Kis Ujság, 1934. február (47. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-15 / 36. szám

Csütörtök, 1031 február 15. KIS ÚJSÁG SZÍNHÁZ • MOZI • RÁDIÓ Érdekes hírek érdekes színésznőkről A Vígszínházban, mint már megírtuk, Gödi Franciska fog fellépni, akinek, mióta külföldi filmsztár lett, ez lesz első szereplése magyar színpadon, tiszteletreméltó fizetés (fellépésenkint jott pengő!) ellenében. Ugyanabban a darab­­ban első ízben lép színpadra Szaplonczay Éva, a néhány éV előtti Miss Magyarország. A Vígszínházban még egy igen érdekes ven­dégjátékra készülnek: Darvas Lili, aki hosszú évek óta kizárólag német színpadokon lép fel sztári rangban, egy bécsi társulat élén vendég­játék-körútra indul, amelynek során Budapes­ten is fel fog lépni három estén át. Persze né­metül fog játszani. Tőkés Anna, aki évekkel ezelőtt a Nemzeti Színháztól szerződött a Vígszínházba, de ott érthetetlenül elhanyagolták, a Belvárosi Színház egyik legközelebbi újdonságában fog fellépni. A bécsi polgárháború és a budapesti opera. Az operaház március elején akarta Lehár Fe­renc „Giudittá "-jait bemutatni, de a szerző érte­sítette Radnai Miklós igazgatót, hogy a bécsi zavargások miatt a nyomdák sem dolgoznak és így a darab kótaanyaga s­em készülhet el kellő időben. A „Giudina"* bemutatóra ennek követ­keztében csak március végén kerül sor. Furcsa, de igaz, hogy egy Kdell László nevű színészünk színpadi szereplését az utóbbi időben más kétes értékű cselekedetekkel cseréli fel. Egy­­szer egy színésznővel van pofozkodást afférja, most pedig egy bírósági tárgyaláson tart humo­ros előadást, — minden bizonnyal népszerűsé­gének fokozására.­­A bíróság tárgyalási termében sikere volt, — mint színésznek — és így lehet, hogy legközelebbi szerepében sikere lesz, mint —­ tanúnak. Az esztergomi Corso-r mozgót átvette a buda­pesti­ City film r.-t., melynek Winter Sándor,­ az ismert bankár a tulajdonosa. A mozgót egyelőre Jespnszky Tibor vezeti Kiss Jenővel egyetemben és ezidőszerint csak szerdán, csü­tökökön, szombaton és vasárnap játszik. Hogy milyen különösen vezetik Budapesten a mozikat, arra nézve a legjellemzőbb az i. heti bemutató-özön. Bemutatnak két különböző Ka­­therina stepkunftfilmet hat moziban, két kosz­tümös filmet, melyeknek t­ósgeregfájú király,vagy királynő, két Fejős Pál által rendezett filmet, majdnem hasonló cselekménnyel és egy­ revüt, melynek központjában szintén egy király áll. És akkor csodálkoznak, hogy a közönség nem szívesen megy a croziba. . ". 1 11 . " Mire készülődnek? Földes Imre egyszerre négy operáltszövegen dolgozik és pedig Ábra­, Káty Pál, Fényes Szabolcs, Szenkár Dezső és Botérákó Béla zeneszerzők részére. —- 'Bús Fe­kete László „A méltóságos asszonny triffikja“' című darabjából, amelyet ezidőszerint Párizs­ban játszanak sikerrel, Berlinben filmet ké­szítenek. — Halász Imrének „Egy csók és más semmi'* című vígjátéka legközelebb Bécsben kerül színre.­­ Olaszországban sikerrel mu­tatták be Lengyel Menyhért „Pintyőke"* című darabját, amely Budapesten és Bécsben annak idején megbukott. Műkedvelők színpada Sikeres előadást tartott a szigetvári nőegylet. A szigetvári jótékony nőegylet Virág Ferenc megyéspüspök fővédnöksége és b­áró Bied­er­­rmann Rezsőné védnöksége mellett pompásan sikerült műsoros estét rendezett. Bodonyi Emí­lia, Benke Irma, Bellák Rózsi, Feld­már Anna, Gregorovics Mária, Jádi Ilona, Kész Mária, Ki­rály Baba, Oscsodál Irén, Palaics Irén, Takács Rózsi és Vörös Bözsi „Mezei virágok** címen táncjelenetet mutattak be. Bán János pécsi zongoraművész három zo­ngoraszámot