Kis Ujság, 1934. december (47. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-21 / 288. szám
Péntek, 1934 december 21 1 ILI lilimJIMJMJU JilUI .1__u KIS ÚJSÁG Az őszirózsák párizsi asszonya László autót bérelt, mert nem volt türelme, hogy a vonat lassúságára bízza magát. Repülni szeretett volna édesanyjával, haza, Sámsonkútra, az édesapjához. Velük ment Szenteleky is, mert ő vállalta magára, hogy előkészíti Kázmér grófot a váratlan boldogságra. Egyúttal azonban tudomására hozza a kellemetlen igazságot is, amelynek következménye lett Borbála grófkisasszony ésSimorka Flórián őrizetbevétele. Meg is jegyezte tréfás boldogan a plébános: — Úgy látszik, én vagyok a legfiatalabb!... Én, aki hetven esztendős vagyok! — Miért mondja ezt, Domokos bácsi? —kérdezte László. — Mert nekem kell vállalnom a legnehezebb feladat teljesítését. Én kaptam kézhez Párizsból Kenyeres András töredelmes gyónását ... Én találtam meg Báróczy Boldizsárt, hogy közölhessem vele, amit úgyis tudott, az ártatlanságát... Én hoztalak össze téged, édes fiam, az édesanyáddal... És most én fogok beszélni Kázmér gróffal, hogy elég erős legyen a reá szakadt végtelen boldogság elviselésére!... De hidd el, édes fiam, boldogan vállalom ezt is!... Az autó úgy siklott a havas országúton, mint egy sebesröptű madár. Észre se vették, hogy már a sámsonkúti határban járnak-Szenteleky azt tanácsolta, hogy a hátsó kapunál álljanak meg, mert így nem látja meg őket Kázmér gróf, aki valószínűleg az ablakban tartózkodik. Nem szabad még egy újabb, elkerülhető izgalmat okozni a betegnek, akit már úgyis nagyon felizgatott a csendőrség látogatása. Így is történt. Amikor a kastély lépcsőházába értek, Gina asszony boldogságában zokogni kezdett. László szeretettel belekarolt édesanyjába és úgy vezette föl, valósággal cipelte a lépcsőn, a saját szobájába. Az öreg Gábor inas majd elájult a meglepetéstől. — Szent Atyám!... Hisz ez a méltóságos asszony!... — Igen, Gábor — felelte Szenteleky —, de erről egyelőre senkinek egy szót sem... Menj be a méltóságos úrhoz és jelentsd, hogy itt vagyok!... Beszélni szeretnék vezet... Gábor gyorsan visszajött. — Tessék parancsolni, tisztelendő úr!... Kázmér gróf a betegszobában tartózkodott, de nem feküdt. Azóta nem feküdt ágyba, hogy csendőrök jártak a kastélyban. Annyira felizgatta a dolog, hogy Lászlót megkérte, nézzen utána és tudja meg, mi volt a váratlan letartóztatás oka... László távozása után pedig úgyszólván el se mozdult az ablaktól. Gáborral egy karszéket vitetett oda, hogy állandóan az utat figyelhesse. Akkor is ott ült az ablakban, amikor Szenteleky belépett a szobába. Hellyel kínálta meg vendégét, aztán kedvetlen hangon megkérdezte, hogy minek köszönheti ezt a szokatlan időben történő látogatást? A plébános lassan, óvatosan, vigyázva, hogy a beteget túlságosan fel ne izgassa, elmondott mindent Simorka Flóriánról és Borbála grófkisasszonyról. Kázmér gróf mozdulatlan arccal hallgatta a beszámolót, a végén pedig így szólt: — Rettenetes, amit mond, plébános úr... Rettenetes, de nem lepett meg... — Méltóságodat nem lepte meg? — kérdezte elcsodálkozva Szenteleky. — Soha nem tételeztem fel semmi jót erről