Kis Ujság, 1934. február (47. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-09 / 31. szám

Pantel, 1934. február 9. KIS ÚJSÁG SZÍNHÁZ • MOZI • RÁDIÓ Bajor Gizi teszi lehetővé a Kamaraszínház működését Legalább is ezt várjá el tőle A Paulay Ede­ utcai Kamaraszínház annak idején Bajor Gizi páratlan művészetének kö­szönhette­­virágzását. Most, hogy a Nemzeti Színház ismét átveszi a Kamarát, a színház ve­zetői abban bíznak, hogy Bajor Gizi fellépései meg fogják tölteni a nézőteret. Erre annál na­gyobb szükség lesz, mert a helyárakat 1—­1 pengő között szabják meg. Éppen ezért — a régi rendszerrel ellentétben —, a Kamara nem fogja a Nemzeti Színház műsordarabjait át­venni, különben a Nemzeti Színház műsorda-­­­ab­lakt olcsóbban nézhetné meg a közönség a Kamarában. A színház megnyitása február vé­gén várható Schöpflin Aladár új darabjával, addigra Bajor Gizi is teljesen felgyógyul. A "Dr. Praetorius'­ című darabnak csütörtö­kön délelőtt tartották meg a sajtó főpróbáját a Belvárosi Színházban. A darabnak sokat tap­solt a közönség, de különösen sikerült a befe­jezés, amikor Beregi Oszkár, a címszereplő, vá­rat tanai -a közönség felé fordult is így szőtt: „Most pedig le kellene ereszteni a függönyt/­ A darab végén ugyanis a függönyhúzó elfelej­tette kötelességét teljesíteni ... Kiss Ferenc és a latin nyelv. (Beküldött le­vél.) Vasárnap este a Liliomfi került színre a Stúdióban. A jeles Kiss Ferenc játszotta Szilvay professzort és ezúttal is kiélte s rádió közön­sége által mindig­­ujjongó örömmel fogadott ének művészi képességeit. De ezt már megszok­tuk. Ezúttal azonban a művész ur, mint latin­szakos , levizsgázott Az első felvonásban „énekelt" dalában két latin sor van. Ezek kö­zül a második így szól: Debuisset pridem. Kiss Ferenc művész úr ezt kétszer egymás után így mondta: Debuisset pridem. Ezúton közlöm a anyvész úrral, hogy a latin nyelv nem ismeri az a betűt. Egyébként továbbra is jó szórakozást, majd nyugodalmas jóéjszakát kívánok Egy előfizető, Horváth Árpád, a Nemzeti Színház főrend­e- Söje, már teljesen kiheverte azokat az izgal­makat, amelyek a színházi törvényszék ítéleté­vel kapcsolatban érték és újra nekiadhatta ma­k­it régi szenvedélyének, a ceruzagyűjtésnek Eddig ezerháromszáz darab ceruza sorakozik fel ebben az egyedülálló gyűjteményben. Műkedvelők színpada Sifcsreo rwíJfEtet a nagykor**-t gacdniíjab A tttnitöscépzö történet. és gy­akor^­óiskola mű­kod a­dó előadást rendezett, amely az idei farsang egyik légióik­ban sikerült estélye volt, melyen a gazda társadalom is v­agy szóimnál ^Sp-viseltette magát. Remek műsoruk a következő volt: Hiszekegy. Előadta az ifjúsági énekkar Megnyitó beszédet nyoodott Ázsóth Gyula ifjúsági elnök m­ajd a műsor leghatásosabb része, a gyermekek elő-­­adása következett, akik Csipkerózsika című gyermek­­ezinjátékot adták elő hatásosan és tomboló siker mellett. Ki­areskedő szereplői a következők­ voltak: Fülöp Dániel, Szalay Edit Oransz Gabriella, Váczy Zsuzsóka, Csűri­ Borbála, K. Kis Margit, Dsizs Sárika, Gál