Kis Ujság, 1935. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

­ Kedd, 1986 Janu­ár I Nagyszer idtt ra tejesfigyre as anyósara a jaszberényi kereskede mm fegyh­ázra ítélte a szolnoki iötvényszék - A KIS HISAU TUDÓSÍ­TÓJÁTÓL — Jászberényben és környékén hónapok óta is még mindig arról a véres merénylet­ről beszélnek, amit Nagy Béla 23 éves jász­berényi kereskedő követett el a felesége és az anyósa ellen. Nagy Béla, aki könnyelmű ember, két évvel ezelőtt vette feleségül Nagy Pálné jászberényi asszonynak fiatal és csinos leányát, akit azon­ban lassanként, amikor a hozomány elfogyott, kezdett elhanyagolni, utóbb már kínozta és fenyegette is. Ismételten elzavarta a feleségét és azt ter­vezte, hogy egy aszódi leányt vesz majd el, ha válópere befejeződik. 1934 tavaszán arról értesült Nagy Béla, hogy az anyósa csak akkor egyezik bele a válásba, ha előbb visszaadja azt a párezer pengőt, amit hozományként neki adott. Nagy Béla erre szerzett egy Frommer­pisztolt, elment az anyósa Lakására és a két nőre négyszer rálőtt. Anya és leánya véresen estek el, elveszítették az eszméletüket és Nagy Béla távozásakor ezt mondotta: „no ezek már meghaltak". Az orvo­sok azonban megmentették, a már-már elvér­ző, két aszony életét. A vérengző férjet letar­tóztatták­, most pedig a szolnoki büntető tör­vényszék vonta felelősségre. Szuronyos börtönőr vezette elő Nagy Bélát, aki össze-vissza tagadott, többek között azt monta, hogy csak véletlenül sült el a piszto­lya. Az elnök keresztkérdései azonban zavarba hozták és akarata ellenére is elszólta magát. Megrázó vallomást tett Nagy Béláné, aki a véres merénylet óta idegbeteg és olyan gyenge ma is, hogy székre kellett le­ültetni és orvost rendeltek melléje, amíg a hí­róség előtt vallott. A fiatal menyecskét alig tudták lecsillapítani, amikor az urát megpil­lantotta. — Méltóságos elnök úr, — kezdte vallomá­sát, — nem merek s­emmit mondani, mert pár nappal ezelőtt azt üzente egy kiszabadult jászberényi rab által, hogy úgy vallják ellene, hogy ha szabadlábra kerül, végez velem. A törvényszék elnökének csillapító szavai után értelmesen mondotta el a fiatal­asszony, hogy az ura folyton verte, úgyhogy egyik vé­res jelenet után hazaszaladt az anyja házába. Azonban a férje revolverrel a kezében kény­szerítette, hogy visszamenjen hozzá.­­ Kétszer el is sütötte a revolvert, de az csütörtököt mondott — adta elő a meggyötört fiatalasszony. — A két besült golyót ideadta, hogy te­gyem el emlékbe. Majd a kettős gyilkosság kísérletét beszélte el Nagy Béláné: — A konyhában hirtelen megragadta a vál­lamat. Láttam, hogy nagy pisztoly van a ke­zében, rémületemben ellöktem magamtól, ő pedig rámsütötte a pisztolyt. Az első lövése nem talált, de a második már keresztül ment rajtam. Édesanyámra szintén közvetlen közel­ből kettőt lőtt, akit mind a két lövés súlyosan megsebzett. Nagy Pálné hasonlóan adta elő a véres me­rényletet és annak előzményeit. A szolnoki törvényszék Nagy Béla jász­berényi kereskedőt hatévi fegyházra ítélte, amelyből 8 hónapot kitöltöttnek vett. Az ítélet mé­g nem jogerős, mert úgy az elítélt, mint a királyi ügyész is fellebbezett. á » — Bocsánatot kértél Magda nénédtől? — kérdezte apám, amikor este hazatért.