a Simorka Flóriánról. Ellenkezőleg, minden aljasságra és bűnre képesnek tartottam ... Ami pedig ezt a kitűnő Borbálát illeti, régen gyanús volt előttem rejtélyes magatartása ... Egyedül a szégyen az, ami bánt... A szégyen, ami ezt a kastélyt értel... Ezt a becsületes és tisztamultú Kanizsay-kastélyt... —, Nincs igaza, méltóságos uram, — szólt a plébános. — A bűnösök miatt nincs okuk az igazaknak szégyenkezniök ... Legfeljebb sajnálhatják őket... Kázmér gróf mosolygott. — Köszönöm, hogy megvigasztal, plébános uram... És mi van szegény Báróczyval? — Szabad!... És egy-két napon belül már visszatér családjához!... — És hol van a fiam?... — Nemsokára itt lesz, felelte Szenteleky. — Előbb azonban még valamiről be kell számolnom ... Ez is ilyen szomorú lesz? — Nem, méltóságos uram!... Ennek örülni fog!... Sőt, azt hiszem, ez a boldogságot fogja visszahozni ebbe a szomorú kastélyba... Kázmér gróf arca nagyon komor lett. — A boldogságomat én örökre eljátszottam! ... Gyönge voltam és eltűrtem, hogy győzelmet arasson a rossz akarat!... És most már késő... Én már boldog... igazán boldog... soha nem lehetek... — De igeni — csengett az öreg plébános hangja. — Plébános úr nagyon jól tudja, hogy kivel függ össze az én boldogságom... Akit elengedtem magamtól, pedig tudtam, hogy szívem fájdalmas sebe soha be nem gyógyul... Akit elkergettem, elűztem, mert családom többi tagja nem nézte jó szemmel az én boldogságomat... Ezért a gyöngeségemért, ezért a bűnömért holtom napjáig fogok vezekelni... —, És ha azt mondanám, hogy nem? ... Hogy már egyetlen pillanatig sem?... — Nem hinném el, — felelte szomorúan Kázmér gróf. Plébános úr vigasztalni akar jóságos szavaival... Köszönöm ... De ez a vigasztalás nem fog sikerülni... ■— És ha azt mondanám, hogy már sikerült is?! Kázmér gróf felkapta a fejét és élénkebb lett a hangja. — Mi sikerült?!... Miről beszél, plébános úr?!... Szenteleky felállt és úgy mondta: — A boldogság már itt is van!... A boldogság már visszatért ebbe a szomorú kastélyba! ... Beröpült ide, hogy újra fészket rakjon és többé el se menjen innen!... — Nem értem, mit beszél, — szólt halkan, de nagyon idegesen Kázmér gróf. — Istenem, miről is beszélhetnék?... Ismer méltóságod és tudja, hogy nem szoktam a szavaimmal játszani!... Ha boldogságot mondok, akkor valóban boldogságot is értek alatta!... Kázmér gróf szeme csillogni kezdett. Szenteleky egyre lelkesebben folytatta: — Igen, méltóságos uram, én a boldogságról beszélek!... Az egyetlen asszonyról, aki nagyon régen elhagyta ezt a kastélyt és magával vitte a boldogságot is ... De aki visszatért... újra visszajött... hogy visszahozza magával a régi boldogságot... Visszatért? !.«. Gina visszatért?!... — •kérdezte felcsillanó örömmel Kázmér gróf. — Igen, gróf úr, a méltóságos asszony visszatért! —- csengett Szenteleky válasza. — Nem bírom elhinni, amit mond . . . Nem bírom ... Pedig igaz!... A méltóságos asszony visszatért!... De nem úgy tért vissza, mint a többi közönséges halandó... Tudta, hogy ez a boldogságot jelenti és a boldogság elviselésére elő kell készíteni a szívet... Kázmér gróf hallgatott. Valami furcsa öröm és szédület fogta el, a