Aranka, Ta­kács Erzsébet, Harkai Kató, Horváth Irima Katonai Margit, Párizs Erzsébet, Bacsó Margit, Pesti Klára, Smidrey Zsófia, Frischák Gyula, Kenéz Magda, Andocs Ed. Kiss Margit, Pozsár Mária, Szalay Lea, Halász Erné, Nagy Ferenc, Szakál Lajos, Nagy Dezső, Szőcs J­énes, Kovács István, Köp­a Ferenc, Szabó Ákos Hor­m­áth László, Illés Balázs, G. Nagy József, Táncz And­rás, Tarcsa Gyula, Olasz Lóránd, Nyerges Heit, Pethes, Attila, Bacsó Károly, Juhász Károly, Mohácsi Ferene, Tuba János, Vida Zoltán. Ezután még néhány zene következett s végül Palonay Dezső lelkész záró­szttaival ért véget a nagysikerű estély. A MAI SZÍNHÁZAK Operaház: Álarcosbál n­íl 8). — Nemzeti Színház Körben (fél 8). — Vígszínház: Tovaris (8) — Magyar Színház: Bál a Savoyban (8). — Belvárosi Színház: Ilelget a fiatalságnak (8). — Király Színház: Kék Duna (8). — Fővárosi Operettszínházi Sárga liliom (8). — Városi Szánhat: Nincs előadás. — Kamaraszínház: Nincs előadás. — Jiebhietztéri Színpad: Számológép (fél 9). — Royal Orfeum: Sylvester Schaffer (8. — Terézkörüli Színpad: Teljes gőzzel 00. — Komédia Orfeum: Tejet a fiatalságnak (9). A RÁDIÓ MŰSORA 9.95: Torna. Utána hanglemezek. 9.45: Hírek. 19: 1: Magyar­­népmesék.­­ A pók­liővészete. Közben hang­lemezek. 11.18: Nemzetközi vízjelzőszolgálat 12: Déli harangszó. . 12.95: Lufién Stepat halálaika-zene­kara. . 12.99: Hírek. 1.15: Pontos időjelzés. 1.50: Állástalan, Zenészek Szifk­fónikus Zenekara 2.49: élelmiszer árak. 3.39- A rádió diákfékórája. „A légiók hadi útjairól — Mussolini autóstragédiájáig**. 4. ..Egy különös gyűjte­ményről**.. Kertész Kálmán előadása. 4.45: Időjárásjelen­tés.­­5. „Karácsony az örök nyár hazájában’*, írta: Zboray Ernő. 5.39: Hanglemezek. 9: Gyorsirótanfolyam­. 1.5%: Frejes- és Dam­ith-jazz-zenekar. 7.15: Sportközle­­lmények. 7.30: Karikatúrák egy pesti házból. Bródy Tali felolvasása. 8: Operett részletek Előadja Halász Gitta. Szedl Miklós és a Budapesti Hangverseny Zenekar. -- 9­49 Hi­ek idő­járásjelentés. Majd Toll Árpád és Janc­ri cigányzenekara. 11.10: Praznovszky Iván Magyarország •volt párizsi kö­ve­térnek franci­anyelvű előadása. 11.25: Tol­l Árpád és Jancsi cigány zenek­ari muzsikájának foly­tatása. MOZIK MOHORA OTT (V. Vilmos csiszárul 38-38. T.:tt-l­»): Min óvni a nfiírt. - Hiradók. (4 « 8. 10). . CAPK­OL (Baros tér 32. T.: 34- 37). A* m­os«6. (Fel 4, fél «, fél 8. f£l 10). Casino (EsWi-vt t. T.: 851 02): Csók a tükür döM — Híradó*. «4 « 8 TO „ „ DÉCSI (Teréz-sörut 28. X; 250-52): Csók a tűkor előtt. — Híradók. (4. ft, 8. 10). FÓRITM (Kossuth l­ajos u II. ,T.: 897-01 895 13», A­rsola. - Híradók. 14.8.810) KA I ARA (Dohány-u. és Nyár u. sarok. ,T.: 401-251 ErkSlc, és Heresem - Híradók (1. « 3 10). O' NI A (Kek­sey­a 2. T: 301-25). Mlodrot a »vér(­­ 44 « 8 10) _ PA' U K (Erzsébet körű* 8 T : S05 2SV Ofensége, a« aM^ártAnfi. fali FrutI .4 6 8. 101 Rr-YAl.-APOU^) (Erzsébet-körút 41. T.: 419 02). Eej awsny nem fele­l. - Híradók. U. ét 8 10). CORVIN FILMSZÍNHÁZ (Jójsílkörut és s’llői-ut­sári* X.: 389-88. 