Kis Ujság, 1932. szeptember (45. évfolyam, 195-219. szám)
1932-09-20 / 210. szám
Mosoly országa. Szeretném, ha jövendőbeli otthonon, mindig derűtől, mosolytól sugároznék. Azért .Választottam ezt a jeligét, mert kifejezi, mit is nyistok. Még csak 20 éves vagyok, nem csoda tehát, ha mindent szépnek, derűsnek akarok látni. Pihenőnek szánom az otthonunkat, ahol kedves uram kipihenheti az élet sok-sok fáradságát. Azt szeretném, ha otthon elmúlnának a gondok és boldog lenne. Én mindent megteszek, hogy az is legyen. Neki adom fiatalságom minden kacaját, derűjét és meleg szeretetét. Cserébe pedig nem kívánok mást, mint megbecsülést és viszontszeretetet. Persze jó lenne, ha jövendőbeli mosolyomra mosollyal felelne, ha ő is jókedvű, de ami talán még ennél is fontosabb, jólelkű férfi lenne. Segítsen ő is mosoly országává varázsolni a mi kis birodalmunkat. Milyen szép is lenne, ha elérném célomat. Milyen boldog pár lenne belőlünk. 20 éves, csinos, intelligens leány vagyok. Szeretném, ha jövendőbeli, magas, jó megjelenésű, biztos jövedelmű állással rendelkező fiatalember lenne. Tudok én komoly is lenni. Tudom, hogy a házasság komoly, szent feladat és nem mindig könnyű teher. De nem bánom, vállalom szívesen, fiatalságom, jókedvem majd mindenen keresztülsegit mindkettőnket. ígérni egyebet nem ígérhetek, de aki kívánja, annak részletesebb levelet írok. Jeligém : *Fejérmegye 1678*. Vidéki vendéglős feleséget keres. A jó Isten elvette kedves jó feleségemet.Ebbe zúgolódás nélkül bele kell nyugodnom, mert a földön minden Isten akarata szerint történik. De szabad kezet engedett nekünk abban, hogy életünket e földön miként rendezzük be. Ebben is segít bennünket és talán abban is, hogy megtaláljam azt a kedves ismeretlent, aki feleségem lesz. Olyan nagyon szeretném, ha ez a vágyam teljesülne, mert csak akkor lehetek boldog. Aki eljön hozzám, hogy feleségem legyen, nem jön gondok közé. Van jó menetelű, bérelt vendéglőm, némi vagyont is szereztem. Életem egyik célja, hogy esetleg kedves jövendőbelim segítségével teljesen a magaméban rendezkedhessen be, mert abban még nagyobb munkakedvvel tudnék dolgozni. De erről ráérek még beszélni, hiszen a legfontosabb, hogy egy kedves, jószivű teremtés méltasson válaszra. 46 éves, magas, karcsú, szőke ember vagyok. Jó szívem és a meleg otthon után való nagy vágyódásom biztosítják, hogy azt a kedves ismeretlent, aki kezét nyújtja egy életre, minden szeretetemmel és gondoskodásommal fogom körülvenni, hogy boldoggá tegyem ebben a földi életben. Isten segítségében bízva küldöm el üzenetemet annak, aki válaszol ♦Somogymegyc 1676* jeligére. Ilmaparti — 1633 — 1659 — 1663 — 1661 — 1665 — 1667 jeligére érkezett leveleket továbbítottuk. * Gyulavári. Válaszát megkaptuk, levelei a kivánt címre elmentek. — Gyopárosiüirdó 1566. Fényképes levelet kapott Marikától, Kecskemétről. Amennyiben a levelezést nem kivánja folytatni, kérjük, a levelet küldje vissza. •A Házassági Postában közölt első részletes üzenetért 5 darab 26 filtéres bélyeget, minden egyes jeligés levél továbbításáért pedig szétküldési és kezelési költségre 5 darab 10 filléres bélyeget kell beküldeni. A jeligével levelezők nevét és címét a szerkesztőség kívánatra titokban tartja. Levélcím: Kis