Kis Ujság, 1934. augusztus (47. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-24 / 190. szám

T911 augusztus 21 KIS ÚJSÁG SZÍNHÁZ •MOZIRÁDIÓ Lázas készülődés az új szezonra ! A néhány hét múlva meginduló új szín- házi szezonra a színházak, színészek, írók, s rendezők nagyban készülődnek. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Városi Sszínház és Belvárosi Színház együttműkö-dése. A Városi Színház tudniillik a Belvárosi Színház prózai együttesének vendégszereplé-ével kezdi el szezonját. Ezek elé az előadá-sok elé nagy érdeklődéssel tekintenek, mert ezen a hatalmas színpadon és nézőtér előtti igen ritkán játszottak prózai darabot. A megnyitó darab címe „Az asszony, meg a„ párja“ és szerzője Gáspár Miklós. A férfinév mögött egy nagytehetségű írónő rejtőzik, aki- nek ,,Rendkívüli kiadás" című első színdaarabját több mint ötvenszer játszották tavaly a Belvárosi színházban. Főszereplői Titkos Ilona és Beregi Oszkár lesznek. * A Városi Színház hatalmas nézőtere lehetővé teszi, hogy a legdrágább helynek is csak egy pengő , 90 fillér lesz az ára. Szeptember 12-én nyílik meg a Városi Színház és két nap múlva kezdi szezonját a Belvárosi Színház Ligeti Erzsébet szegedi származású írónő „Az oroszlán“ című vígjátékával, melynek női főszerepét a szerző, férfi főszerepét, egy világhírű operaénekest Csortos Gyula alakítja. TőkésAnnát veszedelmes baleset érte. Az ember tragédiája szegedi előadása után férjével, Temesváry Ernő főorvossal a tolnamegyei őcsénybe utazott, ahol homokfutón kikocsizott. Lovai megbokrosodtak és hat méter magas töltésről az árokba rántották a kocsit. Tőkés Anna kis ideig eszméletlenül feküdt az árokban, azonban magához tért és megállapította, hogy néhány horzsoláson és zúzódáson kívül más baj nem érte. A kíséretében levő hölgyet azonban súlyos csonttörésekkel szállították kórházba. A házasulandó színésznők névsora két újabb névvel bővült, mind a kettő Olaszországban. Az egyik Pál Erzsi, a szép, fiatal, szőke színésznő, aki már hosszabb idő óta Olaszországban vendégszerepel, a másik pedig Elek Szidi, a kiváló énekesnő, akit az Adria melletti üdülése alkalmából kért feleségül egy bányatulajdonos. A Dél-Amerikában vendégszereplő Némethy Ella, a budapesti Operaház tagja, óriási sikerrel fejezte be fellépéseinek sorozatát. Szerződését Brazíliára is kiterjesztették, jövőre pedig dupla fizetéssel szerződtették le újra. A szegedi szabadtéri játékok páratlan sikeréről az alábbi statisztika számol be: Nyolc előadást tartottak, amelyeket 64.000 ember nézett végig. A különvonatok 25.000 kirándulót vittek Szegedre, az ünnepi hét alatt 940 idegen autó fordult meg, amelyeknek egyharmadrésze külföldi. Eddig a szegedi előadásról 35 nagy külföldi lap számolt be. Az előadások 125.000 pengőt jövedelmeztek. A nagy siker következtében már most megindultak az előkészületek a jövő évi szegedi szabadtéri előadásokra. Törzs Jenő, a kiváló drámai színész, akit az elmúlt évadban gyakran látott operettszerepekben is a közönség, azzal a feltétellel írta alá a Magyar Színházhoz szóló szerződését, hogy kizárólag prózai szerepek eljátszására kötelezhető. A MAI SZÍNHÁZAK Beketow cirkusz: A cirkusz csillaga (fél 8). — Royal Orfeum: Itt a szerelem (8). — Budai Saink Sr: Egy garda éjszaka (8) — Teréik Száll Színpad: Szerencsemalac (9). — Erzsébetvársi Színház: Obsitos (fél 6, fél 8.) — Józsefvárosi Színház: Csárdáskirálynő (fél 6, fél 9). A RÁDIÓ MESTORA BUDAPEST I. (550.5 m) 6.45: Torna. Utána hanglemezek. 