Kis Ujság, 1934. február (47. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-09 / 31. szám
Pantel, 1934. február 9. KIS ÚJSÁG SZÍNHÁZ • MOZI • RÁDIÓ Bajor Gizi teszi lehetővé a Kamaraszínház működését Legalább is ezt várjá el tőle A Paulay Ede utcai Kamaraszínház annak idején Bajor Gizi páratlan művészetének köszönhettevirágzását. Most, hogy a Nemzeti Színház ismét átveszi a Kamarát, a színház vezetői abban bíznak, hogy Bajor Gizi fellépései meg fogják tölteni a nézőteret. Erre annál nagyobb szükség lesz, mert a helyárakat 1—1 pengő között szabják meg. Éppen ezért — a régi rendszerrel ellentétben —, a Kamara nem fogja a Nemzeti Színház műsordarabjait átvenni, különben a Nemzeti Színház műsorda-ablakt olcsóbban nézhetné meg a közönség a Kamarában. A színház megnyitása február végén várható Schöpflin Aladár új darabjával, addigra Bajor Gizi is teljesen felgyógyul. A "Dr. Praetorius' című darabnak csütörtökön délelőtt tartották meg a sajtó főpróbáját a Belvárosi Színházban. A darabnak sokat tapsolt a közönség, de különösen sikerült a befejezés, amikor Beregi Oszkár, a címszereplő, várat tanai -a közönség felé fordult is így szőtt: „Most pedig le kellene ereszteni a függönyt/ A darab végén ugyanis a függönyhúzó elfelejtette kötelességét teljesíteni ... Kiss Ferenc és a latin nyelv. (Beküldött levél.) Vasárnap este a Liliomfi került színre a Stúdióban. A jeles Kiss Ferenc játszotta Szilvay professzort és ezúttal is kiélte s rádió közönsége által mindigujjongó örömmel fogadott ének művészi képességeit. De ezt már megszoktuk. Ezúttal azonban a művész ur, mint latinszakos , levizsgázott Az első felvonásban „énekelt" dalában két latin sor van. Ezek közül a második így szól: Debuisset pridem. Kiss Ferenc művész úr ezt kétszer egymás után így mondta: Debuisset pridem. Ezúton közlöm a anyvész úrral, hogy a latin nyelv nem ismeri az a betűt. Egyébként továbbra is jó szórakozást, majd nyugodalmas jóéjszakát kívánok Egy előfizető, Horváth Árpád, a Nemzeti Színház főrende- Söje, már teljesen kiheverte azokat az izgalmakat, amelyek a színházi törvényszék ítéletével kapcsolatban érték és újra nekiadhatta makit régi szenvedélyének, a ceruzagyűjtésnek Eddig ezerháromszáz darab ceruza sorakozik fel ebben az egyedülálló gyűjteményben. Műkedvelők színpada Sifcsreo rwíJfEtet a nagykor**-t gacdniíjab A tttnitöscépzö történet. és gyakor^óiskola műkod adó előadást rendezett, amely az idei farsang egyik légióikban sikerült estélye volt, melyen a gazda társadalom is vagy szóimnál ^Sp-viseltette magát. Remek műsoruk a következő volt: Hiszekegy. Előadta az ifjúsági énekkar Megnyitó beszédet nyoodott Ázsóth Gyula ifjúsági elnök majd a műsor leghatásosabb része, a gyermekek elő-adása következett, akik Csipkerózsika című gyermekezinjátékot adták elő hatásosan és tomboló siker mellett. Kiareskedő szereplői a következők voltak: Fülöp Dániel, Szalay Edit Oransz Gabriella, Váczy Zsuzsóka, Csűri Borbála, K. Kis Margit, Dsizs Sárika, Gál Aranka, Takács Erzsébet, Harkai Kató, Horváth Irima Katonai Margit, Párizs Erzsébet, Bacsó Margit, Pesti Klára, Smidrey Zsófia, Frischák Gyula, Kenéz Magda, Andocs Ed. Kiss Margit, Pozsár Mária, Szalay Lea, Halász Erné, Nagy Ferenc, Szakál Lajos, Nagy Dezső, Szőcs Jénes, Kovács István, Köpa Ferenc, Szabó Ákos Hormáth László, Illés Balázs, G. Nagy József, Táncz András, Tarcsa Gyula, Olasz Lóránd, Nyerges Heit, Pethes, Attila, Bacsó Károly, Juhász Károly, Mohácsi Ferene, Tuba János, Vida Zoltán. Ezután még néhány zene következett s végül Palonay Dezső lelkész zárószttaival ért véget a nagysikerű