Kis Ujság, 1933. október (46. évfolyam, 225-248. szám)
1933-10-04 / 225. szám
2 Egy év mérlegel& A Gömbös-kormány kinevezési okemánya 1932 október 4-én látott napi világot, így pontosan ma van az évfordulója kormányrajutásának. Aki ez évnek a mérlegét akarná elkészíteni, annak nem szabad csupán anyagias szempontokat figyelembe vennie. Téves és egyoldalú lenne ama sikerek, vagy kudarcok után ítéletet mondani erről az egy évről, amelyek a kormány gazdasági célkitűzéseit, erőfeszítéseit kísérték. Nem az államháztartás egyensúlyának biztosítása, a panamák üldözése, új kereskedelmi szerződések kötése, se a termelés folytonosságának biztosítása, a mezőgazdaság vál ,ságának megoldására tett intézkedéések adják meg az igazi képét ennek az elmúlt esztendőnek. Súlyos kérdések tömegét, súlyos feladatok sokaságát kellett a Gömbös-kormánynak semnos örökségképpen átvennie , és az is lehet, hogy a várakozás fem , szükségében, a sok rosszban való , elfáradásunkban érthetően hajlamosak vagyunk a türelmetlenkedésre, de mi ettől függetlenül, minden pártpolitikától mentesen, csupán a nemzet egyetemes érdekének szemszögéből akarjuk az egy évi kormányzás mérlegét elkészíteni. A nemzet életében vannak olyan kincsei, olyan értékei, amelyeket számokkal nem lehet kifejezni. Mert vannak kincsek, melyek olyan értékeket jelentenek, amelyek "bár nem anyagiak, de a mai világban ezeknél mégis fontosabb és pótolhatatlanabb értékek, mert ezek hiányában és nemlétében az anyagi javak is elveszhetnének. Gömbös Gyula rádiószózattal kezdte. Ez a rádiószózat a jótékony vihar tisztító erejével rázta fel az immár közönybe, fásultságba, reménytelenségbe merült magyarsági S ha az évforduló pillanatában az egész évről igazi képet akarunk rajzolni — két határjelzőre kell szegeznünk a tekintetünket. Az egyik éppen a rádiószózat, amely az elindulás pillanatában az előre vetített sugárkéve, mely fényt szór az eltorlaszolt, a politikai hófúvások fergetegében járatlanná vált utakra. Az indulást jelzi ez, s így még csak reményt fakasztó ígéret, aminthogy a bimbózó virág is csak igéretes ígérete lehet annak a beteljesülésnek, amit el is érhetünk, ha... fia a bimbóból virág, a virágból gyümölcs, a gyümölcsből érett és ízes táplálékunk lehet. Mindehhez azonban idő, napfény, munka és türelem kell. S ezt a türelmet, ezt a hitet, a napsugárnak melegítő, éltető bizalomsugarait kérte a rádió szónoka a nemzettől. Meg is kapta. Hiszen a magyar nép sóvárgó lelke áhítozik a vezető kéz után, amelyről érzi és tudja, hogy az ő javát keresi és szolgálja. S az egy évi kormányzás után maga Gömbös Gyula adja meg a másik határmérőt, még pedig Berettyóújfalun, amikor egy kijelentést tesz — amellyel szinte pecsétet üt egy évi kormányzásának mérlegére: — A magyar nép nem lehet másodosztályú nép Európában. Nem akarok másodosztályú nép miniszterelnöke lenni, s nem is leszek. A rádiószózattól a berettyónfalui nyilatkozatig is elég nagy a haladás. De ez csak meghatványozódik méretében, ha arra a szomorú időszakra gondolunk, amikor magyar hivatalos alak még nem merte szájára venni a revíziót. Ebből a szomorú, hit- és reménynélküli időszakból eljutottunk tehát a mához, amikor a porba sújtott, ezer gonddal küszködő magyarnak azt mondja a miniszterelnöke Zrínyi Miklós híres szavaival: — Emeld fel a fejed magyar! Egy népnél sem vagyunik alávalóbbak... S még valami mást is mond, amikor a frontharcosoknak kijelenti: *— Miniszterelnöktől az utolsó kis s napszámosokig szolgái vagyunk a nemzet érdekeinek. Mintha