9.45: HíreV. II: „Idő- szerű apróságok." 11.40: Ifjúsági közlemények. It.ll: Nemzetközi vizjelzőszolgálat. 12: Déli harangszó. 12.15: Lakatos Tóni és Lakatos Misi cigányzenekara.2.10: Hírek. 1.21: Pontos időjelzés. 1.31: Mándits-szalonzenekar*. 2.41: Hirek, élelmiszeritak, piaci árak. 3.31: A rádió hisfélórája: „A kétszázéves kerékpár." 4: „Ivanovics a kapitány." Babay József elbeszélése. 4.45: Időjárásjelentés. 5: Leideifrost ha énekel. 5.41: „Házigomba-veszedelem." Schilberszky Károly dr. előadása. Ifi: Sportközlemények. 6.25: Kalmár Rezső és Balázs László szalonkvintettjének műsora. 7.15: Muskásfélóra. 7.45 „Liszt Ferenc ismeretlenebb magyar zongoraművei." Major Ervin dr. előadása. A zongoraszámokat Stefániai Imre adja elő. 6: Hírek. 9.15: Az Operaház tagjaiból alakult zenekar. 16.15: Időjárásjelentés. 16.26: Hanglemezek. 11: Csorba Dezső és cigányzenekara muzsikál. BUDAPEST II (834.5 m) 7.30-tól 1 8.40-ig: Az országos postászenekar műsora. Közvetítőállomások műsora: 7.15-ig: Azonos Budapest I. műsorával. 7.39-tól 10.41-ig. Azonos Budapest II. műsorával. Utána éjfélig azonos Budapest I. műsorával. MOZIK MOSÓRA CITY (Vilmos császár-dt 38-38. T.: 10-10.): Kacagó tarka tavasa. (2-tól folytatólagosan). MÁRKUS park (Múzeum-körút és Rákóctt sorok). Salamon Béla én Imádom magait (8. 10). OMNIA (Kölcsey utca 2. T.: 301-52). Márciual mait. —I (4, 6. *, 10.) PALACE (Erzsébet-körút 6. T.: 805-250). Szökés naprdölszigetről. (4. 6. 8. 10.) 4 A világhírű OLIVER portable írógép neva kapható. Vezérképviselet: BIENENSTOK LIPÓT ÉS FI* Budapest IV. Károly-kisrút 28. Központi Városháza Kedvező fizetési feltételek i. » Egérfogóban Körülbelül egy óráig tartott ez az izgalmas várakozás, amelynek az vetett véget, hogy az egyik sötét, árnyszerű alak hirtelen megállott Ju-Szen mellett és egészen közel hajolva hozzá, a fülébe súgott valamit. Ju- Szen bólintott, mint aki tudomásul vette a jelentést, azután intett nekünk, hogy kövessük. — Minden rendben van — nyugtatott meg, látva aggódó bizonytalanságunkat. Aládák egytől-egyig odabenn vannak a barakban és most már csak a szekereket kell meg várnunk. Visszatértünk a barakhoz, ahol távollétünk alatt — mintha valami varázslat történt volna, csodálatos változás ment végbe. Az előbb még üres raktárhelyiségben egymás hegyén-hátán tornyosultak a pontosan egyformára méretezett deszkaládák, amelyek az oldalukon olvasható japán és kínai felirat szerint mezőgazdasági szerszámokat tartalmaztak. * A tömérdek láda láttára egyszerre megint kényelmetlen érzéssel néztünk egymásra. Most láttuk csak, milyen nehéz és kockázatos feladatra vállalkoztunk, mert lehetetlennek látszott, hogy ekkora tömegárut feltűnés nélkül átcsempészhessünk a határon. Töprengésre azonban nem volt idő, mert alig néhány perc telt el, amikor az egyik kínai jelentette Ju-Szen-nek, hogy a szekerek megérkeztek. Most mind a tizenkét ember nekilátott ismét a ládáknak és alig telt bele egy negyedóra, amikor mind a százharminc láda „mezőgazdasági szerszám" már fel volt rakva a magasoldalú, bárkaszerű szekerekre, amelyeken azután a kocsisokat embereink váltották fel. Ju-Szen, minthogy a dolog őt illető része már lebonyolódott, megkönnyebbülten lélegzett fel és látható megelégedéssel vette elő az átadásnál esedékes újabb százdollárost, amelyet ismét nekem nyújtott át. — Végtelenül boldog leszek — szólt megelégedett mosollyal, — ha majd értesülök róla, hogy a ládák