estély. A MAI SZÍNHÁZAK Operaház: Álarcosbál níl 8). — Nemzeti Színház Körben (fél 8). — Vígszínház: Tovaris (8) — Magyar Színház: Bál a Savoyban (8). — Belvárosi Színház: Ilelget a fiatalságnak (8). — Király Színház: Kék Duna (8). — Fővárosi Operettszínházi Sárga liliom (8). — Városi Szánhat: Nincs előadás. — Kamaraszínház: Nincs előadás. — Jiebhietztéri Színpad: Számológép (fél 9). — Royal Orfeum: Sylvester Schaffer (8. — Terézkörüli Színpad: Teljes gőzzel 00. — Komédia Orfeum: Tejet a fiatalságnak (9). A RÁDIÓ MŰSORA 9.95: Torna. Utána hanglemezek. 9.45: Hírek. 19: 1: Magyarnépmesék. A pókliővészete. Közben hanglemezek. 11.18: Nemzetközi vízjelzőszolgálat 12: Déli harangszó. . 12.95: Lufién Stepat halálaika-zenekara. . 12.99: Hírek. 1.15: Pontos időjelzés. 1.50: Állástalan, Zenészek Szifkfónikus Zenekara 2.49: élelmiszer árak. 3.39- A rádió diákfékórája. „A légiók hadi útjairól — Mussolini autóstragédiájáig**. 4. ..Egy különös gyűjteményről**.. Kertész Kálmán előadása. 4.45: Időjárásjelentés.5. „Karácsony az örök nyár hazájában’*, írta: Zboray Ernő. 5.39: Hanglemezek. 9: Gyorsirótanfolyam. 1.5%: Frejes- és Damith-jazz-zenekar. 7.15: Sportközlelmények. 7.30: Karikatúrák egy pesti házból. Bródy Tali felolvasása. 8: Operett részletek Előadja Halász Gitta. Szedl Miklós és a Budapesti Hangverseny Zenekar. -- 949 Hiek időjárásjelentés. Majd Toll Árpád és Jancri cigányzenekara. 11.10: Praznovszky Iván Magyarország •volt párizsi követérnek francianyelvű előadása. 11.25: Toll Árpád és Jancsi cigány zenekari muzsikájának folytatása. MOZIK MOHORA OTT (V. Vilmos csiszárul 38-38. T.:tt-l»): Min óvni a nfiírt. - Hiradók. (4 « 8. 10). . CAPKOL (Baros tér 32. T.: 34- 37). A* mos«6. (Fel 4, fél «, fél 8. f£l 10). Casino (EsWi-vt t. T.: 851 02): Csók a tükür döM — Híradó*. «4 « 8 TO „ „ DÉCSI (Teréz-sörut 28. X; 250-52): Csók a tűkor előtt. — Híradók. (4. ft, 8. 10). FÓRITM (Kossuth lajos u II. ,T.: 897-01 895 13», Arsola. - Híradók. 14.8.810) KA I ARA (Dohány-u. és Nyár u. sarok. ,T.: 401-251 ErkSlc, és Heresem - Híradók (1. « 3 10). O' NI A (Kekseya 2. T: 301-25). Mlodrot a »vér( 44 « 8 10) _ PA' U K (Erzsébet körű* 8 T : S05 2SV Ofensége, a« aM^ártAnfi. fali FrutI .4 6 8. 101 Rr-YAl.-APOU^) (Erzsébet-körút 41. T.: 419 02). Eej awsny nem felel. - Híradók. U. ét 8 10). CORVIN FILMSZÍNHÁZ (Jójsílkörut és s’llői-utsári* X.: 389-88. 365 84).. Mt'iinitr/diil aa oica — Kisér. műsor. 1Mir.dolmap lél 4. tél fi .tél 8. fél félérakor) _ ,■ ... CfA íteréz-kérar 80. T.: 19/-67. 1M7-B8). A hiedelem «a*|r Mfrrlme — Hiradó (4, fi 8, 10) LRANIA (Rákór««1.21. T.: 460-15, 4110.) A fejedelem «aky sierehne — Híradó, (dél 4, fél 6. tél . 8. fél 10). ,s»tfjt mvAi MiKiancs. Borodínszky átváltozása Éjfél... Pest legelőkelőbb mulatóhelyén, a Pompadour-ban azonban legfeljebb csak annyit jelent, hogy most kezdődik az igazi mulatozás. Az eddig csendben és halkan vigadó, frakkos és estélyi ruhás vendégek kedve ilyenkor már felszabadul és hangosabb duhajkodásba lendül a pezsgő és zene jóvoltából felkorbácsolt vér. Az egyik páholyban feltűnően fekete szakállú és bajuszú férfi ült. Egyedül. A külseje után ítélve valami egzotikus előkelőség lehetett volna, ha magyar beszédével el nem árulja magát. A pincérek, akiknek külön érzékük van ahhoz, hogy minden vendégről már az első pillanatban mindent meg tudnak állapítani, a személyi adatait épúgy, mint a vagyoni viszonyait, a származását épúgy, mint esetleg a még csak leleplezésre váró bűnei lajstromát, ezzel a vendéggel nem boldogultak. Ma volt itt először és senki nem ismerte. Egymástól