Kis Ujság, 1934. október (47. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

4 Az ötvenéves Operaház írta dr. Zalatnay Géza ötven esztendeje annak, hogy az Andrássyúton a Magyar Királyi Operaház, a zeneművészet örökszép temploma kitárta kapuit, hogy zarándokhelye legyen a zene apostolainak és központja annak a hatalmas fejlődésnek, amely a magyar zeneművészetet mai nagyságba emelte. Lehetetlen meghatottság nélkül visszagondolni az elmúlt ötven év küzdelmeire. Az alapítás idejében magyar zenei életről beszélni nem lehetett és csak egyes kiváltságosak foglalkoztak a zenével, így megértjük, hogy az akkori Operaház egyik Walkür-előadásán mindössze tizenöten lézengtek a nézőtéren. Ma pedig estéről estére szűknek bizonyul a színház nézőtere, mert felnevelődött az a hatalmas tábor, mely nem csupán szórakozásból, hanem lelki rajongásból, nem kötelességből, hanem szellemi szükségességtől tölti meg napnap után az Operaházat. Ha igaz az a törvény, hogy a templomok körül emelkedtettebb új élet sarjadzik, akkor vonatkozik ez a zene csarnokára is, amely új, egészséges, erőtől duzzadó műveltségnek veti meg az alapját. A nevelő hatás elsősorban magában a művészetben éreztette hatását. Zenei életünkre egykor a szomszéd országok szelleme nyomta rá bélyegét. Az egykori olasz, de különösen német zenei modor töltötte be Operaházunk levegőjét. Nemrég még, tíztizenöt éve is, az Operaház zenekari terme német beszédtől visszhangzott: ma már szigvérig kiforrt, tehetséges magyar művésznemzedék ül a zenekarban és világhírű énekesek sora hirdeti a magyarság élniakarást. Ápolnunk, szeretnünk kell egyetlen dalszínházunkat, mert művelődésünknek kifelé való bizonyítéka, a magyar művészet értékmérője, ékes bizonyságául annak, hogy bár szegények vagyunk, de ott állunk a művelt nemzetek között azzal a tekintéllyel, amelyet évezredes létünk megkövetel. Az Operaház díszelőadása az ötvenéves fordulón a nemes hagyományok jegyében, méltó ünnepléssel folyt le. Megjelent Horthy Miklós kormányzó is családjával és ott voltak az egyházak, a hadsereg kitűnőségei, a diplomáciai testület, a művészi élet nagyságai. Az ünnepi előadáson a magyar zeneköltészet legszebb műveiből adtak elő részleteket. Az előadás megkezdése előtt Ugron Gábor mondott nagyhatású beszédet, a színpadon pedig Hómon Bálint kultuszminiszter köszöntötte Radam Miklós dr igazgatót. Családfa nélkül nem lehet beiratkozni egy kolozsvári intézetbe A kolozsvári Marianum-intézetben a névelemzés alapján 60 beiratkozót visszautasítottak. A kultuszminiszter most megengedte a feltételes beiratkozásokat, de be kell nyílítaniuk többízigten visszamenő családfájukat és amennyiben kifogásolni valót találnak ebben, a növendékeket utólag kitiltják az intézetből. A község lakóinak szemetallata zuhant le a ballonnai toronyról az ilju kinövés ek KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL . A battonyai hívek áldozatkészségéből most renoválják a battonyai katolikus templomot. A templom szentélyének kibővítése és a kereszthajó építése már elkészült s a régi torony helyébe kerülő új tornyon dolgoznak a kőművesmesterek. Szőke Pál 22 éves fiatal kőművessegéd a 30 méter magas torony legcsúcsában, egy korlát nélküli állványon dolgozott. Több óráig tartó munkája után ép lefelé indult a fiatal kőműves, amikor megbillent alatta az állvány s a 30 méter magasból fejjel lefelé lezuhant. Zuhantában előbb a régi fasoromra esett, onnan a templom előtti aszfaltjáróra. A borzalmas szerencsétlenségnek igen sok szemtanúja volt. Percek alatt előkerült az orvos és a mentők is, akik az első segély után beszállították a makói kórházba. Szőke Pál számára azonban nem volt segítség. Az orvosi vizsgálat megállapítása szerint nemcsak végtagjai törtek össze, hanem rendkívül súlyos belső sérüléseket is szenvedett. Így a