átadásakor felvettétek a fejenként járó három-háromszáz dollárt... Mi magunk is ugyanezen a véleményen voltunk és most, hogy a dolog bennünket illető része megkezdődött, már távolról sem láttuk olyan egyszerűnek a feladatot, mint ahogy az az első pillanat lelkes hangulatában tűnt. Minthogy azonban már benne voltunk és vállaltuk , nem lehetett visszatáncolni, annál kevésbé, mert hiszen jól tudtuk és Ju- Szen is kellőképpen megértette velünk, hogy minden kísérlet arra, hogy a megállapodást megszegjük, az életünkbe kerülne. Miután még az utolsó udvarias búcsúzkodási szólamokat kicseréltük Ju-Szennel, magunk is elhelyezkedtünk a szekereken és a menet a kikötő agyagos utcáin végigkanyarogva megindult távoli és veszélyes célja felé... Két napi óvatos előrehaladás után elérkeztünk utunk első etappjának végéhez, Kuang-Po közelébe. Noha semmi jel nem mutatott arra, hogy a határhoz közeledünk, a kínaiak mégis fokozott elővigyázatosságot tanácsoltak, mert mint mondották, még éjjel sem lehetünk biztonságban afelől, hogy valamelyik, a konyákon cirkáló katonai őrjáratba nem ütközünk bele. Szerencsére azonban úgy látszott, hogy minden baj nélkül fogjuk elérni Kuang-Pot. Arról persze, hogy magán a határon miként fogunk keresztüljutni, halvány fogalmam sem volt, de nem is izgatott különösebben még egyelőre ez a kérdés, mert tökéletesen megbíztunk Ju-Szen és szervezetében és sejtettük, hogy testvére, Tai-Szen már kellő utasításokkal ellátva fog várni bennünket. Körülbelül délre járt az idő, amikor a határvároska körvonalait a távolból megpillantottuk. Megkönnyebbülten lélegzettem fel arra a gondolatra, hogy idáig minden baj nélkül értünk el, amikor azonban a mindig aggodalmas Garai egyszerre csak odaszólt hozzám: — Jó volna bevárnunk itt a városon kívül az estét, mert nem hinném, hogy ajánlatos volna fényes nappal ekkora menettel beállítani. A megjegyzés szöget ütött a fejembe és magam is úgy gondoltam, hogy nem volna célszerű bevonulásunkkal fényes nappal feltűnést kelteni és épp ezért kiadtam a kínaiaknak az utasítást, hogy a város szélén elterülő erdőségnél állapodjanak meg és ott fogjuk bevárni az estét. Minthogy azonban arra is gondolnom kellett, hogy ha a sötétség beállta után érünk a városba, lehetetlen esz Tai-Szent megtalálni, az egyik kínait leszállítottam a bakról és előreküldtem hírvivőként a városba azzal a meghagyással, hogy keresse fel Tal-Szent és értesítse arról, hogy az est beálltával beérünk Kuang-Puba. A kényszerpihenőt arra használtuk fel, hogy kissé rendbeszedjük magunkat és kinyújtóztassuk a kétnapos úttól fáradt és agyonázott tagjainkat. Miután még ettünk is valamit a magunkkal hozott készletből, tüzet rakattam és mi hárman aköré telepedve, vastag bélelt bundáinkba burkolódzva ülő helyzetben elszundikáltunk a fáradtságtól. Valamivel távolabb egy még nagyobb rőzsetüznél a kínaiak követték példánkat. Sajnos, csak későn eszméltem rá, hogy milyen elővigyázatlanságot követtünk el a tűzrakással, amelynek füstje természetesen messzire láthatóan elárulta jelenlétünket, így történt azután, hogy mialatt mi gyanútlanul és békés nyugalomban pihentünk, meglepetésszerűen és anélkül, hogy tudtunk volna róla, közeledett felénk a veszedelem. Arra riadtam fel, hogy hirtelen egy ideges hang reccsent a fülembe és egy kéz érintette meg a vállamat. Abban a pillanatban ösztönszerűen, még anélkül, hogy tudtam volna, miről van szó, talpra ugrottam. Egy japán tiszt állott előttem, lövésre