ezzel a kijelentéssel a megkezdődő másodikévnek akarná megadni az irányvonalát, együtt, egységesen a nagy nemzeti létért, Magyarország feltámadásáért. HiiiiiiiiiiimiiBiiniimiii Ennek az ígéretes reménybimbója ott piroslik már a lehetőségek határán, amelyhez a második év feltétlenül közelebb hoz bennünket, ha mindnyájan egyet akarván, hiszszük és valljuk az igehirdetést, hogy: — Nem vagyunk és nem is akarunk másodosztályú nemzet lenni. Ha ez az érzés lelkünket áthatja, olyan lelkierőre teszünk szert általa, amely a szomorú jelenből szebb jövő felé vezethet. Kőrösparti KIS ÚJSÁG Megmaradnak a főváros összes közüzemei VW Megszüntetnek 133 közüzemi műhelyt, amelyekben 341 munkás dolgozik A vidéken csak a veszteséggel dolgozó üzemeket szünteti meg a kormány A belügyminiszter és a kereskedelmi miniszter "a Ház elé terjesztik a közüzemekre vonatkozó jelentésüket. A jelentés részletesen foglalkozik az üzemek felülvizsgálatának eredményeivel és közli egyúttal a szükséges intézkedéseket. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter jelentése a fővárosi közüzemeken felül az ország egyéb törvényhatóságainak városi és községi üzemeiről és műhelyeiről is beszámol. A minisztert a vizsgálat során az a szempont vezette, hogy minden, a helyi iparnak és kereskedeleminek érdekeit sértő üzemeket megszüntessen. Olyan üzemeknél és vállalkozásoknál viszont, amelyeket fenn kell tartani, módot talál arra is, hogy azok keretében a magánvállalkozás is teret kapjon a munkálkodásra-Egyes üzemekre vonatkozóan a miniszter megjegyzi, hogy azoknak bérbeadását meg kell kísérelni. Megmarad a községi élelmiszerüzem A jelentés a fővárosi üzemek ismertetésével kezdődik. Hosszasan foglalkozik a községi élelmiszerüzemmel. A döntés úgy szól, hogy az üzem fenntartandó azzal a megszorítással, hogy az üzemnek kifejezetten a közélelmezés szolgálatában kell állnia. Luxuscikkeket nem árusíthat, nyílt helyeken büfféket, vendéglőket fenn nem tarthat, kaszinók, klubok stb. számára szállítást nem végezhet. Pontosan felsorolja a miniszter azokat az árucikkeket, amelyeket az élelmiszerüzem bolthelyiségeiben eladhat. Ebből a listából kiderül, hogy burgonyát, hagymát, vajat, sajtot és tejtermékeket a községi élelmiszerüzem nem árusíthat. A miniszter a fővárosi élelmiszerkereskedők régóta hangoztatott kívánságával szemben kijelenti, hogy a közkórházaknál és más fővárosi intézményeknél továbbra is igénybe kell venni a községi élelmiszerüzemnek a múltban már kipróbált jó szállításait. Az élelmiszerárusító üzemnek fiókjait nem szabad növelni. Fenntartanának tartja a miniszter a községi kenyérgyárat is. A községi műszerüzemet és anyagraktárat, mint üzemet, meg kell szüntetni. Ugyanígy meg kell szüntetni a gyógyszerüzemet és gyógyszeráruraktárrá kell átalakítani. A kátrányozó és bitumenező telepet továbbra is fenntartja, de megállapítja annak költségvetését. A fővárosi házinyomda továbbra is megmarad. Az üzem azonban kizárólag a székesfőváros közigazgatása és a közigazgatás keretébe tartozó intézmények nyomdai szükségleteit elégítheti ki. Iskolai értesítőket, tankönyveket és irkákat nem készíthet. A tanszerbeszerző, nyilvántartó és javító intézet eddigi működési körében megmaradt. Az üzemek és intézmények műhelyei közül megszüntetnek 133-at, amelyekben 341 munkás dolgozik, 15 műhelyt egyesítenek más műhelyekkel. Ezekben 226 munkás dolgozik. Az elektromosművek, gázművek, vízművek, élelmiszerárusító üzem, kenyérgyár, Kórházi anyagraktár, Szent Gellért, Széchenyi