Kis Ujság, 1933. március (46. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-14 / 60. szám

10KIS ÚJSÁG SPORT Gólözön a II. liga bajnokságában. Vasas—VÁC FC 9:2 (5:1), Phöbus— Csepel 7:0 (3 :0), Szürketaxi—Budafok 5:0 (2:0), Droguisták—BAK TK 3:2 (1 : 0). Pontot vesztett a Törekvés az amatőr­bajnokságban. Postás—Törekvés 4:4 (2:1), BSzKRT FVSK 4:0 (0:0), MÁVAG— M330 F° 3:1 (2:1), EMTK—UTE 4:3 (2:2), BSE— VI. ker. FC 6 :1 (2 :1), FTC—URAK 1 : 0 (0 : 0), Elektromos—MTK 6 :1 (3 : 0). SPORTHÍREK Hátszegi Ottó nyerte a Hősök tőrverse­nyét. A Hősök emlékversenyének tőrbaj­noksága nagy érdeklődés mellett folyt le a BBTE tornacsarnokában. Szép küzde­lem után, Hátszegi Ottó (HTVK), a múlt­­évi tőrbajnok verte a nyersenyt, Muszlay Lajos és Herendi Béla előtt. A délnyugati kerület vívóbajnokságait vasárnap tartották Pécsett. A férfi kard­­bajnokságban Steinmetz Endre dr. (PEAC) női tőrbajnokságban Zehus Mária (PAC) győzött. A közgazdasági EAC jubileumi úszővé­genye 500 főnyi közönség előtt folyt le. Ez kimagasló eredményt hozott a verse­­­t Bitskey H. 1 : 13.4 mp-es időt ért el a 100 méteres hátúszásban, Csik (BEAC) pedig 1 : 03.8 mp-et úszott a 100 méteres gyors­­versenyben. A Rotter—Szállás pár szombaton és va­sárnap új­abb hatalmas sikert aratott Ber­linben egy bemutató versenyen. Ugyan­akkor Svédország jéghokizói 3 : 2 arány­ban győztek a Berliner SC, Kanada pedig 2 : 2 arányban az Egyesült Államok csa­pata fölött. A MAC súlyemelő versenyén Garai Pál (MTK) 290 kilós eredményt ért el és beál­lította a magyar rekordot. Kerületi ökölvivőversenyek. Vasárnap Szegeden és Dombóváron tartottak kerü­leti ökölvívóversenyeket, nagy siker mel­lett. A szegedi versenyen megjelentek Lázár Andor és Hóman Bálint miniszterek is. A dombóvári versenyen Kelemen (Pécs), Benkő (Pécs), Onódi (Baja), Lehocz (Dom­bóvár) és Nagy (Dombóvár) győztek. * t­ i1 . ......... . fi szerelem vándora 97 fi Kis Uljság regénye - írta Szentgáli Péter A mentő hazugság Biztonságérzetünkben és könnyelmű gondtalanságunkban annyira figyelmen kívül hagytunk minden óvatossági rend­szabályt, hogy szinte szaladva igyekez­tünk a part ama része felé, amerre a hajó közeledett. Már csaknem odaér­tünk, amikor a part felé betorkoló egyik utcakereszteződésnél váratlanul egy cir­káló őrjárat állta el az utunkat. — Megállj ! — hallatszott egy ke­mény és érdes hang a sötétben. Villámsújtottan torpantunk meg és egy pillanatig elfúlt lélekzettel álltunk meg az őrjárat előtt, amelynek vezetője gyanakvó és fürkésző tekintettel meredt az arcunkba. — Hová szaladtatok? — förmedt rám franciául, majd a kérdést arabul is megismételte, de annak ellenére, hogy ezalatt lett volna időm még kigondolni gyorsan valamit, az égvilágon semmi sem jutott eszembe. — Arrafelé igyekeztünk — feleltem a közeledő hajóra mutatva — hogy a kikötést