Kis Ujság, 1934. december (47. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-21 / 288. szám

Péntek, 1934 december 21 1 ILI lilimJIMJMJU JilUI .1__u KIS ÚJSÁG Az őszirózsák párizsi asszonya László autót bérelt,­­ mert nem­ volt tü­relme, hogy a vonat lassúságára bízza ma­gát. Repülni szeretett volna édesanyjával, haza, Sámsonkútra, az édesapjához. Velük ment Szenteleky is, mert ő vállalta magára, hogy előkészíti Kázmér grófot a váratlan boldogságra. Egyúttal azonban tudomására hozza a kellemetlen igazságot is, amelynek következménye lett Borbála grófkisasszony és­­Simorka Flórián őrizetbevétele. Meg is jegyezte tréfás boldogan a plébános: — Úgy látszik, én vagyok a legfiatalabb!... Én, aki hetven esztendős vagyok! — Miért mondja ezt, Domokos bácsi? —­­kérdezte László. — Mert nekem kell vállalnom a legnehe­zebb feladat teljesítését. Én kaptam kézhez Párizsból Kenyeres András töredelmes gyó­nását ... Én találtam meg Báróczy Boldi­zsárt, hogy közölhessem vele, amit úgyis tu­dott, az ár­tatlanságát... Én hoztalak össze téged, édes fiam, az édesanyáddal... És most én fogok beszélni Kázmér gróffal, hogy elég erős legyen a reá szakadt végtelen bol­dogság elviselésére!... De hidd el, édes fiam, boldogan vállalom ezt is!... Az autó úgy siklott a havas országúton, mint egy sebesröptű madár. Észre se vették, hogy már a sámsonkúti határban járnak-Szenteleky azt tanácsolta, hogy a hátsó kapunál álljanak meg, mert így nem látja meg őket Kázmér gróf, aki valószínűleg az ablakban tartózkodik. Nem szabad még egy újabb, elkerülhető izgalmat okozni a beteg­nek, akit már úgyis nagyon felizgatott a csendőrség látogatása. Így is történt. Amikor a kastély lépcsőházába értek, Gina asszony boldogságában zokogni kezdett. László szeretettel belekarolt édesanyjába és úgy vezette föl, valósággal cipelte a lépcsőn, a saját szobájába. Az öreg Gábor inas majd elájult a meg­lepetéstől. — Szent Atyám!... Hisz ez a méltóságos asszony!... — Igen, Gábor — felelte Szenteleky —, de erről egyelőre senkinek egy szót sem... Menj be a méltóságos úrhoz és jelentsd, hogy itt vagyok!... Beszélni szeretnék vezet... Gábor gyorsan visszajött. — Tessék parancsolni, tisztelendő úr!... Kázmér gróf a betegszobában tartózko­dott, de nem feküdt. Azóta nem feküdt ágyba, hogy csendőrök jártak a kastélyban. Annyira felizgatta a dolog, hogy Lászlót megkérte, nézzen utána és tudja meg, mi volt a váratlan letartóztatás oka... László távozása után pedig úgyszólván el se moz­dult az ablaktól. Gáborral egy karszéket vi­tetett oda, hogy állandóan az utat figyel­hesse. Akkor is ott ült az ablakban, amikor Szenteleky belépett a szobába. Hellyel kí­nálta meg vendégét, aztán kedvetlen hangon megkérdezte, hogy minek köszönheti ezt a szokatlan időben történő látogatást? A plébános lassan, óvatosan, vigyázva, hogy a beteget túlságosan fel ne izgassa, el­mondott mindent Simorka Flóriánról és Borbála grófkisasszonyról. Kázmér gróf mozdulatlan arccal hallgatta a beszámolót, a végén pedig így szólt: —­ Rettenetes, amit mond, plébános úr... Rettenetes, de nem lepett meg... — Méltóságodat nem lepte meg? — kér­dezte elcsodálkozva Szenteleky. — Soha nem tételeztem fel semmi jót er­ről