készen tartott revolverrel a kezében. Mögötte, áthatolhatatlan gyűrűt alkotva, egy fegyveres félszakasz vette körül meglepett táborunkat. Társaim és a kínaiak ugyancsak megdöbbent elképedéssel serkentek fel a szundításból. — Na pajtás, most aztán kampec nekünk! súgta felém Garai, teljesen fölöslegesen, mert hiszen magam is tisztában voltam vele, hogy elővigyázatlanságom folytán most már az egész vállalkozásnak befellegzett. Németh is meglehetősen reménytelen arcot vágott a dolgok ilyetén fordulatához és azt hiszem, lelki szemeinkkel mind a hárman már ott láttuk a portarthuri erőd pincebörtönét, amelyben életünk hátralévő részét eltölteni fogjuk. Csak a kínaiak álltak mellettünk egy csoportban, csodálatos egykedvűséggel, mintha az egész dolog őket még csak távolról sem érintené. — Kik önök és honnan jönnek? — fordult hozzám a tiszt, egy soványarcú és intelligens tekintetű fiatal hadnagy, hivatalos kimértséggel, de egyáltalán nem barátságtalanul. — Szállítási vállalkozók vagyunk Dalnyból — vettem elő Ju-Szen receptjét, bár magamban arra gondoltam, hogy úgyis mindegy, mit felelek és az egész köntörfalazásnak tulajdonképpen nincs sok értelme, mert néhány perc múlva amúgy is lelepleznek bennünket. — Szabad kérnem az igazoló írásokat! —szólt a japán tiszt még mindig igen udvariasan. Gépiesen a zsebembe nyúltam és találomra kihúztam az első írást, ami a kezem ügyébe akadt és amely véletlenül éppen a keresztlevelem volt. A tiszt furcsálkozva és értetlenül forgatta a számára érthetetlen és idegen magyar nyelvű írást, amelynek hivatalos jellegét elárulta ugyan a ráragasztott okmánybélyeg és a pecsét, de mégsem volt személyazonossági íratnak elfogadható. — Mi ez? — kérdezte furcsálkodva. — Ez a konzulátus személyazonossági igazolványa, — hazudtam szemrebbenés nélkül. — Miért nincs legalább angol nyelven is megfogalmazva? — kérdezte hűvösen a tiszt. — Hát az bizony hanyagság volt részükről, hogy erre nem gondoltak — feleltem. — De vannak itt egyéb igazoló írások is, amelyek mind az én nevemre szólnak, úgyhogy személyazonosságom tekintetében nem lehet kétség — tettem hozzá és újabb magyarnyelvű katonai írásokat szedtem elő a zsebemből. A tiszt fejcsóválva tartotta a kezében ez okmányokat és egyelőre láthatólag nem tudta, milyen álláspontra helyezkedjék az esettel szemben. Ugyanez az eljárás ismétlődött meg Némethnél és Garainál is, akik természetesen szintén csak magyar okmányokkal tudták igazolni magukat, úgyhogy a hadnagy kezdte a dolgot egyre gyanúsabbnak találni. Minthogy azonban egyelőre még semmi sem szólt ellenünk, úgy döntött, hogy magatartását majd a további vizsgálattól teszi függővé. — Miféle szállítmány ez, ami a szekereken van? — tért rá a dolog lényegére, arra a pontra, amely számunkra a legkínosabb és a legveszélyesebb volt. — Mezőgazdasági szerszámok, amelyeket a Japán Hajózási Társaság megbízásából Pekingire szállítottunk — feleltem könnyedén s igyekeztem hangomnak elfogulatlan színezetet adni, holott tisztán éreztem, hogy az izgatottságtól a szívem a torkomban dobog és a kemény mandzsúriai hideg ellenére is veríték gyöngyözik a homlokomon. — Miféle mezőgazdasági gépeket? érdeklődött tovább a hadnagy. — Nem tudom pontosan — feleltem elszorult torokkal. — A szállítólevélen csak álla’ lánosságban mint mezőgazdasági szerszámok voltak megjelölve. — Rögtön meg fogjuk nézni! — jelentette , ki a tiszt és intett a két katonának, akik puskájukat letéve, felkapaszkodva