végignézzük ... Az őrvezető hitetlenül és gunyorosan csóválta a fejét, aztán fanyar nevetéssel jegyezte meg : — Ennél valami hihetőbbet talált ki, fiacskám ! Csak nem képzeled, hogy ezt a mesét beveszem? ... Majd hirtelen hangot változtatott és szigorúan rámförmedt: — Egy-kettő, ki vele, honnan jötte­tek és mért szaladtatok! Megint nem tehettem egyebet, mint­hogy újra megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy azt hittük, hogy a hajó per­cek múlva kiköt és ezért igyekeztünk szaladva arrafelé, nehogy a kikötés pil­lanatát elkéssük. — Talán vártok valakit a hajóval? — kérdezte az őrvezető. — Nem, — feleltem, — csak egy ilyen nagy gőzös mégis olyan ritkán jár erre, hogy meg akartuk nézni közelebbről. Láttam, hogy az őrvezető egy szót sem hisz az egészből és kezdtem kényel­­metlenül érezni magamat ez alatt a rög­tönzött kihallgatás alatt, annál is in­kább, mert észrevettem, hogy az altiszt most a mellettem álló és rémületében szinte didergő Zobeidet kezdi különös figyelemmel nézegetni. — Mi közöd ehhez a férfihez — for­dult hozzá elég barátságosan. Zobeide leleményesebb volt, mint én, mert egy másodperc alatt megtalálta az egyetlen mentő felenetet . — A bátyám, — mondta nyugodtan. — Csodálom, hogy nem ismered, mert nagyon híres ember . . . — Egy? — gunyolódott az őrvezető. — Na ne mondd ! Ha nem ilyen gyö­nyörű fekete angyal mondaná, el sérti hinném­­ ... És micsoda híresség a bá­tyád, ha szabad érdeklődnöm. — Abu Kerim, az orvos, aki minden­féle bajt meg tud gyógyítani ... Az őrvezető fitymálva nézett végig rajtam, de látszott rajta, hogy gyanak­vása már kezd oszladozni és ebben a pillanatban Zobeide jobban érdekli, mint az én személyem. Ennek azonban csak részben örültem, mert attól tartottam, hogy valami erőszakosságra vetemedik a lánnyal szemben, de kiderült, hogy ag­godalmam alaptalan volt. Ha még a leány egyedül és védtelenül került volna eléje, az őrvezető talán megpróbálko­zott volna vele, hogy egy futó kalandot szerezzen magának, így azonban, mint­hogy ismerte az arabok heves természe­tét és tudta, hogy egy férfihozzátartozó jelenlétében még csak egy célzást se kockáztathat, kénytelen-kelletlen le kel­lett mondania udvarlási szándékairól. Végül is minthogy nem tudott velünk mit kezdeni, nem maradt más hátra, mint hogy fanyar képpel szélnek eresz­­szen bennünket. Mi pedig fellélegezve és megkönnyebbülten álltunk odébb, már az érkező hajó sem érdekelt többé és csak azon igyekeztünk, hogy minél gyor­sabban visszatérhessünk biztos menedé­ket nyújtó otthonunkba. Noha ez a kis incidens szerencsésen folyt le, még inkább megerősített mind a kettőnket abban a tudatban, hogy mi­nél hamarább jó lesz elhagynom ezt a veszedelmes környéket, hol lépten-nyo­­mon ki vagyok téve annak, hogy valaki mégis csak felfedezi igazi kilétemet. Most azután