Újság, Budapest 4. ék A Kis Újság regénye - írta Falvay Andor Az fisz# Acélvár A szövetséges hatalmak magasrangú tisztjei, a nagyszámú legénységgel együtt, az Acélvár nevű angol hadihajón indultak el, hogy Szenthe Gábort, a kivételes bánásmódban részesülő, rendkívül fontos személyiségű fogoly magyar vegyészmérnököt Amerikába szállítsák át. Az Acélvár a legnagyszerűbb angol hadihajók közé tartozott. Valóságos úszó páncéltorony volt, ami sértetlenül állhatta az ellenséges ágyúgolyók támadását és a gépfegyverek golyózáporát. Ehhez illően meg is rakták alaposan ágyukkal, bombavetőkkel, gépfegyverekkel és katonasággal. Ezen a hadihajón, a szükség parancsa folytán, a legbékésebb egyetértésben megfértek a cseh, román, szerb, francia és angol magasrangú tisztek, de a legénység is barátkozott egymással, bár nem igen értették egymás nyelvét. Az angol hadügyi kormány határozott így, hogy az Acélvár nevű hadihajón tegyék meg az utat Amerikába... Nem lehet tudni, hogy mi történik útközben. Az óceán végtelen nagy és egy hatalmas hadihajó nem gyorsgőzös, hogy öt nap alatt tegye meg az utat. Igaz, hogy ellenséges támadástól nem igen kell tartani, mert az óceán hullámain úgy is többségben vannak az angol és francia hajók, amikhez a szintén nem ellenséges amerikai hajókat is hozzá lehet számítani. Mégis jobb félni, mint megijedni! Hátha az útjukba kerül egy japán, vagy kínai kalózhajó, amely megtámadja őket. Hát csak jöjjön! Az Acélvár majd elintézi a bajukat! De éppen azért szükséges, hogy egy ilyen pompásan felszerelt, elsőrendű hadihajón tegyék meg az utat Amerikába! Szenthe Gábornak nagyon jól esett ez a hallatlan megtiszteltetés. Ha fogoly is, de olyan fogoly, aki valóságos díszkísérettel utazik. Hiszen annyi magasrangú tiszt és annyi katona van a hajón, mintha nem egy rab elszállításáról, hanem fejedelmi kéjutazásról volna szó! Azt is megengedték neki, hogy a hajó fedélzetén sétálgasson. Igaz, hogy a fedélzet korlátját ilyenkor lépés távolságnyira katonák áltották el, akik arra vigyáztak, mire is vigyáztak?... Nem állhatta meg Gábor, hogy meg ne kérdezze az egyik angol generálist: — Szabad tudnom, hogy miért állnak itt ezek a derék emberek?... Az angol generális ostobán így felelt: — Mérnök úr, ezt a szolgálati szabályzat így írja elő! — Az más, — hajolt meg kötekedlőn Gábor. — Ebben az esetben egyetlen szavam sincsen!... De ha azért állnak a korlát mellett ezek a derék emberek, hogy én ne vessem magam az óceán hullámai közé, akkor ez ellen, generális úr, tiltakozom! — Mi alapon tiltakozik, mérnök úr? — kérdezte a generális. — Egyszerűen azért, mert kikérem magamnak, hogy ennyire ostobának tartsanak!... Csak nem vetem magam a hullámok közé, hogy gépfegyverrel szitává lyukasszanak!... Az angol generális okosabbnak tartotta, ha meghátrál. Sietve elhagyta a fedélzetet, mintha ott sem lett volna. Másnap az egyik francia őrnagyba kötött bele Gábor. — Őrnagy úr, nekem az a szent meggyőződésem, hogy mégis csak hitvány rongy lehet az a trianoni békeszerződés! — Hogy érti ezt, mérnök úr? — kérdezte idegesen az őrnagy. — Ha egyetlen magyar emberre öt állam ennyi katonája kell, hogy vigyázzon, akkor nem lehet fegyverrel megvédeni a trianoni határokat! A francia őrnagy is