gyógyfürdő, hirdetővállalat, temetkezési intézet, BESZKÁRT és autóbuszüzem műhelyei megmaradnak. A vidéken több üzemet megszüntetnek A vidéki törvényhatóságoknál a városok kezelésében levő mozgófényképüzemek egy részének fenntartásához hozzájárult, mások bérbeadását javasolja, egyeseket pedig megszüntet. A községi malmok kivétel nélkül megmaradhatnak. Az olyan községi strandfürdők, amelyek jövedelmet hoznak, ugyancsak megmaradnak. A közlekedési vállalatok, továbbá a vízvezeték és csatornaművek fenntartását továbbra is engedélyezi. A vidéki községi takarékpénztár és zálogintézetek megmaradásához hozzájárul. A miskolci zálogházat a postatakarék veszi át. Megszünteti az összes községi temetkezési intézeteket. Viszont a községi villany- és gázművek, közvágóhidak, jéggyárak, műjéggyárak fennmaradnak. A vidéki közületiek 33 téglagyára is megmarad. A községi korlátlan kimérések, lókásszékek, melyeknek száma az egész országban 48, továbbra is fenntarthatók. 710 vidéki üzem, illetve vállalat felülvizsgálata tehát azzal az eredménnyel végződött, hogy azok nagy többsége megmarad. A kereskedelmi miniszter megszünteti az országos közélelmezési részvénytársaságot, az elmegyógyintézetek sertéshizlaló és tehenészeti telepeit, az államrendőrség borbély- és cipészműhelyeit, ellátási üzemét, az útigépjavító telepet, a Seprőgyár és Agráripari részvénytársaságot, a Magyar Tufa művek részvénytársaságot, a földművelési minisztérium szabó- és borbélyműhelyét, az államrendészeti szervek ágy-gőzmosó, továbbá paplankészítő műhelyét, a Diósgyőri vasgyár baromfitelepét, a posta fűtőanyagtelepét, a MÁV olajgyárát, a MÁV kórházának ortopédműhelyét és a MÁV oxigéntelepét. Korlátozza a Rico kötszerüzem művek üzemének működését, az állami vas-, acél- és gépgyár működési terét, a MÁV gépgyár működését, a Dohányjövedék dobozgyárát, a budafoki pincegazdaságot, a tápéi hajójavítóműhelyt, a honvédelmi minisztérium könyvkötőműve- Szinek Patikáid A gyermekért Kedves Kis Újság! Tizenhét éves voltam, amikor férjhez mentem az uramhoz, ő 23 éves volt házasságkötésünkkor. Négy esztendős, gyönyörű kislányunk van. Hat hónappal ezelőtt megismerkedtem egy másik férfivel, az uram egyik barátjával. Be kell vallanom, hogy megszerettem ezt a férfit. Amikor először választottam, úgyszólván még gyermek voltam. Nem tagadom, az uram jó ember, meg is éltünk szerényen a munkája után. Mégis úgy éreztem, amikor ez a másik utamba jött, hogy először rosszul választottam. Nehéz, nagy harcot vívtam magammal, mert nagyon szeretem a kislányunkat. Az uram pedig kijelentette, ha elmegyek tőle, a gyermek nála marad. Majd gondozza az ő édesanyja. Nem birtam magammal. Ott tudtam hagyni a gyermekünket is, akit azért sokszor meglátogattam, amikor a férjem nem volt otthon, öszszeköltöztem ezzel a másik férfivel, aki megígérte, hogy válóperünk után feleségül vesz. Legutóbb megtudtam, hogy a gyermek életveszélyesen megbetegedett. Rettenetesen megfájdult a szívem. Állandóan az volt az érzésem, a jó Isten büntetése ez, amiért ott tudtam hagyni. Felrohantam a gyermekhez, az uram megmondta, csak az alatt a feltétel alatt engedi meg, hogy ápolhassam a gyermeket, ha lemondok arról a másik férfiről és visszatérek hozzá. Nem találok szavakat, hogy el tudjam mondani, milyen harcot vívtam régi otthonom előszobájában. Az ajtón túl lihegett 40 fokos lázban az én édes, szőke, kicsi leánykám. Az ajtón túl pedig, abban a másik lakásban ott volt az a férfi, akit szeretek. Végül is győzött bennem az anyai