már nem bíztam egyedül Zobeidere a keresést, hanem magam is folytattam az érdeklődést mindenfelé, de még mindig nem sikerült céljainknak megfelelő járművet találnunk. Már kezd­­tem lemondani az egész tervről és azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy Zo­beide segítségével megpróbálok a hegye­ken keresztül átkerülni Spanyol-Marok­kóba. Ezt a tervet azonban szintén el kellett ejteni, mert ez még több veszély­­lyel járt volna. Az útvonal ugyanis, mint meggondoltam, épen azokon a területe­ken vezetett volna keresztül, amelyek most a hadműveletek középpontjában állottak és ott mindenki fokozottabb ellenőrzés alá került, úgyhogy csaknem biztosra vehettem volna, hogy valahol útközben elcsípnek és lelepleznek. Nem maradt tehát mégsem egyéb hátra, mint hogy türelemmel tovább várakozzunk és a jószerencsére bízzuk magunkat. Néhány nap telt el így, ebben a feszült és idegesítő várakozásban, amikor végre ütött a szabadulás órája . Egy délben Zobeide lihegve és feldúltan toppant be a házba és olyan izgatottság tükröző­dött a vonásain, hogy azt hittem, va­lami katasztrofális hírt hoz. Kiderült azonban, hogy épen az ellenkezője tör­tént. — A hajó !... A hajó este indul ! ... Az első pillanatban értelmetlenül bá­multam rá és annyira meglepően ért a megjelenése, hogy el sem tudtam kép­zelni, milyen hajóról lehet szó. — Mi az? Mit beszélsz? — kérdeztem magam is izgatottan. Zobeide azonban annyira ki volt kelve önmagából, hogy még sokáig nem tudta értelmesen előadni mondanivalóját. — A hajó­­ , Este indul a hajó !... — ismételte egyre és meglehetős erő­feszítésembe került, amíg annyira le tudtam csillapítani, hogy végre kivehet­tem belőle, miről is van tulajdonképen szó. Végre azután kiderült, hogy lenn a ki­kötőben talált egy fiatal hajósgazdát, akinek teherszállító bárkája az est folya­mán indul el Barcelona felé. A fiatal hajóst Ibn Maluknak hívták, és Zobeide már régebbről ismerte s tudta róla, hogy megiszható ember, akihez nyugodtan fordulhat kérésével. Mikor megmagya­rázta neki, hogy miről van szó, Ibn Maluk először hallani sem akart a do­logról és kijelentette, hogy ő becsületes kereskedő, akinek soha semmi baja nem volt a hatóságokkal és most sem akar velük összeütközésbe kerülni. A lány kérésének és könyörgésének végre is azonban mégsem tudott ellentállni és nagy immel-ámmal beleegyezett, hogy engem a fedélzetre vesz és átvisz Bar­celonába. Ez volt az az alkalom a menekülésre, amelyet most már hetek óta vártam, de mégis, amikor végre elérkezett, nem tud­tam igazán örülni neki. Noha nem voltam épen szerelmes Zobeidebe, ez a hűséges és ragaszkodó szép arab leány mégis annyira hozzám nőtt már és annyira meghatott és hozzáfűzött az az önfel­áldozó szerelem, amely minden szavából és tettéből áradt, hogy nehezemre esett az a gondolat, hogy néhány óra múlva — minden valószínűség szerint örökre — búcsút kell mondanom neki. Ez a néhány óra, amely az indulásig eltelt, egyike volt életem legnagyobb megpróbáltatásainak. Zobeide, miközben minden lépésemet árnyékként követte, hősies igyekezettel próbált nyugalmat erőszakolni magára és egyre csak azt hangoztatta, hogy az egyetlen fontos dolog számára, hogy engem biztos helyen tudjon, de azért láttam rajta, hogy a szíve csaknem megszakad a fájdalomtól. Szerdán következik: A búcsú Kikapott a Hungária Debrecenben, a Ferencváros került az első helyre Nagy meglepetések a vasárnapi bajnoki fordulón Három hete kezdődött meg hivatalosan a tavaszi futballbajnokság, de a kezdet óta csak az elmúlt vasárnap fordulóján szerepelt egyszerre valamennyi professzio­nista egyesületünk. Ez a telj­es forduló azután fölülmúlt minden várakozást, mert igen érdekes eseményeket és eredménye­ket hozott. A meglepetések, úgy látszik, a teljes bajnoki fordulót várták, hogy az­után annál erőteljesebben érjék a futball táborát. A nagy egyesületek közül csak a Fe­rencváros szerepelt Budapesten, a Hun­gária és Újpest Debrecenbe, illetőleg Mis­kolcra látogatott el. A Hungária egy gólos vereséggel — idei első vereségével —, az Újpest pedig nehezen kivívott győzelem­mel tért haza. Ez a két eredmény, meg a többi csapatok mérkőzéseinek eredményei is azt mutatták, hogy az igazi küzdelem még csak ezután kezdődik. Mert a Hun­gária például előkelő első helyéről most egyszerre a harmadikra csúszott le a Fe­rencváros és Újpest mögé, valószínűleg ezzel-vassal küzd tehát tovább, hogy egy pont hátrányát behozza. A III. ker. FC, Buda' 11 és Bocskai, főleg ez utóbbi szin­tén erős vetélkedést folytatnak majd az élcsoport mögötti helyekért, míg a kiesési zónában az Attila, Somogy és Soroksár kelnek majd egymás ellen birokra. A vasárnap részletes eredményei egyéb­ként a következők:­ Bocskai—Hungária 2 :1 (0 : 0). 4000 néző előtt pomáz küzdelmet vívott a két csa­pat. Elein­e a Hungária látszott győztes­nek, de a Bocskai felülkerekedett. Vincze és Teleki (Bocskai), Cseh I­. (Hungária) voltak a góllövők. Újpest—Attila 2:1 (2 : 0). Az Újpest ereje csak az első félidőre futotta. Szünet után izzó hangulat volt a pályán, az új­pestieket majdnem meglepetés érte. A gólokat Avar, Jakube (Újpest) és Simonyi (Attila) szerezték. Ferencváros—Budai «11, 6:1 (4:1). A Ferencváros megtalálta jó összeállítá­­sát és kitűnően játszott. A Budai «11«-nek minden ellenállása hiába volt. Takács II. két, Toldi két, Táncos egy gólt rúgott. A hatodik gól Vadász (Budai «11.) öngól­jából esett. III. ker. FC—Soroksár 2 :1 (1 : 1). 