Kis Ujság, 1934. február (47. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

1934 I'1­b-nár 1 Kési a telepítési daj és a h­itbizottsányok reformja A földmivelési és igazságügym­­nniszté­­rium­okban egyidejűleg két birtokpoliti­kai törvénytervezetet készítenek. A földmivelési minisztériumban a te­lepítési törvényjavaslatot készítik elő, az igazságügyminisztériumban pedig a hitbizományok reformját. A telepítés céljaira szolgáló földterületek biztosítása nem okoz különösebb nehézséget, mert egyrészt rendelkezésére ál a miniszté­­riu­mnak a földvásárlási alap, másrészt pedig megoldás előtt áll a nagybirtokok hátralékos adójának földben való le­rovása. Rendelkezésre ál ezenfelül a vagyonválságfö­­­ldek egy bizonyos része is. Nehezebb része a kérdés megoldásá­nak a telepítés pénzügyi alátámasztása. Itt ugyanis legalább százmillió pengős napról kell gondoskodnia a kormány­nak. Szó van arról, hogy az alapot egy nyeremény kölcsönterv " kibocsátásával fogják megteremteni. A hit­bizományi reform­ügy már tel­jesen elő van készítve. A tervezet ki­dolgozása folyik és a törvényjavaslat a költségvetés letárgyalása után a kép­viselőház elé kerül. Megemlítjük még, hogy a tervgazdál­kodással kapcsolatosan “a mezőgazda­sági kamarákat tervezik. tán a mezőgazda­bizonyos fokig át­ ■nniininimnininiB Mégis felépítik az Erzsébet-sugárutat A főváros középítési bizottságának hétfői ülése úgy határozott, hogy az Erzsébet-sugárut­ építkezésének megkez­désére nem ad engedélyt. Ezt az állás­­foglalást a fővárosi közmunkák tanácsá­ban nagy meglepetéssel fogadták. A köz­munkatanács szerint szó semm lehet a sugárút építkezésének elodázásáról, mer­­megvan a pénzügyi lehetősége a sugár­út megnyitásának "és munkaalkalmak "teremtése céljából az építkezések megindulása rendkí­vül nagy jelentőségű. Rakovszky Iván, a közmunkatanács elnöke kijelentette hogy a magánépítési bizottság csak véleményező szerv és előreláthatóan a polgármester a bizott­ság álláspontját nem is teszi magáévá. Mindenesetre az ügy a közmunkatanács elé kerül, amely feltétlenül kitart amellett, hogy a Sugárút építkezését minél előbb meg kell kezdeni. A főváros vezetői is azon az álláspon­ton vannak, hogy a magánépítési bizott­ság véleményének mellőzésével az Er­­zsébet-sugárút kiépítése elől minden aka­dályt el kell hárítani és az építési enge­délyeket ki kell adni. nem akar hinni fülének, bágyadtan megkér­dezte: — Sárika, kis szívem, úgy gondolod, hogy le akarod nézni a ruhámat? Kovács Ferenc ekkor felállt és így szólt villatulajdonos barátjához, Szabó Ferencné férjéhez: — Ferenc, gyere velem le a kertbe, szeretném még egyszer megnézni. Szólt, azzal már indult is. Barátja ijed­­ten utána sietett és nem kis megdöb­benéssel kérdezte: — Ferikém, az Istenért, mi bajod van? Csak nincsenek balsejtelmeid, hogy meg­halsz? Mit jelentsenek végzetes szavaid, hogy mégegyszer meg akarod nézni a kertemet? Kovács Ferenc csodálkozva nézett: — Nem értelek, öregem, miről beszélsz. Vagy talán nem vetted észre, hogy mi utoljára vagyunk nálatok vizitbe. Vége a szép vasárnapoknak, talán barátságunknak is. Lehet, hogy estére már megutálsz en­gem, én téged egész bizonyosan. Én sze­retem a feleségemet és ő egy óra múlva a fogaskerekűn már annyi rosszat fog rólatok mondani, hogy torkig leszek ve­letek. — De mért fog­nák­ rólunk rosszakat mondani? — Azért, öregem, mert most keszíti halálra a te feleségedet és a te felesé­ged egy óra múlva rólunk szedi le a ke­resztvizet. Szabó Ferencné férje kételkedve nézett barátjára: — Ferikém, azt hiszem, bolondokat be­szélsz. A két asszony a legnagyobb egyet­értésben locsog ruhákról. Az én feleségem megmutatta az új ruháját, a tiednek nagyon tetszett, dicsérte az ízlését, mindketten szidták Tompónét, sőt a te feleséged ugyanolyan ruhában akar járni, mint az enyém. Ez a két nő imádja egymást. — öregem, nem vagy te tapasztalt férj, te egy kis haszontalan szeleburdi vagy. Hát tudod te, mit jelent az, ha egyik asszony »lenézi« a