365 84).. Mt'iinitr/diil aa oica — Kisér. műsor. 1Mir.dolmap lél 4. tél fi .tél 8. fél fél­érakor) _ ,■ ... CfA íteréz-kérar 80. T.: 19/-67. 1M7-B8). A h­iede­lem «a*|r Mfrrlme — Hiradó (4, fi 8, 10) LRANIA (Rákór«­«1.21. T.: 460-15, 4110.) A fejede­lem «aky sierehne — Híradó, (dél 4, fél 6. tél . 8. fél 10). ,­s»tfjt mvAi­ MiKiancs. Borodínszky átváltozása Éjfél... Pest legelők­előbb mulatóhelyén, a Pom­­padour-ban azonban legfeljebb csak annyit jelent, hogy most kezdődik az igazi mulato­zás. Az eddig csendben és halkan vigadó, frakkos és estélyi ruhás vendégek kedve ilyenkor már felszabadul és hangosabb du­hajkodásba lendül a pezsgő és zene jóvoltá­ból felkorbácsolt vér. Az egyik páholyban feltűnően fekete sza­­kállú és bajuszú férfi ült. Egyedül. A kül­seje után ítélve valami egzotikus előkelőség lehetett volna, ha magyar beszédével el nem árulja magát. A pincérek, akiknek külön érzékük van ahhoz, hogy minden vendégről már az első pillanatban mindent meg tudnak állapítani, a személyi adatait épúgy, mint a vagyoni viszonyait, a származását épúgy, mint eset­leg a még csak leleplezésre váró bűnei lajstro­mát, ezzel a vendéggel nem boldogultak. Ma volt itt először és senki nem ismerte. Egymástól kérdezgették: — Ki ez az úr?... — Annyit tudok róla — felelte a másik —, hogy­ sok pénze kitel.... — Honnan tudod? — A legfinomabb pezsgőt rendelte él olyan vacsorát, amilyet néha heteken ke­resztül egy vendég sem rendel... — És ha nem fogja kifizetni? — Nem úgy néz ki, — mondta fölényesen az első pincér. A szivarosfiú is közbeszólt dicsekedve: — Nekem tíz pengőt adott tíz cigaret­táért!... Isten bizony! . . . Aztán megint az első pincér szólalt meg: — Nagyon ideges. Úgy látszik, vár­ valakit. — Biztos, valami nőt vár, ■ szentenciá­­zott a­­­ásik. — Már telefonált is vagy kétszer! — Akkor csak nőről lehet szó, — kaca­gott szemtelenül a szivarosfiú. — Magyar? — kérdezte a másik pincér. — Magyarul beszél és pedig kitűnően ... Ez volt minden, amit a pincérek erről a fekete szakállú, ismeretlen férfiúról meg tudtak állapítani. De tovább nem is igen ér­dekelte őket, mert a Pom­padour-nak ma olyan előkelő vendége volt, akinek személye magára vonta minden kíváncsiságukat. Az egyik páholyban szórakozott ugyanis, a mulató két legszebb angol táncosnőjének társaságában, a Négy világtáj Filmvállalat Pestre érkezett elnök igazgató­ján­ak a titkára. A Ritz-szálló igazgatósága külön telefonált a mulató vezetőségének, hogy megkülönböz­tetett bánásmódban és tiszteletben részesít­sék a kitűnő amerikai fiatalembert, ha azt akarják, hogy személyes tapasztalatai alap­ján gazdáját is ebbe a mulatóba kalauzolja. Tóm estéje tehát pompásan kezdődött és kitűnően folytatódon. Ebijén a mulatóban is jól érezte magát, amit a Ritz-szálló pin­cére és az igazgatóság ajánlott neki. Min­dennel nagyon meg volt elégedve. .Elsősor­ban a majdnem ünnepélyes fogadtatással, a rendkívül figyelmes kiszolgálással és főként azzal a két nagyon szép, fiatal, angol sán­­cosleánnyal, aki az asztala mellett