Kis Ujság, 1933. december (46. évfolyam, 273-294. szám)

1933-12-16 / 285. szám

i­tssssmm fog. Zemplénné nyilvánosságra akarta hozni, hogy egy műegyetemi tanár fiának és fe­leségének nincsen lakása. A villanyszerelő szerepe Azután elmondta Zemplén Dénes, hogy édesanyja hogyan ismerkedett meg László Adolf villanyszerelővel. Elromlott a villany és akkor jött hozzájuk László, aki édes­anyjának elmondta élete egész történetét. Azután már igen gyakran járt hozzájuk és mikor náluk volt, őt mindig játszani küld­ték. Mikor a fiú felnőtt, sokszor kártyázott Lászlóval. Egyszer kártyázás közben ösz­­szevesztek és akkor a villanyszerelő pofonvágta. Más alkalommal, karácsonykor, ott volt Dénes nagymamája és együtt diszítették a fát. Az anya akkor is éppen Lászlót várta. Félrehívta a fiút és 80 fillért ígért neki, ha olyan gorombaságot mond a nagy­mamának, ami miatt az elmegy tőlük. — Csábított a pénz — mondja Zemplén Dénes, — mert szerettem volna moziba menni. Szemtelenkedni is kezdtem a nagy­mamával, aki sírva elment tőlünk­ Ezzel kapcsolatban elmondja Zemplén Dénes, hogy egy alkalommal, amikor Ba­­latonfüreden nyaraltak, onnan Ábrahám­hegyre akartak kirándulni. Édesanyja azon­ban nem váltott jegyet a vonatra, hanem mikor a kalauz a fülkéjük felé közeledett, kiment az illemhelyre. Ott akarta bevárni, amíg a kalauz elmegy. De észrevették a csalást, leszállították őket a vonatról, az­után szaladni kezdtek egy kis falu felé. Biciklis csendőrök üldözték és elfog­ták őket. Az édesanyja félórai alkudozás után vé­gül kifizetett egy pengő 70 fillér úti­költséget. ■ ••--.] . i .. A fiú szégyenkezése anyja miatt Zemplén Dénes részletesen elmondja­­azután a bíróság előtt, hogy hogyan­­éltek az édesanyjával. A népkonyháról kosztoltak. Reggelire paprikáskrumplit, vagy tarhonyalevest ettek, néha újhagy­­mát. Ebédre leves volt és tészta. Uzson­nát csak akkor ettek, ha vendég volt nálnk. Vacsorára az ebédmaradékok ju­tottak. A diák különösen amiatt szégyenke­zett társai előtt, mert anyja női blúzban járatta, még má­sodik gimnazista korában is. Borzasztóan szégyelte magát amiatt is, mert síingett, hímzett női alsónadrág volt rajta és diáktársai emiatt kinevelték. Anyja biciklin járt eléje az iskolához. Két szatyor volt a kormányra akasztva és az anyján az ő egyik nadrágja volt alsónadrágnak és az kilátszott a szok­nyája alól. A homlokán zöld autószem­üveget viselt. A fiuk előtt rettenetesen röstelkedett emiatt. Anyja egyszer azt is mondta neki hogy nem apjának a fia. Más alkalom­mal följelentette a fiatalkorúak bíró­ságánál, mert László arra biztatta az édesanyját hogy valahogyan szabadul­janak meg tőle. ­ Az apa házánál Az elnök további kérdéseire adott vá­laszaiból Zemplén Dénes hányatott éle­tének újabb részletei elevenednek meg. Az anyjától különböző rokonokhoz ke­rült mig végül apja magához vette. Az első ebéd után az apa így szólt hozzá: — Ha megesküszöl, hogy anyáddal nem fogsz érintkezni, itt maradhatsz nálam. Nem felelt erre és látszott hogy az apjának nem tetszik. Az apa azután 200. pengőt adott Kissnének, a házveze­tőnőnek," hogy ruhát és cipőt vegyen neki. Közben Zemplén Géza újra meg­nősült és az új mama is nagyon