a Simorka Flóriánról. Ellenkezőleg, minden aljasságra és bűnre képesnek tartot­tam ... Ami pedig ezt a kitűnő Borbálát illeti, régen gyanús volt előttem rejtélyes magatartása ... Egyedül a szégyen az, ami bánt... A szégyen, ami ezt a kastélyt értel... Ezt a becsületes és tisztamultú Ka­­nizsay-kastélyt... —, Nincs igaza, méltóságos uram, — szólt a plébános. — A bűnösök miatt nincs okuk az igazaknak szégyenkezniök ... Legfeljebb sajnálhatják őket... Kázmér gróf mosolygott. — Köszönöm, hogy megvigasztal, plébá­nos uram... És mi van szegény Báróczy­­val? — Szabad!... És egy-két napon belül már visszatér családjához!... — És hol van a fiam?... — Nemsokára itt lesz, felelte Szente­­leky. — Előbb azonban még valamiről be kell számolnom ... Ez is ilyen szomorú lesz? — Nem, méltóságos uram!... Ennek örülni fog!... Sőt, azt hiszem, ez a bol­dogságot fogja visszahozni ebbe a szomorú kastélyba... Kázmér gróf arca nagyon komor lett. — A boldogságomat én örökre eljátszot­tam! ... Gyönge voltam és­­ eltűrtem, hogy győzelmet arasson a rossz akarat!... És most már késő... Én már boldog... igazán boldog... soha nem lehetek... — De igeni — csengett az öreg plébános hangja. —­ Plébános úr nagyon jól tudja, hogy kivel függ össze az én boldogságom... Akit elengedtem magamtól, pedig tudtam, hogy szívem fájdalmas sebe soha be nem gyógyul... Akit elkergettem, elűztem, mert családom többi tagja nem nézte jó szemmel az én boldogságomat... Ezért a gyöngesé­­gemért, ezért a bűnömért holtom napjáig fogok vezekelni... —, És ha azt mondanám, hogy nem? ... Hogy már egyetlen pillanatig sem?... — Nem hinném el, — felelte szomorúan Kázmér gróf. Plébános úr vigasztalni akar jóságos szavaival... Köszönöm ... De ez a vigasztalás nem­ fog sikerülni... ■— É­s ha azt mondanám, hogy már sike­rült is?! Kázmér gróf felkapta a fejét és élénkebb lett a hangja. — Mi sikerült?!... Miről beszél, plébá­nos úr?!... Szenteleky felállt és úgy mondta: — A boldogság már itt is van!... A bol­dogság már visszatért ebbe a szomorú kas­télyba! ... Beröpült ide, hogy újra fészket rakjon és többé el se menjen innen!... —­ Nem értem, mit beszél, — szólt hal­kan, de nagyon idegesen Kázmér gróf. — Istenem, miről is beszélhetnék?... Is­mer méltóságod és tudja, hogy nem szoktam a szavaimmal játszani!... Ha boldogságot mondok, akkor valóban boldogságot is ér­tek alatta!... Kázmér gróf szeme csillogni kezdett. Szenteleky egyre lelkesebben folytatta: — Igen, méltóságos uram, én a boldog­ságról beszélek!... Az egyetlen asszonyról, aki nagyon régen elhagyta ezt a kastélyt és magával vitte a boldogságot is ... De aki­ visszatért... újra visszajött... hogy vissza­hozza magával a régi boldogságot... Visszatért? !.«. Gina visszatért?!... — •kérdezte felcsillanó örömmel Kázmér gróf. —­ Igen, gróf úr, a méltóságos asszony visszatért! —- csengett Szenteleky válasza. —­ Nem bírom elhinni, amit mond . . . Nem bírom ... Pedig igaz!... A méltóságos asszony visszatért!... De nem úgy tért vissza, mint a többi közönséges halandó... Tudta, hogy ez a boldogságot jelenti és a boldogság elvise­lésére elő kell készíteni a­ szívet... Kázmér gróf hallgatott. Valami furcsa öröm és szédület fogta el, a