ült. — Eljönnének velem Amerikába? — in­cselkedett a leányokkal. — Szívesen, — felelték egyszerre mind a­ ketten. — Csakhogy Amerikában, különösen Nerw- Yorkban, nagyon sok a szép leány, m ug fatta őket Tom. Azok azonban nem hagyták magukat — Mégis Európába jönnek szórakozni a gazdag amerikaiak! —*• vágott vissza az egyik leány. — Amerikában csak keresni lehet a dol­lárt, de elmulatni csak Európában, — tette hozzá a másik. — Ez csak az alkoholtilalom idején volt így, — mondta gúnyolódva Tóm. — Hát akkor miért jöttek ide most?... Most, amikor már nincs is alkoholtilalom, — kötekedett az egyik leány. — Fontos üzleti tárgyalás miatt, — fe­lelte nagyképűen Tóm. — Fontos üzleti tárgyalás a Pompadour mulatóban, — kacagott a leány. — Maguk ugyan nagyon szépek és éde­sek, de ehhez nem értenek, — szólt reájuk Tóm. — Igyunk inkább, gyerekek! A feketeszakállú férfi ezalatt egyre idege­sebben viselkedett az asztala mellett. Lehaj­tolta a fejét, nem nézett sehová, nem törő­dött senkivel Sőt, am­i még ennél is feltű­nőbb volt, valahányszor a pincér lététől­­ölte poharát a gyönstyőző pezsgővel, fri­emelte és anélkül, hogy csak a szájához k érinsette volna, egész tartalmát kiöntötte a pezsgős vödörbe. A pincér azonban úgy tett, mintha ezt nem is venné észre és kö­telességszerű­en újra töltött. A pohár tar­talma azonban megint a pezsgősvödör mé-­­lyére került. Aztán hirtelen felugrott és újra az egyik telefonfülkébe ment Amikor visszajött, magához intette az egyik pincért. •­ Ide figyeljen! A pincér megállt az asztal mellett, mint a szolgálatkészség márványba faragott szobra. — — . — Ismeri Wartburg-Miamundra-Korzakov Judit hercegnőt? — kérdezte a vendég. — Van-e valaki, aki nem ismeri?! — fe­lelte büszkén a pincér. ■— Ne fecsegjen olyan sokat! — szólt rá a férfi. — A hercegnő nemsokára idejön. Vezesse rögtön hozzám ... Megértette? — Igenis, kegyelmes úr, — mondta ijed­ten a pincér, aki ezek után azt gondolta, hogy valóban kegyelmes úrral van dolga. Néhány perc múlt m­ég el, de a vendég már nem volt annyira ideges, ú­gy látszik, a telefonbeszélgetés megnyugtatta. • Természe­tes, hogy a személye még rejtélyesebb lett a pincérek előtt, akik most már legalább annyit tudtak róla, hogy a hercegnőt várja asztalához. Rövid időn belül megérkezett Judit. A páholyok mögötti folyosón surrant vé­gig, hogy megjelenése ne keltsen nagy fel­tűnést. Szalmaszőke haja olyan volt most, mint egy görög istennő feje. Hermelin belépő omlott végig karcsú termetén. A pincér a feketeszakállú férfi páholyába kalauzolta. Lesegítelte róla a belépőt, amelyből ki­bontva, Vérvörös selyem­ruhá­jában olyan volt Judit, mint egy furcsa egzotikus világ, ami a valóságban talán nincs is, csak fes­tők agyában születik m­eg és csak azoknak az ecset­je varázsolhatja vászonra. A férfi felállt és k­ódolallal kezet csókolt. —­ Milyen szép! — súgta. — Mindig más és mindig szebb!. Megőrülök!.... — Előbb azonban engedje meg, hogy tvetyet­­foglaljak, — felelte hidegen Judit. A férfi elpirult, egy szót sem szólt és visszaült a helyére. Judit is helyet foglalt. A pincér mellettük hajlongott és pa­rancsra várt. — Nem kell semmi!... Majd később! — szólt rá Judit. Amikor a pincér eltávozott, Judit már nem bírta visszafojtani kibuggyanó kacagá­sát: — Fü­­löp... hát magából nő lett? . . . Miféle maskara?... Igaz, hogy farsang van, de­ ez mégis túlságosan, nagy meglepetés.