Kis Ujság, 1934. szeptember (47. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-08 / 203. szám

3 Hatökröt hajtani ... Emberemlékezet óta enyveskezű népség az oláh-cigány. Csirke, malac, ócskaruha, apró­pénz és ami éppen a keze ü­gyébe esik, kíméletre ízém szorulhat. Hanem ami eze a héten az én falumban történt, az még a cigánykrónikában sem fordult elő soha. Úgy esett­ a dolog, hogy néhány műre beállt­­volt a patikába és gyomorcseppeket vásárolt. Mikor elmentek, vette észre a patikárus, hogy az asztalról hiányzik 4 doboz injekciós­ üve­­gecske. Nem tudni a kárát restelte-e jobban a gyógyszerész, vagy a tolvajok testi épségét fél­tette, elég annyi, hogy rohanvást jelentést tett a hatóságnak. Betelt egy nap, míg a csendőrök megérkeztek és még egy, amíg utolérték a tol­vajokat. Nagyobb baj nem esett bennük, mert épség­ben megtalálták rongyaik között az elcsent szérumot. A csendőri vallatás sem tett bennük különös kárt, mert ahogy találkoztam velük, pá­ronként összeláncolva hat cigány haladt szem­ben, a saját lábán, mögöttük meg két csendőr. Ismerős volt az egyik fogoly, jól megnéztem. — Ni­ni, hisz ez a Kolompár Józsi, kiv­­l jó negyven egynéhány évvel ezelőtt együtt ültünk az­­ iskolapadban. Azóta is sokszor láttam. Kü­lönösképpen vásárokon, hol mindig új és új jelzőket talált egy-egy valódi angol telivérnek kínált kehes, csupacsont paripára. Nem álltam meg, hogy meg ne szólítsam.­­— Hova, hova, Józsi? Villogó fekete szemei rám mosolyogtak a le­bukott, valamikor kalapnak nevezett posztóda­rab alól és elpusztíthatatlan cigányhumorral adta meg a választ. — Hatosba szántunk, tekintetes uram, — az­után megvasalt kezével hátra mutatott a kísé­rőkre. i. Az őrmester úr meg a béres! Meghallotta ezt az őrmester is. Jómódú gazda­ember volt a marcona csendőr apja egykoron. A fiú már az állam kenyerére szorult. Szomo­rúan rámmosolygott és fejével alig észrevehe­tően bólintott, mintha mondaná: — Én­ már csak ilyen hatökröt hajtok... r. I. e. Tessék megvédeni a gorillákat és a bálnákat! H. A. L­ Fisher, volt angol közoktatásügyi miniszter, az oxfordi New College rektora, a kanadai Québecben tartott előadásában kijelen­tette, hogy a gorillákat és bálnákat teljes ki­pusztulás veszélye fenyegeti és ha a hatóságok r­elt veszik őket oltalmukba, néhány év múlva egyetlen példány sem fog megmaradni. Hozzá­tette,­­hogy az angol természettudományi mú­zeum igyekszik őket az irtástól megmenteni. * Koldusnak öltözött a hegedűművész: senki se volt kiváncsi a játékára Minden művész vágya Amerika. Igazat kell azonban adnunk azoknak, akik azt állítják, hogy ebben a vágyban főszerepe a dollárkere­setekről, elterjedt legendáknak van. Ezt bizonyította be egy Gordon Jacques nevű newyorki hegedűművész. Koldusruhába ülte­­s­tt­­ék "Malit" egy utcasarokra hegedülni. A járókelők tízezrei részvétlettül mentek el mel­lette , és nem­ ismerték fel a művészi játékot. Mindössze százhúszan állottak meg egy percre, de csak ötven olyan embert akadt, aki pár fil­­lért dobott az álruhás művésznek. "Gordon , egy újságírót vett maga mellé,, hogy tanúja legyen a kísérletnek. A művész és az újságíró azt állítják, hogy Gordon soha még szebben nem játszott, a hegedűje pedig világ­hírű Stradivarius volt. És egyetlen járókelő sem