többek között eltört bordája teljesen átszúrta a jobbtüdejét, ami már magában véve is halálos volt. Úgy halt meg a szerencsétlen, hogy eszméletét egy percre se nyerte vissza. Holttestét a makói kórházból Battonyára szállították, ahol vasárnap délután temették el óriási részvét mellett. Agy- és szivérelmeszesedésben szenvedőknek megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az enyhe termésedés „Ferenc József"* keserű víz ezáltal,hogy a tápcsatorna tartalmát kíméletesem levezeti és az emésztőrendszer működését biztosan elősegíti. Klinikai tapasztalatok alapján kétségtelenné vált, hogy a Ferenc József víz féloldali büdösben fekvő betegeknél is általában mindig megteszi a kellő hatást , így nagy megkönnyebbülést szerez. KIS ÚJSÁG Szerelmi bánatában megmérgezte magát és két gyermekét a soroksári főjegyző sógora Izgalmas asszonyszöktetés után keserű kiábrándulás — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Nagy megdöbbenést és őszinte részvétet keltett vasárnap Soroksáron az a szomorú hír, mely percek alatt bejárta a virágzó nagyközséget. Bata József községi kézbesítő, a főjegyző sógora, szerelmi bánatában mérget ivott, miután megmérgezte két és féléves fiát és 10 hónapos kislányát. Bata hónapokkal ezelőtt beleszeretett egy szép szőke soroksári fiatalasszonyba, akivel megszökött a pest megyei Délegyházára. Másfél hónapig ott éltek és a napokban tértek vissza. Közben Batát sógora, Handl főjegyző elbocsátotta állásából. A családi dráma hősét a mentők a Rókuskórházba szállították, a két kis csöppséget pedig a Szent István-kórházba vitték. ..Nászút** Délegyházára Bata József, aki jelenleg 33 éves, négy évvel ezelőtt szerelmi házasságot kötött a soroksári községi főjegyző húgával, Handl Máriával. A boldog, gondnélküli házaséletből két kisgyermek született, a jelenleg harmadfél esztendős Józsika és a tízhónapos Margitka. Bata a soroksári községházán kapott alkalmazást, mint kézbesítő s ezt a feladatát kifogástalanul és rendesen be is töltötte ez év augusztus elejéig. Ekkor szorosabb ismeretségbe került egy szép, szőke, 28 éves asszonnyal s hivatását mindjobban elhanyagolta. Napról-napra hidegebb lett feleségéhez is, akinek a szőke nőhöz fűződő lelki kapcsolatát el is mondotta. — Elválok tőled — szólt Bata a feleségéhez —, mert őt szeretem s ha nem lesz az enyém, úgy öngyilkos leszek . . . Augusztus 12-ikén Bata és a szőke asszony izgalmas előzmények után eltűntek Soroksárról. Senki sem tudta, hogy hova szöktek. A szőke asszony férje magándetektíveket fogadott, hogy kikutassa feleségének hollétét. Hetek múlva végre rátalált Délegyházán. Az aszszony sírva, könyörögve térdenállva így mondotta el férjének atörténteket: — Bata üldözött a szerelmével, azzal fenyegetett, ha nem leszek az övé, elcsúfít és meggyilkol. Nagyon féltem fenyegetésétől . . . Ne haragudj, bocsáss meg. A férj végighallgatta a fiatalasszony siránkozását, majd így szólt: — No, gyere haza, mindent megbocsátok neked . . . Az asszony örömmel ugrott megbocsintó férje karjai közé, azonnal csomagolt és búcsú nélkül távozott Batától. Méreg a dudusüvegben Bata József feldúlt lélekkel és idegekkel tért vissza néhány nap múlva Soroksárra . — Visszajöttem hozzád — szólt a feleségéhez —, de kórházba megyek, mert nagyon beteg vagyok ... Ezután félrevonult a belső szobába s megírta búcsúlevelét. Feleségét megkérte, hogy egy levelet, amely a csendőrparancsnoksághoz volt címezve, vigye el, adja át a tiszthelyettesnek. Az asszony teljesítette férje kérését, majd amikor félóra múlva visszatért a lakásba, rémülten látta, hogy férje eszméletlenül hörög a dívánon, mellette a pohár, melyből kiitta a mérget s az ágyon a két kis csöppség, kezükben a dudusüveg, a kávéba vegyített méreggel... Sikoltozására összefutottak a szomszédok és azonnal mentőkért telefonáltak. Batát