másik ruháját? öregem, ez egy életre szóló haragot, if­ontáli gyű­löletet és engesztelhetetlen utálatot je­lent. Nekem ebben már van gyakorlatom. Az én Sárikám már elemésztett vagy két tucat barátnőt azzal, hogy lenézte a ru­hájukat. Egyik sem áll vele szóba azóta sem. Ez a legsértőbb elhatározás, a leg­­galádabb árulás, amit egy barátnő elkövet­het a másik ellen. Itt nincs kegyelem, nincs megbocsátás. — Túlzó voltál világéletedben, most is eltúlzod ennek a szamárságnak jelentősé­gét. Gyere csak vissza, meglátod, a fe­leségem, aki okos asszony, a legnagyobb örömmel egyezik bele Sári kívánságába. Ez bizonyos mértékig így is volt. Mert amikor Sári kijelentette, hogy a jövő hé­ten, ha eljön hozzá a házivarrónő, őmaga személyesen viszi el egy napra kölcsönös a ruhát, barátnője rendkívül szeretetreméltó­­sággal megjegyezte: — Felesleges szívem, hogy idefáradj hozzám, fogalmam nincs, mikor vagyok ide­haza, írj csak egy lapot, majd elküldöm hozzád a lánnyal. És ha megengeded, a lány ott marad, amíg leszabjátok a mo­dellt, mert nem szeretném, hogy a házi­varrónőd esetleg felbontsa az egész ruhát, hogy megértse a szerkezetét. Tudod szí­vem, az ilyen lopkodó házivarrónőkben so­sem lehet megbízni, ezért majd az én An­nám vigyázni fog, amíg lenézitek a ru­hát. Egyébként nagyon jól fogsz járni, mert én a szalonban hatvan pengőt fizet­tem a fazonért, te pedg hatot fogsz fi­zetni és a kosztot. Úgy tudom, te nem is szoktál vacsorát adni, hanem két to­jást, hogy főzze ki magának otthon a varrónő. Viseld szivecském egészséggel a ruhát, kiváncsi vagyok, sikerül-e. Lehet, hogy egyszer az életben még találkozunk, szeretném, ha épen ez a ruha lenne akkor rajtad. Kovács Ferenc odafordult barátjához és lemondóan megjegyezte: — öregem, szép volt ez a kert. KIS ÚJSÁG Borzalmas rablógyilkosság Borsodban megfojtották a gazdag öregasszonyt, elrabolták a vagyonát, aztán rágyújtották a házat A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL Hírt adtunk arról a borzalmas sze­rencsétlenségről, amely a borsodme­­gyei Bélapátfalva községben történt hétfőn este és amelynek áldozata Sas-Kurta Lajosné (17­ éves elmebe­teg öregasszony lett. Sas-Kurtá­­né, Ruzicska Bélánénál, egy iparos özvegyénél lakott és titokzatos körül­mények között érte őt a legször­­nyűbb tűzhalál. A csendőrök nyomozást indítottak a rejtélyes tűzszerencsétlenség ügyé­ben és ennek során az a gyanú me­rült föl, hogy Kuzicskáné házába ismeretlen tettesek behatoltak, megfojtot­ták az öreg Sas-Kurta Lajosnét, azután kirabolták a lakást, amelynek egyik szekr­éyében az öregasszony ért­ék­ártyái voltak. Megállapították ugyanis a csend­őrök, hogy hétfőn este Kuzicska Bé-­lánc rövid időre átment látogatóba az egyik szomszéd házhoz. Ez alatt az idő alatt a magával majdnem teljesen tehetetlen öregasszony má­sa­ maradt a lakásban. Sas-Kurta Lajosné szállásadónője távollétében a konyhában tartózkodott, ahol távo­zása előtt Kuzicskáné alapú­an­bet ütött, hogy mialatt nem lesz ott, a tűz ki ne aludjon és a beteges öregasszony, — aki nem tudott felkelni és a tűzre tenni — meg ne fázzék, akik nemsokára legyűrték a tüzet, a lakásból azonban már semmit sem lehetett megmenteni, mert a kony­ha és az egyik szoba teljesen leégett. A lakásban hosszas keresés után megtalálták Sas-Kurta Lajosné szén­né égett holttestét is. Az öregasszony az egyik meg­­szenesedett ágy alatt feküdt, ir­tózatosan eltorzult állapotban, csonkán, tej és végtagok nélkül. Mindezek elégtek a tűzben. Az egész test borzal­­as és kétségbeesett ha­lálküzdelem jeleit viselte magán. Eleinte azt hitték, hogy vigyázat­lanság történt és az elmebeteg asz­­szony Ruzicskáné távozása után va­lahogy leszállhatott az ágyról és a tűzhöz ment, amellyel babrálhatni kezdett. Egy kipattanó szikra így meggyújthatta a ruháját, amelytől aztán az egész lakás lángra lobbant és elégett, az irányban kellett kiterjeszteni. Azt hiszik, hogy Ruzicska Béláné távo­zása után valaki belopózhatott a la­kásba és rövid