megelégelte a beszélgetést. Szenthe Gábor azonban nem hagyta abba ezeket a kérdéseket, ezeket az ugratásokat. Egész nap a fedélzeten tartózkodott és nem igen beszélt. De ha megszólalt, azzal mindig megzavarta a magasrangú tisztek nyugodt hangulatát. — Szabad tudnom, hogy hányan utazunk ezen a hadihajón? — kérdezte egyszer. Ha valamelyik ostoba liszt könynyelműen megfelel erre a kérdésre, akkor büszkén vágta oda: — Nem rossz!... Egyetlen magyar emberre kilencszázhatvankét angol, francia, cseh, román és szerb katona vigyáz!... Büszke vagyok reá! Máskor meg azt kérdezte: — Hová utazunk, uraim? — Amerikába! — felelték. — Miért?... önök gyalázatos módon szétnyirbálták imádott hazámat!... De még ezzel sem elégszenek meg!... A magyart ki akarják irtani Európából és Amerikába vinni?!... No, ha minden magyart ilyen díszes kísérettel szállítanak át, sohse lesznek készek!... Ezekre a keserű mondatokra nem lehetett mást mondani, mint ezt: — Mérnök úr, ön mindig gúnyolódik! — Nem gúnyolódom, — felelte Komoran Gábor. — Szomorú valóság ez, legalább is nekem!... Lehet, hogy önök tréfának veszik, de én nem!... Különben, ebben az egyben soha nem érthetjük meg egymást!... Elhallgatott. A magasrangú tisztek sem beszéltek. Esténkint illedelmesen búcsút vett tőlük Gábor és lefeküdt. Ilyenkor egészen megváltozott. Nagyon messzire röpültek fájdalmas, "vágyódó érzései... Nagyon messzire, de nem tudta volna megmondani ,hová... Sejtelme sem volt arról, hol lehet most Éva!... De még soha nem Vágyódott annyira utána, mint ezen a tengeri utón... Talán öntudatlanul megérezte, hogy valamikor erre ment fel a Szemirámisz ... A Szemirámiszon pedig Bárándy Éva, a világhírű selyemkígyó... A kilencedik napon, a fűikor már csak egyetlen nap választotta el az Acélvár nevű hadihajót Amerika partjától, felhős lett az eddig derűs égboltozat és hatalmas erejű északi szél söpört végig az óceán hullámain. Nem lehetett a fedélzeten tartózkodni. Neki is le kellett vonulnia kényelmes hálófülkéjébe. Sejtek,sem volt arról, hogy a viharegyre erősebb lett és a hadis hajó parancsnoka sápadtan jelentette a szövetséges hatalmak legmagasabb rangú tisztjeinek, hogy a tomboló szél eltérítette a hajót útjától és a mexikói öböl felé sodorja. Gábor ezalatt a fülkéje pamlagon hevert és gyönyörködött a vihar játékában. Tetszett neki, hogy ez a gőgösen úszó péncéltorony, az angol hadihajók büszkesége, aminek a kérkedő hangzású Acélvár nevét merték ajándékozni, úgy táncol a felkavart hullámok hátán, mint egy, játékos semmiség. — Mégis csak a szél az úr és nem a hajó, — gondolta magában. — A vihar mindig vihar marad, de a gőgös Acélvárból nagyon könnyen lehet közönséges roncs ... Le kellett hunynia a szemét, mert a villám közvetlen közelben csapott le. Éktelen dörgés volt rá a válasz. Ezt a dörgést újabb dörgés követte, amely az egész hadihajót megrázta. Gábor fölugrott a pamlagról és fölszaladt a fedélzetre. Ekkor látta csak, hogy mi történt. A villám belevágott az úszó páncéltoronyba és felrobbantotta a hajó fenekén összegyűjtött dinamitot, ami aztán az egész alkotmányt szétvetette. Az Acélvár sülyedni kezdett. Mindenki fejveszetten szaladgált és senki nem törődött ő vele. Gábor látta, hogy nem túlságosan messze valami