legnagyobb földi boldogság előérzete, ami akkor is súlyos teherként zuhant volna rá, ha nem várat magára két hosszú évtizedig és ha nem akkor köszönt be, amikor szervezete egy súlyos betegség után lábadozni kezd. A plébános újra beszélni kezdett: — Ment ő volt az, aki érkezése első hírnökéül elküldte a szíve üzenetét... A párizsi őszirózsát... — Hát mégis Gina küldte?!... Hát mégis ő?!... — ujjongott Kázmér gróf. — Igen, gróf úrt... Aztán elküldte a jóságát, amellyel visszaadta az ártatlanul szenvedett Báróczy Boldizsár becsületét... Mert tessék tudomásul venni, gróf, úr, azt is a méltóságos asszonynak köszönhetjük, hogy az igazi bűnösöket utoléri a földi igazságszolgáltatás... Nélküle soha nem kerültek volna kezeink közé a bizonyítékok, amiknek alapján a Tárnoky Tihamér meggyilkolása ügyében új nyomozást rendelt el a törvényszék!... — Nem álom ez, plébános úr?!... Valóság, amit beszél?!...— Annyira valóság, gróf úr, hogy a boldogság már itt is van, ebben a szomorú kastélyban ... Mert a méltóságos asszony most már elhozta ide a saját szerelmes szívét is... Elhozta, hogy egyetlen igaz párját megajándékozza azzal a boldogsággal, amit már elveszettnek hitt... De elhozta magával hosszú esztendők fájdalmainak töviskoronáját is, mert érzi, hogy ez a töviskorona, itt, ebben a kastélyban, a boldogság koszorúja lesz újra ... Elhozta a könynyeit, ezeket a tiszta gyémántokat, amik úgy fognak csillogni, mint a legszentebb öröm ékkövei. .. Elhozta álomtalan éjszakáit, amik mindig a sámsonkúti kastély fölé szerettek volna leszállni, hogy átöleljjenek egy szomorú férfit, önt, méltóságos uram... És elhozta saját magát, hogy újra vidám legyen ez a szomorú kastély és Újra repüljenek a boldogság paripái, amiket két szív élethintójába fog a sírig tartó, áldott szerelem!... Szenteleky mondatai egyre csengőbben szárnyaltak és amikor elhallgatott, szinte visszhangoztak a sötétedő szobában. Kézmer gróf úgy itta magába ezeket a szavakat, minit a földi szomorúságból való megváltás igért. Aztán halkan, de most már minden kételkedés nélkül, így szólt: — Olyan szép, amit mond, plébános úr, olyan szép ... hogy el se merem hinni... — Pedig szóról-szóra igaz, gróf úr!... — De hisz akkor... —• Még arra kérem méltóságodat, hogy készüljön föl a boldogság méltó fogadására! —- mondta komolyan Szenteleky. • — Egész életemben ezt a pillanatot vártam! — És ne feledje el, gróf úr, hogy a polgári törvények kimondták ugyan a válást, de a templomban kötött és megszentelt házassága sírig szól és fel nem bontható!... — Tudom, plébános úr... — Önöik tehát most is házastársak! . . . Mint ahogy mindig is azok voltak, ha nagyon messzi, végtelen távolságban is éltek egymástól!... Kis ideig várt, azután megkérdezte: — Gróf úr, készen van a boldogság illő fogadására? — Igen, plébános úr! — Megengedi, hogy bevezessem a méltóságos asszonyt? Kázmér gróf felugrott a karszékből. — Csak egy pillanatot adjon még, plébános úr!... Valami hiányzik, ami nélkül nem volna teljes a fogadtatás!... Kázmér gróf a szekrényhez sietett és kivette onnan az ébenfa-ládikót. Felnyitotta a fedelét. A ládikó aljából óvatosan kiemelte az elhervadt őszirózsát. Azt az