­— Nem értem, miért lepődik meg ezen? — kérdezte a férfi.. . — No, hallja, Fülöp — kacagott a her­cegnő —­, magának egész rendes és elfogad­ható ábrázata volt, ha megborotválkozott.. De igy, ezzel a szakállal és ezzel a förtelmes bajusszal olyan félelmetes a külseje, hogy megijednék magától, ha nem tudnám, hogy csak Borodínszky Fülöp ül­­mellettem. .. Aztán még gúnyosabban megismételte: — Csak Borodínszky Fülöp ... — Csodá­lkozom, Judit — letette a férfi —, hogy gúnyolódik azon, amiért dicséretet érdemelnek . . . * ■ —­ Talán valami kitüntetést akar­­ tőlem'*­­— Nagyon jó kedve van, Judit... Így látom... A hercegnő azonban közbevágott: — Lesz szívás megmagyarázni, hogy miért hord­ja ezt a fekete álszakállt és ezt a förtelmes bajuszt? — Maga miatt, Judit! —­ Nem érteni .. . . — Tudja, hogy mi történt és azt is tudja hogy a legokosabb volna ha elhagynám Budapestet. Elvégre m­égsm­ volna kelle­mes a találkozás azzal a férfiúval, aki... — Maga megint gyáva, Fülöp! — Nem, csak elővigyázatos!... Ezért je­lentetlen­ beteget, sőt azt is megírtam, hogy súlyos betegségem­ miatt kér" ,--b’en vagyok néhány hétre külföldre utazni... — És mikor utazik? — kérdezte unottan, a hercegnő. — Nem utazom, — felelte a férfi. — Itt­m­­­adok maga mellett, Judit. De a kritikus­ napok alatt ilyen megváltozott külsővel fo­­­gok mutatkozni. Így legalább nem ismeri*'* fel engem és én nyugodtan a maga segítsé­géné lehetek__ y — y — Nem bánom­­ -. De nem hiszem, hogy szükségem lesz a maga segítségére. .. • A férfi most közelebb hajolt és úgy kér­dezte: — I — Na', Judit, mi az első nap eredménye' — Nem sok! — nevetett Jud'! —­ Külön­ben, ahogy vesszük ... — Mi történt? — kérdezte ijedt, hangon Borodínszky. —­ Csak annyi, hogy a Ritz-szálló kitűnő­­amerikai vensége'ma még nem volt haj­landó a nyilvánosság előtt bemutatkozni.. — De hisz ez természetes!... A hosszú utazás kifárasztotta és lepihent... — Fülöp, maga mindig fején találja a szeget! — kacagott a hercegnő. — Igaz, hogy soha nem azt a szeget, amit el akar találni. A férfi idegesen összerázkódott és lehaj­totta a fejét. Bántotta Judit furcsa, leki­csinylő viselkedése, de viszont tudta, hogy kérdéssel vagy keményebb hangggal még jobban felingerli a hercegnőt. Viszont afelől is biztos volt, hogy Judit mégis elmondja, amit el akar mondani. — A Ritz-szálló kiváló vendége, — be­szélt tovább a nő —, egyáltalán nem a hosszú út fáradalmait piheni ki fejedelmi lakosztályában... — Hanem? — Hanem megérkezése után néhány órá­val eltávozott... És mostanáig sem tért haza... Borodínszky elsápadt. Még a hangja is reszketett, amikor kérdezte: — Eltávozott?... És hová?... — Ezt én is