kedves volt Déneshez. Apja azonban megverte egyszer, mert azt hitte, hogy ő mondott el bizonyos dolgo­kat az édesanyjának. — Nem én pakáztam a döggel! —, Így védekezett a fiú, mert apja kiadta a parancsot, hogy az ő házában csak dögnek szabad nevezni elvált feleségét. Zemplén Dénes hiába védekezett ilyen szörnyű, felháborító kifejezéssel, apja elhatározta hogy beadja a mezőtúri in­ternátusba. Amikor Zemplén Dénes ehhez a feje­zethez ér elbeszélésében, könnyekre fa­kad. Zokogva mondja el, hogy megláto­gatta Mezőtúron mostohaanyjának ro­­onajt és észrevette a viselkedésükön, hogy azok rossz híreket hallottak róla. Ennek a hatása alatt határozta el, hogy mindenképpen otthagyja a mező­túri internátust. Levelet írt tehát az any­jának, aki tíz pengőt küldött neki az utazásra. Azután megszökött a mezőtúri gimná­ziumból és Budapestre érkezve, előbb egy Rákóczi-úti moziba, majd édesany­jának muskotály utcai lakására ment. Az erkölcsi fertő Elmondja azután Zemplén Dénes, hogy a gyilkosság előtt való napon László vil­lanyszerelő azt mondta neki, hogy há­lás legyen iránta mert anyja mellett állott, amikor az majd leroskadt a fia okozta sok keserűségtől Ezután tör­tént hogy Zemplénné így búcsúzott a távozó Lászlótól. — Isten vele László, lehet, hogy egy fél óra múlva már halott va­gyok­— Miért mondta ezt a mama? — kér­dezi a bíró. — Régóta mondogatta­m ezt,velem kapcsolatban, de senki sem vette ko­molyan. Én is csak viccből feleltem, hogy miért egy fél óra múlva, talán in­kább negyed óra múlva. — Viccből? De hiszen vasdorong volt a kezedben! — szól rá az elnök. — Igen, azzal jártam fel és alá a szo­bában, de csak este ütöttem vele a macska fejére. Elmondja azután, hogy délután meg­jelent náluk látogatóban Weinberger Irén, akivel utcai nőkről és az idegen­légióról beszélgetett. Azt mesélte a lány­nak hogy ő már járt éjjeli mulató­helyeken, ahol egy üveg bor hat pengő, a limonádé három pengő. Mikor Wein­berger Irén elment, egyedül maradt az anyjával és újra veszekedtek. Meg volt róla győződve, hogy László anyjának a kitartottja. Szóba is hozta ezt anyjának, aki erre pofonütötte. Rend­kívül föl volt izgutva emiatt és bosszú­­álláson törte a fejét. Az anyagyilkosság Zemplén Dénes a gyilkosság reggelén anyjával együtt ébredt fel. Gyorsan felöl­tözködött és fésülködés­ közben odaszólt anyjának: — Remélem­, el fogod dobni a Lászlót. — Inkább téged, mint akárhány Lászlót — felelte az anyja. Az ezután történteket Zemplén Dénes így mondja el: — Felkaptam a szobában heverő baltát és azzal a fejére ütöttem. A következő pillanatban az elnök fel­szólítására az asztal mögötti padon levő bűnjelek közül felemeli a baltát, amelyen még láthatók a rászáradt vérnyomok. A fiú nyugodtan nézi a baltát és szolgálat­­készen mutogatja, hogy milyen irányba állt ő és hol feküdt az édesanyja a pamlagon. — Itt álltam én — magyarázta — azután így ütöttem a fejére... Mutatja a karjával, hogy hogyan len­dült benne a balta, majd azt mondja, hogy hármat vagy négyet ütött, de le­het, hogy többet is. — Anyám meg se mukkant — folytatja — azután ledobtam a baltát a földre, egy pokróccal letörültem a jobbkezemre fröcs­­csent vért, de a kezemet nem