adott elő, Gödri Kató operaénekesnő pedig áriákat énekelt. A MAI SZÍNHÁZAK Operaház: Sh­aoua néni (fel 8). — Nemzeti Színház: Ember tragédiája (fél 8). — Vígszínház: Torm­is (8). Magyar Színház: A párizsi vonat (8). Belvárosi Szín­ház: Helyet a fiatalságinak (8). — Király Színház: Kész Duna (8). — Fővárosi Oncred­színház: Sárga liliom (S). Városi Színház: Nincs elfládás. — Bethleniért Színpad: Timosa (fél 6, fél 9). Józsefvárosi Színház: Sybil (fél 6, fél 9). — Royal Orfeum: Sylvester Seb­affer (8). *­­Teréztöruti Színpad: Pest mégis nevet (9). Komédia Orfeum: Tejet a fiatalságnak. (9). A RÁDIÓ MŰSORA 6.45 Torna. Utána hanglemezei. Mai Hírek. 10: 1. Magyar tájak. 2. Vajda János versei. Közben hang­lemezek- U.M- Nemzetközi vízjelzős szolgálat. 12: Déli Katonaszál 12.05: Sponciné Martin Anna és Fresch Imre énekel. Közben kb 12.30: Hírek. 1.15: Pontos időjel­zés. 1.30: Hanglemezek 2.40: Élelmiszerárak. 4. : „A minta ház". Bükki György elbeszélése. 4.45: Id­őjá­­rásjelentés. 5: Courtland Jane 'zongorázik. 0: 'Angol nyelvük tátós.. A MOZIK MŰSORA RÓVA­ APOI.I.6 (Erzsébet­ körut 41 T :­­ 420 41 419 112). VIII. Henrik magánélete. _ Híradók — (4, 6, 8 10) FORUM (Kossuth Lajos utca 18 (T.: 897-071 895-13). Mégis, szép az él­­. — Híradók. 11, 6, 8, 10). Dél.SI .Teréz­ korut 28 T.: 250-32). Az igazi leány. Hiradók. (4, 6, 8, 10). CASINO (Eskü út 1. T.: S31-02.): Az igazi leány. — Híradók. N­ 6 * 10! CAPITOL (B­aross-tér 32. T.: 513-37): Fiatal asszonyok. (Fél 4. lél 0. lél 2. lél 10). CITY­ (V.. Vilmos • császár­ út ^36—38. T.: 11­1-40): Fiatal asszonyok. — Híradók. (4. 6. 8 10). OMNI­A (Kölcsey­ u. 2. T.: 301-25): Fiatal asszonyok. — Híradó. (4 fi 8 10) KAMARA. (Z)ohány­u és Nyár u. sarok (l-i 410 2/) Pausele király. — Híradók. (4, 6, 8, 10). PALACE E­rzsébet kői ur­s T: 305 *23* Olei­fett, m­elárusilóuff. — 1 úti kiáli. 6, 8, 19). __J . 4 ASZtttKiAi vuukib mncst: Vereség és ideggörcs * Tóm, a csinos és elegáns titkár, olyan ki­tűnően mulatott ezen az éjszakán, hogy már egészen világos volt, amikor hazavető­­dött a szállodába. A szó , szoros értelm­ében hazavetődött, mert sejtelme sémi volt és önmagának sem tudott beszámolni arról, hogyan sikerült ez oly szemcsésen. Az éjszakai élet színes for­gataga, a tánc és a zene, a szép leányok és a még szebb Judit hercegnő, legfőképpen azonban a gyakran, de mindig fenékig ürí­tett pezsgő jóvoltából olyan csillogó jókedvre hangolódott, amint enyhe túlzással már be­­rúgottságnak is lehet minősíteni. Szerencsé­jére azonban, rövid pesti tartózkodása--da­cára is, olyan közismert személyiség volt, hogy a mulató vezetősége maga gondosko­dott illő és kényelmes gépkocsiban való ha­­zaszállíttatásáról. Sőt még ennyivel sem ér­ték be, hanem személyesen adták át a szál­loda ügyeletes titkárának a dülöngélő fiatal­embert, e szavak kíséretében: — Amint méltóztatik látni, elsőrangú mu­latónk valóban mindent elkövetett, hogy ki­tűnő vendége pompásan érezze magát. . Ezek után, az önmagáról mit sem tudó titkár urat beszállították a fejedelmi lakosz­tály megfelelő szobájába, levetkőztették és ágyba fektették, ahol egy-kettőre olyan hor­kolást rendezett, amely egy kisebb malom zakatolásának is beillett volna. Tómnak természetesen sejtelme sem lehe­tett arról, hogy a gazdája a lakosztály másik végében már régen az igazak álmát alussza, anak dacára, hogy ő is elég későn került haza. Az elnökigazgató délben ébredt. . . Csöngetett és titkárát kérette. . Az inas meghajolt és úgy tett, mintha a paran­csot teljesíteni­ akarná, bár tudta, hogy ez nehezen fog sikerülni. Társával együtt be­ment Tóm hálószobájába. Feltűnő zajt csap­tak abban a reményb­en,­hogy elölől sikerül felébreszttenie a'bőszén horkoló­­'titkárt. Az eredmény azonban csupán néhány értelmet­len hang volt, amiely kacagás kíséretében buggyant ki Tóm szájából. Gorombább níjedt szőrrel 'is 'próbál­koz fák vés pedig hidegg víz fecskend­ezésével, de hasonlóképpen ered-' m­én­y tejen ül. .