Kis Ujság, 1934. május (47. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

4 m Szívek Patikája Merre keressem a boldogság útját ? Nincs-e összetörve az én szívem annyira, hogy soha egészséges és boldog ne le­hessen többé? Kedves Kis Újság! Sokáig tépelődtem, emésztettem magam, mi­előtt­ ehhez a levélhez folyamodtam volna, ami érthető is, hiszen olyan egyszerű, falusi leány, mint én is vagyok, nem igen szokott levelezni. Persze újságba sem szokok írni, mert ha kitudódna, hogy én vagyok az az ösz­­szetört szív, aki itt kiöntöm a lelkem, bizony még nehezebb volna a helyzetem. Mert az ugyancsak nehéz, amit az is bizonyít, hogy már a halálból hoztak vissza, amint azt most el fogom mondani. Huszonegyéves leány vagyok, falusi leány, a szüleim elég jómódú gazdaemberek. Engem csinos leánynak tartanak a faluban, a bátyám egyik barátja sokáig udvarolt nekem s az ud­varlásnak az lett az eredménye, hogy nagyon megszerettem a legényt. Már mindenki úgy beszélt rólunk, mint egy párról, akit az Isten is egymásnak teremtett. Egyszerre csak levelet kapok egyik barátnőm­től, akit beleavattam a mi szerelmünk titkaiba, mert nagyon bizalmas barátnők vagyunk. Ér­tesít engem a barátnőm, hogy baj van, vigyáz­zak, mert az én vőlegényjelöltem más lányok­nak is teszi a szépet és azt mondja, hogy eszébe sincs, hogy engem elvegyen. Ezt én — hosszas tépelődés után — elmondottam a legénynek. Zavarba jött, mentegetőzött és a vége az lett, hogy elmaradt tőlünk, kerülte a házunkat. Ekkor éreztem, hogy mennyire szeretem és hogy nem tudok nélküle élni. Vártam, de nem jött. A barátnőmnek írtam, hogy tud-e va­lami újabbat? Nem válaszolt. Kétségbeesésembe mérget szereztem és bevettem. Meg akartam halni, nem kellett az élet. De nem sikerült. Hosszas betegség után felgyógyultam. Szüleim s a bátyám mindent elkövettek, hogy boldog lehessek. Hiába minden. A legény is visszatért hozzám. De érzem, hogy nem a régi­ó többé s csak az emberek szájától fél, azért közeledik. Közben egy másik legény is megkérte a keze­met. Nem tudnám szeretni, úgy érzem. Pedig ő vonzódik hozzám, a fényképemet is elvitte magával, amint mondja, hogy „mindig a szeme előtt legyekAzt kérdem most már: mi is van hát voltaképpen énvelem? Merre keressem a boldogság útját? Nincs-e összetörve az én szívem annyira, hogy soha egészséges és boldog ne lehessen többé? Ezt keresem, ezt a választ várom a Szívek patikájában. Egy összetört szívű leány. -6A Újság válasza: Először is: nem Összetörtszívő leány maga, csak egy kicsit megrázta az élet viharja, mint ahogy a hirtelen nyári zápor megveri, meg­rázza a kert fiatal virágait. Nézze, hogy haj­­longanak, hogy bólintgatanak a viharban a kis virágok. Mintha kis testüket oda nyújtanák a vihar vasmarkának. Hadd cibálja az őket, hadd verje őket, mert hisz e verés, e cibálás nélkül nem élet az élet, vagy ha élet is, nem igazi élet." Maga már elért az élet legvégső lehetőségéhez: a halál, az ön­gyilkosság végzetes két útjára. Adjon hálát a jó­ságos Teremtőnek, hogy végzetes lépése nem sikerült. Nagy, óriási nagy bűn az, megbocsát­hatatlan könnyelműség, hogy olyan fiatalon, az élet küszöbén, az első megpróbáltatásnál meg­­­­ijed és el akarja magától dobni a drágát, a pótolhatatlant, a minden értékek értékét, az életet. De most, hogy ezen túljutott, újra kell kez­denie. Meg kell találnia önmagát Ehhez pedig lelki nyugalom, pihenés kell. Isten mentsen, hogy most döntsön Sorsa felől. Ne­ menjen férjhez most, mert nagy szenve­dése elfogultá teszi és nem tud józanul ítél­kezni. Várnia kell, mert ha tőlünk kérdi, hogy új kérőjéhez menjen-e, vagy ne , akkor már önmaga voltaképpen válaszolt is, még pedig „nem*‘-mel. Igaza van. Ne menjen. Most még ráér. Majd fog még maga más levelet is írni nekünk. Ebben nem is fogja kérdezni, hogy mi a teendője, mert azt más fogja önnek meg­mondani, még­pedig az a