1000 néző előtt játszották Soroksáron a mér­kőzést, amely egyenrangú ellenfelek küz­delme volt. Nemzeti—Szeged FC 0 : 0. Izgalmas, ke­mény küzdelem után harcolta ki a döntet­lent a Millenárison a Szeged FC. Kispest—Somogy 3 : 0 (2 : 0). A Kispest nem teljes mértékben szolgálta meg a háromgólos győzelmet. Vidéki futballeredmények Középmagyar alszövetség Vác : VSE—Szolnoki MÁV 3:2 (2:1) V. Remény—BTSE 2:2 (2:0). Szolnok : Dorogi AC—SzMTE 3 : 1 (1:1), SZAK—Dunaharaszti MTK 11:1 (5:0). Cinkota : Balassagyarmati TSE—CTK 2:1 (0:0). Sashalom : SASC—Rákoscsabai TK 3 : 1 (2 : 0). Tokod : D. Magyarság—TVSC 1 : 1 (1:0). 1000 néző. Rákosliget: Rákosi Vasutas­—Rákos­hegyi SE 1 : 0 (1 : 0). Rákoscsaba : Vecsési SC—Rákoscsabai MOVE 6:0 (4:0). Rákoskeresztúr : RTE—Monori TE 5:1 (2 : 1). Keleti alszövetség. Nyíregyháza : NyKI SE—Kisvárdai SE 2 : 0 (2 : 0). Debrecen : P. MÁV—DVSC 2:2 (1:0), DMTE—BKASE 4 : 1 (2 : 0). Karcag : DEAC—K. MOVE 7 : 1 (2 : 1). Nyugati alszövetség Pápa : Kinizsi—V. MOVE 4:0 (2:0). Veszprém : Győri II. ker. SC—VTC 1 : 1 (1:0). Sopron : SVSE—Székesfehérvári MÁV 2 : 0 (2 : 0). Szombathely : Sz. MÁV—Győri AC 9:0 (4 :0). Győr : Soproni FAC—DAC 2:2 (2:1), ETO—Tatabányai SC 4 : 4 (2 : 1), GyTSE —Tatai TK 3 : 0 (2 : 0), TAC—Győrsziget 1 : 1 (1 : 0). Magyaróvár : MTE—Csornai SE 2 : 0 (2 : 0). Komárom : MAFC—KFC 2 : 2 (2 : 1). Déli alszövetség Szeged : REAC—SzTK 2:0 (0:0). S­­Ai­—Makói TK 4:0 (0 : 0), Móraváros —UTC 2 : 1 (1 : 1), Sz­VSE—Csongrádi AK 2:1 (2:0). Szentes : HTVE—SzTE 1:0 (1:0). Hódmezővásárhely : HMTE—Tótkom­­lósi TC 3 : 2 (1 : 0). Kecskemét : KAC— KTE 0 : 0. Kiskunfélegyháza : KTK—Makói AK 3:1 (2 : 1). Szőreg: Rákóczi—Sz. Összetartás 7 : 0 (3 : 0). Kiskundorozsma : KPLE—Kisteleki TE 2 : 2 (2 : 1). Kiszombor : KAC—Aignert­elep 0 : 0. Orosháza : OMTK—Csabai AK 2 : 1 (2:1) Békés : OTK—Békési TE 0 : 0. Békéscsaba : Előre—Ért­ki TC 3 : 2 (0:1). Mezőkovácsháza : Gy­ulai AC—MTE 2-1 (1:1). Mezőtúr: MAFC—BISE 3:1 (0:0). Gyula : Csabai MÁV—Gy­TE 2 : 1 (2:0). Szarvas: Sz. Tu­u—Mz­sberényi TK 2:0 (0:0). Délnyugati alszövetség Pécs : PVSK—DPAC 3 : 1 (1 : 0), DEAC - PEAC 2 : 0 (0 : 0). Szekszárd : TSE—Siklósi SE 3 : 0 (0 : 0). Nagymányok : NSE—Pécsi AC 3 : 2 (1:1). Nagykanizsa : D. VOGE—Zrínyi 1 : 0 0 : 0). Kaposvár : KPAC—Szigetvári AK 4 : 1 (1 : 0), KRSC—KTSE 2:1 (1:1). Barcs: BSE—Nagyatádi TSE 2:0 (0 : 0. Baja: Bácska—Kiskőrösi Petőfi 4:2 (2:1). Kiskunhalasi AC—BTSE 1 : 1 (1 : 1). Bácsalmás : BSC—Béta­széki TC 1 : 1 (1 : 0). Kiskunhalas: Bajai SE—KNSK 3:0 (1 : 0). Kalocsa : KFC—Jánoshalmi TE 3 :0 (0 : 0). Északi alszövetség Miskolc : Perecesi TK—MÁK 3 : 2 (0:2) Eger : MESE—Diósgyőri AC 6 : 2 (1 :1). Salgótarján : LSE—Salgói FC 7 : 1 (3 : 0) Gyöngyös : GyAK—PRVSE 5 : 2 (2 : 0). Ózd : Diósgyőri VTI­ -DVTK 7 : 1 (4:0). Nemzetközi mérkőzések Svájc--Belgium 3:3 (1:1) 0,33 árciu­s 14 Felelős szerkesztő és kiadó: SZEDERKÉNYI A. Klauó Tulajdonos: Kis Újság Részvénytársaság WOniANEH F. ÉS FIAI R.-T. körforgó képeinek nyomása. (Felelős Kiss FJ ttjtkussfe *V. Vahnadj-utca 1-S2

Next