a Rókuskórházba szállították, a kis Józsit és Margitkát a Szent István-kórházba. Mindhármuknál gyomormosást alkalmaztak és néhány óra múlva az orvosok örömmel állapították meg, hogy úgy Bata, mint a két csöppség megmenthető az életnek. Bata József különben hétfőre teljesen magához tért, úgyhogy a déli órákban rabkocsira ültették és detektív kíséretében átszállították a pestvidéki törvényszék fogházába Az ügyészség gyilkosság kísérlete miatt fog vádat emelni ellene. A Kis Újság munkatársa hétfőn, az esti órákban telefonon érdeklődött a Szent István-kórháznál a kis Bata gyermekek állapota iránt. Az orvosok megnyugtató választ adtak, mindkét gyermek túl van a veszélyen. Batát kedden hallgatja ki . Felsiegi Róbert vizsgálóbíró s ekkor fog világosság derülni erre a homályos családi tragédiára. Ugyanis érthetetlen, hogy Bata, ha már öngyilkosságot akart elkövetni, miért volt szándékában kit ártatlan csöppségét is a másvilágra vinni. A búcsúlevelek A lakásban megtalálták Bata búcsúleveleit, összesen tíz darabot. Az öngyilkos Bata, a szőke asszony fényképének hátlapjára a következő búcsúsorokat írta: „Én ezt a szégyent nem bírom el, nem tudok senkinek a szemébe nézni, hogy ennyire félrevezetett és tönkre lett az az asszony, akit oly nagyon szerettem. Engem, aki a légynek sem ártott soha. Az a kívánságom, hogy vezessék oda a halálos Agyamhoz, szeretném megmondani neki, ha még fogok tudni beszélni, hogy miatta halok meg. Kisfiammal és kisleányommal együtt temessenek el. Tisztelem a bíró családot. Isten velük, Józsi" Búcsúlevél a feleséghez: „Kedves feleségem! Búcsúzok tőled, bocsáss meg, nem én vagyok a hibás. Tedd meg utolsó kívánságomat, temessetek kisgyermekeim mellé, hogy legalább a másvilágon boldog legyek. Isten veled, csókol Józsi." A szőke asszonyhoz a következő búcásoroikát írta: „Kedves, hű szerelmem! Búcsúzom tőled, Ha volt, szíved engemet tönkretenni és így megfosztani az életemtől. Azért neked megbocsátok. Isten veled, hű szerelmesem, a sötét sír fenekén és odafönt a jó Isten előtt majd találkozunk- rá, utoljára csókollak: Józsi." A soroksári csendőrörsre az alábbi levelet küldte az öngyilkos: „Ez a szőke nő tett tönkre. Én kértem, hogy feledjen, de ő letérdelt elém, azt mondta, hogy, nem tud nélkülem élni, ha elhagyom öngyilkos lesz. Félegyházára utánam szökött az urától és boldogan éltünk másfél hónapig. Most érzem, hogy én sem tudok nélküle élni, mert tönkretette az életmet, az állásomat is elvesztettem miatta, feldúlta a családi boldogságomat, azt akarta, hogy mérgezzem meg a feleségemet, ő pedig az urával végez és igy egybekerülik,merl Bata hosszú végrendeletet is készített. Bútordarabjait, rádióját, emléktárgyait, mind a rátásra hagyta. Gudenus Leó dr. Gömbös miniszterelnök Varsó után Rómába utazik Elsősorban gazdasági kérdéseket beszél meg a kormányelnök Varsóban Gömbös Gyula miniszterelnök hétfőn délelőtt közölte, hogy Varsó után Rómába utazik Mussolini miniszterelnök meglátogatására. A miniszterelnök elhatározása nem meglepetés, mert köztudomású volt római útja, csak éppen annak időpontja volt bizonytalan. Előreláthatólag Barthou francia külügyminiszter római látogatása után megy a magyar miniszterelnök Olaszországba. A miniszterelnök varsói látogatása élénken foglalkoztatja az európai sajtót. Lengyelországnak Magyarországgal közös határra van szüksége és ezt szolgálja a magyar miniszterelnök varsói utazása — írják a francia lapok. — Lengyelország barátja és szövetségese Magyarországnak. Kétségtelen — írják a külföldi lapok —, hogy Papén budapesti látogatása is hatással lesz a miniszterelnök varsói tárgyalásaira. A legnagyobb német nyelvű lengyel lap ismerteti a háború után kialakult magyarlengyel kapcsolatot. A két ország közötti barátság a lengyel-olasz feszültség ellenére sem lazult. Megállapítja, hogy