sziget barnállik. Nem habozott sokáig, hanem beugrott a tengerbe. Egy óra hosszat viaskodott a fölkavart hullámokkal. Amikor partot ért, visszanézett. Az Acélvár nem volt sehol. A felrobbant úszó páncéltorony lessülyedt a tenger fenekére... Szerdán következik: Magyar munkás a newyorki fényes szállodában 169 ,|J ' / Ismét egymásra talált két szerető szív Néhány héttel ezelőtt jelent meg a Házassági Postában az alábbi üzenet: 32 éves, csinos aszszosig vagyok és máris ismerem az özvegység minden szomorúságát, vigasztalanságát. Nem azért, mintha anyagi gondjaim volnának, hiszen a saját lázamban lakom, van földem is, tehát a mindennapi kenyér gondját nem ismerem. De érzem azt, hogy nincs mellettem olyan férfi, akinek a szavában bízni lehet, akinek a munkája aranyat ér és aki mindig mellettem van akkor, amikor úgy érzem, hogy asszonyerőm már nem elég a továbbjutáshoz. Aki gazdagságot kíván, az ne írjon nekem, mert azt nem adhatok neki. De aki tiszta életet élő, egészséges, hűséges, dolgos asszonyt akar a házába, aki esetleg gyermekeinek is jó édesanyja lesz, az bízvást, veheti kezébe a tollat, úgy érzem, mindenben megfelelek annak, aki feleséget szeretne. Én csak azt kérem, hogy jólelkű lesvén a férfi, akihez a sorsomat fűzöm. Hálából megismertetem vele a boldog családi élet minden édességét, boldogító erejét. Aki őszinte választ ír, annak én is ugyanúgy válaszolok. Szeretettel veszem kezembe a levelét, mert azt fogom gondolni, hogy lelkét tartom kezem között. Jeligém: *Csanádmegye 1632». Amikor ez az üzenet napvilágot látott, akkor vágták neki a kaszát az áldott vetésnek. Iliire bekötötték a kévét, mire behordták a gabonát és megkezdődött,a legszebb munka, betakarítani a csűrbe, amit Isten után a föld adott, megindultak a levelek a hűséges férfilélek után vágyódó aszszonykához. Nem telt bele sok idő és a Házassági Posta örömmel láthatta, hogy a kis, kedves falusi házban már meg is találta azt a valakit a csanádmegyei levélíró, akiről úgy érezte, bizalommal fordulhat feléje. Ma pedig a kezeink között van avér, amelyikben ezt írja a csanádmegyei asszony : "Tisztelettel és igaz örömmel értesítem a Házassági Posta vezetőségét, hogy a címemre érkező leveleket ne tessék már nekem továbbítani. A Házassági Posta útján valóban megtaláltam azt a férfit, akit nekem szánt a sorsom, akit elvezetett hozzám a Házassági Posta. Férjhez mentem, meg volt az esküvő. Nem is keresek, de nem is találnék szavakat, amelyekkel meg tudnám köszönni azt, amit önök nyújtottak nekem. Hiszen meg vagyunk róla győződve mindketten, hogy jól választottunk. Mielőtt személyesen ismertük volna meg egymást, először levelekben közeledtünk egymás felé, azután amikor először néztünk egymás szemébe, r megéreztük mindjárt: »Te vagy az igazi, téged vártalak, téged kerestelek.