kérdezgették: — Ki ez az úr?... — Annyit tudok róla — felelte a másik —, hogy sok pénze kitel.... — Honnan tudod? — A legfinomabb pezsgőt rendelte él olyan vacsorát, amilyet néha heteken keresztül egy vendég sem rendel... — És ha nem fogja kifizetni? — Nem úgy néz ki, — mondta fölényesen az első pincér. A szivarosfiú is közbeszólt dicsekedve: — Nekem tíz pengőt adott tíz cigarettáért!... Isten bizony! . . . Aztán megint az első pincér szólalt meg: — Nagyon ideges. Úgy látszik, vár valakit. — Biztos, valami nőt vár, ■ szentenciázott aásik. — Már telefonált is vagy kétszer! — Akkor csak nőről lehet szó, — kacagott szemtelenül a szivarosfiú. — Magyar? — kérdezte a másik pincér. — Magyarul beszél és pedig kitűnően ... Ez volt minden, amit a pincérek erről a fekete szakállú, ismeretlen férfiúról meg tudtak állapítani. De tovább nem is igen érdekelte őket, mert a Pompadour-nak ma olyan előkelő vendége volt, akinek személye magára vonta minden kíváncsiságukat. Az egyik páholyban szórakozott ugyanis, a mulató két legszebb angol táncosnőjének társaságában, a Négy világtáj Filmvállalat Pestre érkezett elnök igazgatójának a titkára. A Ritz-szálló igazgatósága külön telefonált a mulató vezetőségének, hogy megkülönböztetett bánásmódban és tiszteletben részesítsék a kitűnő amerikai fiatalembert, ha azt akarják, hogy személyes tapasztalatai alapján gazdáját is ebbe a mulatóba kalauzolja. Tóm estéje tehát pompásan kezdődött és kitűnően folytatódon. Ebijén a mulatóban is jól érezte magát, amit a Ritz-szálló pincére és az igazgatóság ajánlott neki. Mindennel nagyon meg volt elégedve. .Elsősorban a majdnem ünnepélyes fogadtatással, a rendkívül figyelmes kiszolgálással és főként azzal a két nagyon szép, fiatal, angol sáncosleánnyal, aki az asztala mellett ült. — Eljönnének velem Amerikába? — incselkedett a leányokkal. — Szívesen, — felelték egyszerre mind a ketten. — Csakhogy Amerikában, különösen Nerw- Yorkban, nagyon sok a szép leány, m ug fatta őket Tom. Azok azonban nem hagyták magukat — Mégis Európába jönnek szórakozni a gazdag amerikaiak! —*• vágott vissza az egyik leány. — Amerikában csak keresni lehet a dollárt, de elmulatni csak Európában, — tette hozzá a másik. — Ez csak az alkoholtilalom idején volt így, — mondta gúnyolódva Tóm. — Hát akkor miért jöttek ide most?... Most, amikor már nincs is alkoholtilalom, — kötekedett az egyik leány. — Fontos üzleti tárgyalás miatt, — felelte nagyképűen Tóm. — Fontos üzleti tárgyalás a Pompadour mulatóban, — kacagott a leány. — Maguk ugyan nagyon szépek és édesek, de ehhez nem értenek, — szólt reájuk Tóm. — Igyunk inkább, gyerekek! A feketeszakállú férfi ezalatt egyre idegesebben viselkedett az asztala mellett. Lehajtolta a fejét, nem nézett sehová, nem törődött senkivel Sőt, ami még ennél is feltűnőbb volt, valahányszor a pincér lététőlölte poharát a gyönstyőző pezsgővel, friemelte és anélkül, hogy csak a szájához k érinsette volna, egész tartalmát kiöntötte a pezsgős vödörbe. A pincér azonban úgy tett, mintha ezt nem is venné észre és kötelességszerűen újra töltött. A pohár tartalma azonban megint a pezsgősvödör mé-lyére került. Aztán hirtelen felugrott és újra az egyik telefonfülkébe ment Amikor visszajött, magához intette az egyik pincért. • Ide figyeljen! A pincér megállt az asztal mellett, mint a szolgálatkészség márványba faragott szobra. — — . — Ismeri Wartburg-Miamundra-Korzakov Judit hercegnőt? — kérdezte a vendég. — Van-e valaki, aki nem ismeri?! — felelte büszkén a pincér. ■— Ne fecsegjen olyan sokat! — szólt rá a férfi. — A hercegnő nemsokára