Kis Ujság, 1933. április (46. évfolyam, 75-97. szám)

1933-04-23 / 91. szám

14 SPORT 120 kilós izomemberek a három nemzet birkózóversenyén Szombaton este kezdődött meg a három napos magyar-finn-észt nemzetek közötti birkózóviadal. A világ legjobbjainak tar­tott finn birkózókat kiegészítik az olimpiai bajnok, Putzep, az Európabajnok Vali és a Kokkinen világbajnokot legyőző Luiga észt bajnokok. A magyar birkózószövetség is a legki­válóbb versenyzőinket állítja porondra. A csapat a következő : Zombory, Ferenc, Kárpáti, Finyák, Tunyoghy, Papp László dr. és Radó. A három nemzet versenyzői közt többen 120 kilónál súlyosabbak, s az egész világon a legnagyobb erejű embereknek számít­hatók. Kehn­g győzelmet remél a magyar-olasz te­niszmérkőzésen Ma már harmadik napj­a folyik a magyar­­—olasz tenniszmérkőzés. A magyarok világhíres »öreg« verseny­zője, Kehrling Béla a következőket mon­dotta : — Palmieri, Róma bajnoka nagy for­mában van, de a többiek is igen jók. Va­sárnap dől el a verseny. Ha Cretomannak sikerül legyőznie Quintavallét, akkor nincs baj, mert én és Zichy gróf a párosban majd megálljuk helyünket a Palmieri— Sartorio párral szemben s igy magyar győ­zelemmel indul az idei tenniszévad. Remé­lem úgy lesz ! FTC pálya, Üllői-út Április 23-án d. u. 5 óra: Ferencváros-Hungária ligaderbimérkőzés. Előtte: Kispest-Szeged FC KIS ÚJSÁG 1933 április 23 Ferencváros, vagy Hungária? A derbi előtt lesz Kispest - Szeged bajnoki mérkőzése Már több mint 30 esztendeje játsszák a futballt Magyarországon, de ez idő alatt sohasem volt ennek a népszerű sportnak olyan nagy eseménye, mint a zöldfehérek és kékfehérek egymás elleni bajnoki küz­­delme. A legendás békebeli és háború utáni FTC —MTK viaskodásokat folytatják a jog­utódok : a Ferencváros és a Hungária. S lehetnek lényeges formakilengések, a szerencse forgandó kereke egyiket fel-, a másikat leviheti a bajnoki táblán, mégis a magyar közönség kiváló szakértelme ennek a két Csapatnak a találkozásában látja a legizgalmasabb, a legtökéletesebb játékot , éppen emiatt kapta a mérkőzés az »örökderbi« nevet. Nagyfokú bizonytalanság jellemzi a vasárnapi mérkőzést is. Látszólag a Ferencváros a jobbik, de az a lényegtelen különbség abban a pillanat­ban szertefoszlik, amint elindították a bőrlabdát a 90 perces sétájára. A két csapat egyes részeit mérlegelve, azt látjuk, hogy mindkettő védelme sebez­hető, a két fedezetsor között a Ferenc­városé a jobbik, a csatársorok ugyancsak egyformáknak látszanak. A saját pálya előnye is a Fradi mellett szól, úgy hogy élvezetes játék, nagy küzdelem után a zöld-fehérek kis gólarányú győzel­mét várhatjuk. Előmérkőzésül az úgynevezett *közép­­egy­esül­etek* két kitűnő csapatát, a Kispestet és Szegedet láthatja a közönség. Mindkettőnek a vágya: a bajnoki táblán feljebb kerülni, mert a jó helyezés külföldi túralehetősé­­geket jelent. Jó Csatársorok, kemény vé­,­delm­ek párharcában alighanem megosz­toznak a pontokon. A harmadik ligabajnoki mérkőzés szín­helye Debrecen lesz, ahol a Bocskai—Somogy találkozás nyújt majd élvezetet és izgal­mat a két vidéki együttes küzdelmében. A debreceniek húsvéti túrájukon gyen­gén szerepeltek s igy a kiesés ellen küzdő kaposváriak nem csekély eséllyel utaznak Debrecenbe. A Somogy a Hungária ellen is megmutatta oroszlánkörmeit s nem egykönnyen adja meg magát ezúttal sem. Jobb csatársora révén azonban mégis a Bocskainak kellene győzni. Győznünk kell az osztrák „csodacsapat“ ellen — mondja Nádas Ödön szövetségi kapitány . A jövő vasárnapi magyar—­osztrák vá­­logatott mérkőzés iránt Európaszerte