* Mi csak azt kívánjuk, hogy a Házassági Posta hűséges, lelkes táboránakolvasói találják meg éppen úgy egymást s legyenek ők is olyan boldogok, mint mi vagyunk. Meleg üdvözlettel és igaz szeretettel Csanádmegyei 1632 és a férje* Szívből örvendünk »Csanádmegyei 1632* levelének és neki, valamint életpárjának azt kívánjuk, hogy legyen maradandó a házukban, a lelkükben és a szívükben mindaz a szép és jó, tiszta öröm és boldogság, ami bennük és körülöttük volt, amikor írandó levelüket nekünk elküldték. Hiszen a mai nehéz időkben elérték a legnagyobbat, megtalálták a hűséges élettársat, akivel kézenfogva mégis csak könnyebb megtenni — mindig előre — az élet útját. IVIESSBSE Kenyérposta Örökbefogadás. Tízéves, félárva, jól nevelt kislányomat örökbeadnám, vagy esetleg családtagnak jólibra, megbízható családhoz, ahol nemcsak gondozást és kenyeret, de szeretetet is kap. Levélben fogom elmondani, mi késztet erre a lépésre. Jelige ! tolna 2396*. Két testvér munkát, kenyeret keres. A fivérem, aki 50 százalékos hadirokkant, szakképzett asztalos és több nyelven beszél, munkát keres. Akár a szakmájában, akár pedig más megfelelő alkalmazásban elhelyezkedne. Szorgalmával és hűségével ki fogja érdemelni a beléje helyezett bizalmat. Én magam kiváló gazdasszony vagyok, aki a gazdasági munkához is értek. Elmennénk együtt is házmesternek, vagy magányos úrhoz háztartás vezetésére, ahol én végezném a gazdasszonyi teendőket, fivérem pedig a férfinek való munkát. Ha úgy hozza a sors, vidékre is elmegyünk gazdaságba. Jelige »Győr 2397*. Gyermekleány. Intelligens fiatal leány vagyok, aki legszívesebben olyan helyen keresném meg a kenyeremet, ahol családtagnak tekintenének. A gyermeket nagyon szeretem és tudok is bánni vele. A háztartási munkát is szívesen vállalom. Egyformán jól érzem magamat városban, vagy a csendes pusztán. Nincsenek nagy igényeim. Jelige »Békés 2398*. Malombérlet. Bérbe keresek 2—3 járatú vízimalmot, lehetőleg község és országuthoz közel. Kisebb motormalmot közel városhoz szintén átvennék. Jobbmenetelű bérmalomhoz társulnék. Részletes leírást bérmegjelöléssel, feltételekkel kérek a címemre: Simon Imre, Kecskemét, Mezeiutca 36, lisztüzlet. Kertészet és szőlőmunka. 53 éves, tönkrement gazdálkodó vagyok. Nem a saját hibám miatt jutottam idáig. Jól értek a gazdálkodáshoz, konyhakertészethez, baromfitenyésztéshez, szőlőmunkákhoz. November 1-ére elmennék gazdaságba ilyen munkára. Özvegyasszony házánál, ahol hiányzik a megfelelő munkaerő, szívesen vállalom a gazdaság vezetését. Jelige »Pest megye 2399*. Eladó vagy bérbeadó újonnan épített üzletház három üzlettel, egy fűszer, egy trafik, egy kocsma, kétszobás lakás, egyszobás lakás, nagy, fedett szín. Az egész épület alatt pince. Mész, tűzifa, szén és építési anyagraktárra is alkalmas. A gyönyörű saroképület vidéki városban van. Azonnal elfoglalható. Levélcím : Bódi Elek, Kiskunfélegyháza. Szabó. 30 éves, jó megjelenésű, a szakmához kiválóan értő szabó vagyok. Nagy gyakorlatom van. Üzletvezetést, szabást, darabmunkát is vállalok. Megszállt területre is elmennék. Jelige »Békés 2341*. Hadirokkant, tehetséges leánya szeretne elhelyezkedni olyan magányos hölgynél, aki megtanítaná a német és francia nyelvre, amihez festészeti tanulmányainak továbbfolytatására van szüksége. Ennek ellenében segítőtársa lenne minden házimunkában. Minden kívánsága : szerény ruházat. Szíves válaszokat .Hajdúmegye 2395* jeligére kér. 2371 — 2386 jeligére érkezett üzeneteket továbbítottuk. - Felelős szerkesztő és kiadó: SZEDERKÉNYI A. Kiadótulajdonos: Kis Újság részvénytársaság WODIANER F. ÉS FIAI R.-T. körforgógépeinek nyomása. (Felelős: Kiss Rt Budapest, IV, Dalmady utca 3-1-2