volt, aki felismerte volna a csodahegedű hangját és a művész tökéletes játékát. Négy badacsonyi csirke , két püspökfalattal és külön kézmosással •Most, amikor a balatoni üdülést a legtöbben befejezték, mindenki elégedett. Panasz alig akad, de azért erre van hiba itt is, ott is. Nem hiába: előfordul az is, hogy egyesek hirtelen és sokat akarnak keresni még ebben a nehéz vi­lágban is. Egy­ négytagú kecskeméti társaság például ezt a badacsonyi ■ kalandját meséli: ' ’ A „Csalogányához címzett vendéglőben előre megrendelték az ebédet és pedig egy-egy rántott csirkét, fejenként. Aki a megrendelést végezte, igen tekintélyes étvággyal bír. Amint aztán az ebédet megkapták, meglepő természet­rajzi­­fölfedezést tettek. Ugyanis a négy bada­csonyi csirkének összesen csak egy melle és két püspökfalatja volt. A torszülött csodacsirke felől interpellációt intézte­­ka vendéglőshöz és az többrendbeli he­begés után átnyújtotta a számlát. Summa sum­­márum 20 pengőt tett ki. Fizetnek s távozni akarnak,­­jön ám a vendéglős és azt mondja: — Jaj, kérem, elfelejtettem felszámítani a kézmosást­. . ..-**• Mit­?­­. — A kézmosást, a szappant és törülközőt. Előbb még azt hitték, tréfál a kis öreg, kide­rült-- azonban, hogy véresen komoly az ügy, a bugaciak vétkezés előtt kezet mostak s ezt fény­űzésnek ítélte a négycsirkés vendéglős. KIS ÚJSÁG 8.Szombat, 1934 szeptember 8 KÖVÉR: Mi jót hozott, szomszéd? SOVÁNYI: "Magamat. KÖVÉRI: No, ha ennyi az összes jó, amit hozott, ez nem­­ sok. Hiszen szomszéduramat már a-.takarék se tartja jónak a váltókon. SOVÁNYI: Hagyjuk a váltókat. Ebből ele­gem van. Bár,új 50 pengősöm volna annyi darab. KÖVÉR: Jó, hogy mondja. Hallotta, hogy nemsokára bevonják a régi 50 pengősöket.? SOVÁNYI: Elég népi szép dolog bevonni mielőtt egyet is láttam volna belőlük. KÖVÉRE: Nem baj, szomszéd, majd az új ötvenesekből­­lát talán maga is. Azt mond­ják szép pénz lesz ez az új 50 pengős. SOVÁNYI: 50 pengő mindenképpen szép pénz manapság, akár­ új, akár régi. KÖVÉRI Az új bankókat Petőfinek, a nagy költőnek képe díszíti, tudja-e miért? SOVÁNYI: Népi én! KÖVÉRI: Hogy legyen végre egy kis „költői-pénz is az országban.. Hangos világítótorony ■Az­ Egyesült Államok atlanti partvidékén hor­gonyzó híres Nautocketi­ világítóhajón hangos világítótornyot, helyeztek el, mely szabályos időközökben 19 kilométernyi távolságra hall­ható figyelmeztető jelzéseket fog leadni. Ily mó­­don akarják elhárítani a májusban történt sze­rencsétlenség megismétlődését, midőn az Olym­­pie -gőzös sűrű ködben kettészelte a világító­hajót és hét ember­ életét vesztette. Nagykőrösön lajra virágzik az ibolya és a cseresznyefa A nagykőrösi határban mindenfele kinyílott az ibolya. HU'.tasak, szépek, dúsak a virágok, de a harmadik virágzáskor, mintha kisebbek volnának a virágszirmok. Marta Balázsné állat­­orvosné gyüm­ishettséh’eit ' 'jf ' esti tor HiUí meleg napsütés kipaHan­toRá' a cseresznyefák virágait és" a kert*te­tasZr pompát Öltött? -zt *v-t t'----i p VrrdS*-' ' . .t /' Néger fivérek és leánytestvérek tömegesküvője Londoni jelentés szerint Simon Drew wa­shingtoni lelkész vasárnap ritka családi tö­­megesketést végez. Hét néger fvér, hét fekete nővért vezet oltár f elé. A vőlegények a Cobb fivérek, keresztnevükön