­­— Ó, hogyne — sietett a válasszal Magda —, mi ezt az ügyet már elintéztük egymás­sal a lovagiasság szabályai szerint. Apáim kétkedve nézett ránk, de nem fir­tatta tovább a dolgot. Komor volt s még szótalanabb, mint máskor. De ha egyedül maradt Magdával, halk suttogással beszélni kezdett Egyszer azt is láttam, hogy kezébe vette a kezét és zavartan engedte el, amikor én beléptem. Magda bosszúsan, kényszere­detten nevetett és korholás volt a hangjá­ban: — Ne sajnáltasd meg velem, Péter, hogy a házatokba vezetett a bizalmam. Apám nem tudott felelni, csak a bajuszát rágta. Mi van velük? Anyámat többször ta­lálta­m könnyek között. Miért sir szegény? S mintha mind a hárman üldöznék egymást s ugyanakkor egymás elől bujdosnának. Egy éjszaka suttogásba fojtott beszélgetésre riadtam. — Vagy ő, vagy én, — mondta anyám a szomszéd szobában. — Rémképeiket festesz magad elé, Hana, — felelte apám, de hangja, mely máskor olyan erőteljesen búgott, mint az orgona, most félrevert harangként csapongott. — Szereted, valld be, hogy 51 szereted. — Hát hogyne szeretném, — az unoka­­húgom. — Nagyon súlyos nekem ez a szeretet — sóhajtott fel anyám —, nagyon reám ne­hezedik. Nem érleltem és félálomba merevedve, el­tűnődtem a hallott szavakon. Hát a szeretet súlyos és a szerető­ reánk nehezedik? Másnap este vacsoránál ültünk, amikor a csata, amiin Magda is érkezett, gördült a terrasz alá. — Talán valaki utazik? — és ijedten néz­tem Magda nénémre, apámra, anyámra. Apám némán elfordította a fejét, Magda maga elé nézett lesütött szemmel, csak anyám arcán látszott valami boldog és diadalmas Hátborzongató, minden részletében az amerikai banditák gonosztetteire emlékez­tető bankrablás történt hétfőn a kora dél­előtti órákban a fővárosban. Autón érkező revolveres gonosztevők berontottak a Kereskedelmi Bank Sza­badság téri fiókjának helyiségeibe, ott vadul lövöldözve megrohanták a pénz­tárt, agyonlőtték a pénztárost, továbbá egy a bankfiók helyiségében tartózkodó kifutófiút, a pénzintézet három tisztvi­selőjét súlyosan megsebesítették, azután a szörnyű riadalomban elmenekültek, mosoly. Aztán apám hirtelen mozdulattal csöpp italt töltött a poharamba: — Koccints a nénéddel, János, ez a búcsú­­pohár. Hát mégis? Magdára néztem és ő is rám. Szótlanul ráztam a fejemet, nem, ez nem le­het. Már nem volt semmi gúnyolódás az ar­cán s fehér bőre, mintha még fehérebb lenne, mint máskor. Vékony, kis keze át­nyúlt az asztalon és meleg szorítással ujjai közé borogatta a kezemet. — Én utazom, János, de te megígéred, hogy nem felejtesz el és gondolni fogsz rám sokszor. A szobaleány beszólt, hogy Gyurka itt van a kocsival és levihetik-e a csomagokat? Minden olyan hamar, hogy szólni sem tud­tam és átérteni sem tudtam az egészet. Ide­­oda kapkodtam a fejemet, de velem már nem törődött senki. Magda kisietett és visz­­szajött a hosszú útiköpenyben. Anyámmal megcsókolták egymást, gyors hideg érintésé­vel az ajkaknak. Apámnak a kezét nyújtotta, aztán visszahúzódott hirtelen, mintha félne valamitől. Engem a levegőbe kapott, heve­sen magához ölelt és szájamhoz forrasztotta forró ajkait, aztán szinte hidegen eltolt ma­gától épúgy, mint amikor érkezett. Beugrott a csatába és felkiáltott a kocsisnak: — Mehetünk. Anyám csak azt várta meg, hogy a lovak nekiiramodjanak és befordult a házba. Apám és én, ott álltunk a feljárat lépcsőin, amíg el nem tűnt a fogat a kerti fasor végén. Akkor megremegtem belül és némán rázni kezdett a sírás. Apám valamit mozdult, ta­lán azt akarta mondani, hogy a férfi ha­rapja össze a száját, ha valami fáj, csak az asszonyok pityerednek is minduntalan, de elcsuklott a hangja és széles mellkasa alatt zihálva jár ki-be a lélegzet. Köhögni kezdett, aztán ő is bement a házba. Nem rivallt rám, nem mondta, hogy ne sírjak. Pedig hallotta, hallania kellett, amint két­ségbeesett zokogással odaborultam a feljáró kőkorlátjára. Még autón történt menekülésük közben is két lövést adtak le a Szabadság­ téren szol­gálatot