őszirózsát, amit László hozott el neki... Amit Párizsból küldött egy ismeretlen magyar asszony ... Amit a ladikéba tett... a selyemkendő helyére ... amikor ezt a selyemkendőt a fiának ajándékozta... Kázmér gróf az őszirózsát a gomblyukába tűzte, aztán csengő hangon így szólt: — Plébános úr, most már készen vagyok! ... Szenteleky szeretettel mosolygott. — És mondja meg az őszirózsák párizsi asszonyának — beszélt Kázmér gróf — hogy az a rózsa, amit nekem küldött, az van a szívem fölött... Mert eltettem . . . megőriztem... pedig nem is tudtam, hogy ő küldte ... De megsejtettem!... — Megmondom, — felelte a plébános és az ajtó felé hátrált. — És azt is mondja meg neki, hogy jöjjön gyorsan ... siessen ide ... mert ez a rózsa már egészen elhervadt... Jöjjön a szívemre ő, az eleven rózsa, az elhervadt őszirózsa helyére!... Szenteleky már az ajtónál volt és kinyitotta. — És azt is mondja meg, hogy csak akkor jöjjön, ha úgy tud jönni, mintha egyetlen pillanatig sem lettünk volna távol egymástól.... Mert az én szívemben minidig ott lakott, akit hitvány ármánykodás* gyalázatos cselszövés kiűzött ugyan ebből a kastélyból, de a szívem belsejéből elűzni* vagy akár csak egyetlen pillanatra elfeledtetni nem volt képes!... Szenteleky már nem volt a szobában. Kázmér gróf ezt nem vette észre és tovább beszélt: — De most már jöjjön ... jöjjön ... repüljön a szívemre... ha nem akarja, hogy megszakadjon az utána való vágyakozás boldogságában. Az ajtóban már ott állt Gina. Lehajtotta a fejét, megvárta, amíg Kázmér gróf szavai elhalnak, aztán halkan így szólt: Itt vagyok ... visszajöttem hozzád ... édes uram!... Kázmér gróf ajkán hatalmas kiáltásban tört ki a felszabadult öröm és végtelen boldogság: — Gina!... Egyetlen boldogságom ! . . . Imádott feleségem!... Egymáshoz repültek. Átfonták egymást a karjaikkal és hosszú, boldogságos csókban forrt össze az ajkuk. Kanizsay Kázmér gróf magához • ölelte imádott hitvesét, aki ebben a pillanatban •mindent elfelejtett... a meghurcoltatást és az elválás kínjait... a könnyes éjszakákat és a fájdalmas nappalokat , az éber álmodozásokat a bíborkereveten és a gyötrelmes éjjeleket, amikor le se hunyta a szemét... Elfeledte, hogy hosszú éveken keresztül a párizsi Minden Népek Dalosházának magyar nótaénekesnője volt... Gina, az újra boldog asszony, mindent elfelejtett. Mert most már újra az volt, akinek mindig érezte és vallotta magát: Kanizsay Kázmér grófné, Kanizsay Kázmér gróf hitvese. És halkan rebegte ezt a két szót, amivel szíve minden érzését ki akarta fejezni: — Édes uram!... Édes... édes uram!... Szombaton következik: Szívharangok. mmmamsmmmm Karácsony napján kezdődik , megy éjszaka FALVAY ANDOR új regénye e TANÁCSADÓ A Tanácsadóból Intéseit kérdtek MWK tevéiben vagy te-elizőlapon küldendők ■ köreikért cime: Khr l'isif. Budapest 4. Varosiból reget mellékelni felesleges, mert csal a Tanácsadóban válaszolhatunk S. I., Kispest. A panaszolt cselekmény tényleg sérti a többi testvérek érdekét, illetve a köteles részre vonatkozó jövőbeli igényt. Ezidőszerint azonban a tulajdonátruházást nem lehet megtámadni, hanem csak az ajándékozó halála után a megajándékozóval szemben