kis húsdarab, amely­nek olyan gyógyító patikája van, amilyenhez nincsen hasonló szívek patikája a világon. Meglátja csak, hogy igazunk lesz. Tehát: bízza az időre, ami a legjobb orvos­ságot hozza a maga sebire. iiniiimiiiiiiiimviiiiiii­ iisvon temetőre akadtak Rákóczifalvan A szolnokmegyei Rákóczifalvén, amely Tisza­­földvár környékén van, véletlen folytán három­ezeréves őskori temető nyomaira akadtak. Azon­nal megindult a munka a református papiak kertjében, ahonnan már az első kapavágás után olyan nagyértékű leletek kerültek felszínre, hogy a munka folytatását határozták el. Az­ ásatásokat most már a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya vette kezébe és az osztály vezetője, Márton Lajos dr.,­ egyetemi magántanár, igazgtó és munkatársai végzik. A Krisztus előtt 1300—1500.. évek idejéből való temető helyén alig egy méter mélységből évezredes csontvázak, korsók­ és urnák kerülnek elő, amelyeknek régészeti értéke­­ szinte felbe­csülhetetlen. A tudósok véleménye szerint Rákóczifalva és környéke bronzkori telep­helye lehetett. Ezért a környéken több helyen is végeznek majd fel­tárási munkálatokat. KIS ÚJSÁG Az osztrák nemzeti tanács utolsó fésén megszavazták az új alkotmányt Nagyszabású májusi ünnepségek Ausztriában Nevezetes napja volt hétfőn Ausztriának. Megszüntették a háború utáni vörös forra­dalom áradatában született alkotmányt, hogy rövidesen életbe lépjen az új, az osztrák nép lelkű idének jobban megfelelő alkotmány. Eszerint Ausztriának a tör­vényhozása ezentúl államtanácsból, kultúrtanácsból, gazda­sági tanácsból és tartományi tanácsból áll. Az új alkotmányt a nemzeti tanács utolsó ülésén szavazták meg. Az ülést a fellobogó­zott parlamentben tartották. Mikor Dollfuss kancellár a kormány tagjaival megjelent az ülésteremben, viharos éljenzés és taps fo­gadta. A nagynémet-párti képviselők, akik a né­met birodalomhoz való csatlakozás hívei, azt indítványozták, hogy a nemzeti tanács ne fogadja el a kormány rendeleteit, a ke­resztényszocialisták azonban annak elfoga­dása mellett szólaltak fel. A szavazás során a nagynémetek kivonultak és távol maradt a Landbund, a gazdák pártja is. Az elfogadott új alkotmányt, amely a par­lament útján való kormányzás végleges meg­szűnését jelenti, az osztrák hivatalos lap ma reggel megjelenő száma közli. Május elsejét páratlanul nagyszabású ünnepségekkel ülik meg Bécsben és egész Ausztriában. Az osztrák fővárosban a kar­hatalom díszszázadai elvonulnak Miklas el­nök és a kormány előtt. Azután az ifjúság hódolatát mutatják be. Ezen az ünnepségen százötvenezer gyermek vesz részt. A délutáni hódoló menetben résztvevők számát legalább félmillióra becsülik. Ebben a nagyszabású menetben történelmi jelmezekben vonulnak fel a különböző ipa­rosok, kereskedők, hajósok, művészek, munkások, hadastyánok és a társadalom minden rétegéből való ünneplők tömegei. Rálőtt a dobálódzó gyerekekre egy tizennégy éves inasfiú - A KIS IÍJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL­­ Vasárnap délután a Városmajort már korán ellepték a játszadozó gyerekek. Ezek közül egy kis csoport azzal szórakozott, hogy kavicsokat dobált a fákra. Ugyan­ekkor egy tizennégy éves inasgyerek pus­kájával verebekre lövöldözött. Az egyik kis­fiú kavicsa az inas lábát találta el, mire az megfenyegette a kisgyereket. Néhány perc múlva az egyik kavics az inas hátát találta, amin a kisgyerekek jó­ízűen nevettek. Az inas erre kijelentette, ha mégegyszer eltalálják, közéjük lő a puskájával. A szülők ijedten rohanták a vérző kisfiú­kat, de harmadszor is eltalálták az inast, aki nyomban felkapta a puskáját. Amikor a puskalövés eldördült, a gyermekek hasra­­vetették magukat. Az egyik közülük azon­ban későn hasalt le és a következő pillanat­ban jajveszékelve, véresen maradt a föl­dön. A szülők ijedten rohantak a vérző kisufi­­hoz és hamarosan