óriási az érdeklődés. A szomszédos országokból több ezer jegyigénylés érkezett, úgyhogy biztosra vehető, hogy 40 ezer főnyi tömeg nézi majd végig a két ország labdarúgóinak csatáját. A Csapat összeállítása nehéz és felelős­ségteljes feladat. Nádas Ödön MÁV fő­mérnök, az MLSz szövetségi kapitánya a következőképen nyilatkozott az előkészü­letekről a Kis Újság munkatársának: — Ausztria válogatottjai ma a világ legjobb futballistáinak tekinthetők. Soro­zatos győzelmeik révén érdemelték ki a »csodacsapat« jelzőt. Két héttel ezelőtt azonban váratlan vereség érte őket a Cse­­hektől Bécsben s igy most mindent elkövetnek, hogy régi fényükben tündököljenek a budapesti vendégszereplésük alkalmával. Azonban mi is felkészültünk ám s nekünk most minden körülmények között győz­nünk kell ellenük. A magyar futball elko­pott tekintélyét egy csapásra helyrehozná ez a győzelem. — Milyen lesz a csapat? — Még változások lehetnek, de így gondolom: Szabó—Korányi, Bíró—Barátky, Sá­ros­, Lázár—Markos, Cseh, Teleki, Eöry, Titkos. Szóba jöhet még Háda, Lutz, Toldi. Vég­legeset a vasárnapi Ferencváros—Hun­gária mérkőzés után mondhatok. A csa­patot különben hétfőn este állítom össze. V­akmerő játék -Vörösbegy a­ kalandjal ! írta Ploly Tamás »Kakukék« Kenry Slade vállat vont és maga elé me­redt talán egy fél percig, csak azután kezdte mondani: — Ez már valóságos szenvedély itt Amerikában, hogy az ember a törvénnyel határozottan hadilábon áll. Aki újságot olvas, az is tudja, még ott is, ahonnan ön most jön, hogy az Egyesült Államok nagy­városaiban mindenre elszánt bandita- csa­patok garázdálkodnak. Felbukkannak, mondhatnám a mélységből és ránehezed­nek a mindennapi életre. Se polgár, se csa­lád, se bank, se gyár nincsen már bizton­ságban tőlük. Uram, ha hiszi, ha nem, hét év előtt én még feltétlenül tisztességes, megbízható és becsületes kereskedő vol­tam. Szorgalmas, mint jóformán minden amerikai, de a szerencse is kedvezett és hamarosan egy kis vagyonom is lett mun­kám révén. Ekkor egy haszontalan fickó visszaélt bizalmammal és rászedett. Ki­fosztott. Olyan együgyűen csinálta, hogy nem mertem benne kételkedni, csak ami­kor már későn­ volt. Azután eltűnt a sze­mem elől. J­ól tette, mert ha akkor elém kerül,­ minden józan okosság ellenére le­lövöm a gazembert! Keze ökölbe, szorult Meglátszott rajta, hogy haragja mélyen gyökerezik és a fickó okosan teszi, ha sohase találkozik újból ál­dozatával. Vörösbegy megértően bólintott. De nem szólt. — így indult hét év előtt az én új éle­tem. Eddig jókedvűen bíztam­ az emberek­ben. Ennek most vége lett. Újra nekifog­tam, hogy kiheverjem ezt az alapos csa­pást. Hiába dolgoztam tízszeres erővel, attól fogva nekem semmi se sikerült. Ko­rábban keltem, mint más és kegyetleneb­­bül dolgoztam, mint bárki ismerőseim kö­zül. Hozzá fogtam mindenhez, ami csak a kezem ügyébe akadt. Nem kedvetlened­­tem el négy-öt sikertelen kísérlet után sem. Amikor azt láttam, hogy nem boldogulok az egyik tervemmel, kieszeltem a másikat. De a balszerencse a sarkamba szegődött és azt mondhatom, hogy zsebemben az ezüstpénz átváltozott rézzé. Ha meg is feszültem, hiába­­ nem mentem semmire ! Az a bitang mintha a pénzemmel együtt a szerencsémet is ellopta volna. Fiatal vol­tam még — harminckét esztendős. Legyintett a kezével. Szemét összehúzta és gyűlölettel gondolt ezekre a keserves évekre, melyek számára nem fognak el­múlni soha. Vörösbegy némán töltötte tele új isme­rőse poharát. — Egy éjjel, megint csak a sikertelen­ségek egy keserves napja után, hazafelé bandukoltam nyomorúságos kis szobámba, melynek háromhetes bérével tartoztam már kilátástalanul, amikor egy szomszédos utcában élénk lövöldözést hallottam. Nem izgatott engem, hogy ott mi történik, gyil­kolják-e egymást a derék emberek, hanem nyugodtan mentem tovább. Ekkor sietett felém támolyogva egy idősebb ember. Gon­doltam, hogy beleeresztettek egy golyót, azért vonszolja magát olyan nehezen, így is volt. »Segíts, testvér !