Leroy, John, James, Simon, Richar­d, George és Wilt, menyasszo­nyaik a főleg család sarjai: Lulu, Mildred, Atcce,, Mary, Iráchier, Sasié és Júlia. SOVÁNYI: Hát ahhoz mit szól, gazdáram, hogy az olasz király végig akarja járni Európa nagyobb városait? KÖVÉR: Remélem a nagyközségeket se kerüli el. Szüretre én is szívesen látom­ őfel­ségét, ha erre jár. Hiszen ő is szívesen tar­tott engem, amikor vendégségben voltam náluk. SOVÁNYI: Gazduram az olasz király­, ven­dége volt? Mikor? :­­KÖVÉRI Van már pár éve. Mikor olasz fogságban voltam, őfelsége tán már nem is emlékszik rám. SOVÁNYI: Csakhogy hiába várja ám őfel­ségét szüretre, gazduram. A felség a béke ügyében indul útnak, nem pedig szórakozás végett. KÖVÉRI: No hiszen nem olyan nagy szó­rakozás ma egy szüret,­ a magamfajta gaz­dánál. Annyi az adósság a szőlőmön, mint másutt a filokszéra. Már rég a takaréknak kamatoznak az én szőlőm tőkéi. Még aztán a béke ügyén is nagyot lendítene, ha őfel­,­sége megtisztelné a házamat. SOVÁNYI: A béke ügyén? Ne tréfáljon, gazdáram. KÖVÉR: Nem tréfa ez, szomszéd. Igenis, hogy a béke ügyén. Mert tudja, ha ilyen magas vendégem volna, hát remélem, arra az időre mégis csak békében hagynának a végrehajtók. Kényszeregyesség egy Esterházy grófnő ellen A bécsi polgári törvényszék érdekes kény­­szeregyességi eljárást indított.,, Esterházy Mária Teréz grófnő giesshübli lakoi ellen indult meg a kényszeregyességi eljárás. A grófnő néhai Esterházy Károly gróf özvegye és adósságai 66.000 sillingre — mintegy A­ iiiniHsiiinnuimimiiinnnniiiinmniinmiiimi Negy­ed f­élesztendős autóversenyző Csak Angliában vagy­­A­merik­ában, a sportok hazájában lehetséges'az, hogy..egy alig három és fél Eszten idős' fiúcska résztvegy­en autóversenyeken. Kenneth Malin-nak hívják a kis ,­S"jöttfél fiút‘‘, aki mindéét autóversenyen megjelenik kicsiny verseny­­gépén­é,s­ oda tál­., a „nagyok mellé az indulásnál és ha nem is tud lépést tartani velük, már most is arról, álmodik, hogy valamikor —­ ha úgyi­a, mint autója megnő — diadalmas hőse legyen a versenyeknek Gondos ápolás * Ápolónő: Tessék már ébredni! Beteg: Hagyjon még egy kicsit aludni. Ápolónő: Nem lehet kérem, a főorvos úr rendeletére be kell vennie ezt az altató­szert . ■ . Egyenruhás cigányok a Hortobágyon Egészen különleges intézkedést tett a ke­­reskedelem­ügyi miniszter idegenforgalmi ér­dekből. Többszáz pengőt küldött Debrecen városának azal a céllal, hogy a hirtelen meg­növekedett hortobágyi idegenforgalomra való tekintettel a hortobágyi csárdában muzsikáló cigányok magyar egyenruhát­ kapjanak. ■ Tudvalevőleg külföldön a magyar cigányt kizárólag huszárruhában képzelik el és a Magyarországra utazó ábrándoslelkű kül­földi meglehetősen , csalódik,­­amikor, a ci­gányt jólszabott zakóban, vagy esetleg pisz­kos-rongyos, másoktól használt ruhában látja. A kereskedelemügyi miniszter érzé­keny lelkére vall, hogy a külföldit nem akarja ilyen megrázó csalódásnak kitenni. Öt ruhát szabattak a hortobágyi cigányok­nak, akik azonban a ruhákat nem­ ajándékba kapják, hanem esik kölcsön. A ruhát a hor­tobágyi csárdás őrzi és cigányok csak akkor bújnak bele, ha külföldi vendégnek kell mu­­zsikálniok. Eddig rendben is volna a dolog, a baj csak az, hogy ugyanabba az öt­­egyenruhába nem mindig ugyanaz