küzdelem után meg­fojthatta a magával tehetetlen elme­beteg öregasszonyt, majd amikor Sas­­né már nem élt, összeszedte a jó­módú asszony minden értékét és­­— hogy szörnyű bűne nyomait eltün­tesse — felgyújtotta a lakást, mai­­ zsákmányával elmenekült. Kigyullad a lakás Alig volt távol Kuzicskáné pár percig, a szomszédok egyszerre csak arra lettek figyelmesek, hogy a la­kásból füst tódul ki, belülről pedig nagy ropogás és pattogás hallatszik. A szomszédok berohantak az udvar­ra, felnyitották a lakást, amely azon­ban olyan nagy lánggal égett, hogy az emberek meg­sem­esí­telhet­ték az oltást. A tűzhöz kihívták a tűzoltókat. Fojtogatás nyomai a holttesten Később egyes gyanús körülmé­nyekből arra lehetett következtetni, hogy nem véletlen szerencsétlenség történt, hanem a rablógyilkosság. Az orvosi vizsgálat ugyanis meg­állapította, hogy Sas-Kurta La­josné nyakán a szörnyű égési sebek ellenére is észrevehetők sokszoros fojtogatás nyomai, így azután a nyomozást is ebben Hiányzanak az értéktárgyak Erre vall az, hogy az öregasszony értéktárgyaiból vagy pedig készpén­zéből semmit sem találtak a nyomo­zás során, holott a holmik abban a szekrényben voltak, amely a tűz után teljes épségben megmaradt. Az ismeretlen rablógyilkos Sasné szalmazsákjában is találhatott érté­keket, mert a hozzátartozók tudták, hogy a zsugoriságig takarékos öreg­asszony különböző rejtekhelyeken szokott tartani egy és­­más értéket vagy készpénzt, így esetleg a szal­mazsákban is. Ez azonban a lakás egész berendezésével együtt teljesen elhamvadt, úgy, hogy még nyoma sem maradt és így most nem lehet tudni, volt-e elrejtett pénz a szalma­zsákban vagy sem. A nyomozás széles körben folyik az ismeretlen tettes felkutatására. A tocoagá­sxa bizalmatlan az új kormánny­al szemben Daladier erélyes intézkedésekre készül a közélet tisztasága érdekében A botrányok hosszú sorozata után sikerült Párizsban a radikálispárti Daladier kormányalakítása, de soha még kormányt nem fogad­tak olyan bizalmatlanul, mint az új francia kabinetet. Azt várták ugyanis, hogy Daladier tít kimagasló politikai személyiség­ből alakítja meg a kormányt. A pár­tok legnagyobb része képviseltette volna magát ebben az úgynevezett nagy nemzeti kabinetben, de Dala­dier törekvése kudarcot vallott, így tehát még mindig késik Fran­ciaországban az erős kéz politikája, bár Daladier azt híreszteli, hogy el­távolítja hivatalukból mindazokat, akiknek nevét Staviskinak, a világ­­ialandoriak botrányával kapcsola­tban emlegetik. Arról van szó, hogy két volt miniszter képviselői mentel­mi jogát felfüggesztik és több ma­­gasá­llású képviselőt nyugdíjba kül­denek. Kérdés, hogy ezek az intézkedé­sek megnyugtatják-e majd a francia közvéleményt. A kamarában már eddig is hat in­terpellációt jegyeztek be az új Dala­­dier-kormány ellen. Az interpellálók egyike a legújabb botránynak nevezi a Daladier-kormány megalakulá­sát. A gyanúsítások és a vádak tehát még "mindig nem csitultak el, nyug­talan egész Franciaország és Dala­dier kormányzásának nem jósolnak hosszú időt. Staviski rablógyilkosság áldozata ? Staviski, a kalandor, akinek szél­hámosságai felzaklatták egész Fran­ciaország életét, már régen a sír­ban fekszik, de újabb és újabb hí­resztelések terjednek el állítólagos öngyilkosságának körülményeiről. A legújabb hír az, hogy a szélhá­mos néni lett öngyilkos, nem is a csendőrök ölték meg, hanem két barátja tette el láb alól, hogy megkaparintsák a nála le­vő értékes drágaköveket A rendőrség arra gyanakszik, hogy két társa, Voix és Figaglio követték el­ a rablógyilkosságot, aztán úgy rendeztek el mindent az el­hagyott villában, mintha Sta­viski öngyilkos lett volna. A két embert le is tartóztatták. Véres tüntetés Bordeauxban Bordeaux városban újabb tünteté­­sekre került a sor, amelyeknek szín­helye lassan kint a rendőrfőnökség épületéig húzódott. Ott éles össze­ütközés támadt a rendőrség palotá­ját védő karhatalom és a tüntetők között. Mindkét oldalon sebesültek voltak.

Next