teljesítő parkőrre, majd eszeveszett száguldással, végig a legforgalmasabb útvo­nalakon Kelenföldre robogtak és otthagyva a lopott autót, eltűntek. A bankban történt rablótámadás és bor­­zalmas vérengzés leírhatatlan megdöbbenést keltett az egész fővárosban, ahol hihetetlen gyorsasággal terjedt el a banditatámadás híre. A Szabadság­ téren, a fővárosnak ezen az előkelő és forgalmas pontján a bank vészjelet adó úgynevezett szi­rénakészülékének búgására és a revol­verlövések zajára ezrével futottak össze a járókelők. Úgyszólván pillanatok alatt pergett le a rémdráma a pénztárhelyiségben, aztán autó­kon robogtak a véres esemény helyére a rendőrség vezetői, a detektívek, jöttek a mentők, megérkezett a halottaskocsi , szörnyű kép volt ez mint ahogy a mozikban mutatják be az amerikai rémhistóriákat. Az emberek pedig megdermedve nézték, ahogy elvitték a két halottat, a rablógyilkosok ál­dozatait: az 54 éves Jójárt Géza főpénztárost és az ártatlanul meghalt szerencsétlen ki­­futófiút, Benyák Józsefet. A rémület és riadalom első perceiben megkezdődött a legszélesebb körű nyomozás. A Kereskedelmi Bank Szabadság­ téri fiókjában, amelynek a főbejárata a Vécsey­­u­tcában van, néhány évvel ezelőtt már el­követtek egy emlékezetes bankrablást. A revolveres rabló akkor a 20 éves Ondy Sándor volt. Miután akkor statárium volt érvényben, Ondyt halálra ítélték és kivégezték. Maga a szerencsétlen bankpénztáros, Jójárt Géza már harmadszor került bele rablótámadás központjába, míg most a banditák revolverének halálos áldozata lett. A másik halott, a tragikus sorsú Benyák József 20 éves volt és a Goldberger textil­­gyár egyik lerakatának a Vilmos császár­ út 15. szám alatt alatt levő Reiner Károly cég­nek volt az alkalmazottja. A szegény fiú a cég megbízásából ment a Kereskedelmi Bank fiókjába, ahol lelőtték a rablók, de az sem lehetetlen, hogy a védekezésből leadott re­volverlövések egyike ölte meg. Hétfőn délelőtt tíz órakor, mint rende­­­sen, meglehetősen népes volt a Szabadság- s tílz és környéke. A tőzsdepalotában gyüle­­­kezni kezdtek az üzletemberek, a téren levő banküzleteket és a környező utcák irodáit igen sokan keresték fel. Egyáltalán nem keltett feltűnést, hogy a Vécsey­ utca és Szabadság­ tér sarkán, szemben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fiókjával megállt egy barna színű autó és két férfi szállt ki belőle. Az egyik körülbelül 180 centiméter ma­gas, bőrkabátos fiatalember volt, a másik az előbbinél valamivel alacsonyabb termetű és szürke ruhát viselt. A két fiatalember besietett a bank helyi­ségébe, ahol abban a percben nyolc tiszt vi­selő és hét üzletfél tartózkodott. A bank néhány ablaka a Szabadság­ térre nyílik, de a helyiségek a Vécsey­ utcai fronton húzód­nak. A keskeny helyiségben hosszú pult vá­lasztja el a tisztviselők asztalait a közönség részére fenntartott várakozóhelyektől. A bankfiók főpénztárosa, Jójárt Géza két méter magas ráca mögől­ elhelyezett fülké­ben dolgozott, asztala mellett állnak a nagy­ páncélszekrények. A pénztárfülkét minden oldalról erős rács zárja körül. Az Ondy-féle revolveres bankrablás után a bank vezetősége megfelelő védelmi intéz- Revolveres banditák agyonaon­ák a pesti magyar kereskedelmi bank főpénztárosai Délelőtt 10 órakor hatoltak be a bank szabadság­­téri fiókjába — Két halott — Három tisztviselő életveszélyesen megsebesült — Ék gonosztevők lopott autón érkeztek a bank elé és a vérfürdő után autón elmenekültek Kelenföldül! megtaláltál­ a banditán autójét — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — . KIS ÚJSÁG I 3 BOZPOG ÚJ ÉVET! V

Next