legnagyobb földi boldogság előérzete, ami akkor is súlyos teherként zuhant volna rá, ha nem várat magára két hosszú évtizedig és ha nem akkor köszönt be, amikor szer­vezete egy súlyos betegség után lábadozni kezd. A plébános újra beszélni kezdett: — Ment ő volt az, aki érkezése első hír­nökéül elküldte a szíve üzenetét... A pá­rizsi őszirózsát... — Hát mégis Gina küldte?!... Hát mégis ő?!... — ujjongott Kázmér gróf. — Igen, gróf úrt... Aztán elküldte a jó­ságát, amellyel visszaadta az ártatlanul szenvedett Báróczy Boldizsár becsületét... Mert tessék tudomásul venni, gróf, úr, azt is a méltóságos asszonynak köszönhetjük, hogy az igazi bűnösöket utoléri a földi igazságszolgáltatás... Nélküle soha nem kerültek volna kezeink közé a bizonyítékok, amiknek alapján a Tárnoky Tihamér meg­gyilkolása ügyében új nyomozást rendelt el a törvényszék!... — Nem álom ez, plébános úr?!... Való­ság, amit beszél?!...­­— Annyira valóság, gróf úr, hogy a bol­dogság már itt is van, ebben a szomorú kastélyban ... Mert a méltóságos asszony most már elhozta ide a saját szerelmes szí­vét is... Elhozta, hogy egyetlen igaz párját megajándékozza azzal a boldogsággal, amit már elveszettnek hitt... De elhozta magá­val hosszú esztendők fájdalmainak tövis­­koronáját is, mert érzi, hogy ez a tövis­­korona, itt, ebben a kastélyban, a boldog­ság koszorúja lesz újra ... Elhozta a köny­­nyeit, ezeket a tiszta gyémántokat, amik úgy fognak csillogni, mint a legszentebb öröm ékkövei. .. Elhozta álomtalan éjsza­káit, amik mindig a sámsonkúti kastély fölé szerettek volna leszállni, hogy átölelj­jenek egy szomorú férfit, önt, méltóságos uram... És elhozta saját magá­t, hogy újra vidám legyen ez a szomorú kastély és Újra repüljenek a boldogság paripái, amiket két szív élethintójába fog a sírig tartó, áldott szerelem!... Szenteleky mondatai egyre csengőbben szárnyaltak és amikor elhallgatott, szinte visszhangoztak a sötétedő szobában. Kézmer gróf úgy itta magába ezeket a szavakat, minit a földi szomorúságból való megváltás igért. Aztán halkan, de most már minden kételkedés nélkül, így szólt: — Olyan szép, amit mond, plébános úr­, olyan szép ... hogy el se merem hinni... — Pedig szóról-szóra igaz, gróf úr!... — De hisz akkor... —• Még arra kérem méltóságodat, hogy készüljön föl a boldogság méltó fogadására! —- mondta komolyan Szenteleky. • — Egész életemben ezt a pillanatot vár­tam! — És ne feledje el, gróf úr, hogy a pol­gári törvények kimondták ugyan a válást, de a templomban kötött és megszentelt há­zassága sírig szól és fel nem bontható!... — Tudom, plébános úr... — Önöik tehát most is házastársak! . . . Mint ahogy mindig is azok voltak, ha na­gyon messzi, végtelen távolságban is éltek egymástól!... Kis ideig várt, azután megkérdezte: — Gróf úr, készen van a boldogság illő fogadására? —­ Igen, plébános úr! — Megengedi, hogy bevezessem a méltó­ságos asszonyt? Kázmér gróf felugrott a karszékből. — Csak egy pillanatot adjon még, plébá­nos úr!... Valami hiányzik, ami nélkül nem volna teljes a fogadtatás!... Kázmér gróf a szekrényhez sietett és ki­vette onnan az ébenfa-ládikót. Felnyitotta a fedelét. A ládikó aljából óvatosan kiemelte az el­hervadt őszirózsát. Azt az