­„ Az egyik szolga végre is kénytelen volt visszamenni az elnökigazgató szobájába és jelenteni: — A titkár úr oly­ mélyen alszik, hogy nem bírjuk felébreszteni... —­ biztosan becsípett!... No, ngúj baj! Aludja ki magát ! Úgy sincs már rá szüksé­gem ■ — nevetett az elnökigazgató. Aztán fölkelt az ágy­ból és bement a lak­osztály fürdőszobájába. A langyos, illatos víz jólesett testének. . Azután a szálloda titkárját kérette magá­hoz és megkérdezte tőle, gondoskodott-e számára asztalról az étteremben. — Bevallom — mondta természetesen an­golul —, hogy nagyon éhes vagyok!... És ma tegyenek ki magukért! Hadd ismerjem meg én is a világhírű magyar konyha re­mekeit! — Elnökigazgató úr — hajolt meg a tit­kár —, fenntartott asztal várja állandóan!­­És h­a kegyeskedik megengedni, az étlapot én személyesn fogom összeállítani. .— Jól van, kedves barátom, •— mosolygott az elnökigazgató. A titkár kísérte végig az éttermen, a fenn­tartott asztalig. Az elnökigazgatónak feltűnt az éttem­i közönség különös viselkedése. So­kan fel is emelkedtek a székről, hogy alapo­sab­ban megnézzék őt. Valamennyi szem reá szegeződött és olyan halálos csend volt az egész helyiségben, mint valami színházban, közvetlenül a függöny széthasadása előtt. — Kérem, itt mindig ilyen szótlanok az emberek? — kérdezte még menetközben. A titkár mosolygott. — Ez a néma tisztelet és hódolat a Négy­­világtáj Filmvállalat világhírű fejének szól, — mondta bókolva és meghajolva. Az elnökigazgató, aki egyébként hozzá volt szokva az ilyesmihez,­most határozottan ké­nyelmetlenül és rosszul érezte magát. Amit természetesnek talált Nexwyorkban, a dollár­­imádók világában, sőt amit egyenesen meg is követelt, az itt, Budapesten, fájdalmasan és zavaróan érintette. Egész más ember volt­­ itt, vagy legalább is egész más embernek sze­rette volna érezni magát. Nem Cashay Lav­­­rence-nek, a filmek koronázatlan királyának, hanem csak Kassay Lőrincnek, a magyar embernek. Aztán eszébe jutott Miklós gróf kérése és próbálta­ tovább játszani azt a szerepet, amit hosszú esztendőkön keresztül kitűnő siker­rel játszott. Már újra az a hűvös és nyugodt amerikai lett, aki nem is törődött azzal, hogy mi történik körülötte. Hiába igyekezett néhány feltűnő szépség erőszakosan magára vonni a figyelmét, úgy ült az asztalánál,­ m­intha márványból faragták volna ki az arcát és csak a szálló titkárával vagy a pin­cérrel váltott egy-két szót. Nem is vette észre azt sem, hogy az egész zsúfolt helyiségben csupán egyetlen asztal üres és pedig a közvetlenül mellette lévő asztal. Jó étvággyal evett és megelégedését fejezte ki az eléje tett, ízletes fogásokra vo­natkozóan. Most jelent meg az étterem bejáratában Wartburg-Miomandra­ Korzakov hercegnő, olyan káprázatos ruhában, ami még nála is feltűnést keltett. A többi nő mindenesetre az ajkába harapott, hogy úgy leplezze el irigy­ségét, amely önkéntelenül is hangban tört volna ki Judit úgy jött végig, mint egy királynő. Sehová nem nézett, mert tudta, hogy min­denki őt nézi. Azaz, hogy­­■ mégsem mindenki őt nézte. Éppen az a férfi nem vett róla tudomást, aki a legfontosabb lett volna„a szemében: az elnökigazgató. Itt, a terített asztal mellett, sokkal