mostam meg. Semmire se gondoltam akkor, csak nagyon dühös voltam. Cselekedetem után kiugrottam az ablakon. Az anyagyilkosság után Zemplén Dénes a mostohaanyjához ment és közötte vele, hogy agyonütötte az anyját. Az elnök Itt ráolvassa a gyilkos diákra, hogy akkor is dögnek nevezte meggyilkolt édesanyját, megmutatta a kezével, hogy hogyan csinálta és azt mondta, hogy olyan volt az agyveleje, mint a cigaretta ha­muja. — Lehetséges — mondja Zemplén Dénes — nem emlékszem már erre pontosan. Elmondja azután, hogy Kelenföldön szállt föl a vonatra és Sopronba szökött. —• A vonaton nem gondolkodtál arról, hogy mit tettél? — Nem, még tartott a haragom. — Nem sajnáltad? — Még nem — feleli a diák határo­zottan. — Hát mért gyűlölted ennyire a ma­mádat? — Nagyon sokat kellett szégyenkez­nem miatta. Most váratlanul azt kérdezi tőle­ az elnök: — Mi a véleményed az életről? — Kellemes dolog — feleli. — És a halál? — Nem kellemetlen dolog — mondja nyugodtan Zemplén Dénes. — Megbántad, amit tettél? — Igen! — Érzed, hogy büntetést érdemelsz érte? — Hogyne! — válaszolja a gyilkos diák szinte meglepődött hangon. Kitől vársz a továbbiakban támogatást, vagy szere­tetet? — Senkitől. Elmenjek az idegen lé­gióba. Az elnök­ ezután zárt tárgyalást ren­delt el. Az osztályfőnök Zemplén Dénesről Az újra megnyitott nyílt tárgyaláson Pa­­nos Bernandini cisztercita tanár, Zemplén Dénes volt osztályfőnöke állt tanúképpen a bíróság elé. Panos tanár részletes jegyzeteiből ol­vassa fel mindazt, amit Zemplén Dénesről tud, aki közel három és fél évig a keze alatt nevelkedett. Csakhamar értesült ren­dezetlen családi viszonyairól és édesanyja, akit később megismert, rá egy műveit, de rendkívül ideges asszony benyomását tette. A fiú gyengén táplált volt és roppant sze­gényes ruhákban járt. Németh elnök: Látott­­ női ruhákból át­alakított ruhákat is a fiún? — Igen. Egyszer volt rajta egy mat­­rózblúz, amely szerinte egy női blúzból készült. Panos professzor ezután elmondja, hogy Zemplénné előtt ő nyíltan megmondta, hogy a fiú gyengén táplált és nagyon sze­gényes ruhákban jár. Ettől kezdve jobb tízóraiakat hozott és tisztább lett. A fiú egyébként az iskolában zárkózott, visszavo­nult, de nem tanúsított mogorva magavi­seletet. Zemplén Dénes tiszta jeles tanuló volt, sőt dicséretet is kapott. Zemplénné sokszor felkereste az Osz­tályfőnököt és panaszkodott, hogy a fiú otthon nagyon goromba. Levelet is írt a tanárnak Zemplénné, hogy a fia megverte. Zemplén Dénes közbeszól: — Mese az egész. Nem ütöttem meg akkor. Elmondja azután Panos tanár, hogy el akarta szakítani Dénesi a környezetéből, de nem akarta Zemplénnét felkeresni. — Rossz híre volt annak a háznak, féltettem a reverendámat kitenni va­laminek — mondja a tanár. Zemplén Dénesi most kivezettette az elnök és azt kérdezte a tanútól, mivel ma­gyarázza a diák rémtettét. Panos így felelt: — Talán igazi szeretetet sohasem ka­pott. Nem tudta, hogy egy édesanya me­leg szíve mit jelent. Végül az elnök kérdésére azt ajánlotta a tanár, hogy Zemplén Dénest adják va­lami külföldi Intézetbe. Gregus védő itt közbeszólt, hogy az apa minden áldozatra kész, hogy gyermekének jövőjét biztosítsa. A tanárt azután megeskették vallomá­sára és az elnök délután két órakor szü­netet rendelt el. Zemplén Dénest a szünet idejére a Markó­ utcai fogházba vitték. Zemplén Dénes A 1933 december 16 ­ Zemplén­ Géza műegyetemi f­a gyilkos diák apjának kihallgatása Délután fél hat órakor nyitotta meg Németh Péter dr. tanácselnök a foly­tatól­agos tárgyalást. Intézkedésére beszólították a megidézett tanukat, majd a tanuk számbavétele után Zemplén Géza dr.