megállapították, hogy a gyermek Dobó Sándor csendőrszázados hat­éves fia. A lövöldöző inas közben elfutott, de a járókelők elfogták és rendőrnek ad­ták át. A megsérült kisgyermeket orvoshoz vit­tek. Az megállapította, hogy a golyó a bőr­rel párhuzamosan a gyermek tarkója alá fúródott, de sikerült eltávolítani. A csendőr­százados a gyermekkel együtt a rendőr­ségre sietett, ahova közbe bevitték a lövöldöző inast. Ott részletesen kihallgatták az eset szerep­lőit, majd az inasgyerek szüleit beidézve, átadták nekik a fiút, az ügy iratait pedig áttették a gyermekbíróságra. iMiuiiiiiiiiiiiuuiuHiminiiiiiiiniminiiinin Fogházra ítélték a Józsefváros két leghírh­edteb­b verekedőjét, mert letépték a rendőr kabátját­ ­ A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL , Tóth György és Kováts Gyula szénkihor­­dók hatósági közeg elleni erőszak miatt állot­tak vádlottként a büntetőtörvényszék előtt. Mindkét vádlott a rendőrség jó ismerőse, a leghirhedtebb verekedők közé tartoznak, akik már több ízben voltak büntetve ható­ság elleni erőszak, súlyos testi sértés és lopás miatt. Legutóbb a Pintér-féle Népszínház­ utcai vendéglőben rendeztek nagy botrányt és ami­kor a pincér csendre intette őket, majd ké­sőbb felszólította, hogy hagyják el a helyi­séget, oly fenyegető magatartást tanúsítottak, hogy a vendéglős segítségül hívta Takáts Albert őrszemes rendőrt, aki igazoltatta a két izgága embert, felszólította őket, hogy menjenek ki a vendéglőből. Ekkor Tóth György azt mondta a rendőrnek, hogy ők ráérnek, nekik nem sürgős elmenni, de ha a rendőrnek dolga van, akkor tá­vozzék a helyiségből egyedül. A rendőr ekkor Tóth Györgyöt és társát, Kováts Gyulát ki akarta vezetni a helyiség­ből, amikor is ezek megtámadták a köteles­ségét teljesítő rendőrt, gallérját és köpenyét letépték. A bajba jutott rendőr segítségére ekkor a kocsmáros Jankai András rendőr­főtörzsőrmestert hívta segítségül, azonban ketten sem tudtak megbirkózni a vádlottak­kal, úgyhogy a végén még négy rendőrt kellett a kocsmába hívni, akik autótaxin siettek a két vádlott megfékezésére. Hat rendőr nagy nehezen meg tudta kötözni a verekedőket és úgy vitték be őket a fő­kapitányságra. A bíróság mindkét vádlottat bűnösnek mondotta ki és ezért Tóth Györgyöt kéthavi fogházra, Kováts Gyulát pedig egy­havi fogházra ítélte. Kováts az ítéletben megnyugodott, így jogerőssé vált büntetését azonnal megkezdte, míg Tóth György felleb­bezéssel élt. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiina A világbajnokság esztendeje az idei sportév - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL . Eddig csak az olimpiai játékok éve rázta fel a földkerekség sportolóit, az idei nyári évad páratlanul nagy eseményei azonban a leg­különbözőbb sportágakban a nagy tömegek megmozgató világversenyének ideje. Csak a múlt héten fejeződtek be Budapesten a bokszolás európabajnoki mérkőzései. A bir­kózók európabajnoki versenye pedig éppen most folyik Rómában. A versenyen valamennyi erős birkózónemzet részt vesz. Ott vannak a finnek, svédek, észtek és a németek, a magyar birkó­zók régi nagy küzdőtársai. Május 3-a és 16-a között lesznek a magyar fővárosban a galamblövő világbajnoki verse­nyek. Ennek a versenynek nagy jelentősége, hogy az eddigi négy világbajnokságból kettőt nyertek a magyarok és az összes Európa-baj­­nokságokat a magyar versenyzőknek sikerült megszerezniük. Az idei nagy versenynek több mint 150 külföldi résztvevője lesz. A magyar galamblövőkön kívül német, osztrák, görög, olasz, belga, svéd, francia, spanyol,­ lengyel, svájci, angol, cseh és román mesterlövők jön­nek el és valószínűen­ részt vesz egy amerikai csapat is. A versenyekben lelőtt galambokat kórházak, árvaházak és a vakok intézete kap­ják meg. A tömegek felvonulása szempontjából a május 31-én kezdődő és öt napig tartó tornászvilág­bajnokság lesz a sportéletnek