idejön. Vezesse rögtön hozzám ... Megértette? — Igenis, kegyelmes úr, — mondta ijedten a pincér, aki ezek után azt gondolta, hogy valóban kegyelmes úrral van dolga. Néhány perc múlt még el, de a vendég már nem volt annyira ideges, úgy látszik, a telefonbeszélgetés megnyugtatta. • Természetes, hogy a személye még rejtélyesebb lett a pincérek előtt, akik most már legalább annyit tudtak róla, hogy a hercegnőt várja asztalához. Rövid időn belül megérkezett Judit. A páholyok mögötti folyosón surrant végig, hogy megjelenése ne keltsen nagy feltűnést. Szalmaszőke haja olyan volt most, mint egy görög istennő feje. Hermelin belépő omlott végig karcsú termetén. A pincér a feketeszakállú férfi páholyába kalauzolta. Lesegítelte róla a belépőt, amelyből kibontva, Vérvörös selyemruhájában olyan volt Judit, mint egy furcsa egzotikus világ, ami a valóságban talán nincs is, csak festők agyában születik meg és csak azoknak az ecsetje varázsolhatja vászonra. A férfi felállt és kódolallal kezet csókolt. — Milyen szép! — súgta. — Mindig más és mindig szebb!. Megőrülök!.... — Előbb azonban engedje meg, hogy tvetyetfoglaljak, — felelte hidegen Judit. A férfi elpirult, egy szót sem szólt és visszaült a helyére. Judit is helyet foglalt. A pincér mellettük hajlongott és parancsra várt. — Nem kell semmi!... Majd később! — szólt rá Judit. Amikor a pincér eltávozott, Judit már nem bírta visszafojtani kibuggyanó kacagását: — Fülöp... hát magából nő lett? . . . Miféle maskara?... Igaz, hogy farsang van, de ez mégis túlságosan, nagy meglepetés.— Nem értem, miért lepődik meg ezen? — kérdezte a férfi.. . — No, hallja, Fülöp — kacagott a hercegnő —, magának egész rendes és elfogadható ábrázata volt, ha megborotválkozott.. De igy, ezzel a szakállal és ezzel a förtelmes bajusszal olyan félelmetes a külseje, hogy megijednék magától, ha nem tudnám, hogy csak Borodínszky Fülöp ülmellettem. .. Aztán még gúnyosabban megismételte: — Csak Borodínszky Fülöp ... — Csodálkozom, Judit — letette a férfi —, hogy gúnyolódik azon, amiért dicséretet érdemelnek . . . * ■ — Talán valami kitüntetést akar tőlem'*— Nagyon jó kedve van, Judit... Így látom... A hercegnő azonban közbevágott: — Lesz szívás megmagyarázni, hogy miért hordja ezt a fekete álszakállt és ezt a förtelmes bajuszt? — Maga miatt, Judit! — Nem érteni .. . . — Tudja, hogy mi történt és azt is tudja hogy a legokosabb volna ha elhagynám Budapestet. Elvégre mégsm volna kellemes a találkozás azzal a férfiúval, aki... — Maga megint gyáva, Fülöp! — Nem, csak elővigyázatos!... Ezért jelentetlen beteget, sőt azt is megírtam, hogy súlyos betegségem miatt kér" ,--b’en vagyok néhány hétre külföldre utazni... — És mikor utazik? — kérdezte unottan, a hercegnő. — Nem utazom, — felelte a férfi. — Ittmadok maga mellett, Judit. De a kritikus napok alatt ilyen megváltozott külsővel fogok mutatkozni. Így legalább nem ismeri*'* fel engem és én nyugodtan a maga segítségéné lehetek__ y — y — Nem bánom -. De nem hiszem, hogy szükségem lesz a maga segítségére. .. • A férfi most közelebb hajolt és úgy kérdezte: — I — Na', Judit, mi az első nap eredménye' — Nem sok! — nevetett Jud'! — Különben, ahogy vesszük ... — Mi történt? — kérdezte ijedt, hangon Borodínszky. — Csak annyi, hogy a Ritz-szálló kitűnőamerikai vensége'ma még nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt bemutatkozni.. — De hisz ez természetes!... A hosszú utazás kifárasztotta és lepihent... — Fülöp, maga mindig fején találja a szeget! — kacagott a hercegnő. — Igaz, hogy soha nem azt a szeget, amit el akar találni. A férfi idegesen