszony, megérdem­lőn a szemrehányást, amiben ré­szesített... Ha egyetlen mód van rá, jóváteszem a hibámat... Kieszköz­­löm, hogy Montgommery lord fo­gadja önt... És úgy érzem, a detek­­tívfőparancsnok úr jó szíve módot fog találni arra, hogy segítsen az ön szomorú helyzetén ... Kegyeskedjék néhány percig türelemmel várni, azonnal visszajövök! Bell kapitány meghajolt és sietve távozott. Felment a Scotland Yard első emeletére, Montgommery lord hiva­tali szobájába. — Mi az fiam? — fogadta kedve­sen a detektívfőparancsnok. Bell kapitány részletesen beszámolt Rose Marie szerencsétlenségéről. — Szóval francia nyelvtanárnő? — kérdezte a lord. — Igenis, kegyelmes uram! Montgommery lord néhány perc­nyi gondolkodás után így szólt: — Két eset lehetséges!... Vagy igaz, amit a leány mond és amit egyelőre sem okunk, sem jogunk nincs kétségbevonni. .. Ebben az esetben éppen kapóra jött ... Tudja, Bell fiam, hogy a leánykám mellé úgy is szándékozom egy francia nyelvtanárnőt fogadni. .. Meg fogom nézni és ha az én tetszésemet is úgy megnyeri, mint az önét, itt tartom a leánykám mellett... A másik le­hetséges eset pedig az, hogy nem igaz, amit állít ez a leány. Ebben az esetben is jobb, hogy itt marad a Scotland Yard felügyelete alatt­­ és nem téved esetleg bűnös utakra, amellyel megint csak a mi munkán­kat szaporítaná... Tehát — — A kapitány mindent értett, de kö­­telességszerűen megkérdezte: — Mikor vezethetem kegyelmes­­séged elé? Kedves mosollyal felelte Montgom­mery lord: — A nőknek megvan az a kivált­ságuk, hogy a férfiak kötelesek ve­lük szemben udvariasan viselkedni!... Tehát azonnal kéretem... hogy is hívják csak? — Rose Marie! — felelte a kapi­tány. — Kéretem Rose Marié kisasz­­szonyt! Bell kapitány meghajtotta a fejét és távozott. Jókedvűen szaladt le a lépcsőn. — Kedves kisasszony, Montgom­mery lord önt azonnal hajlandó fo­gadni, — újságolta boldogan a leány­nak. — Köszönöm, kapitány úr, — há­lálkodott Rose Marié. Néhány perc múlva már ott ült a detektívfőparancsnok előtt. —­ Kedves kisasszony, — mosoly­gott a lord.­­ — Bell kapitány el­mondta nekem azt, ami önnel tör­tént Londonban... Kötelességemnek érzem, hogy annak az ismeretlen csirkefogónak a bűnét legalább kis mértékben jóvátegyem. .. Őszintén kijelentem, hogy a külseje sokkal kellemesebb hatást gyakorolt reám, mint amennyit a legjobb esetben is reméltem volna... első emeletére, édesapja hivatali szo­bájába. Montgommery lord, amikor beron­tott hozzá a leánya, aki után vidá­man jött Rose Marie, mosolyogva kérdezte: — Mi az, szélvész-kisasszony? “ Édesapám, — ugrott a nyakába Lilian — tudod, kit hoztál 'te ne­kem?... Egy angyalt! Valóságos an­gyalt! — És a kisasszonynak mi a véle­ménye rólad? — fordult a lord Ma­rie felé. — Kegyelmes uram, kegyeskedjék leolvasni az arcomról... Azt hiszem, felesleges, hogy egyetlen szót is szól­jak!. .. — Tehát elvállalja a tanítását? •— Boldogan! — Ezek után térjünk át az anya­giak megbeszélésére, — mondta a lord. — Kegyelmes uram, — tiltakozott