őszirózsát, amit László hozott el neki... Amit Párizsból küldött egy ismeretlen magyar asszony ... Amit a ladikéba tett... a selyem­kendő helyére ... amikor ezt a selyemkendőt a fiának ajándékozta... Kázmér gróf az őszirózsát a gomblyukába tűzte, aztán csengő hangon így szólt: — Plébános úr, most már készen va­gyok! ... Szenteleky szeretettel mosolygott. — És mondja meg az őszirózsák párizsi asszonyának — beszélt Kázmér gróf — hogy az a rózsa, amit nekem küldött, az van a szívem fölött... Mert eltettem . . . megőriztem... pedig nem is tudtam, hogy ő küldte ... De megsejtettem!... — Megmondom, — felelte a plébános és az ajtó felé hátrált. — És azt is mondja meg neki, hogy jöj­jön gyorsan ... siessen ide ... mert ez a rózsa már egészen el­hervadt... Jöjjön a szívemre ő, az eleven rózsa, az elhervadt őszirózsa helyére!... Szenteleky már az ajtónál volt és kinyi­totta. —­ És azt is mondja meg, hogy csak akkor jöjjön, ha úgy tud jönni, mintha egyetlen pillanatig sem lettünk volna távol egymástól.... Mert az én szívemben mini­dig ott lakott­­, akit hitvány ármánykodás* gyalázatos cselszövés kiűzött ugyan ebből a kastélyból, de a szívem belsejéből elűzni* vagy akár csak egyetlen pillanatra elfeled­­tetni nem volt képes!... Szenteleky már nem­ volt a szobában. Kázmér gróf ezt nem vette észre és to­vább beszélt: — De most már jöjjön ... jöjjön ... re­püljön a szívemre... ha nem akarja, hogy megszakadjon az utána való vágyakozás boldogságában­­. Az ajtóban már ott állt Gina. Lehajtotta a fejét, megvárta, amíg Káz­mér gróf szavai elhalnak, aztán halkan így szólt: Itt vagyok ... visszajöttem hozzád ... édes uram!... Kázmér gróf ajkán hatalmas kiáltásban tört ki a felszabadult öröm és végtelen bol­dogság: — Gina!... Egyetlen boldogságom ! . . . Imádott feleségem!... Egymáshoz repültek. Átfonták egymást a karjaikkal és hosszú, boldogságos csókban forrt össze az ajkuk. Kanizsay Kázmér gróf magához • ölelte imádott hitvesét, aki ebben a pillanatban •mindent elfelejtett... a meghurcoltatást és az elválás kínjait... a könnyes éjszakákat és a fájdalmas nappalokat , az éber álmo­dozásokat a bíborkereveten és a gyötrelmes éjjeleket, amikor le se hunyta a szemét... Elfeledte, hogy hosszú éveken keresztül a párizsi Minden Népek Dalosházának ma­gyar nótaénekesnője volt... Gina, az újra boldog asszony, mindent elfelejtett. Mert most már újra az volt, a­kinek min­dig érezte és vallotta magát: Kanizsay Káz­mér grófné, Kanizsay Kázmér gróf hitvese. És halkan rebegte ezt a két szót, amivel szíve minden érzését ki akarta fejezni: — Édes uram!... Édes... édes uram!... Szombaton következik: Szívharangok. mmmamsmmmm Karácsony napján kezdődik , megy éjszaka FALVAY ANDOR új regénye e TANÁCSADÓ A Tanácsadóból Intéseit kérdtek M­WK­ tevéiben vagy te-elizőlapon küldendők ■ köreikért cim­e: Khr l'isif. Budapest 4. Varosiból reget mellékelni felesleges, mert csal a Tanácsadóban válaszolhatunk S. I., Kispest. A panaszolt cselekmény tényleg sérti a többi testvérek érdekét, illetve a köteles részre vo­natkozó jövőbeli igényt. Ezidőszerint azonban a tulaj­­donátruházást nem lehet megtámadni, hanem csak az ajándékozó halála után a megajándékozóval szemben lesz