jobban érdekelték őt a magyar konyha nagyszerű készítményei, amiket oly sok esztendőn keresztül volt kénytelen nél­külözni. Egész őszintén­ annyira elmerült az étetek élvezésében, hogy ettől még Judit ki­rálynői szépsége sem tudta elvonni. A hercegnő azonban észrevette ezt és az ingerültség halvány pírja futotta el arcát. A titkárnak is feltűnt ez és attól tartva, hogy ebből még botrány tesz, az előkelő vendég figyelmét igyekezett felhívni a szálló West érkezett, másik előkelő vendégére. -T- Wartburg-Miomandra-Korzakov Judit hercegnő, — súgta halkan és jelentősen. ■~— Végtelenül örülök — mondta balkai­­na elnök, oda sem nézve —­ de ez a kapros fúrósrétes olyan pompás, titkár úr, hogy még eszem belőle! Aztán, mint akinek ennél fontosabb dolga nem is leh­et, folytatta az ebédül. Judit most már olyan ideges volt, hogy minden ételt visszaküldött, átült elébe tet­tek. Az tegsík Sós volt, a másik nem volt elég sós, az egyik odasiet, a másik si­tetlen és így tovább. flatárlahimdi,i)Vgeri,)to,az elő­kelő amerikai hűvös viselkedése, aki úgy­szólváni keresztiénézett rajta , és ludeftitist sem akart venni jelei) Ifiéről: ‘Ktts­zéresen bosszantotta ez. Mert egyrészt lehetetlenné tette, _I­prey ismeretséget kössön vele, más­részt vérig sértette női hiúságát, ami kivéte­les szépségének el nem ismerése folytán érte. r­ Mit fognak képzelni a többiek?! — gon­dolta, a jelenlevő asszonyokra és leányokra célozva. — Olyan vereség lenne ez, amit nem törhetek el! Rajtam ne gúnyolódjék senkik. És minden férfi legyen boldog, ha köze­­lembe sodorja szerencséje!... Úgy látszott azonban, hogy az elnökigaz­­gató nem érezte ezt a boldogságot vagy nem tudta kitalálni Judit gondolatait, mert to­vább is úgy viselkedett, m­int am­it csak a saját asztala érdekel. Judit ingerültsége nőttön nőtt, egyre job­ban b­elelovalta magát ezekbe az érzésekbe és már olyan nyugtalanul feszengett a szé­ken, amit mindenkinek észre kellett vennie. Amikor már talán a tizedik fogást küldte vissza érintetlenül, a titkár kötelességének érezte, hogy megkérdezze: — Alázatosan könyörgöm, kegyeskedjék közölni velem a kifogásait A hercegnő gúnyosan végigmérte és meg­vetően mondta:­­ Úgy látszik, az egész szálloda megbo­londult!... Amióta itt van az az amerikai, a többi vendéggel nem törődik senki!... —­ De könyörgöm a lássan ... Hallgasson !. Látom, amit látok!... Ha ez m­égegyszer megismétlődik, úgy itt hagyom, magukat, mint Szent Pál az olá­hokat! ... A titkár jobbnak látta, ha nem szól sem­mit és abbahagyja ezt az amúgyis meddő vitatkozást. Visszament tehát az elnökigaz­­gató asztalához, Juditnak most vakmerő gondolata támadt. — Mégis meg fogsz ismerkedni velem! — sziszegte halkan a fogai között. Fölállt és ahelyett, hogy a rövidebb utat választotta volna, az elnökigazgató asztala felé kanyarodva akarta elhagyni az éttermet. Az asztal közvetlen közelében pedig, ahol se a titkár, se pincér nem állt, hirtelen le­ejtette a kesztyűjét. Nem is leejtette, hanem valósággal ledobta a földre. Az elnökigazgató meglátta ezt és a vele­­született udvariasság ara kényszerítette, hogy felugorjék, fölemelje és átnyújtsa a kesztyűt. —­ Parancsoljon, — mondta udvariasan. Judit diadalmas mosoly kíséretében vette át és elnyújtva az angol szavakat, sokat je­lentően mondta: Köszönöm ... elnökigazgató úr ... —­ Kérem, — felelte a férfi és visszaült az italához. Ez már több volt annál, amit Judit el bírt 41 viselni. A vereség és az ingerültség pírja el­öntötte arcát Érezte, hogy már csak néhány pillanat és elönti a tehetetlen sírás, amiből aztán olyan