«s a hangja elcsuk­lott. Hirtelen forró szánalom öntött el. Átöleltem, hogy össze ne essen. Egy taxi jött éppen arra. Intettem neki. A lövöldö­zés a másik utcában véget ért. Beültettem ezt az embert a kocsiba és elvittem egy közeli orvoshoz. Felzörgettem. Az orvos mindjárt segített rajta, megállapította, hogy nincsen komolyabb baja. Azt mond­tam, hogy gyanútlanul mentem hazafelé a barátommal, amikor részeg emberek garázdálkodva lövöldöztek és egy eltévedt golyó érte a barátomat. Az orvos kivette az ismeretlen combjából a golyót, a sebet gon­dosan kimosta és bekötötte. Lekisért a be­teggel a kocsihoz. Az ismeretlen azt súgta nekem, hogy vigyem a lakásomra, nem fogom megbánni. Tehát hazavittem. Hű­ségesen ápoltam, néhány napig tartotta ágyban csak a sebesülése, hamar felépült. Nem piszkálgattam, nem kérdeztem tőle soha egy szóval sem, hogy kicsoda és mi iratban volt, mert hiszen gyakran meg­esik itt, hogy ártatlan embereket lőnek le véletlenül az utcán lövöldöző banditák. — Na igen — mormogta megértően Vö­rösbegy és arra a kedves jelenetre gondolt, amikor dél felé megjelent a másik kocsmá­ban Alán, hóna alatt a kis géppuskával. — Néha még kocsmában, talán színházban és hangversenyteremben is kedveskednek ezek az urak. Benjy Slade szomorkásan mosolygott. — Amikor már teljesen felépült, — folytatta elbeszélését — így szólt hozzám : »Úgy segítettél rajtam nagy bajomban, mintha az édestestvérem volnál. Itt van kétszáz dollár, mert hiszen pénzedbe is kerültem és a munkád után se járhattál, majdnem mindig itt ültél az ágyamnál.« Intettem, hogy tegye el a pénzét, nem ezért tettem. De majd összeszámoljuk, hogy mit adtam ki őre, és ezt az összeget természetesen visszakérem tőle annál is inkább, mert mostanában nincsen sem­mim, csak az újabban erősen kifejlődött balszerencsém. Persze, érdeklődött irán­tam, kérdezte ezt is, azt is, én meg elmond­tam neki mindent, még részletesebben, mint ahogyan önnek mondom el, hiszen az embernek néha jól esik, ha kipanaszolhatja magát. Végül a professzor, nem az, mert nem tanulta ki az egyetemet, de igen mű­velt és kiváló férfi, azért nevezték így a barátai, azt mondta, hogy sose búsuljak és ne legyek elkeseredve, mert hiszen az igazságtalanság az a portéka, amiből mai napság van a legtöbb ezen a földön, hanem hallgassak rá és fogadjam el az ajánlatát, így kerültem »Kakukék« bandájába. Nem kellett ezt bővebben magyarázni. Vörösbegy mindjárt tudta, hogy kik lehet­nek »Kakukék« és mi a foglalkozásuk. Meg­értően bólogatott. Slade örült, hogy ilyen megértő hallga­­­­­ója van, aki érdeklődéssel és részvéttel­­ fogadja bús történetét, még csak tréfás­­ megjegyzésekkel se tarkítja, holott aki­­ megkárosul, az sose gondoskodjék olyanról,­­ aki neveti, ezért már úgy mondta el továb­bi sorsát, mintha egy meghitt barátjával került volna össze, akit rég látott. — Ezek igen derék és megbízható fic­kók ! — jelentette ki határozottan. — Nem olyan vérengző fenevadak, mint például az »­ Patkányoké vagy a »Mézesbábuk«, vagy a »Kis kígyóké. Szó sincs róla. Fegy­ver is csak azért van náluk, mert hiszen még a becsületes ember se tudhatja, hogy mikor szorul rá a revolverre, nem igaz? A