a legközelebb álló szekéroldalon és a legfelső ládákat kezdték leemelni a földre. Szerencsénkre — és az ő szerencséjükre is — elég elővigyázattal bántak a ládákkal, amelyek simán kerültek a földre. A tiszt látva, hogy a ládák mind egyformák, a harmadiknál, már odaszólt a katonáknak. . — Elég lesz ennyi is!Nézzétek meg, mi van benne? .. . Mi hárman, Goráivál és Némethnél egymásra néztünk és éreztem, hogy a világ elsötétül szemem előtt. Most azután nem volt kibúvó és nem volt menekülés többé! Mialatt a két katona a bajonettjével feszegetni kezdte az erősen leszögezett láda fedelét, a tiszt lehajolva vizsgálgatta az oldalukon látható felírásokat, majd a serényen dolgozó katonák fölé hajolva, belenézett a ládába, amelynek fedelét végre sikerült felfeszíteni. El voltam készülve rá, hogy a következő pillanatban már valamennyien foglyok leszünk. Ehelyett azonban a hadnagy csak szórakozottan bólintott és intett a katonáknak: — Bontsák föl ezt a másikat is! Az egész pontosan ugyanígy ismétlődött meg, a hadnagy a második ládát is megnézte, aztán közömbösen bólintott. — Rendben van! Szögezzétek vissza a födeleket és rakjátok vissza a ládákat a szekérrel Leesett állal hallgattam ezt a váratlan intézkedést. Nem állhattam meg, hogy közelebb ne lépjek a szorgoskodó katonákhoz és magam is egy pillantást ne vessek a még nyitva álló ládába. Meglepetésemben csaknem elkiáltottam magamat: a ládában szépen sorjába rakva f eke vasak álltak. Mialatt a három ládát a katonák visszarakták a kocsira, sietve odaléptem néhány lépéssel hátrább álló két társamhoz és odasúgtam nekik. «— Képzeljétek! A ládákban ekevasak voltak. Hozzám hasonlóan ők is értelmetlenül meredtek bele a levegőbe, de egyikük sem a rejtélyes dolog magyarázatán törte a fejét, hanem mind a hárman úgy éreztük, hogy a végveszélyből szabadultunk meg és az a tudat, amely valamennyiünket eltöltött, a szabadulás kábító és újongásra késztető tudata volt. — Köszönöm uraim! — lépett oda hozzám a hadnagy és visszanyújtotta a kezében tartott okmányokat. — Azt ajánlom azonban, hogy ha biztonságban akarják elérni Pekinget, gondoskodjanak igazoló írásokról, mert különben még kellemetlenségeik támadhatnak. Felelet helyett némán meghajoltam, mert a végbement jelenet hatása alatt még sokkal izgatottabb voltam, semhogy beszélni lettem volna képes. Ahogy társaimra pillantottam, láttam, hogy ők is ugyanolyan sápadtak és izgatottak, mint én, szerencsére azonban a hadnagy mindebből semmit sem vett észre. Szombaton következik A „Hajnal Fiai“ AZ ARANYFOGÚ KALÓZ A Kis Újság regénye » Írta: Seentgált Péter 3 leteh és fenem az írás álhitben A Kis Újság olvasóinak a grafológia kiváló mestere, dr. Bendetz professzor a lapban írásfejtést, analízist ad. Aki kíváncsi a taját írásának vagy akárki már kézírásának jelentésért, az küldjön be vonalazatlan, sima papiroson tintával írt néhány összefüggő sort, írja alá a nevet, az életkort és a betűt, vagy jeligét, amely alatt az írásfejtést a lapban közöljük vele. Minden levélhez mellékelni kell kezelési költség fejében 1 darab 10 fillérts levélbélyeget. Aki nem a lapban akar választ kapni, hanem külön levélben részletes jellemrajzot és lélekelemzést kíván, annak 5 darab 20 filléret bélyeget kell beküldenie. A leveleket így címezzük: Kis Újság Grafológia. Felelte szerkesstő és kiadói KASS ENDRE Kiadótulajdonos: Kis Újság Részvénytársaság Nyomda: dobos Nyomda! Műintézet R.-T* VI, Aradi-oba 8. Nyomdaigazgató: Ham M. k.