botrány kerekedik, hogy lehe­tetlenné válik nemcsak ebben a szállodában, hanem egész Budapesten. Valósággal kiszaladt az étteremből. Beugrott a felvonógépbe és rákiáltott a fiúra:­­ — Siesz ... Mert agyonverlek!... Maga megijedt, amikor a kékszárnyú ajtó valóságos szétrepült, aztán hatalmas robaj­jal bevágódott, úrnője pedig bevágta magát az egyik ablakba és éktelen zokogásban, ful­dokló sírógörcsben törik ki. — Az Isten szerelmére ... mi történt?! — Az a gazember!... Az a nyomorult! — kiáltozott Judit. — Kiről tetszik beszélni? — Hát kiről ?! ... Arról a senkiről ! . . . Arról az amerikairólls...­­— Mit csinált? — érdeklődött Masa, min­den komornak gyöngye. — Megsértett!... Megalázott!... Megszé­gyenített!... Engem, Wartburg-Miomandra- Korzakov Judit hercegnőt!... Egy ideig kiabált, toporzékolt, aztán újra elfogta sírógörcs és egyetlen szót sem bírt kiejteni a száján. Néhány pillanat múlva végleg elcsendesedett, mintha elájult volna. Judit késő délutánig úgy feküdt az ágy­ban, hogy a legkisebb életjelt sem adta ma­gáról. Masa azonban nyugodt volt, mert látta, hogy úrnője szabályosan lélegzik. — Hercegi nyavalya az egész,­­— gondolta magában. —­ Gyorsan jön, de épp oly gyor­san el is múlik ... Öt óra tájban megjelent a szálló titkára,, hogy a hercegnő állapota iránt érdeklődjék. Judit ekkor már ébren feküdt az ágyban és legfeljebb arcának kissé dúlt vonásai árul­ták el a kiállott idegrohamot. — De hát kegyeskedjék megmondani — kérdezie a tapintatos titkár ■—, mi okozta ezt a rendkívül sajnálatos katasztrófát?..* Andit megv­etően végignézte. .. 17.,­­7- Nem bírja kitalálni?! Sejtelmem sincs róla, — felelte a titkár. Judit kissé felkönyökölt at selyempárnán. — Vegye tudomásul, titkár úr, hogy ad­dig nem vagyok hajlandó lemenni­­az étte­rembe, amíg ez a goromba fráter itt van.... Mert nem tűröm, hogy nyilvánosan megaláz-­ zanak és megsértsenek engem­... — De hát mit cselekedett az elnökigaz­gató úr? — kérdezte ártatlanul a titkár. — Mit?! — süvöltött Judit hangja. Ezt még tőlem kérdezi?!... Nem rossz! Az egész szálló rajtam neveti Rajtam, Wartburg- Miomandra-Korzykov Judit hercegnőnk A titkár úr pedig azt kérdezi, hogy mit csele­kedett az elnökigazgató úr!... A titkár belátta, hogy ezt nem tanácsos folytatnia.„Szeretett volna már kint lenni a szobából. Csak éppen, hogy mondjon vala­mit, megjegyezte: — Különben is az elnökigazgató úr ma este nem vacsorázik itt... Kegyeskedjék te­hát lefáradni.... — Nem vacsorázik itt? • —­ Nem. — Biztos? — Mint a halál! — Hát hová megy? — Az elnökigazgató úr ugyanis ma este az Operaház előadását hallgatja meg! Judi­t néhány pillanatig hallgatott, aztán így szólt: — Jó, akkor talán lejövök ... talán . A titkár mély hajlongások közepette el­távozott. Alig tette be az ajtót, Judit úgy ugrott ki az ágyból, mintha semmi baja nem lett volna.­­* —­ Masa, felöltözöm! — Fel tetszik öltözni? — csodálkozott a komor­na. • Igent.... Az Operába megyek! • • • Na­gyon szép akarok lenni!... Remélem, nem kell többet mondani neked, minden komor­nak gyöngyének! Tessék csak rámbízni! —­ nevetett Masa. — Intézkedjél azonnal, hogy jó páholyt kapjak!... Aztán telefonálj Borodinszkynak, mert beszélni akarok vétel... . — Igenis, —­ mondta Masa. Judit, mintha semmi sem történt volna, dúdolgatva és tánclépésekkel besietett a fürdőszobába. Masa pedig telefonon páholyt rendelt az Operaház ma esti előadására, telefonon fel­hívta Borodinszky Fülöpöt, aztán az egész készüléket bevitte a fürdőszobába, ahol már vidáman­ lubickolt a hercegnő. Pénteken következik: A vámpír. 8

Next