az öt cigány bújik bele. Egyekről, Csegeiről és egyéb hortobágykör­­nyéki tanyából mennek a csárdába a muzsi­kusok, akik között van keszeg­ és pocakos, alacsony­ és hórihorgas, egyenes és görbe. Attól félünk ennek következtében, hogy az egyenruhában muzsikáló hortobágyi cigá­nyok hangulat helyett derültséget fognak kelteni a külföldiek előtt,... -«►- 1 Még­sem rossz dolog a házasság Ebben az évben Angolországban nyolcvanhat olyan férf kittistt házasságot, aki már betöl­tötte nyolcvanadik életévét. Nyolcvanegy volt közöttük olyan, aki már másodszor vagy még többször nősült. Nyilvánvaló tehát, hogy előbbi házasságaikban sem szereztek, rossz tapaszta­latokat. A menyasszonyok között csak tíz olyan volt, aki már elmúlt nyolcvan éves, a tízből nyolc özvegyasszony volt, kettő pedig­­hajadon. Az utóbbiak bizony későn szánták rá magukat a nagy lépésre. . Egy­ hírlapíró kérdést intézett­ hozzájuk, mi a tapasztalatuk a házaséletről. Mindkettő ki­jelentette, hogy nagyon meg van Veje eléged­vejt és igen bánják, hogy csak ily elvégve mentek férjhez. Mrs. Banker, az egyik ifjú menyecske még abbeli reményét is kifejezte, hogy elég 30—25 évig élvezheti a házasélet szépségét. -«►- ' * Feltaláltak ** w* a repülő kerékpárt A szovjet kormány egyetlen alkalmat scifi mulaszt el hogy propagandát csináljon­­:a léghajózás és a repülőtechnika fejlesztésére s ilyen alkalmakkor a háború rémét festi a falra. Odáig ment a propaganda, hogy az ejtőernyőugrás valósággal népies, mulatsággá vált Szovjetoroszországban, most pedig­ álla­mi támogatást nyújtanak a Menjinski-gyár­­nak, hogy mennél olcsóbban állítson elő, kis repülőgépeket, amelyeket tömegesen fognak gyártani. • • * - - - • - - -A minta Cseranovski orosz mérnök művei és a kis repülőgépet elnevezték: repülő ke­­rékpárnak. Két merev szárnya van, amelyek­nek kiterjesztett szélessége 6 méter, a szár­nyak végében lapátok vannak, amelyek a­ gépet a magasságba emelik, a kormány szin­­tén a szárnyak hátsó részén van és a szár­­­nyak alatt sítalpak a leszállás könnyítésére,, magát a repülőgépet pedig a „repülőkerék-, páros“ izomerej hajtja. Persze a magunk részéről a repülő­kerék-­­pár hírét csak akkor hihetjük el, ha csak­ugyan repülni is látjuk. A ■ Hajók megállónak, hajók indulnak Amerika büszkesége, a Lewhathan nevű sze­mélyszállító gőzös, amely egykor a németeké volt. Ami pompát és kényelmet az emberi képzelet csak elgondolhat,­­ azt ezen a hajón megtalálja az utas. De utas ezen a hajón csak nagyon gazdag ember lehet, mert a menetdí­jak nem a mai gazdasági helyzethez vannak szabva.­ ötezer ember számára van hely a Lewiathanon és legutóbbi utján mindössze­­V 120-en utaztak rajta. A hajóstársaság tehát unja ráfizetést és az évben a Lewithan többé nem indul. Ellenben elindult Németországból­­a Dunán át egy, az ócskavasak közül előkeresett öreg kis­­ hadihajó, huszonhét utasnál ki az óceánra é­ Paraguayba. A szárazföldi élet huszonhét hajótöröttje megkockáztat­ja a tengeri hajó­törést is. Elindulnak és, ha­ majd mégis érkez­nek, akkor Paraguayban akarnak új küzdel­mek között új életet teremteni maguknak. Megtalálni azt a darab kenyeret, melyet a vén Európa nem tud nekik adni. , . ,, A, Lewiathanok, leállónak, az ócskavas-hajók elindulnak t­t­t 1931 . . .

Next