szeretném tudni! — Judit, ezt ki kellett volna nyomoznia! — Megpróbáltam, de nem sikerült . . . Senki nem tud semmit... — Hátha... — szaladt ki a férfi száján, de aztán mégsem folytatta a mondatot. — Fülöp, maga már megint ostobaságot beszél, — szólt rá a hercegnő. — Hogy kép­zelhet ilyen lehetetlenséget?!... Egész más­ról lehet szól... Vagy valami nő van a do­logban, vagy ami még valószínűbb, egy fon­tos és titkos tárgyalás és nem akarta, hogy erről a nyilvánosság már tudomást szerez­zen ... De most már igazán adhatna egy kis pezsgőt nekem!... Borodinszky töltött a hercegnő poharába. T­e olyan kétségbeesett volt az ábrázata, hogy Judit megsajnálta. — Azért van egy jó hírem is a maga szá­mára, Fülöp!— mondta kedvesebb hangot­. — És pedig? — kérdezte a férfi, bár ez a dolog egyáltalán nem érdekelte. — Képzelje, milyen bódítást csináltam! —■ Ezen nem csodálkozom, — felelte őszintén a férfi. — És mit gondol, ki az, akit sikerült meghódítanom? — Sejtelmem sincs róla! Juditul már bosszantotta ez az erőszakolt egykedvűség. — Nézze, Fü­löp, magának nem áll jól ez a viselkedés!­... Ha azonban folytatni akarja, elmehetek! Borodinszky ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint akinek teljesen mindegy, hogy Judit elmegy-e vagy marad. Idegeit annyira foglalkoztatta az előbb hallott hír, hogy annak hatása alól még mindig nem­ bírt felszabadulni. Ebben a pillanatban valaki megállít az asztaluk mellett, meghajolt és amerikai an­gol nyelven köszönt: Hódolattal csókolom a kezeit, hercegnő! Azonnal kifizette számláját, elbúcsúzott a csodálkozó és kissé sértődött két táncos­leánytól, fejedelmi borravalókat adott a pincéreknek, aztán ahelyett, hogy a kijárat lélé indult volna, Judit páholya felé vette útját. Pál­maiig habozott agyan, hogy mit csi­náljon, de aztán a szerencsés emberek vak­merő öntuda­tával és elbizakodottságával be­köszönt a páholyba. — Á, kedves Tóm, maga is itt van? — mosolygott Judit... — Tudja, mit mondok magának?,... Egyenesen örülök, hogy itt van, legalább lesz valaki, aki­­szórakoztatni fog__ Mert egy az én... különben, hadd mutassam be magukat egymásnak! Borodinszky már annyira összeszedte ma­gát, hogy ideges viselkedése nem volt fel­tűnő. Ő is tudott angolul és mindazt meg­értette, amit beszéltek Ebben a m­llam­fő­in azonban megijedt attól, hogy Judit a valódi nevét találja mondani, ami esetleg kényel­metlen helyzetbe sodorhatja. Hirtelen felugrott tehát és érthetetlen ne­vet mormolva, kezet fogott a fiatalemberrel. — Foglaljon helyet, kedves Tóm, — mo­solygott­ Judit — A Négyvilági Sj Filmválla­­lat igazgatójának titkárát igazán megilleti ez a kib­intetés ... Borodinszkynak majdnem látva maradt a szája a meglepetéstől. Judit azonban foly­tatta: — Igen ez az, amiről magának be akar­tam számolni... A ma esti bótitásom!... (kisfia) Lawrence elnökigazgató kedves tit­kárát :1: ■ Egy gyöngyözött a a nevetése, mint a pezsgő, arai ott csillogott mindhármuk előtt a poharakban • Szombaton következik:: Pereg tűz éles fájdalmas filmje... 9

Next