összerázkódott és lehajtotta a fejét. Bántotta Judit furcsa, lekicsinylő viselkedése, de viszont tudta, hogy kérdéssel vagy keményebb hangggal még jobban felingerli a hercegnőt. Viszont afelől is biztos volt, hogy Judit mégis elmondja, amit el akar mondani. — A Ritz-szálló kiváló vendége, — beszélt tovább a nő —, egyáltalán nem a hosszú út fáradalmait piheni ki fejedelmi lakosztályában... — Hanem? — Hanem megérkezése után néhány órával eltávozott... És mostanáig sem tért haza... Borodínszky elsápadt. Még a hangja is reszketett, amikor kérdezte: — Eltávozott?... És hová?... — Ezt én is szeretném tudni! — Judit, ezt ki kellett volna nyomoznia! — Megpróbáltam, de nem sikerült . . . Senki nem tud semmit... — Hátha... — szaladt ki a férfi száján, de aztán mégsem folytatta a mondatot. — Fülöp, maga már megint ostobaságot beszél, — szólt rá a hercegnő. — Hogy képzelhet ilyen lehetetlenséget?!... Egész másról lehet szól... Vagy valami nő van a dologban, vagy ami még valószínűbb, egy fontos és titkos tárgyalás és nem akarta, hogy erről a nyilvánosság már tudomást szerezzen ... De most már igazán adhatna egy kis pezsgőt nekem!... Borodinszky töltött a hercegnő poharába. Te olyan kétségbeesett volt az ábrázata, hogy Judit megsajnálta. — Azért van egy jó hírem is a maga számára, Fülöp!— mondta kedvesebb hangot. — És pedig? — kérdezte a férfi, bár ez a dolog egyáltalán nem érdekelte. — Képzelje, milyen bódítást csináltam! —■ Ezen nem csodálkozom, — felelte őszintén a férfi. — És mit gondol, ki az, akit sikerült meghódítanom? — Sejtelmem sincs róla! Juditul már bosszantotta ez az erőszakolt egykedvűség. — Nézze, Fülöp, magának nem áll jól ez a viselkedés!... Ha azonban folytatni akarja, elmehetek! Borodinszky ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint akinek teljesen mindegy, hogy Judit elmegy-e vagy marad. Idegeit annyira foglalkoztatta az előbb hallott hír, hogy annak hatása alól még mindig nem bírt felszabadulni. Ebben a pillanatban valaki megállít az asztaluk mellett, meghajolt és amerikai angol nyelven köszönt: Hódolattal csókolom a kezeit, hercegnő! Azonnal kifizette számláját, elbúcsúzott a csodálkozó és kissé sértődött két táncosleánytól, fejedelmi borravalókat adott a pincéreknek, aztán ahelyett, hogy a kijárat lélé indult volna, Judit páholya felé vette útját. Pálmaiig habozott agyan, hogy mit csináljon, de aztán a szerencsés emberek vakmerő öntudatával és elbizakodottságával beköszönt a páholyba. — Á, kedves Tóm, maga is itt van? — mosolygott Judit... — Tudja, mit mondok magának?,... Egyenesen örülök, hogy itt van, legalább lesz valaki, akiszórakoztatni fog__ Mert egy az én... különben, hadd mutassam be magukat egymásnak! Borodinszky már annyira összeszedte magát, hogy ideges viselkedése nem volt feltűnő. Ő is tudott angolul és mindazt megértette, amit beszéltek Ebben a mllamfőin azonban megijedt attól, hogy Judit a valódi nevét találja mondani, ami esetleg kényelmetlen helyzetbe sodorhatja. Hirtelen felugrott tehát és érthetetlen nevet mormolva, kezet fogott a fiatalemberrel. — Foglaljon helyet, kedves Tóm, — mosolygott Judit — A Négyvilági Sj Filmvállalat igazgatójának titkárát igazán megilleti ez a kibintetés ... Borodinszkynak majdnem látva maradt a szája a meglepetéstől. Judit azonban folytatta: — Igen ez az, amiről magának be akartam számolni... A ma esti bótitásom!... (kisfia) Lawrence elnökigazgató kedves titkárát :1: ■ Egy gyöngyözött a a nevetése, mint a pezsgő, arai ott csillogott mindhármuk előtt a poharakban • Szombaton következik:: Pereg tűz éles fájdalmas filmje... 9