-t, a vád­ott fiú apját szólította maga elé. Zemplén Géza dr. az elnök kérdé­seire elmondotta, hogy Trencsénben született, 50 éves műegyetemi tanár, a vádlott fiú apja. — A fiatalkorunkról szóló törvény 27-ik szakaszának alapján elrende­lem, hogy a tanú kihallgatása ide­jére a vádlott eltávolíttassék — szólt az elnök. Az elnök kijelentése értelmében Zemplén Dénest elő sem vezették apja tanukénti kihallgatásának ide­jére. Tehát nem is látták egymást. — Ha a bűncselekményre vonat­kozóan kérdezném ki — mondta az elnök —, joga volna megtagadni a vallomást. És azonban csupán a gyermek életkörülményeiről fogom kikérdezni és éppen ezért a törvény értelmében vallomást kell tennie. Az elnök kérdéseire Zemplén Géza dr. elmondotta, hogy még kisfiú volt Dénes, mikor kérelmet intézett az árvaszékhez, hogy a gyermeket ve­gyék el az anyjától. Azt a határo­zatot, amely a kérelmet nem teljesí­tette, azért nem föllebbezte meg, mert a fiú még kicsi volt. Később, amikor Dénes nyolcéves volt, ismét kérte a fiúnak az anyjá­tól való elvételét. — Önt felszólították - szólt az elnök —, hogy igazolja, hogy fia a züllés veszélyének van kitéve. Miért nem terjesztette elő bizonyítékait? — Próbáltam. — Nem, ön csak annyit írt az árvaszékhez, hogy még a kutatást folytatja. — Mikor látta először Dénes fiát? —■ kérdezte az elnök. — Egy árvaszéki tárgyaláson, az előszobában. — Pólyában nem látta? — Igen, egyszer láttam. — Tett ön olyan kijelentést, hogy Dénes nem az ön gyermeke? — Én nem tettem, nekem mondták ezt mások. • Zemplén Géza dr. elmondotta ez­után, hogy másodszor egy temeté­sen látta a fiát, de nem figyelte meg. — Nem gondolt arra, hogy magá­hoz vegye? — úgy tudtam, hogy ellenem van nevelve és nem akartam ellenséget venni a házamba. — Egyik tanú szerint ön hangoz­tatta, hogy Dénes nem az ön gyer­meke. — Ezt nem hangoztattam. — Sosem gondolt erre? — Gondolni gondoltam. — Emlékszik, hogy Pados tan­ír úr figyelmeztette önt, hogy tegyen valamit fia érdekében, mert ilyen körülmények között Dénes még az akasztófán fogja végezni? Az apa erre azt válaszolta, hogy nem emlékszik a tanár kijelentésére. Az elnök a teremben ülő Pados Bernardin cisztercita tanárt szólí­totta maga elé. A tanár Zemplén Géza szemébe mondotta: — Én figyelmeztettem a professzor urat, változtasson a fiú sorsán, mert a gyermek még az akasztófán fogja végezni. Azért mondtam ezt, hogy a profesz­­szor urat megindítsam. Az elnök kérdéseire ezután elmondotta Zemplén Géza, hogy a fiatalkorúak bíró­sága határozatát, mellyel Dénest elvették az anyjától, helyesnek tartotta. Nem akarta házába venni a fiút, ezért Pásztoréknál helyezte el. A gyerek azonban magától jelentkezett és akkor megigértette, hogy az anyjával nem tart összeköttetést. A

Next