lesz a köteles rész sérelme címén eljárásnak helye. K. V. lé. Ha a vevő a vételárat kiegyenlítette, a tulajdonjog átírás késedelméből kifolyólag ennek kára nincs. A második adásvételi szerződést nem kötelessége aláírni, mert ezzel csak a másodszori tulajdonjog átírási illetékek fizetését akarják elkerülni B. K. Komló. Ha a telekkönyvben útépítésre való kisajátítási jogeltüntetve nincs, nem kötelesek területet átengedni. Átengedés esetén ellenértéket joggal követelhetnek. Őszirózsa. 1. Ha nem rendelkeznek elegendő jövedelemmel, amelyből a terhek előreláthatólag fedezhetők, úgy valóban az a veszély fenyeget, hogy a hitelezők pereket indítanak, árverést foganatosítanak és ez esetben a ma még menthető vagyon tényleg könnyen elpusztulhat. J. Tudomásunk szerint a kérdezett helyre adnak beutazási engedélyt, bár ez egyéni elbírálás alá esik. U. N. F. Ha az önök bérbeadójának jogában, állott a bérletet átruházni, úgy joguk van per útján követelni mindazt, ami önöket megilleti. N. T. Forduljon panaszával a MÁV üzletvezetőséghez. M. L., Szada. Panaszt tehet annál a törvényszéknél, amelynek területén az illető lakik, vagy még helyesebb, ha ugyanezen törvényszék területén működő ügyvédi kamarához fordul, O. P., Jászladén?. Az illetőnek kötelessége az ön eltartásáról gondoskodni. Ha ezt nem teszi, per útján lehet ezt az igényt vele szemben érvényesíteni. A tartásdíj nemcsak felbontás esetén, hanem különválás esetén is megilleti. V. F„ Pélyi Ha bizonyítani tudja, hogy csurgás és csöpögés folytán az árunak egy része elvész, úgy e címen megtérítést kérhet. Ez azonban csak tudomásunk szerint jelentéktelenül kis százalék lehet. Egy özvegy anya. 1. Ha gyermeke önálló vagyonnal vagy jövedelemmel nem rendelkezik és önnek vagyona van, az orvosi költség öntől is követelhető. Nincs akadálya annak, hogy az orvos követelését per útján érvényesítse. 2. A Háztulajdonosok Országos Egyesülete, IV., Deák Ferenc utca 17, Szatócs, Hódmezővásárhely. Ha az illetékhivatal határozata ellen nem élt jogorvoslattal, úgy az jogerőm emelkedett, tehát azt nem támadhatja meg. Ellenben a pénzügyigazgatóságnál kérelmezheti a felhozottakra való tekintettel a törlést vagy legalább is a mérsékelt havi részletfizetést. Számonkénti vásárlói. Az a körülmény, hogy az eredeti fizetésének megfelelő összeget kapott amellet szól, hogy redukció nem történt. Végkielégítés címén egy teljes havi fizetés és ezenfelül egy havi fizetésének 819-ed része jár. V. N.: Dunaszekcső. A váltói kötelezettségvállalás feltétlenül érvénytelen volt. Kérdés azonban, hogy nem vállalt-e külön okiratban is kezességet, mert ha ez megtörtént, úgy ennek a fennállásáról szó lehet. F. R., Pécs. A kérdezett cím-" Budapest, IV., Gerlóczy utca 3. Komárom megyei régi előfizető. Most nincs felvétel a postára, ha lesz, ön feltétlenül előnyben részesül. Annak idején írni fogunk róla, ha felvétel tesz. O. J., Kunhegyes. A sorsjegyek még nem nyertek. Ha szelvényük megvan, értékük SS és 40 pengő között változik a Ura árfolyama szerint. B- S., Balatonszárszó. Forduljon egyenesen a magyar királyi főkémió hivatalhoz (Budapest, V., Széchenyiutca 2.) és írja meg oda a velünk közölteket.