a francia befolyás mennyire tért vesztett Lengyelországban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a francia befolyás idején elképzelhetetlen lett volna a magyar miniszterelnöknek varsói látogatása. Egy másik lengyel lap Genfben megkérdezte Eckhardt Tibort, mi lesz a magyar miniszterelnök varsói látogatásának célja, mire a magyar főmegbízott azzal válaszolt, hogy nem szövetségről lesz szó, hanem gazdasági kérdésekről. Csehszlovákia a Lengyelországba irányított magyar áruszállítmányok vasúti díjtételeit nagyon megdrágítja. Ezen a téren tehát sok megbeszélnivaló van. A lengyel kormánylapok a küszöbön álló varsói látogatás alkalmából azt írják, hogy a lengyelek kerülni akarnak minden tüntetést, nehogy ezzel is ártsanak annak a viszonynak, amely Lengyelország és szövetségesei között fönnáll, nyugtalan volt, amikor a kisfiú anyja távollétében mind hevesebben zokogott, hogy lecsapta a szerszámot és megverte a gyenge kisfiút. Az szegényke csöndesen szepegett egy ideig, de amikor atyja újra munkába fogott, ismét teli erővel sírni kezdett. Csiszár Imre rettenetesen káromkodott, mint a sebzett vadállat ugrott fel, majd ész nélkül a karjánál fogva ragadta meg a másféléves fiát, kiugrott vele a műhelyből az udvarra, magasra emelte, aztán vad erővel a földhöz vágta. A szerencsétlen gyermek gerincét kettétörte a borzalmas ütődés, amikor a kemény földre csapódott. Természetesen a sírást azonnal és örökre abbahagyta. Meghalt. Csiszár Imre, aki a jelek szerint pálinkát ivott kora reggel, pillanatok alatt kijózanodott, fölemelte két kezével a megnémult és elernyedt, sovány kis gyereket, beszélt hozzá, kiabált a szomszédok után, hívtak is orvost, de hiába, Jenőke abban a szempillantásban halhatott meg, amidőn kegyelten apja a földhöz vágta. Az iszonyú dráma ezzel még nem ért váget. Már sokan összegyűltek az udvaron, amikor halottsápadtan megérkezett Csiszár Imréné. Szinte az eszét veszítette irtózatos fájdalmában, amikor megtudta, hogy mit tett az apa az ő beteg kisfiával, összerogyott, majd magánkívül összefüggés nélkül kiáltozni kezdett. Az orvos adott neki csillapítót. Az anya súlyos betegen fekszik és attól félnek, hogy elborul az elméje. Csiszár Imrét már kihallgatták. Reszketve, a sírástól el-elcsukló hangon vallotta be, mikép végzett a kisfiával. — Nagyon idegesített már a beteg gyerek sírása, mondta, nem tudtam tőle foltozni a cipőket. Háromszor is rákiáltottam, hogy hallgasson, de csak nem hallgatott el. Hirtelen elöntött a düh, felkaptam a gyereket, kivittem az udvarra és a földhöz csaptam. Csak akkor ébredtem szörnyű cselekedetemre, amikor már késő volt: megöltem a legkisebb fiamat! — Bűnös vagyok, tartóztassanak le, de mi lesz a négy gyerekkel és szegény feleségemmel!? Csiszárt bekísérték a szegedi Királyi Ügyészség fogházába és a négy gyermeket a hatóság vette pártfogásába, ugyanaz gondoskodik a megölt főnöke végtisztességéről is. I anniiiiniiiiiinininimHiiiiniiiiiiiuniiniiiin Vad diniében földhöz vágta sire kisfiát a kegyetlen apa . ■ A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL Szeged-Alsótanyán megrázó eset történt, amely nagy izgalomban tartja a lakosságot. Csiszár Imre cipészmester, öt gyermek apja, éphogy meg tudott élni a mesterségéből. Sokat nyomorgott a családja, mert a lakosságnak nincs pénze és amikor lábbelit foltoztak akkor is többnyire élelmicikket szeretne adni, viszont Csiszárnak bőranyagra és különböző cipészkellékekre volt szüksége. A cipőfoltozás mind kevesebbet hozott és a legkisebb, másfélesztendős Jenőkét nem tudták megfelelően táplálni, sem pedig gyógyíttatni. A súlyos beteg fiúcska rengeteget eszt és ez mind elkeseredettebbé tette a szülőket, főleg az apát. Vasárnap délelőtt sürgős munkát akart hazaszállítani Csiszár Imre,azonban annyira Kedd, 1934 október 2 .