a köteles rész sérelme címén eljárásnak helye. K. V. lé. Ha a vevő a vételárat kiegyenlítette, a tulajdonjog átírás késedelméből kifolyólag ennek kára nincs. A második adásvételi szerződést nem kötelessége aláírni, mert ezzel csak a másodszori tulajdonjog át­írási illetékek fizetését akarják elkerülni B. K. Komló. Ha a telekkönyvben útépítésre való kisajátítási jog­­eltüntetve nincs, nem kötelesek terü­letet átengedni. Átengedés esetén ellenértéket joggal követelhetnek. Őszirózsa. 1. Ha nem rendelkeznek elegendő jövede­lemmel, amelyből a terhek előreláthatólag fedezhetők, úgy valóban az a veszély fenyeget, hogy a hitelezők pereket indítanak, árverést foganatosítanak és ez eset­ben a ma még menthető vagyon tényleg könnyen el­pusztulhat. J. Tudomásunk szerint a kérdezett helyre adnak beutazási engedélyt, bár ez egyéni elbírálás alá esik. U. N. F. Ha az önök bérbeadójának jogában, állott a bérletet átruházni, úgy joguk van per útján köve­telni mindazt, ami önöket megilleti. N. T. Forduljon panaszával a MÁV üzletvezetőséghez. M. L., Szada. Panaszt tehet annál a törvényszéknél, amelynek területén az illető lakik, vagy még helye­sebb, ha ugyanezen törvényszék területén működő ügy­védi kamarához fordul, O. P., Jászladén?. Az illetőnek kötelessége az ön el­tartásáról gondoskodni. Ha ezt nem teszi, per útján lehet ezt az igényt vele szemben érvényesíteni. A tar­­tásdíj nemcsak felbontás esetén, hanem különválás ese­tén is megilleti. V. F„ Pélyi Ha bizonyítani tudja, hogy csurgás és csöpögés folytán az árunak egy része elvész, úgy e címen megtérítést kérhet. Ez azonban csak tudomásunk szerint jelentéktelenül kis százalék lehet. Egy özvegy anya. 1. Ha gyermeke önálló vagyonnal vagy jövedelemmel nem rendelkezik és önnek vagyona van, az orvosi költség öntől is követelhető. Nincs akadálya annak, hogy az orvos követelését per útján érvényesítse. 2. A Háztulajdonosok Országos Egyesü­lete, IV., Deák Ferenc­ utca 17, Szatócs, Hódmezővásárhely. Ha az illetékhivatal ha­tározata ellen nem élt jogorvoslattal, úgy az jogerőm emelkedett, tehát azt nem támadhatja meg. Ellenben a pénzügyigazgatóságnál kérelmezheti a felhozottakra való tekintettel a törlést vagy legalább is a mérsékelt havi részletfizetést. Számonkénti vásárlói. Az a körülmény, hogy az ere­deti fizetésének megfelelő összeget kapott amellet szól, hogy redukció nem történt. Végkielégítés címén egy teljes havi fizetés és ezenfelül egy havi fizetésének 819-ed része jár. V. N.: Dunaszekcső. A váltói kötelezettségvállalás fel­tétlenül érvénytelen volt. Kérdés azonban, hogy nem vállalt-e külön okiratban is kezességet, mert ha ez meg­történt, úgy ennek a fennállásáról szó lehet. F. R., Pécs. A kérdezett cím-" Budapest, IV., Ger­­lóczy­ utca 3. Komárom megyei régi előfizető. Most nincs felvétel a postára, ha lesz, ön feltétlenül előnyben részesül. An­nak idején írni fogunk róla, ha felvétel tesz. O. J., Kunhegyes. A sorsjegyek még nem nyertek. Ha szelvényük megvan, értékük SS és 40 pengő között változik a Ura árfolyama szerint. B- S., Balatonszárszó. Forduljon egyenesen a magyar királyi főkémió hivatalhoz (Budapest, V., Széchenyi­­utca 2.) és írja meg oda a velünk közölteket.

Next