professzor mindig arra oktatott minket, hogy soha semmi körülmények között ne lőjünk üldözőinkre és ne bántsuk a derék rendőröket, akik elvégre mégis csak a kö­­telességüket teljesítik. Nem csupán embe­riességből tartsuk ezt szem előtt, hanem okosságból is. No és így lettem tagja ennek a bandának. Eleinte külső szolgálatot vé­geztem, azután megtanultam a professzor szakmáját, aki mestere annak, hogyan kell a legmodernebb páncélszekrényt is gyor­san és csendesen kinyitni, persze a hozzá­illő kulcsok nélkül. Végül én kerestem ki a munkalehetőségeket, ami nagy körültekin­tést, gondos környezeti tanulmányt és éles megfigyelőképességet kíván. Ilyen­formán mintegy három év alatt én lettem »kakukék« helyettes főnöke. Nagyon jól megértettük egymást a professzorral, de a többiekkel is. Vörösbegy figyelemmel hallgatta Slade elbeszélését, hiszen ezzel egy kis tájékozta­tót kapott a newyorki bandák életéről. Azután feltűnt neki valami és ezzel össze­függően kérdezte : — Ezt igazán nem nehéz megérteni. De mondja csak, ha már ilyen derék társaság­ba került, mi dolga akadt azzal az alatto­mos Alfred Gilot-tal? Slade most öklével ütögette az asztalt és összeszorított­ fogakkal mormogta: — Ezt is elmondom mindjárt, jó uram ! Kedden következik: Barátkozás képzést, kap. ÜNGL B Vin. KARPFENSTEI­N - O | C | 20 SPORTHÍREK Vasárnapi események. Futball: Ferenc­város—Hungária Üllői-ut, 5 óra. — Kis­pest—Szeged Üllői-út, 3 óra. — Bocskai— Somogy Debrecen, 5 óra. — II. liga : Cse­pel—Droguisták Csepelen, 5 órakor. — Szentlőrinc—Vác FC Állami telep, 5 óra. — Vasas—Szürketaxi Szőnyi-út, 5 óra. — Phőbus—Etc FC Tó-utca, 5 óra. — Ama­tőr I. osztály : MÁVAG—Elektromos La­torca-utca, 6 óra. — BSE—Törekvés Mil­­lennáris, 6 óra. — Postás—33 FC Lóver­seny-tér, 5 óra. — Fér. Vasutas—FTC Gyáli-út, 5 óra. — EMTK—BEAC Pest­erzsébet, 5 óra. — URAK—UTE Rákos­palota, 5 óra. — VI. ker. FC—BSzKRT (?). — Rapid—Újpest Bécsben. — m­. ker. FC—Chrisana Nagyváradon. — Budai »11«—Bratislava Pozsonyban. — Attila és Nemzeti Afrikában túrázik. — Vívás­­ Magyarország női tőrbajnoksága d. e. 9 és d. u. 5 órakor, Műegyetem. — Főis­kolai egyéni tőrbajnokságok d. e. 9 órakor BEAC Semmelweiss­ utcai vívóterme. — Szeged : Vidéki vivők Hősök emlékver­senye. — TenniSZ : Magyar—olasz tennisz­mérkőzés (3-ik nap) d. u. 3 órakor a BLKE Horthy Miklós­ úti pályáján. — Birkózás : Magyar—finn—észt birkózóverseny (2-ik nap) este 7 órakor Beketov cirkusz. — Atlétika : Szegedi AK kerületi versenye* Főiskolai mezei futóbajnokság Vérmezőn d. e. fél 11 óra.— Középiskolai mezei baj­nokság Kisrákoson d. e. 11 óra. — Kerék­pár : MKSz 100 kilométeres verseny Bécsi­­út. reggel 6 órakor. — Autó : Monakó­­ Grand Prix (a magyar Hartmann László is indul). Csapatösszeállítások. Ferencváros: Háda —Korányi, Hunyadi—Lyka, Sárosi, Lá­zár—Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut. Hungária : Szabó—Mándi, Kocsis—Ba­­rétky, Weber, Szaniszló—Szegő, Cseh, Kardos, Dudás, Titkos. — Szeged: Pá­linkás—Werner, Raffai— Gyurcsó, So­mogyi, Gerle—Korányi, Harmath, Lukács, Kiss, Havas. — Kispest: Dénes—Sze­mere, Rozgonyi—Szenes, Purczeld, Ke­resztes—Szabó I— Szabó II., Kormos, Szepes, Serényi. — Somogy.: Vali—Mik­lósi, Joós—Egri, Boros, Győrffy—Mészá­ros, Galambos, Kormos, Berecz, Tunyoghy. — Bocskai , Fehér—Vágó, Janzsó—Pa­su,­tág, Mooré, Tatár—Markos, Vince, Teleki, Kovács, Hevesi. Felelős szerkesztő és kiadó: SZEDERKÉNT* A Kiadótulajdonos: Kis Újság Részvénytársaság WODIANER F. ÉS FIAI R.-T. körforgóképeinek nyomása. (Felelő* Kist FJ SudMttk IV. Qahnteifta mh

Next