Rose Marie — ne sértsen meg ez­zel!... Kegyelmes uram magához fo­gadott engem, amikor úgy álltam ebben a­­ világvárosban, mint akit még a jó Isten is elhagyott!... De egyet kérek! Kegyeskedjék nekem időt engedni, hogy hálámat legalább kis részben letörleszthessem! — Előbb azonban, Marié, — szólt közbe kacagva Lilian — lovagolni megyünk! Ha a kegyelmes urnak nincs kifogása ellene, — szólt udvariasan Marié. — Tessék!... Menjenek gyerme­keim! — mondta boldogan a lord. Lilian belekarolt új barátnőjébe és valósággal kisodorta magával a szo­bából. Montgommery Tamás lord egye­dül maradt és halkan súgta maga elé: — Érdekes teremtés!... Liliant, ezt a szeszélyes szélvész-kisasszonyt néhány perc alatt levette a lábáról!... Félek, hogy engem is------­Felugrott és cigarettára gyújtott, hogy ezt a gondolatot ne kelljen befejeznie. * Szerdán következik: Lovacska-játék a City-bárbo imátál HÚS. Marhahús, rostélyos, felsál 120—240, leveshúsok 80—240. — Borjúhús. Comb ISO —280, vésés 120-220. — Juhhús. Hátulja 160—220, eleje 80—180. — Sertéshús. Karaj 200—300, sarja, comb, lapocka 170—220, oldalas 120—189, szalonna, zsírnak való 156 -176, háj 168-190, zsír 166-184. BAROMFI. Élő baromfi, darabja: Csirke 80 —260, lúd és ruca 150—700. — Tisztított baromfi. Csirke 200—320, lúd és ruca 160 -220. TOJ.4S. Tea, darabja 7—9, főző és apró HAL. Ponty, élő, nagyság szerint 160—280, jegelt és nem élő 120—200. TEJ. Teljes tej 34, tejfel 129—180, teavaj 280 —350, tehéntúró 40—120. ZÖLDSÉG. Fokhagyma 30—60, vöröshagyma, makói 12—16, fejeskáposzta, hazai 4—12, kelkáposzta, hazai 6—14, karfiol, tisztított 80—120, burgonya, rózsa 8—14, ella 7—10, paraj, tisztított 12—24, savanyúkáposzta 26 -36. GYÜMÖLCS. Alma 20—80, körte 20—100, kajszin barack 16—70, őszi barack 40—160, görögdinnye 20—40, sárgadinnye 10—60. IDÉNYCIKKEK: Zöldbab (vajbab) 16—35, uborka 3—14, paradicsom 30—50. Az árak kilónkint, literenknt, fillérben A MAI SZÍNHÁZAK Budai Színkör: Weekend (8). — Nyári Ope­­rettszínház: Érik a búzakalász (8). — Buda­pesti Színház: Halló, itt Békeffi (8). — Royal Orfeum: Ezerjó (fél 9). — Teréz Kör­­úti Színpad: Repriz-műsor (9). a rádió műsora 9.15: Hangverseny. — Közben 9.30: Hírek. 11.10: Nemzetközi vízjelzőszolgálat. 11.15: A rádió ifjúsági félórája. 12.00:­ Déli harang­­szó, időjárásjelentés. 12.05: Hangverseny. — Közben 12.25: Hírek. 1.00: Időjárásjelentés. 2.45: Élelmiszerárak. 4.00: Hangverseny. 4.45: Időjárásjelentés. 5.00:­­Nyári szünet­. Megyeri Ella felolvasása. 5.30: Magyar nóták. Előadja Kosáry Emma zenekisérettel. 6.45: Erdélyi újságírás a háború előtt. (Gagyi J.) 7.15: Schumann—Heine: A költő szerelme. Elő­adja Gregor Vilmos. Zongorán kísér Polgár Tibor. 8.00: Hangverseny. 9.15: Hírek. — A hangverseny után 11.00: Időjárásjelentés. — Majd: Cigányzene. Felelős szerkesztő és kiadó: SZEDERKÉNYI A. Kiadótulajdonos: Kis Újság részvénytársaság WODIANER F. ÉS FIAI R.-T. körforgógépeinek nyomása. (Felelős: Kiss F. Budapest, IV., Dalmady­ utca 3-5-3

Next