legnagyobb ese­ménye. Erre a világversenyre, amely szintén Budapesten lesz, eddig 15 nemzet jelentette be indulását. Külföldi vendégeink száma körül­belül 40.000 lesz ezekben a napokban. Az ed­digi tornászvlágbajnoki versenyek meg sem közelítették a mostaninak az arányát. Párizs­ban kilenc, Los Angelesben mindössze öt nem­zet küzdött a világbajnoki címért. Nagy érdeklődés várja a római futballvilág­bajnokságokat is. Ez a küzdelem lesz az idei esztendő legnagyobb sporteseménye. A futball­világbajnokság valóban a földkerekség nemze­teinek viaskodása lesz, mert erre minden világ­részből érkeznek válogatott csapatok. Május 27-én egyszerre nyolc különböző olasz város stadionjában kezdik meg a világbajnoki döntő első fordulóját. Olaszország 3 millió árában állapította meg a hatalmas verseny költségeit, mert a résztvevő nemzetek utazási és ellátási költségeit is az­ olaszok fedezik. Kedd, 1034 május 1 A német úszósport fellegvárában, Magde­­burgban augusztus 12 és 19-e között tartják meg az úszás és vízipóló idei európabajnoki versenyét. A küzdelmen természetesen bajnoki reményekkel részt vesz a magyar vízipólócsa­­pat is. A nagy események sorát a turini első nem­zetek közötti atlétikai európabajnoki viadal zárja be szeptember 7 és 9-e között. Húsz nem­zet legjobbjainak részvételére számítanak. Ma­gyar részről Kovács, Szabó, Bódossy, Várszegi, Heltai, Balogh, Donogán, Remecz és Madarász képviseli azt a magas tudást, amellyel Magyar­­ország itt is sikert arathat. Felfüggesztettek állásai és a hűbted, mert kiderü, hogy mégis van büntetve - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL Beszámoltunk arról, hogy az elmúlt héten egy járásbírósági tárgyalás során Kispesten megállapították Kovács János állami hóhérról, hogy régebben különböző bűncselekmények miatt elítélték. A bíróság jelentést tett az igazságügyminisztériumnak és a budapesti ügyészségnek, amely a hóhér hivatali felettese. Kovács a tárgyaláson és azután is tagadta, hogy azonos azzal az emberrel, akit régebben Szombathelyen csalásért és lopásért elítéltek. A budapesti ügyészség azonban a tagadás el­lenére is nyomozást indított. Mindenekelőtt az országos"bűnügyi" nyilvántartóból megszerezték az annak idején elítélt Kovács­ János személyi adatait és ujjlenyomatát Az adatokban többek között az is meg volt említve, hogy az elítélt Kovács balkeze fején sé­rülés nyoma látszik. Az ügyészség hétfőn be­­idézte a hóhért. Megállapították, hogy ugyan­olyan sérülések vannak a balkezén, mint ami­ről a bűnügyi iratokban is szó van. Erre a hó­hért Polányi Aladár dr. főügyész, az ügyész­ség vezetőjének helyettese elé vezették. Ott aztán beismerte, hogy azonos azzal, akit húsz évvel ezelőtt többizben elítéltek Szombathe­lyen. De azzal védekezett, hogy azóta mindig becsületesen élt és kérte a főügyészt, hogy if­júkori botlásai miatt ne bocsássa el őt a fog­házőri és hóhéri állásából. A főügyész azonban a törvény rendelkezései értelmében nem tehetett elget a hóhér kérésé­nek és állásától felfüggesztette, de egyidejűleg jelentést tett az esetről az igazságügyminiszté­riumnak. A volt hóhér vérvörös arccal távozott a fő­ügyész szobájából és senkivel szóba nem állva, szinte futva hagyta el a törvényszék épületét. Nem szabad kártyázni a debreceni kocs­mákban. A kocsmárosipar gyakorlásáról szóló szabályrendelet megtiltja a kocsmákban való kártyázást. Az év elején a debreceni kocsmá­­rosok ipartásulata arra kérte a város vezető­ségét, hogy a változott viszonyokra való tekin­tettel a korábbi tilalmat függessze fel, mert az emberek csökkent jövedelmük miatt ma már szívesebben járnak kisebb borozókba, kocs­mákba és időnként kártyázni szeretnének. A kérelmet a város elutasította. A rendőrség sze­rint a kocsmákban lehetetlenség ellenőrizni a kártyásokat és így lassanként újból elharapóz­nék a hamiskártyázás. Kovács János

Next