szeretet. Nem, nem vehettem magamra azt a borzasztó felelősséget, hogy ne legyek ott mellette és ne próbáljam én megharcolni a harcot az életéért — a gondos ápolással. Hiszen, ha meghal, örökké kísért volna a szemrehányás, hogy nem voltam mellette. A gyermek életben maradt. Beszéltem az urammal, ő azt mondja, megbocsát nekem mindent, nem fog soha szemrehányást tenni azért, ami történt, de meg kell fogadnom a gyermek életére, hogy hű leszek hozzá. Mit tegyek? Mit tegyek? Tisztelettel Bűnbánó asszony. A Kis Újság válasza: Hogy mit tegyen? Már akkor eldöntötte, hogy mit kellett tennie, amikor kinyitotta maga előtt a régi otthon ajtaját, odaroskadt a gyermek ágya elé és átvette azt a szerepet, amit minden anyának be kell töltenie, aki életet adott. Nagy kérdés ez, sok szó folyik róla, különösen a mai világban, amikor olyan sokan vannak a nők között, akik elsősorban a saját életüket akarják élni. Azután is, amikor már vállalták a feleség és anya hivatását. Azt mondják ők: először én, másodszor is én, harmadszor is én és csak azután következnek a többiek. De ez nem így van. Nem volt így soha, amióta emberi közösség van a földön és különösen azóta nem, amióta a házasság szentsége megkoronázta a nőt. Higgye el nekünk, akármilyen nagyon fáj is most a szíve azért a másik férfiért, meg fog enyhülni abban a tudatban, hogy lemondott. Legyen hálás a férjének, aki újra visszafogadta, leoldozta azt a másik köteléket, amelyik kisodorta az édes otthonból a bizonytalanságba. Lehet, hogy az a férfi elvette volna feleségül. Mi történik azonban, ha mégsem veszi el? Asszonyom, ön oly őszintén és oly bizalommal nyitotta ki előttünk a szivét. Úgy beszélünk önnel, mintha szemközt ülne velünk. Szeretnénk megfogni a kezét és megértetni a szivével, akármennyire lázadozik is, nincs igaza. A szenvedélyek úrrá lesznek az ember fölött, de csak akkor, ha nincs elég öntudata és erős akarata ahhoz, hogy szembe tudjon nézni ezekkel a szenvedélyekkel és le tudja fékezni azokat. Az okos ember nem megy a fejével a falnak és nem töri be, mert tudja, hogy ez árt neki. Az okos ember, akinek lelki élete van, nem dobja oda magát a szenvedélyeinek, mert tudja, hogy ezzel feldúlja a saját életét is és a mások életét is. Egyszer már kockára tette a családi boldogságát. Vigyázzon magára, fogadalmat tett. Maradjon jó és hűséges. Fogja meg a gyermekének a kezét, éljen úgy ezentúl, hogy sohase kelljen elpirulnia, amikor ártatlan gyermekének tiszta szemébe néz. Ha erős lesz, meg fogja találni lelkének nyugalmát. * Azt akarta — kérjek bocsánatot Kedves Kis Újság! Az udvarlóm, kis városunkban postatiszt volt. Gyakran jött hozzánk, úgy tekintették már a szüleim is, mint vőlegényemet. Együtt voltunk májusi táncmulatságon, ott történt meg, hogy egy másik fiatalember táncra kért fel. Azon az estén háromszor, négyszer egymásután vele táncoltam. Az udvarlóm sohase kért fel másik leányt táncolni. Szemrehányásokat tett nekem, miért keltek feltűnést, miért mulatok ezzel a másik fiatalemberrel. Nem tudom, mit feleltem neki, szóváltás kerekedett közöttünk és udvarlóm azt akarta, hogy kérjek tőle bocsánatot, mert megsértettem. Sarkon fordultam, otthagytam. Másnap nem jött el hozzánk, harmadnap elmentem a postahivatal elé, vártam, de 5 nem jött ki. Kérdezősködtem és megtudtam, hogy elutazott. Nem is jött vissza többet a városba, elhelyeztette magát. Ez három esztendővel ezelőtt történt. Azóta nem hallottunk egymásról. De én nem mentem férjhez. Megpróbáltam elfelejteni ftt. 1933 október 4